Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

1966. november 26. Felelősségtudattal, a bizalom birtokában... — Beszélgetés két párttitkárral — A pártvezetőségek újjáválasztása, a járási, a megyei pártértekezletre és a kongresszusra való készülődés szembetűnően növelte a politikai aktivitást. Az emberek vitatkoznak, s a taggyűlésen elhangzott javaslatok felhasználásával keresik a jobb megoldásokat. Németkér két pártszervezetére — a községire éppúgy, mint a Haladás Tsz pártszervezetére — jellemző a politikai fellendülés és az újonnan megválasztott pártvezetőség munkája is ezt igazolja. — Hogyan akarják megtartani, illetve továbbfejleszteni a párttagság politikai aktivitását? — érdeklődtünk Benyó Jánosnétól, a községi pártalapszervezet új titkárától. — Mint kezdő párttitkár, a pártvezetőségi tagokkal együtt azon dolgozunk, hogy taggyűléseink tartalmasak legyenek. Kiiktatjuk azt a helytelen gyakorlatot, hogy minden munka a titkárra háruljon. A vezetőségi tagokkal megállapodtunk, hogy mindenkinek kötelessége elvégezni beosztásával járó feladatát, és erről időközönként be is számolnak. Van még egy igen fontos tennivalónk a tervszerűség kialakítása, a pártrendezvények rendszeres megtartása és az elvtársi légkör kialakítása. Ennek egyik feltétele hogy olyan napirendi pontokat tárgyaljunk, amelyek politikai és közügyekkel foglalkoznak. Legutóbbi taggyűlésünkön — amelyet a Haladás Tsz pártszervezetével együtt tartottunk — a községi költségvetéssel, a pártoktatással és a Népújság terjesztésével foglalkoztunk. Mind a három közös téma, úgy gondoltuk, jó, ha együtt beszéljük meg a tennivalókat. Másrészt azért is jó volt, mert őszintén szólva, új titkárként féltem a kezdettől. — Kitől várt és kitől kapott segítséget? — Farkasinszki elvtárstól, a Haladás Tsz párttitkárától, Tóth István tanácselnöktől és másoktól. Remélem, a jövőben sem tagadják meg a segítséget A magam részéről szívesen elfogadom a jótanácsot és szeretnék is tanulni az idősebb, tapasztaltabb elvtársaktól. Németkéren vannak szép számmal ilyen elvtársak, akikre lehet számítani. — Kéthónapos párttitkársága alatt volt-e maradandó élménye? — Igen. Nagy élmény volt részt venni a járási és a megyei küldöttértekezleten. A vitát hallva, megismertem a tennivalókat, az elvtársakkal való beszélgetés tapasztalatokat adott munkámhoz. A másik élmény helyi, és nem régen történt. Három, tömegszervezetben dolgozó asszony keresett fel és elmondották, szeretnének közelebb kerülni a párthoz. A párt vezetőségének segítségét kérték. Egyik pedagógus, a másik kettő a nőtanács vezetőségének tagja. Megbeszéltük, hogy egyelőre dolgozzanak a tömegszervezetben, majd a pártkongresszus után a pártvezetőség foglalkozik kérésükkel. Mindenesetre jó érzés volt, hogy bizalommal fordultak hozzám, örülünk, hogy szeretnének közénk jönni, mert sajnos, párttagjaink között kevés Farkasinszki Lajos elvtárstól, a Haladás Tsz párttitkárától a pártszervezet előtt álló közvetlen feladatokról érdeklődtünk. — Hogyan segíti a pártszervezet a zárszámadás előkészítését? — Legutóbbi taggyűlésünkön — november 18-án tartottuk — éppen a zárszámadás előkészítése volt napirenden. Párttagjaink közül többen részt vesznek a leltározó bizottságok munkájában. Rájuk különös felelősség hárul; a tsz vagyonának reális felmérése. Ezen keresztül is látjuk azt, hogyan gazdálkodtunk az elmúlt évben. Foglalkoztunk a pártbizalmi-hálózat megerősítésével is, akiktől ugyancsak sokat várunk a zárszámadás előkészítésében. — Mivel kell érvelniük? — A zárszámadások előtt a tagságot leginkább az érdekli, hogyan növekedett a közös vagyon, és meglesz-e a tervezett munkaegység. Eddigi számításunk szerint a közös vagyon növekedett és a tervezett munkaegység is meglesz. Itt kell megemlítenem, hogy a tartalékképzésről megoszlik a tagság véleménye. Egyik része helyesnek, hasznosnak tartja, látják a hasznát — az idén egy U—28-as traktort vásároltunk az amortizációs alapból. Vannak viszont, akik a „minél többet osszunk” elvet vallják. Ezeknek meg kell magyarázni, hogy az amortizációs alap a gazdálkodást segíti, és különben is; képzését rendelet írja elő. — Volt-e az elmúlt két hónapban olyan esemény, amely gondot okozott? » — Volt. De a gondnál súlyosabbat. Bánatot... Elvesztettem édesapámat, aki tagja volt a pártszervezetnek. Nem csak családunkat, de a szövetkezetét is veszteség érte halálával. Két párttitkár mondott véleményt az elmúlt két hónap munkájáról. Felelősségtudattal, annak a bizalomnak a birtokában, amellyel a pártszervezet tagsága őket megbízta a vezetéssel. P. M. Bővítik, korszerűsítik a simontornyai művelődési házat Régen megérett már a bővítésre a Simontornyai Bőrgyár „Petőfi Sándor” művelődési háza. Az egykor — harmincöt évvel ezelőtt — mozinak készült épület egyre kevésbé volt képes kielégíteni a növekvő igényeket. A tenyérnyi színpadra nem lehetett meghívni egy nevesebb együttest, a külön épületben berendezett alkalmi öltözőből néha csak esernyővel lehetett átjutni a színpadra. Különben is szűk volt a régi épület, egyre nagyobb gonddal járt a sokféle rendezvény olyan összehangolása, hogy mindegyiknek jusson hely. Az augusztusban megindult hárommilliós beruházás, amelyhez a fedezet nagyobb részét a SZOT, a többit a vállalat biztosította — megszünteti ezeket a gondokat. Bővítik a művelődési házat. Hetven négyzetméteres színpadot kap, alatta helyeslik el az öltözőket. Emelnek egy új, kétszintes épületet, ebben kap helyet többek közt a könyvtár, itt rendezik be az irodát, a tanácskozótermet, a szakköri helységeket, az ifjúsági klubot. A beruházás kivitelezője az ÉM. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, a határidő 1967. december 31. Úgy számítják azonban, hogy sikerül előbb befejezni a munkát. ÉM Budapesti Betonárugyár Budapest, XXI., Rákóczi F. u. 289. (Csepel) azonnali belépéssel felvesz lakatos, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő szakmunkásokat, valamint láng- és ívhegesztővizsgával rendelkező hegesztőket, mozaiklap- és betonelemgyártó munkára női és férfi segédmunkásokat, azonkívül portásokat és éjjeliőröket. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételhez munkakönyv, MIL- lap és tanácsi igazolás szükséges. Felvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. (216) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az egész falu építette Vasárnap átadják az új fácánkerti megállót Régi kívánságuk a fácánkertieknek, hogy hozzák közelebb a faluhoz a vasúti megállót. A réginek a „váróterme” egy négy négyzetméteres lyuk, a hozzá vezető „út” pedig a kisvasúti sín mellett húzódó gyalogösvény, ahol még villany sincs. A vasárnap délutáni pesti vonat azonban már nem itt áll meg, hanem a község központjában, az új megállóhelyen. Este pedig a művelődési házban ünneplik meg az új létesítmény elkészültét, átadását. Júniusban kezdték meg az építkezést. A község 264 ezer forint községfejlesztési alapot biztosított a beruházáshoz, ennyiért vállalta a Tolnai Épületkarbantartó Ktsz a kivitelezést. Helyesebben: a kivitelezés egy részét. Mert a pénz nem volt elegendő az összes munkához, szükség volt a falu lakóinak társadalmi munkájára is. Most már elkészültek a számadások, statisztikák, ezek kimutatják, hogy a fácánkertiek összesen százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ők készítették el például a peron 250 méter hosszú, hat méter magas és nyolc méter széles töltését, végezték el a takarítást és még egy sor egyéb munkát. A tolnai Aranykalász Tsz, a helybeli növényvédő állomás és a Szekszárdi Gépállomás vontatókat adott Részt vett a munkában a falu apraja, nagyja. Még az úttörők is, akik, ha salakos vonat érkezett, azonnal mentek azt kirakni. Volt olyan vasárnap, hogy hetven-nyolcvan falubeli dolgozott az építkezésen. Az új megállóhely a falu központjában van, pontosan 1100 méterrel van „közelebb”, mint a régi. A régi megállónál nem volt állandó szolgálat, pénztár, a hajnali és esti vonatokhoz még a jegyet sem lehetett itt megváltani. Az új megállóhelyen állandó szolgálatot tart a MÁV. Nagy az érdeklődés a téli oktatás iránt A téli oktatásra való felkészüléssel foglalkoztak a megyei nőtanács november 25-én megtartott ülésén. Takács Mihályné megyei titkár tartott beszámolót, s megállapította, nagy az érdeklődés a téli oktatás iránt A községi nőtanácsok által készített terv alapján összeállították a megye oktatási programját, mely szerint az 1966—67-es évben 658 előadással számolnak. A megyei nőtanács-tagok nagy aktivitással vettek részt a vitában. A felszólalók az oktatás szervezésében szerzett helyi tapasztalatokról beszéltek. A nőtanács ülésén részt vett és felszólalt Csajbók Kálmán, a megyei pártbizottság művelődésügyi és propagandaosztályának vezetőhelyettese, aki elismeréssel szólt a nők áldozatkész munkájáról. — Az ideig év oktatása annyira lesz eredményes, ahogyan az ismertetett program végre lesz hajtva. A falu, a közösség igényli és számít a nők közéleti tevékenységére, a téli tanfolyamokon való részvételre — mondotta többek között. A tanácskozáson Tancz Józsefnét, az I. számú általános iskola igazgatóhelyettesét beválasztották a végrehajtó bizottságba, miután betegség miatt a vb egyik tagja felmentését kérte. Ki az eladó? — Elsősorban a szövetkezet — A szarvasmarha felvásárlási árának felemelése kedvet csinált a termelőszövetkezeteknek; gyorsan felismerték,, a hizlalás milyen jó forrása a jövedelemnek. Már csak azért is, mert nem csupán a belföldi piac vesz fel sokat, hanem exporttermelésre is kedvezőek a lehetőségek Egyszóval, jó üzlet, még, ha néha adódnak kellemetlen mellékzöngéi is. Egyik termelőszövetkezet elnöke a közelmúltban a gazda örömével, büszkeségével mutatta azt a huszonnegynéhány fiatal, hízott bikát, amelyet exportra szánt a szövetkezet. Hónapokon keresztül gondozták, etették őket úgy, hogy a külföldi kereskedő ne találjon bennük semmi kivetnivalót. A vezetőktől a gondozókig annyira jó szakemberek, hogy tudják, mi a külföldi vevők kívánsága, és nagyon jól tudják, milyen minőségi követelményeknek kell megfelelni a hízott jószágnak, hogy azt a legmagasabb osztályba sorolják. Ez egyfelől jó a szövetkezetnek, hiszen magasabb árat kap, másfelől jó az államnak, mert több devizához jut. Mégis, mi a bosszantó ebben az egyébként kitűnő üzletben? Az említett szövetkezeti elnök szerint az, ahogyan egyes, magyar exportőrök közreműködnek az üzlet lebonyolításában, megkötésében. — Elnézést kérek a durva összehasonlításért — mondotta —, de sokszor úgy lépnek fel, mint a régi vásárok cenzárjai. A külföldi vevő érdekebeTi • • — A legutóbbi exportértékesítéskor megérkezett a külföldi vevő, a honi exportőrök kíséretében. Az ilyen adásvételnél elsősorban — legalábbis mi úgy érezzük — mi vagyunk az elsődleges tárgyalópartnerek. Mi azt mondjuk, ilyen árut adunk, és a külföldi vevőnek kell nyilatkozni, megveszi, vagy nem. — Mégis, az volt a meglepő és furcsa, hogy az exportőr csak úgy, mellékesen súgta meg, hogy tizenhat bikát átvesznek extrém A, tizenkettőt B minőségben. — Hogyan, és miért az ilyen előzetes kikötés? Ha mind a huszonnyolc megfelel az A minősítésnek? És az egész végső soron csak az istállóban dőlhet el... Mondottam, az eladók mi vagyunk. Ha csak tíz felel meg a legmagasabb követelménynek, legyen annyi. Ha mind, akkor annyi. — Az istállóban a vevő elkezdte a fumigálást. Jó, tegye, ő a vevő... De neki kontrázott az exportőr is, hogy ennek a bikának nagy a hasa, a másik meg másért nem felel meg az A minőségnek. Mi mondtuk, annyit, és úgy vegyenek meg, ahogyan a minősítési szabványnak megfelelnek. Ezzel a feltétellel odaadjuk, ha nem, eladjuk belföldi fogyasztásra. Még azzal is megtaláljuk a számításunkat. — Azt mondták, így nem kell. Elmentek. Később visszajöttek mégis, megkötötték az üzletet, úgy, ahogyan mi ajánlottuk. . — Az elmondottakból csak annyit: az exportőrök ne helyettünk kereskedjenek, és főleg, ne a nyugati vevők érdekeit képviseljék. Segítsenek az üzletkötésben, de bízzák ránk, mit, hogyan és milyen feltételek mellett adunk el. Azért mi is vagyunk annyira hozzáértők — és sajátmagunkkal szemben is igényesek —, hogy a vevőre nem akarjuk rásózni a gyengébb árut értékesebb gyanánt. Az áru — történetesen hízott bika — „beszéljen" önmagáért, helyettünk is De az exportőr ne ... Bl.