Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

TÓI '*> *‘Íital F Vasutasnapi Dombóvár Az ünnepi alkalomból feldí­szítve várta Dombóvárott a vas­utas művelődési ház a dolgozó­kat, akik — bár fél hétre volt kitűzve az ünnepség kezdete — már a délutáni órákban elkezd­tek gyülekezni. Több mint ki­­lencszáz vasúti dolgozó — első­sorban dombóváriak, de sokan eljöttek a távolabbi állomások­ról is — jelenlétében nyitotta meg Fuchsberger János, szak­­szervezeti megyei titkár az ün­nepséget. A terem kicsinek bi­zonyult, sokan kívül rekedtek az udvaron. Még szerencse, hogy előrelátó volt a rendezőség, hang­szórókat szereltetett fel az udva­ron, hogy akiknek a teremben nem jutott hely, hallhassák az ünnepi beszédet. Fuchsberger elvtárs megnyitó szavai után dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának he­lyettes vezetője tartott ünnepi beszédet. Méltatta a tizenkette­dik vasutasnap jelentőségét, majd elismerően szólt a dombó­vári góc dolgozóinak szép ered­ményeiről.— Nem is lehet kü­lönbséget tenni a szolgálati ágak között, mindegyik jó munkát végzett — mondotta. Különösen szép eredmények születtek az ünnepi műszak­ban. Több napon keresztül sikerült biztosítani a sze­mélyvonatoknál a 100 száza­lékos menetrendszerűséget, a tehervonatok menetred­­szerűsége 95,5 százalékos volt. Jó munkát végeztek a forgalom dolgozói, de nem kevesebb elis­merés illeti a vontatási szolgálat dolgozóit sem, akiken múlott elsősorban, hogy a vonatok me­netrend szerint elindulhassanak. Segítséget nyújtottak a túlsúlyos vonatok továbbításában is, és ugyanakkor a menetidőt is be­tartották ezeknél. Szabó elvtárs ezután a pályafenntartók helyt­állásáról beszélt, akik úgy dol­goztak, hogy hibájukból nem volt vonatkésés. A közös, jó munka eredménye, hogy az egy­hetes ünnepi műszak ideje alatt egyáltalán nem volt baleset, je­lentősebb baleset az ünnepi mű­szak előtt sem fordult elő. A továbbiakban az igazgató­­helyettes a hibákról, az ezek ki­javításával kapcsolatos tenniva­lókról, az előttünk álló felada­tokról beszélt, majd átadta a legjobb vasutas dolgozóknak a kitüntetéseket, jutalmakat. Hárman kaptak a tizenket­tedik vasutasnap alkalmá­ból kormánykitüntetést (ők Budapesten vették át kitün­tetésüket), kilencvennyolcan részesültek „Kiváló dolgozó” jelvény, illetve oklevél ki­tüntetésben, a ,,Szakma ifjú mestere” jelvény arany fo­kozatát 14, az ezüst fokozatot 19, a bronz fokozatot 21 fia­tal kapta meg. Pénzjutalom­ban 210-en, rendkívüli elő­léptetésben 26-an részesül­tek. Az ünnepség hivatalos részé­nek befejezte után táncmulatság következett, miközben a szak­­szervezeti bizottság megvendé­gelte azokat a dombóvári vasutas dolgozókat, akik az elmúlt évi vasutasnap óta mentek nyug­díjba. Vasárnap reggel zenés éb­resztővel l­­>1­n­tódo­tt az ünnep­ség-sorozat, majd koszorúzási ünnepségek ünnepséget rendeztek a vasutas­mártírok állomási és fűtőházi emléktáblájánál és a szovjet hősi emlékműnél. Délelőtt a vasutas gyerekek részére tartottak mo­zielőadást, ezt követően pedig az egész délutánt betöltő sportmű­sorral zárták a vasutasnapot. Bódogh Mihály Bátasaék Szombaton­­ este meleghangu­latú családi körben ünnepeltek Bátaszék vasutas dolgozói. Pár perccel fél nyolc után Császár János szb-titkár köszöntötte a megjelent vasutas dolgozókat és családtagjaikat. Utána Lovrek Ferenc, a pécsi igazgatóság von­tatási osztályának vezetője mél­tatta a 12. vasutasnap jelentő­ségét. Ünnepi beszédében vissza­tekintett a felszabadulás óta el­ért eredményekre és vázolta a pécsi igazgatóság dolgozói előtt álló, 1962. évi feladatokat. Ahhoz, hogy az 1962. évi fel­adatokat végre tudjuk hajtani, mindenkor kemény helytállásra van szükség — mondotta. — A vasúton nincs megállás, nincse­nek nappalok és éjszakák, nin­csenek hétköznapok és vasárna­pok. Az őszi csúcsforgalmat a tél vad viharai, az új lendülettel nekirugaszkodó tavaszi termelés hullámhegyét a perzselő nyár okozta megpróbáltatások köve­tik. A vasutas dolgozók nemcsak a munka frontján, hanem a po­litika porondján is helytálltak. Emlékezzünk 1919-re, Landler Jenő elvtársra, vagy Hámán Kató elvtársnőre. Áldozatuk nem volt hiábavaló, eszméik, melyekért harcoltak, valóra váltak. A mi harcunk most a menetrend sze­rinti közlekedés biztosítása, amely nemcsak vasúti üzemi ér­dek, hanem politikai feladat is. A VIII. pártkongresszus tisz­teletére országszerte széles körű munkaverseny bontakozott ki. A kongresszusi versenyt nagy­ban segíti a szocialista brigád­mozgalom. E mozgalom átfor­málja az embereket is. Az em­berek megújulását a vasút újjá­születése is követni fogja. Lovrek elvtárs befejezésül kö­szönetet mondott valamennyi vasutas dolgozónak a helytállá­sért, köszönetet mondott család­tagjaiknak is, akik a vasutas dolgozók részére biztosították a nyugodt, békés családi otthont. Az ünnepi beszéd után került sor a termelésben élen járó dol­gozók megjutalmazására. Vicze János vonatvezető — aki több mint két évtizede dolgozik a vasútnál — a „Kiváló vasutas” jelvényt kapta, özvegy Gyarmati Já­­nosné az „Érdemes vasutas” kitüntetésben részesült. Ti­­zenegy dolgozó vette át a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. A kitüntetettek közt találjuk Balassa Józsefné Siemens-táv­­irászt, Kiss György ifi mozdony­­vezetőt, Puskás Sándor előmun­­kást, aki majdnem fél évszázada építi a vasutat. A rendkívüli elő­léptetésben részesülők között van Nagy Gergely vonatfékező, Har­gitai Mária, az üzemi konyha dolgozója. A szakszervezeti bizottságok is átadták jutalmukat az élenjáró aktivistáknak, majd a vasutas­­sport területén szerzett érdeme­ket jutalmazták. A végső jutal­mat a vasutas tánczenekar szol­gáltatta — reggelig. Pásti József VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 159. szám XII. évfolyam L * Hétfőn reggel a moszkvai Kreml kongres­­­szusi palotájában ünnepélyesen megnyílt a le­szerelési és béke-világkongresszus.­­ Már egy órával a kitűzött idő előtt gyüle­keztek a világ több mint száz országából érke­zett küldöttek a palota főbejáratánál. Nagy feltűnést keltett a mexikói küldöttség, amely vidáman, hangos béke-jelszavakat kiáltozott a Kreml falainál. Az újságírók és fotóriporterek hada ostrom alá vett egy-egy vendéget, így Gagarint és Tyi­­tovot, majd két Hirosimából érkezett fiatalt, Mio Kunasimarát és Homaruszát, akik súlyos sebeket kaptak a Hirosimára ledobott atom­bomba robbanásakor. A kongresszusi teremben az elnöki emelvény fölött hófehér alapon hét nyelvű kékbatűs fel­irat és Picasso világhírűvé vált plakátja fogad­ja a küldötteket. Az angol, orosz, spanyol, fran­cia, kínai, arab és német nyelvű felirat így hangzik: világkongresszus az általános lesze­relésért és békéért. A magyar küldöttség az első sorokban, köz­vetlenül a szónoki emelvény előtt fog­­­ he­lyet. A tolmácsberendezés kilences számú vo­nalán minden szó magyar nyelven is elhangzik. Az ázsiai, afrikai vendégek festői népvisele­tei, a világ minden vallásfeleké­­­z? papjainak díszruhái, a különböző pártok , mozgalmak jelvényei mutatják, hogy valóban a vilá­­­ leg­­változatosabb politikai, vallási, filozófiai néze­teinek képviselői, valamennyi népfaj és ország fiai és lányai gyűltek egybe a moszkvai kong­resszuson. Magyar idő szerint pontosan fél nyolc órakor megszólalt az elnökség csengője. A terem mennyezetén kigyulladtak a négymillió gyer­tya fényét sugárzó világító testek. A nemzet­közi Lenin-békedíjas Olga Poblete asszony, santiagói egyetemi tanár jelent meg az emel­vényen. Rövid beszédében az előkészítő bizott­ság nevében javaslatokat tett a kongresszus elnökségének és titkárságának összetételére. A kongresszus körülbelül 150 tagú­­ elnöksé­get választott. Az elnökség tagjai között van­nak valamennyi­­ ország küldöttei, a nemzet­közi demokratikus szervezetek képviselői. Az elnökség tagjai között foglal helyet Jacobo Arbenz, volt guatemalai elnök, John Bernal, a Béke-világtanács elnöke, Renato Bi­­tossi, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, a belga Isabelle Blume asszony, a francia Pierre Cot, Eugenie Cotton asszony, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a kínai Csin Csung-Hua, a lengyel Ostap Dln­ski, Ilja Ehrenburg, a kanadai James Endicott, Nicolas Buillen, a világhírű kubai költő, Keldis aka­démikus, a Szovjet Tudományos Akadémia el­nöke, Mao Tun kínai író, Ramesvari Nehru asszony Indiából, Mihai Ráb­a román akadé­mikus, Anna Seghers német írónő, Gordon Shaffer Angliából, Szakosíts Árpád, a Béke­világtanács tagja, a Magyar Országos Béke­tanács elnöke, Antoine Tabet, libanoni Lenin­­békedíjas és sokan mások. Ugyancsak Olga Poblete asszony javaslatára a kongresszus kilenctagú titkárságot válasz­tott. A titkárság tagjai között indiai, francia, kínai, japán, angol, chilei, mali, szovjet és olasz küldöttek foglalnak helyet. ÁRA 50 FILLÉR Csak a teljes leszerelés gyógyíthatja ki az emberiséget a fegyverkezési hajsza betegségéből Megnyílt Moszkvában a leszerelési és béke-világkongresszus A tudomány ne a halált, az életet szolgálja Ezután nagy taps közepette­­ Eugenie Cotton asszony, a meg­nyitó ünnepség elnöke emelkedett szólásra. Cotton asszony üdvözölte a kül­dötteket, a vendégeket és a meg­figyelőket, majd ünnepélyesen megnyitotta a békeszerető erők világkongresszusát. Hangoztatta, hogy a tanácskozásra több mint száz ország küldöttei sereg­­lettek össze. A világtörténe­lemben először nyílik meg ilyen tekintélyes, széleskörű, reprezentatív béketalálkozó. Ezen a történelmi kongres­­­szuson együtt kell megtalál­nunk a leszerelés módozatait és biztosítanunk kell, hogy a tu­domány vívmányai ne a halált, hanem az életet szolgálják. Eugenie Cotton megköszönte a szovjet nép vendégszeretetét és a szívélyes fogadtatást, majd átadta a szót Ivor Montagunak, a tit­kárság tagjának. Montagu előterjesztette a mun­karendet. Mint mondotta, a kong­resszus során kevés teljes ülést fognak tartani, hogy lehetővé te­gyék a kérdés minél részletesebb, mélyrehatóbb megvitatását. A tit­kárság továbbá úgy véli, hogy kevés esti és éjszakai ülést kell rendezni, majd kérte a küldötte­­­ket: röviden, legfeljebb 10 per­ces felszólalásokban terjesszék elő véleményüket, hogy minél többen felszólalhassanak. Montagu bejelentette, hogy ked­den délután, magyar idő szerint 13 órakor külön ülést tart a kong­resszus. Ezen felolvassák a 18 tagú leszerelési bizottságban részt vevő államok kormányfőinek üze­neteit. Eddig kilenc kormányfő válaszolt Bernal professzor hozzá inté­zett üzenetére. A kilenc kor­mányfő közül N. Sz. Hrus­csov szovjet miniszterelnök személyesen is megjelenik a kongresszuson és ismerteti a szovjet kormány álláspontját az általános és teljes leszere­lés kérdésében.­­ Ezt a bejelentést a kongres­­­szus küldöttei, a megjelent ven­dégek, és a megfigyelők taps­viharral fogadták. A továbbiakban Montagu kö­zölte, hogy a kongresszus négy bizottságot alakít. Az első bizott­ság a leszerelés politikai és tech­nikai vonatkozásait, a második a leszerelés gazdasági kihatásait, a harmadik a leszerelés és a nem­zeti függetlenség kölcsönös kap­csolatát, a negyedik bizottság pe­dig a leszerelés erkölcsi, kultu­rális, egészségügyi és jogi vonat­kozásait fogja megvitatni. Ezenkívül 12 szakmai, illetve érdeklődési csoport fog alakulni. A 12 csoportban szakmák, illetve érdeklődési körök szerint jönnek majd össze a kongresszus kül­döttei. E csoportok a következők: parlamenti képviselők csoportja, szakszervezeti funkcionáriusok, nők, fiatalok, papok és egyházi személyiségek, újságírók, írók, tudósok, orvosok, jogászok, film-, színházi és művészeti, valamint­­ építészeti szakemberek, pedagó­gusok. Montagu bejelentette, hogy Alekszij pátriárka, az orosz pra­voszláv egyház főpapja jövő va­sárnapra Zagorszkba, az egyház Moszkva melletti székhelyére meghívta a kongresszus vala­mennyi egyházi részvevőjét, fe­lekezeti különbségre való tekin­tet nélkül. Ugyancsak közölte, hogy a kongresszus utolsó napján, július 14-én teljes ülésen fogják előter­jeszteni a világ népeihez intézen­dő felhívását, elfogadás végett. A kongresszus jóváhagyta Mon­tagu javaslatait. • Ezt követően Bernal profes­­­szor, a Béke-világtanács elnöke megkezdte beszámolójának is­mertetését. Bernal professzor beszámolója Moszkva (TASZSZ). John Ber­­­­nal professzor, a Béke-világ­tanács ügyvezető elnöke beszámo­lója elején rámutatott: a fő cél, amely a kongresszus részvevőit összehozta, „az a törekvés, hogy az emberek millióinak képvise­­­lői lehetőséget kapjanak gondo­­­­lataik őszinte kifejtésére.” A genfi leszerelési tárgyalások kritikus szakaszba jutottak — folytatta a szónok. — A kong­resszus részvevőinek célja „olyan erőfeszítésekre mozgósítani az embereket, amelyeknek segítségé­vel nyomást gyakorolhatnak a kormányokra a leszerelési tárgya­lások sikere érdekében.” Bernal professzor kijelentette, hogy (Folytatás a 2. oldalon.}

Next