Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

Algéria képviselői elfoglalták helyüket az ENSZ-közgyűlés üléstermében New York (MTI). Hétfőn este Algériát közfelkiáltással felvették az ENSZ tagjai közé. Algéria az Egyesült Nemzetek Szervezetének 109. tagállama lett. Ezután az algériai küldöttség Ben Bella vezetésével elfoglalta helyét az ülésteremben. Zafrullah Khan, a közgyűlés elnöke meleg szavakkal üdvözölte az algériai nép képviselőit, majd Couve de Murville francia külügyminiszter mondott beszédet. Kifejezte reményét, hogy a jövőben »szoros és meghitt« kapcsolatok alakulnak ki Franciaország és Algéria között, s »a nyolc esztendőn át tartó viszálykodást a békés szomszédság váltja fel«. A másodiknak felszólaló Monzsi Szlim tunéziai külügyminiszter az algériai nép függetlenségi har Az ázsiai és afrikai Október 3-án, az ENSZ-közgyűlés délutáni ülésén, abból az alkalomból, hogy Algériát felvették az ENSZ tagjai sorába, egymás után jelentek meg a tribünön az ázsiai és afrikai országok képviselői, akik meleg szavakkal üdvözölték a hős algérai népet és szigorú ítéletet mondtak a még mindig fennálló gyarmati rendszerről. Algéria több mint 130 éven át , nyögött az irgalmatlan kizsákmáltát méltatta és örömét fejezte ki, hogy Algéria képviselője hallatja szavát az ENSZ-ben. Stevenson, az amerikai küldöttség vezetője de Gaulle francia elnök politikáját méltatta, azt állítván, hogy az algériai nép neki köszönheti a függetlenséget. Ezután kifejezte reményét, hogy az ENSZ tagállamai gazdasági segítségben részesítik az új független nemzetet. Menysikov, a Szovjetunió delegátusa az algériai nép győzelmét éltette és rámutatott a gyarmatosítás elleni harc sikerére. Megállapította, hogy Algéria győzelmet aratott a gyarmatosító erők rendelkezésére bocsátott hatalmas NATO katonai gépezeten. „ Üdvözlő beszédet mondott még India, Jordánia és Marokkó képviselője, országok üdvözlete r ydlás szörnyű igájában, mutatott rá Marokkó képviselője, az indiai küldött pedig emlékeztetett azokra az időkre, amikor még azt is nehéz volt elérni, hogy egyáltalán a közgyűlés napirendjére tűzzék az algériai kérdést. Tunézia képviselője hangsúlyozta, hogy Algéria felvétele az ENSZ-be újabb bizonyítéka annak, mennyire értelmetlen a harc a népek függetlenségi törekvései ellen, minden ereje, a NATO ellen. Az algériai háború lényegében a NATO háborúja volt — mondotta Menysikov. — A NATO, amelyet a szocialista országok elleni agresszió céljából hoztak létre, függetlenségükért küzdő gyarmati népek elleni harc tömbjévé is vált. Az algériai nép hősiesen megállta helyét ebben az egyenlőtlen harcban, és győzelmet aratott. Algéria jövendő problémáiról szólva Menysikov a következőket mondotta: — Szovjet államunk megalakulása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő első évek tapasztalatai alapján tudjuk, hogy a független, egységes Algéria ellenségei — az imperialisták és a gyarmatosítók — minden eszközzel igyekeznek majd akadályozni Algéria előrehaladását a politikai és a gazdasági önállóság útján. A szovjet emberek azonban, csakúgy, mint a független Algéria minden igaz barátja, szilárdan hiszik, hogy az algériai nép, ha összefog és éberséget tanúsít, sikeresen leküzdi majd mindazokat a nehézségeket és akadályokat, amelyek szuverén állama megerősítésének és fontos szociális és gazdasági feladatai megoldásának útjában állnak. Menysikov beszéde Ezután M. S. Menysikov, az OSZSZSZK külügyminisztere, a Szovjetunió, Románia, Bulgária, Magyarország, Mongólia, Ukrajna és Beloruszia küldöttsége nevében melegen üdvözölte az algériai népet abból az alkalomból, hogy az Algériai Köztársaságot felvették az ENSZ tagjai sorába. Menysikov rámutatott arra a hősi küzdelemre, amit az algériai nép vívott a gyarmati rendszer Szovjet—indiai közös közlemény indiai parlamenti képviselőknek a Szovjetunióban tett látogatásáról Moszkva (TASZSZ). Szardar Hukam Szingh, az indiai parlamenti küldöttség vezetője hazája parlamentjének nevében meghívta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét Indiába — jelenti be az indiai parlamenti képviselők Szovjetunióban tett látogatásáról szóló közös szovjet— indiai közlemény. Az indiai parlamenti képviselők 19 napot töltöttek a Szovjetunióban, utazást tettek a Szovjetunió több köztársaságában, s fogadta őket Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. A közlemény rámutat, hogy a küldöttség tagjaira óriási hatással volt a Szovjetunióban folyó békés építés lendülete, az a lelkesedés, amellyel a szovjet emberek dolgoznak az új társadalom megteremtésén. Az indiai vendégekkel folytatott baráti megbeszélések bebizonyították a szovjet és az indiai parlamenti képviselők álláspontjának azonosságát az általános és teljes leszerelés kérdésének lényeges vonatkozásaiban. Hangsúlyozták, hogy haladéktalanul fel kell számolni a gyarmati rendszer minden formáját és megnyilvánulását. Az indiai és a szovjet parlamenti képviselők megelégedéssel állapították meg, hogy fejlődött és erősödött a szovjet—indiai együttműködés, s erre kedvező hatással vannak az állami és társadalmi vezetők találkozói, személyes kapcsolatai. toi,Na tWTFgTFf NPPŰjs/Tö Kihirdették Uganda függetlenségét Kampala (Reuter). Kampalában, Uganda legnagyobb városában ünnepélyes keretek között bevonták az angol lobogót és felhúzták Uganda hatsávos, fekete— sárga—vörös zászlaját. Ezzel ünnepélyes aktussal új állam született a független afrikai országok családjában, a 68 éves angol uralom után Uganda Afrika 33-ik független állama lett. A függetlenség kikiáltásának megünneplésére a hegyekben több száz prémtüzet gyújtottak, Kampalát pedig a lakosság transzparensekkel és virágokkal díszítette fel. Az új főváros sportstadionjában több ezer ember gyűlt egybe, és „uhum” (szabadság) kiáltással üdvözölte a függetlenséget, A UPI közlése szerint U Thant ENSZ-ügyvezető főtitkár üdvözlő táviratot küldött Obota ugandai miniszterelnöknek, s az ENSZ tagállamainak nevében békét és jólétet kívánt az ugandai népnek. Mint a DPA közli, Otto Groterwohl,, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke Oba jta miniszterelnökhöz intézett táviratában bejelentette, hogy az NDK elismeri Ugandát független és szuverén államnak. Csou En-laj miniszterelnök a Kínai Népköztársaság nevében gratulált az ugandai népnek és további sikereket kívánt neki Egy pincébe hordják, közösen dolgozzák fel a szőlőt a szekszárdi termelőszövetkezetek A szekszárdi hegyekben beérett a szőlő, megkezdődött a szüret. E munka ugyanúgy zajlik az idén is, mint a korábbi évek bármelyikében. A család, a rokonok és az ismerősök összefognak és betakarítják a nagy gonddal művelt szőlőtőkék termését. A különbség annyi, hogy a szőlő egy részét a közös pincéhez viszik, modern gépekkel dolgozzák fel, hogy egyöntetű bort adhassanak el. Köztudott ugyanis, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a kisparcellákon lévő szőlőket a szekszárdi termelőszövetkezetek nem vonták közös művelés alá. Átmeneti megoldás, hogy a szőlőt megművelésre a termelőszövetkezetek kiadták a tagoknak. A termés egy hányada azé, aki megműveli, egy része pedig a közösségé. Így volt ez már az elmúlt évben is, s a gyakorlat szerint bevált. Gondot okozott viszont a termelőszövetkezetek vezetőinek a közösnek járó szőlő tárolása, feldolgozása. Ezt tudván, a gazdaságok elnökei már jóval a szüret megkezdése előtt a tavalyi megoldásnál jobbat kerestek. (A kollektív termelés első esztendejében ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a szőlőtermelők borban adták át a termelőszövetkezetnek járó részt.) A legkézenfekvőbb megoldásnak látszott, hogy a Szekszárdi Pinceszövetkezet tulajdonában lévő hordókat és magát a pincét is igénybe veszik, annál is inkább, mert ily módon a több százezer forint értékű felszerelést jobban ki tudják használni. Igen ám, de a pincére és a felszerelésre a Béri Balogh Ádám termelőszövetkezet is, meg a Garay termelőszövetkezet is bejelentette igényét a szekszárdi földművesszövetkezetnek és a városi tanácsnak. Megkezdődtek hát a tárgyalások, s az érdekeltek végül is megegyeztek. A végeredménye az, hogy a Garay és a Béri Balogh Ádám termelőszövetkezetek megalakították Szekszárdon az első közös üzemet, a szőlőfeldolgozót. A tsz-közi üzemben október 8- án — a szüret megkezdésével egyidőben — kezdődött a munka. Egy kádra hordják a szőlőt a Garay és a Béri Balogh Ádám termelőszövetkezet tagjai. A közös feldolgozást Főglein Ferenc, a Garay János és Preimayer József a Béri Balogh Ádám tsz képviselői közösen irányítják, így mód lesz arra, hogy a szekszárdi termelőszövetkezetek egyszer lefejtett, egyöntetű, jó minőségű bort adjanak át a Borforgalmi Vállalatnak. Hozzátartozik még a fentiekhez, hogy a két tsz közös üzemének a felállítása nem növelte, sőt csökkentette a szőlőfeldolgozás adminisztrációját, s a közösen átadott bor értékén a tsz-ek könnyebben elosztoznak, mint hinné az ember. Egy mázsa szőlőből ugyanis 67 liter bor lesz. Ezt tudván, csak akkor kell mérni a szőlőt, amikor a tsz-tagtól átvették. Erről nyilvántartást vezetnek, ami alapul szolgál a bor árának elosztásához. R. É. 196?. Október 10. Dortios elnök beszédére azután került sor az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy Washingtonban befejeződtek azok a tárgyalások, amelyeket az amerikai kormány kezdeményezett, s amelyeknek bevallott célja az volt, hogy Kuba elszigeteléséhez megnyerje az Amerikai Államok Szervezetének tagállamait. A tanácskozás célja és lefolyása teljes egészében megmutatta az amerikai agressziós terveket. A közös nyilatkozat, amit nagy erőfeszítések árán sikerült kisajtolni a tagállamok képviselőiből, elítéli ugyan a »kubai kommunista veszélyt«, de több tekintélyes dél-amerikai állam állhatatos követelésére be kellett venni a be nem avatkozás elvét is. A washingtoni tanácskozás végeredményben nem hozta meg azt az eredményt, amit az Egyesült Államok várt, ezért más eszközhöz folyamodott. A Kubába menő hajókat nem engedik be az amerikai kikötőkbe, s a hajózási bojkott — amely teljes egészében mégsem sikerült — csak bevezetője a további Kuba elleni lépéseknek. Ilyen előzmények után Dortios joggal emelte ki: nem Kuba fenyeget, hanem Kuba a fenyegetés áldozata. A Kubai Köztársaság elnöke hangsúlyozta: az Egyesült Államok minden erejével arra törekszik, hogy megdöntse a kubai forradalom vívmányait. Szabotázs, kémkedés, merényletek után került sor a tavalyi invázióra, amelyet az Egyesült Államok szervezett, pénzelt és készített elő. Dorticos részletesen szólt a washingtoni értekezletről, majd ismertette az Egyesült Államok egyoldalú bejelentését, amelynek értelmében megtorló intézkedéseket alkalmaznak a Kubába árut szállító hajók ellen. Ez blokád békeidőben, mondotta a kubai elnök, s vajon ez nem háborús cselekmény-e, vajon ez nem megértése-e az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának? Kuba ezért kérte az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlését, hogy ítélje el ezeket az agresszív akciókat. Dortios hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben az a legveszélyesebb, hogy az Egyesült Államok magának tulajdonítja azt a jogot, hogy megmondja, mikor teljesednek azok a feltételek, amikor katonai eszközöket alkalmazhat Kuba ellen. Ez a nemzetközi jognak hallatlan megsértését jelenti. Kuba már eddig is többször kinyilvánította szándékát, hogy kész tárgyalni az Egyesült Államokkal, Washington azonban visszautasította ezt, mert nem a tárgyalás a célja, hanem a kubai forradalom eredményeinek szétzúzása. Ez a szándék azonban eleve kudarcra van ítélve. Az amerikai félteke problémáját nem Kuba, hanem a nyomor, a kultúra hiánya, az írástudatlanság és a politikai beavatkozás jelenti, az Egyesült Államok politikája, amely nem tartja tiszteletben a latin-amerikai államok szuverenitását. A döntő szót ebben a kérdésben a történelem fogja kimondani, s mint Dortios joggal emelte ki, Kuba bízik a történelemben, mert szabadságban, függetlenségben és békében akar élni. „A jemeni nép felszabadítja országát a gyarmatosítók és reakciósok igája alól" Szalaf nyilatkozata Szannaa (MEN). Szalal, jemeni létesíteni minden olyan országgal, miniszterelnök nyilatkozatot adott amely elismerte az új vezetést, a MEN hírügynökség tudósítója A szanaai rádió közölte, hogy nak. Kijelentette, hogy a jemen határövezetben a jemeni sórfai nép eltökélt szándéka felszabadalmi erők elfogták három hódítani országát a gyarmatos Szaud-Arábiából érkezett csapattok és reakciósok igája alól. Az szállító gépkocsizzal vádolta a megdöntött rendszer Jemen washingtoni követvezetőit, hogy kirabolták az őrsége, amely már korábban kiállt szágot, és vagyonukat külföldön Hasszán trónkövetelő mellett, helyezték el. Azt mondotta, hogy kedden nyilatkozatot közölt a Szaud király és brit támogatói sajtó képviselőivel. E szerint a megvásároltak bizonyos elemeket követség üzenetet kapott Hasszánaz országban, akik fegyverrel szerei, aki azt állítja, hogy hadsegülnek szembe a forradalom erői rége Jemen északi és keleti terűvel, a jemeni nép azonban meglétéin előrenyomult, és győzelmefogja akadályozni törekvéseik két arát a forradalmi erők ellen, megvalósítását. Szalaf kijelentet- Az üzenet azt állítja továbbá, te, hogy az új jemeni kormány hogy a monarchisták „nem áthajlandó diplomáciai kapcsolatot köttek nagyobb ellenállásba”. Hosszútávú űrutazásokat készít elő a kozmikus orvostudomány Milyen problémákat kell megoldania az élettani kutatásoknak, hogy biztonságosan indulhasson útnak az űrhajós a Holdra, vagy valamelyik bolygótestvérünkre? Amint dr. Echter Tibor, a MTESZ központi asztronautikai szakosztályának vezetőségi tagja elmondotta, ebben a tekintetben az élettani kutatások előterében jelenleg több kérdéscsoport áll. Mindjárt az első feladat a táplálkozás és általában az anyagcserével kapcsolatos kérdések megoldása, akár kémiai módszerekkel, akár algák, vagy más élőlények közbeiktatásával. A másik nagy probléma a huzamos ideig kicsiny, zárt helyen tartózkodó emberben jelentkező lélektani zavarok megelőzése, illetve leküzdése. Ugyanakkor gondoskodni kell izomzatának foglalkoztatásáról is, nehogy a tétlenségtől sorvadásnak induljon, mint például a hosszú időre gipszbe tett végtag. A hosszabb utakon természetesen más, hatásosabb edzőgyakorlatokat kell végeznie, mint az eddigi rövid űrutazásoknál. Olyanokat, amelyek a gravitáció lététől, vagy hiányától függetlenül követelik meg az izmok erőkifejtését. Külön kérdés a magányérzetnek, pontosabban magának az egyedüllétnek a kiküszöbölése. Most folynak a vizsgálatok: ebből a szempontból a két külön űrkabinban egymás közelében utazó űrhajók helyzete a kedvezőbb-e, vagy az egy fülkében összezárt két pilótáé. Az utóbbi esetben természetesen alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező emberektől várható a hosszú ideig tartó összezártság elviselése, sőt egymás bajtársi segítése is, s hogy milyen „edzéssel” lehetne ezeket a tulajdonságokat fejleszteni. A harmadik nagy feladat az űrhajózás közben fellépő kóros illúziók, kényszerképzetek leküzdése. Ha a teljesen stabil helyzetben száguldó gép felhőbe kerül, a pilótában máris felléphet a kóros inger, a dőlés, forgás, lógás érzése, amely azonnal megszűnik abban a pillanatban, amint ismét megpillantja a természetes horizontot. Ha tehát az űrhajóban — esetleg giroszkóp alkalmazásával — sikerül valamilyen állandóan rögzíthető, fixálható pontot kialakítani, amelyet látva az űrhajós „be tudja mérni” helyzetét, a kóros illúziók már nem jelentkeznek.