Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

4 Azonnali belépésre felve­szünk ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat Bérezés az építőiparban el­rendelt emelt teljesítmény­bérezés szerint. Munkás­szállást havi 15 Ft-ért, napi háromszori étkezést 9.20 Ft­ért biztosítunk. Felemelt különélési pótlék! Havonta egyszeri hazautazás költségeit megtérítjük! Jelentkezés: É. M. Fejér me­gyei Áll. Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre utca 13. „Plakátot ragasztottak az égre" — Egy régi május repülőemlékei — AZ 1919-eS Magyar Tanács­­ban reggel nyolc repülőgép szállt köztársaság Vörös Hadserege ren­ fel Juhász pilóta vezetésével, delkezett egy kicsiny repülő- hogy felülről megfigyeljék a gyü­­alakulattal. A néhány tucatnyi lekerések rendjét. Valóságos re­­repülőgépbe szerelők és pilóták pülóraj cirkált a város felett, a maroknyi csapata igyekezett „fel- napfényben gyülekezők gyönyörű­ket” lehelni, hogy levegőből is 6égére­” segítsék a Vörös Hadsereg harcait A repülők lapja, az „Aviatika” a fiatal Tanácsköztársaságra törő is lelkes hangú riportban számolt ellenséggel szemben. A 47 év előtti­be a május elsejei repülésekről, események, veterán pilóták vissza­ „­ Még nehéz talajköd fedte a emlékezései, iratok, újságok kó­ repülőtereket, mikor szorgos műn­­zött kutatva kelnek életre. káskezek egymás után tolták ki a Az ország népe készült az első gépeket a hangárból. Az ünnepi szabad május elseje megünneplő­ hangulat, a nagy nap verőfényes sére. Különösen Budapest mun- reggele legelőször a mátyásföldi kássága tevékenykedett, hogy em- repülőket kergette ki az ásító fékezetes legyen a nagy nap. A hangárok elé, hogy ők legyenek Vörös Újság „Az első szabad mű- első ébresztői az ünneplő Buda­­jus 1.” címmel számolt be az ese- pestnek. A város felett mutatvá­­ményekről és a vörös repülők te­­nyokkal szórakoztatták a felve­­vékenykedéséről­ való tömegeket. A mátyásföldi pi­„Délelőtt 9 órától kezdve mint lóták „plakátokat ragasztottak az végtelen folyam ontotta a város v­égre’ így nevezték azt a figurát, proletártömegeket a Városliget mikor meredeken felrántották a zöld térségeire. Orgonavirágok, gépet.” viruló bokrok, a tavasz minden Ismerve az akkori gépeket, ez a szépsége fogadta az ünneplő pro- mutatvány elég veszélyes produk­­tetárokat”, diónak számított. Egy másik cso-h korabeli cikkíró így folytatta P °rt, Horváth Mihály vezetésével május elsejei riportját: „— hő­ keringett a város felett. Közben fényképfelvételeket is készítettek az ünneplő városról. A Városli­getről, a Vérmezőről és a város különböző részeiről készült légi­felvételek fennmaradtak és érté­kes dokumentumai a régi időknek. A gépek röpcédulákat is vittek magukkal és azt szórták a fel­vonulóik közé. A háromszögletű, piros szegélyű cédulákon a követ­kező szöveg volt olvasható: „Fel a fejjel, nézz a magasba proletár! Te építetted a szárnyas gépet, mely meghódította az eget. A te erős kezed épít, gyárt, készít min­dent, ami meghódítja a földet. Az ég alatt, s a földön minden téged illet: a szántóföld, a ház, a gép, a napfény és a friss levegő, a jég és a hatalom. Ne engedd elrabol­ni!” AZ ANDRÁSSY — a mai Nép­­köztársaság — út felett Lányi An­tal pilóta váltott ki nagy ovációt a felvonuló emberek között, mi­kor egészen alacsonyan repdesett kicsiny Fokscer gépével. Gépének (236) szárnya csaknem súrolta a házak tetejét. A Belvárosban Risztics János pilóta mutatta be tudomá­nyát — a bátor dugóhúzókat és loopingokat. Kaszala Károly a Duna felett, a Margitsziget kör­nyékén végezte a különböző légi­mutatványokat A következő történetek már nem az ünneplő emberek felett repdeső repülőkről szólnak, ha­nem a gépfegyvereket kezelő pi­lótákról. MÁJUS KÖZEPE táján a fel­derítő repülések gyakoriak lettek az északi fronton. A Vörös Had­sereg parancsnokai igénybe vet­ték a repülők jelentéseit, de fel­használták őket a földi hadmoz­dulatoknál is. A Miskolc mellett állomásozó 8. repülőszázad kró­nikása a következőket mesélte egyik vállalkozásukról: — Indulás — adta ki a paran­csot Újvári István pilóta és kar­mozdulatára a Fokker D—VII-es típusú egyszemélyes vadászgépek meredeken emelkedtek a Mező­kövesd—Miskolc vasútvonal fölé. Elöl Újvári István,­ balra Reisz Géza, jobbra Szolláki Ferenc ha­ladt gépével. Újvári gépbillenté­­sére társai hasonlóan válaszoltak, így jelezték — minden rendbeni. Majd rövid sorozattal a gépfegy­vereket is kipróbálták. A heve­derekbe foszfort és robbanó löve­déket töltöttek, minden eshető­ségre felkészülve. Feladatul kap­ták­ elhallgattatni az ellenséges tüzérséget, mert zavarták a Vörös Hadsereg átkelését a Sajón és a Hernádon. A gépek egymás után suhantak el a — népiesen elne­vezett — hejő-községek, Pepi, Bá­ba és Szalonta felett. Sűrű felvil­lanások jelezték az ellenséges ütegek helyét. Újvári lefelé mu­tatott, majd orra buktatta gépét, a többiek utána. Libasorbam zu­hant a három gép, mintha zsi­nóron húznák egymást. Újvári tüzet nyitott — hosszú egybeol­vadt világos csík szűrődött az egyik ütegállásba. Száz méterre az ágyúállások felett Újvári „fel­szöktette” Fokkerját, míg Reisz fegyverének nyomcsíkjai szünet nélkül futottak az előbbiek nyo­mában. Egymás után ismételték a támadást az ütegek ellen. Az ágyúk elhallgattak, személyze­tük fejvesztetten menekült. Négy­ezer ismételte meg a raj a táma­­­dást, mikor elfogyott a lőszerük, s Alacsonyan a föld felett igyekez­tek hazafelé. A fegyvermesterek­­ új hevedereket fűztek a gépbe és f feltöltötték az üzemanyagtartá­lyokat is. Megismételték a táma­­­dást. Teljesen szétverték az el­­­lenséges ütegeket, szabaddá tet­ték az előnyomulást... T. Gy. ........................................................................................................ — 19 — Biztosan a nyakába akasztaná a Vas­­keresztet. Hisz ő most súlyos csapást mér a szövetségesekre, Angliára, a Harmadik Biro­dalom, a Führer ellenségeire! Mozdulatait most a gyűlölet, a bosszúvágy vezérelte. Elővette öngyújtójába épített külön­leges kis Leica fényképezőgépét, amelyet Kram­­mertől kapott, és sorra készítette a felvétele­ket a tervrajzokról és képletekről... Krammer arca sugárzott az örömtől, amikor másnap, hétfő este a postán átvette a „C—16”­­ostól a fényképezőgép kazettáját, amelyet Nor­man azon az asztalon hagyott, amelynél mind a ketten csekket töltöttek ki. Az egyik letette s véletlenül otthagyta. A másik meg gyorsan zsebrevágta, még mielőtt bárki észrevette volna. A postáról boldog izgalommal sietett haza a szállodájába és bezárkózott a fürdőszobába. Itt szokta ugyanis elvégezni a titkos fényképezési munkákat. Nyomban hozzá is fogott a mini­atűr film előhívásához. A vörös félhomályban kísértetiesen hangzott az előhívó loccsanása az edény állandó him­­bálásától. Most mindjárt a kezében fogja tar­tani nehéz, fáradságos és életveszélyes mun­kájának a gyümölcsét­ . Letelt az előhívási idő, s Krammer kihúzta az edényből a filmet. Micsoda öröm! Norman minden felvétele kitűnően sikerült! Nagyszerű ember, és főleg ügyes! Pedig csak nemrég avatta be a munkába! Feltétlenül megduplázza a honoráriumát! Sand valamennyi tervrajza, tot.ka Mrr.vri vipf isir. Ezért jelölték őket ülnöknek Mint ismeretes, a bíróságokhoz megválasztott népi ülnökök há­rom évi időtartamra szóló meg­bízatása az idén lejár, s újravá­lasztásuk ez év május 15. és jú­nius 30. között történik. Erről a nagy munkáról érdeklődtünk a dombóvári járásbíróságon. El­mondották, hogy a jelölések lé­nyegében megtörténtek. Zömmel azokat jelölték az egyes munka­helyek dolgozói, akik már eddig is jól megállták helyüket e nagy­fokú felelősséget, élettapasztala­tot, igazságérzetet, feddhetetlen életet kívánó megbízatásban. Meg­tudtuk azt is, hogy a dombóvári járásban 60 népi ülnököt jelöltek, illetve választanak meg. Ennek kapcsán látogattunk el a dombóvári Alkotmány Tsz-be, ahonnan hat ülnököt jelöltek. Arról érdeklődtünk Gregorits Jakabtól, a szövetkezet elnökétől, minek alapján jelölték azokat a szövetkezeti tagokat, akiket érde­mesnek tartottak a megtisztelő fel­adatra. Miklós Ferencnével kezdjük a szövetkezetből jelölt ülnökök sorát. Ő is, mint a töb­biek, kezdettől fogva tagja a kö­zös gazdaságnak. Baromfigondozó, munkáját lelkiismeretesen végzi. Úgy ismerik, mint szókimondó asszonyt. Férje is a közösben dol­gozik. Nem új előtte az ülnöki munka sem, hiszen most is azért jelölték, mert már évek óta ered­ményesen működik a bíróságon. A közért végzett munka egyéb­ként is sajátja Miklósnénak, hi­szen két gyermek nevelése, férjé­ről való gondoskodás és saját munkája mellett, a szövetkezet vezetőségének is tagja. De fárad­hatatlanul munkálkodik a párt­vezetőségben is. Právits Mihályt a másik ülnökjelöltet nem kell külön is bemutatni. Ülnök volt már akkor, amikor a Dalmandi Gépállomáson traktoroskodott. Számos elismerés — köztük kor­mánykitüntetés — mutatja jó munkáját. A szövetkezetben kör­zeti szerelő. Munkatársai különö­sen odaadó munkáját dicsérik. De nemcsak a bíróságon, nemcsak a munkahelyén hű őre a szocializ­mus építésének, hanem ha kell, készen áll fegyverrel is megvé­deni azt: kiváló munkásőr. Pintér Pált úgy ismerik a szövetkezetben, mint akire minden poszton bát­ran lehet számítani. Ha a nö­vénytermesztésben sürget a mun­ka, ott van. Ott lehet találni a vetőgépeknél, a kultivátoroknál, a silózásnál, de kíséri az üzem­anyagszállító kocsit is. És a napi munka után sem pihen. A szö­vetkezet vezetőségében is ott van, segít tapasztalatával, igaz­­ságszeretetével jól megoldani a szövetkezet problémáit. Emellett évek óta vállalja a bíróságon is a többletmunkát. Horváth Jánosnak meg éppen közvetlen hasznára van az évek óta végzett ülnöki munka. Igazságot követelő, tiszta kezű embernek ismerték meg a szövetkezet tagjai. Ezért nem vé­letlen, hogy a közösben az ellen­őrző bizottság elnöki tisztségé­vel bízták meg. Bóna Mihály új ember az ülnöki jelölésnél, de egész élete, munkája biztosíték rá, ő is a régiekhez hasonlóan, jól megállja majd a helyét. Rá is az a jellemző a szövetkezetben, hogy bárhová állítják, mindig lehet rá számítani. Rendszeresen 400 munkaegységen felül teljesít a közös munkában. Esküdt Jánosra is az előbbi megállapítások ér­vényesek. A felszabadulás előtt cselédemberként élt. Az ő élete is a nagy fordulat után vált iga­zán emberivé. Gyermekei között van katonatiszt, egyik leánya óvónő. Tettrekész, szorgalmas, a közösségért élő embernek isme­rik. Nemcsak a közösben van becsülete, hanem ismerik a köz­ségben is. Ezt bizonyítja, hogy tanácstagnak is megválasztották. Mindezek mellett számítanak rá az önkéntes rendőrök között is. * Eddig a rövid, szinte villanás­nyi jellemzés a hat emberről, ezért jelölték ülnöknek őket. De a távirati stílusban közölt ismer­tetés is mutatja, érzik a szövet­kezetben, nem lehet közömbös, kire bízzák az ülnökséggel járó felelősségteljes feladatot. Mutat­ja egyúttal azt is, régiek és újak képesek arra, hogy megfelelő se­gítséget adjanak a járásbíróság­nak az ítélkezések színvonala emeléséhez. (im e) — 20 — számítása és képlete itt van ezen a miniatűr filmen! Ezért biztosan kitüntetik és nem is akármivel. Nem, nem az egyszerű Vaskereszt­tel, nem, hanem azzal az első osztályúval, ame­lyet gyémántok díszítenek! És maga a Führer fogja a nyakába akasztani! Ez pedig elő­léptetést jelent. Már látta is magát ezredesi egyenruhában von Hassel íróasztala mögött... — Heil Hitler! — vágta vigyázzba magát, de csak félhangosan merte kiejteni a szavakat. A siker tehát teljes! Azaz mégsem teljes, csak fél... A filmnek még meg is kell érkeznie Németországba. Igaz, Schmid főhadnagy hamar ideér Berlinből. Csak sikerüljön átvinnie a csatornán. Elővette kis adóvevőjét és leadta Berlinnek a győzelmet jelentő rejtjeles üzenetet. Aztán vételre állt át. Alig negyed óra múlva pedig már tudta, hogy Schmid főhadnagy elindult s holnap érkezik. Megadták a találka helyét is. Másnap simán ment minden. Schmid fő­hadnagy a megbeszélt időpontban megjelent az állomáson és a nagy tolongásban Krammernek ismét sikerült becsúsztatni a filmet a kabát­zsebbe. Krammer két napig a boldogság édes tenge­rében úszott. Egész nap ki sem mozdult a szobájából. Csak este kelt fel, szmokingba vágta magát, lement a szálloda bárjába és végignézte a műsort. Ugyanígy tett másnap is. Csak azzal a különbséggel, hogy nem a szálloda bárjában, hanem a Picadilly-bárban töltötte az éjszakát két igen csinos bárhölgy társaságában. 19­16. április 29. — 21 — Személyazonossági igazolványa szerint most John Reston gyarmatáru-kereskedő volt. Hajnali öt órakor ment haza mámoros han­gulatban. Asztalán távirat várta. Látványtól hirtelen kijózanodott. Sietve tépte fel a négyszögletesre összehajto­gatott, leragasztott papírt. „Datolyaszállítmányt déli 12-kor várja. James Black, Gibraltár.” A távirat szövege azt jelentette, hogy délben 12 órakor álljon vételre. Berlin jelentkezik. Vajon mi történhetett? Csak nincs valam baj? Nem, szó sem lehet róla. Nyilván, haza akarják rendelni a kitüntetés átvétele és az előlépte­tése miatt! Az egész délelőttöt a szobájában töltötte. Bár igyekezett megnyugtatni magát, belső ideges­sége lassan erős izgalommá fejlődött, amelyet megmagyarázhatatlan balsejtelme táplált. S mikor pontban 12-kor bekapcsolta a kis adó­vevőt, kezei észrevehetően remegtek. A szöveg rövid volt. Krammer nyomban desifrírozta és ekkor a megdöbbenéstől az álla majdnem leesett. Berlin a következőket kö­zölte: „A filmet megkaptuk, de a tervrajzok csak a találmány egyik felét ábrázolják. A képletek szintén. Azonnal induljon Gretley-be. Alig­hanem Sand magával vitte a másik felét. Canaris tengernagy”

Next