Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESOUFJÉM a Magyar szocialista munkáspárt tolna megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XIV. évfolyam, 217. szám. ARA: 60 FILLÉR. Szerda, 1964. szeptember 16. I Megkezdik­­ a dombóvári kórház építését (3. o.) Képregény (4. o.) A gazdag falu (5. o.) 1 A szocialista építés és a béke megvédésének közös céljai fűznek össze bennünket Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Budapesti Bizott­sága kedd délután magyar—jugo­szláv barátsági nagygyűlést ren­dezett a Sportcsarnokban. A gyű­lés résztvevői között ott voltak a budapesti gyárak, üzemek, hivata­lok, vállalatok és intézmények küldöttei, a termelőmunka leg­jobbjai, a társadalmi és tömeg­szervezetek legeredményesebben dolgozó aktivistái, a főváros min­den rétegének képviselői. A dísz­­emelvény és a lelátók fölött ma­gyar és jugoszláv nyelvű felira­tok éltették a két nép barátságát. Néhány perccel négy óra után a megjelentek tapsa, ünneplése közben foglalta el helyét az emel­vényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglalta­k helyet jugoszláv vendégeink, élükön Jo­­szip Broz Ti­tóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága végrehajtó bi­zottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsu­­verovics külkereskedelmi minisz­ter is. Ugyancsak az elnökségben fog­lalt helyet Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Bisziku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Il­­ku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság tit­kárai, Pap János, a kormány el­nökhelyettese, Bíró József külke­reskedelmi miniszter, Péter János külügyminiszter. Az elnökség tag­jai között helyet foglaltak írók, művészek, tömegszervezetek ve­zetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánné és Kádár Jánosáé. A jugoszláv és a magyar Him­nusz elhangzása után Gáspár Sán­dor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár János­nak. — A magyar és a jugoszláv nép kapcsolatai nem mai kele­tűek. Több mint ezer esztendeje vagyunk szomszédok. Sokszor súj­tottak bennünket azonos meg­próbáltatások, s a magyarok és délszlávok gyakran küzdöttek vállvetve a betolakodó idegen hó­dítók ellen. A felszabadulás után­­ népeink a szocializmus építésének útjára léptek. Az a tény, hogy Magyar­­ország is és Jugoszlávia is a szo­cialista eszmék gyakorlati meg­valósításának útján jár, nagy­mértékben megkönnyíti kapcsola­taink további sokrétű fejleszté­sét. Kádár János elvtárs beszéde Kedves Tito elvtársi Kedves elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság kormánya, s a magam nevében szívből kö­szöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésün­kön, amelyet a magyar—jugo­szláv barátságnak szentelünk. Őszinte tisztelettel és meleg ba­rátsággal köszöntöm körünkben Tito elvtársat a jugoszláv kom­munisták, a nép kiemelkedő vezetőjét, s a kíséretében ér­kezett elvtársakat, valamennyi kedves vendégünket. — kezdte be­szédét, majd így folytatta: — Kapcsolataink kedvező ala­kulásáról ma jóleső érzéssel be­szélünk. Az elmúlt esztendőkben nemcsak az egykori magyar és jugoszláv uralkodó osztályok szí­totta soviniszta gyűlöletet számol­tuk fel hanem fokozatosan elosz­latjuk azokat a felhőket is, ame­lyek 15 évvel ezelőtt és az azt követő években árnyékot ve­tettek országaink viszonyára. Ma meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szocialista építés és a béke megvédésének közös céljai fűznek össze bennünket. A mai Jugoszlávia az idegen elnyomók és a hazai reakció elle­ni hősi harcban született. A ju­goszláv kommunisták az illegali­tás és a terror súlyos viszonyai közepette harcoltak a nemzetkö­zi kapitalista monopóliumok és hazai kiszolgálóik ellen. Kádár elvtárs ezután vissza­pillantást nyújtott a hitleri meg­szállás sötét éveire, amikor a ju­goszláv nép történelmének leg­súlyosabb szakaszát élte. Az em­beriség nem felejti el a hős jugo­szláv partizánok önfeláldozó és győzelmes harcát a fasizmus ellen, — mondotta, majd így folytatta: — Népünk, amely mögött csak­nem két szabad évtized áldozatos munkája van, nagyra értékeli Ju­goszlávia eredményeit. Az elmúlt húsz esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világ­­rendszer, amely felöleli az em­beriség egyharmadát. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem folyamán először alakultak ki a világon olyan új erőviszonyok, hogy túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti füg­getlenség, a társadalmi haladás erői, a szocializmus korunk ural­kodó gondolatává vált. Erre a 20 évre esnek a leg­döntőbb szocialista átalakulások Magyarországon is. Pártunk nyol­cadik kongresszusa mérleget ké­szített országépítő munkánkról és megállapította, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban, osztatlanul uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési vi­szonyok, vívmányaink meg­szilárdultak, befejeztük a szo­cializmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szo­cializmus teljes felépítésének kor­szakába lépett. Népgazdaságunk fejlődése a tervnek megfelelően alakul Most második 5 éves tervünk negyedik évében vagyunk. El­mondhatjuk, hogy népgazdasá­gunk fejlődése a fő arányokat te­kintve a tervnek megfelelően alakul. Az idén az első félévben az állami ipar 9,7 százalékkal ter­melt többet, mint az előző év azonos időszakában, s mintegy 2 százalékkal túlteljesítette tervét. Parasztságunk a múlt év őszén idejében elvetette a gabonát, ta­vasszal pedig jó gazda módjára ápolta a vetést. Ennek eredmé­nyeként idei kenyérgabona-termé­sünk fedezi az ország szükségle­tét. 1960 és 1963 között a nép­­­gazdaság állami szektorában fog­lalkoztatott dolgozók átlagkere­sete kereken 8 százalékkal emel­kedett. A nemzeti jövedelem az 5 éves terv első három évében mintegy 17 százalékkal emelke­dett. Miután a néphatalmat megszilár­dították, a gazdasági és kulturális építőmunka lendületesen fejlő­dött és a szocialista társadalom alapjainak lerakását befejeztük, hazánkban ma minden társa­­­dalmi osztály és réteg alapvető­­ érdekei azonosak. Az egész nép érdekelt a szocializmus építésé­ben, nemcsak történelmi, hanem napi értelemben is. Ez a leg­szélesebb körű nemzeti összefogás alapja. Ma minden eddiginél jobb lehetőség van arra, hogy minden­ki tudásának és tehetségének leg­javát adja a társadalomnak. Kötelességünk, hogy jól éljünk a szocialista társadalmi rend te­remtette lehetőségekkel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga munkahelyén mindenki terveink megvalósításának tevékeny és tu­datos résztvevője legyen. Munkánk célja, hogy országunk tovább virágozzék, népünk jóléte emelkedjék, dolgozóink szabad hazánkban, békében élhessenek és munkálkodhassanak. Rámutatott, hogy feladataink teljesítésének feltételei biztosítot­tak, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista po­litikát folytat, amely megfelel nemzeti érdekeinek és a kommu­nista világmozgalom nemzetközi érdekeinek. Majd így folytatta beszédét* I Eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműködése Felelős államférfiaink az elmúlt időszakban többször találkoztak, tömegszervezeteink küldöttsége­ket cseréltek. E tanácskozások fo­lyamán őszinte eszmecsere bon­takozott ki jugoszláv elvtársaink­­kal. Kölcsönösen meggyőződhet­tünk arról, hogy egyetértés van közöttünk korunk olyan alapvető kérdéseiben, mint a béke védel­me, a békés egymás mellett élés politikája, az általános és teljes leszerelésért folyó harc, a vitás kérdések tárgyalások útján törté­nő megoldása, a gyarmati rend­szer felszámolása. Az elmúlt esztendőkben ered­ményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműködése. Ma­gyar—jugoszláv gazdasági együtt­működési bizottság alakult, amely sikeresen tárja fel a közös munka kiaknázásra váró lehetőségeit. Az idei kereskedelmi megállapodá­sok az árucsereforgalom 29 száza­lékos növekedését irányozzák elő a tavalyihoz képest. Ez sem jelent azonban végső határt, s arra kell törekednünk, hogy árucserefor­galmunkat a hosszú lejáratú meg­állapodások és konkrét kooperá­ciós egyezmények tartós alapjára helyezzük. Jelentős az előrehaladás a mű­szaki és tudományos együttműkö­dés terén is. Létrejöttek tehát a két or­szág szorosabb együttműkö­désének alapjai. Erre az alap­ra kell építenünk. Ma már nem két nincstelen ag­rárország lép kapcsolatba egy­mással, hanem két olyan szocia­lista ország, amely népeink mun­kájával színvonalas népgazdasá­got teremtett. Mindez kedvező alap arra, hogy a jövőben is mélyítsük és fejles­­­szük kapcsolatainkat, amelyek nemcsak a magyar és jugoszláv nép, hanem a béke és a szocializ­mus világméretű erőinek érdekeit is szolgálják. Kedves elvtársak! Ha reálisan értékeljük a jelen­legi nemzetközi helyzetet, megál­lapíthatjuk, hogy az utóbbi­­ idő­ben a békés együttélés aktív po­litikájával bizonyos mértékig si­került enyhíteni a nemzetközi fe­szültséget. Nem végeznek atom­fegyverkísérleteket a víz alatt, a légkörben, és a magaslégkörben,­­nem nő a háborús célú hasadó­anyagok gyártása. A nemzetközi feszültség enyhülésének ezek a je­lei azonban csupán kezdeti sza­kaszt jelentenek a nyitott kérdé­sek rendezésében. A béke erőinek tehát tovább­ra is maximális erőfeszítést kell tenniük a háború nélkü­li világ megteremtéséért. Fejlődik és erősödik a szocialista világrendszer A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerűvé tették ezt. A világ különböző ré­szein a békére nézve igen veszé­lyes akciók történtek. Az Egye­sült Államok az Amerikai Álla­mok Szervezetének külügyminisz­teri értekezletén újabb ellenséges intézkedéseket erőszakolt ki Ku­ba ellen. Pár héttel ezelőtt az im­perialisták agressziót követtek el a Vietnami Demokratikus Köztár­saság ellen, hogy kiterjesszék a vietnami nép ellen évek óta si­kertelenül folyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista orszá­gok és a délkelet-ázsiai békeszere­tő népek ellen szőtt katonai és felforgató terveknek. Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy államok ké­­nyük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkal­mazták a gyakorlatban az ameri­kai hadihajók a tonkini öbölben, majd példájukon felbuzdulva a ciprusi falvakat NATO-fegyverek­­kel bombázó törökök is. Kongó­ban amerikai szuronyokkal tá­masztják alá az imperialisták in­gatag hadállásait. Ez az erőfitogtatás a nemzeti függetlenségért és szabadságért küzdő népek megfélemlítésére, a felszabadító mozgalmak elfojtásá­ra irányul. Az emberiség határo­zottan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Magyarország — a Szovjetunióhoz és a többi szocia­lista országhoz hasonlóan — szo­lidaritást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fejlő­déshez való jogát védelmezi az imperialistákkal szemben, a Szov­(Folytatás a 2. oldalon)

Next