Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
ári i wvtár >3* » * * o# - TOLNA MEGYEI* VILÁG SHOKMUAI EGYESÜLETE* I NEPUSAG 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 38. szám. ÁRA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1965. február 14. si Fővárosi Tanács ünnepi ülése Budapest felszabadulásának 20. évfordulóján A fővárosi Tanács szombaton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról. Az új városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácstagok korelnöke, A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyetteGáspár Sándor bevezetőben emlékeztetett arra, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1945. február 13- án a magyar főváros népe megszabadult a háború borzalmaitól, a halálfélelemtől, s bár Budapestről nyugatra még tobzódott a fasizmus, keleten már virradt a hajnal. Az ország nyugati részében még elnyomás, félelem és pusztulás uralkodott, keleten már megteremtődött az új, a szabad, a boldog élet, a nép javát szolgáló társadalom felépítésének lehetősége. • A fasizmus gaztetteit ismeri az emberiség. Elévülhetnek-e egyáltalán az ilyen szörnyű bűncselekmények? Határozottan kijelentjük: sem emberileg, sem jogilag nem évülhetnek el soha! A kétkedők kérdezzék meg az orosz, a lengyel, a magyar, a francia, a holland édesanyákat: elévülhet-e valaha is e gyászuk? Lehet-e a feledés fátylát borítani gyermekeik, szeretteik, családtagjaik sírjára, a szétrombolt békés családi otthonok millióira? Nem, ezeket a bűnöket soha nem feledhetjük el! Nincs törvény, amely felmentést adhatna a fasiszták gonosztetteire. Az emberiség ellen elkövetett gaztettek sohasem évülhetnek el- Cáfolhatatlan történelmi tanulság ez nemcsak a múltat, hanem a jövőt illetően is. A szónok ezután a Szovjetuniót és hadseregét méltatta, majd kijelentette: A szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezernyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján meghajtjuk a kegyelet, a hála zászlaját a szovjet nép hős fiai előtt, akik életüket és vérüket nem kímélve űzték ki fővárosunkból a fasisztákat. Meghajtjuk a kegyelet és az örök sej, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulást követő idők volt városvezetői, továbbá a volt alpolgármesterek és tanácselnök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizánegységek számos tagja. Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, hála zászlóit a szovjet hadsereg hősi halottai előtt, akiknek sírjain népünk minden évben elhelyezi a megemlékezés, a kegyelet virágait, koszorúit. — A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtott a nehézségek leküzdésében. Egy hónap sem telt el a harcok után, s a szovjet hadsereg parancsnoksága máris teljesítette az ideiglenes kormány kérését: több tízezer tonna élelmiszert adott a budapesti közellátásnak. Nyersanyaggal látta el az ipart, hogy megindulhasson az üzemekben a termelés. Az újjáépítésnek szinte egyetlen olyan területe sem volt, ahol ne adtak volna közvetlen segítséget a szovjet nép fiai. Ez a támogatás nélkülözhetetlen volt az élet megindításához. A közvetlen, személyes emlékek idővel elhomályosulhatnak, de a magyar nép és fővárosunk történelmében örök, eleven valóságként él a szovjet nép internacionalista, áldozatkész, testvéri segítsége. Gáspár Sándor ezután így folytatta: — Húsz esztendő nem nagy idő egy társadalom életében, de a magyar nép ez idő alatt a párt vezetésével történelmi feladatokat oldott meg. Nemcsak újjá kellett építeni az országot, hanem új rendet is kellett teremteni olyan körülmények között, amikor a külső és belső reakció támadásaival is meg kellett küzdeni. A budapesti munkások és a lakosság haladó rétegei tevékenyen részt vettek e harcokban, megmutatták erejüket a reakció elleni küzdelemben, a földosztás, az államosítás védelmében. Volt erejük és hitük, hogy kiemeljék az országot abból a mélységből, amelybe az úri Magyarország sodorta. Budapest az elmúlt húsz év alatt kétmilliós világvárossá fejlődött. A magyar iparnak csaknem a felét képviselő budapesti üzemekben és gyárakban jelenleg két és félszer annyi munkás dolgozik és négy és félszer annyi árut termelnek, mint 1949-ben. Gáspár elvtárs a továbbiakban Budapest iparának, közlekedésének, kultúrájának, a lakosság életszínvonalának és egészségügyi ellátásának fejlődéséről beszélt, majd ezeket mondotta: — Budapest húsz esztendő alatt a romokból a fények városa lett. Budapest mindig szép volt, széppé tette csodálatos környéke, a Duna kék szalagja, a hegyek zöld koszorúja. De igazán széppé, igazi világvárossá akkor lett, amikor a szocialista fejlődés során egyre érezhetőbbé vált, hogy ez a város a dolgozó nép számára épül. Az egészségesen pezsgő életet látják és elismerik a világ minden tájáról egyre nagyobb számban fővárosunkba érkező külföldiek is. Szívesen látogatnak hozzánk. Gyönyörködnek városunk szépséges panorámájában. Otthonosnak, barátságosak érzik Budapestet, s ebben jelentős részük van a vendégszerető, a jó kedélyben nem szűkölködő budapestieknek is. A szónok ezután hangsúlyozta: két évtized történeti tényei bizonyítják hazánkban, hogy csak a szocializmus képes minden alkotóerőt egy cél: a haza, a nép szolgálatába állítani. Ez a biztosítéka annak, hogy az élet által támasztott újabb, még nagyobb követelményeknek is eleget tudunk tenni. Fejlődésünk logikája az, hogy minden megoldott feladat új tennivalókat szül életünk minden területén. Ami elég volt ma, az kevés holnap! Csak a szocialista társada(Folytatás a 2. oldalon) Gáspár Sándor beszéde Téli halászat a paksi Dunán Képes riport az 5. oldalon. Aláírták a magyar—román árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet Budapesten aláírták a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság közötti 1965. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében a Magyar Népköztársaság hőerőmű-berendezéseket, építőipari gépeket, szerszámgépeket, különféle gépeket és berendezéseket, híradástechnikai berendezéseket és alkatrészeket, alumíniumtömböt és lemezt timföldet, tűzálló téglát, gyógyszert és gyógyszeralapanyagokat, valamint különféle közszükségleti cikkeket szállít. A Román Népköztársaság a Magyar Népköztársaságnak olajipari gépeket és berendezéseket, traktorokat, és traktoralkatrészeket, billenő traktor pótkocsikat, exkavátorokat, szerszámgépeket, vasúti tehervagonokat, gördülőcsapágyakat, színesfémeket, kohászati termékeket, faféleségeket, szódatermékeket és egyéb vegyi anyagokat, piritet, építési anyagokat, sót és más közszükségleti cikkeket szállít. A jegyzőkönyvet magyar részről: Darvas László, külkereskedelmi miniszterhelyettes, román részről Nicolae Anghel, külkereskedelemügyi miniszterhelyettes írták alá. Az aláírásnál jelen volt Mihail Rustanu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a nagykövetség több tagja - a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársai. (MTI) fWMflirtVVftWWVWUAft/WWWÖVJ Bonyhádvarasd lépett egye Kicsit még mindig dideregnek, megérkezett Bonyhádról Fodor Vilmos és Fodor József, a két rakodómunkás. Sajnos hiába mentek megint. A főagronómus kedvetlenül hallgatta őket: nincs sertéstáp, nem kaptak. Egy gonddal ismét több. Bosszúság nélkül nem múlik el egyetlen nap sem. A hét elején a főagronómusnak, Gáspárral, az egyik jószággondozóval gyűlt meg a baja. Gáspár ugyanis megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó a jószág alól kihordani a trágyát. Mindez éppen akkor történt, amikor az állattenyésztésben úgy nagyjából kialakult a rend. 1963-ban a malacszaporulat 60 százaléka pusztult el. Tavaly már csak mindössze két százaléka. Az idén csupán egy malac pusztult el. Pál András elletőkanász, Zalavári Albert süldőnevelő és a többiek mind a lehető legjobban végzik a dolgukat. S erre berobban Gáspár érthetetlen rendbontása. Nem volt mit tenni, át kellett helyezni a növénytermesztőkhöz. Délelőtt meg is történt, bár Gáspár most azt hangoztatja, hogy kifúrták. Kifúrta saját magát Rendnek kell lenni. Másként nem megy. Egyszer már nagyon ráfizettek. Még egyszer nem ismétlődhet meg az, ami 1963-ban volt. Az akkori főkönyvelő „jóvoltából’’ 1962-ről 63-ra fordulva 17 ezer forint volt az egy tagra jutó részesedés, örültek a tagok. A munkaegység értékét a főkönyvelő feltornászta 40 forintra. És az örömöt követte az üröm. Mert mindent kiosztottak. A zárszámadást követő mulatságra megfogadott zenészeket sem tudták kifizetni, mert egyetlen fillér nem maradt a pénztárban. Az 1963-as év mérleghiánnyal zárult. Egy egész esztendő kellett ahhoz, hogy a 62-es év következményeit kiheverjék. Tavaly sikerült. A tavalyi gazdálkodás eredményeként, megszüntették a mérleghiányt, és bár szerényen, de a gazdaság lépett egyet. Az egy tagra jutó átlagrészesedés 13 844 forint, és ami igen lényeges, megfelelő a tartalékolás. A feltételek jók ahhoz, hogy 1965-ben tovább erősödjön a tsz. Nem volt kis teljesítmény 1964-ben úgy dolgozni, hogy eltűnjön a mérleghiány. Bányai Márton tsz-elnök, Balázs József főagronómus úgy véli, az asszonyok szorgalmának köszönhető, hogy sikerült. A közös munka 70 százalékát asszonyok végzik. A zsákolás kivételével mindenben számítani lehet rájuk. A két rakodómunkás szerint a jók között is első helyen említendő Galambos Lajosné, Lovász Paine, Palkó Ferencné, Osztrek Margit, Zalavári Gergelyné, Miklós Józsefné, Bíró Antalné, Galambos Jánosné. A zárszámadás Bonyhádvarasdon is megtörtént. A tagok a tavaszt várják, a munkák megkezdését. Előbbre jutottak, bár minden napnak megvan a maga gondja ma is. Ez letagadhatatlan. Az is tény azonban, hogy a bonyhádvarasdi Aranykalász Tsz ismét elindult a megszilárduláshoz vezető jó úton.