Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) Az első felszólaló Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese volt. Hangsú­lyozta: — Nagy értéket jelent számunk­ra a kutatóintézetben dolgozó te­hetséges, lelkes kutatógárda. Ez­zel az értékkel nagy figyelemmel kell bánni. A kutató munkához szabad, alkotó légkörre van szük­ség. Tudományos vitákban nincs helye a hatalmi szónak, a hivata­li beosztásból adódó tekintélynek. Döntő szerepük csak a tudomá­nyos érveknek lehet. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december 2. Gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek jelentik a kongresszusnak... Az első négy napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kong­resszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné be­­­jelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozói jelentették újabb táv­iratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felajánlá­sokat tettek. Az Észak-Magyar­országi Vegyiművek dolgozói pél­dául arra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos export­felajánlásukat 5 millió forinttal megtetézik. A Győri Magyar Va­gon- és Gépgyárból tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek és teljesítették vállalásukat. Több üzem jelentette, hogy a kongres­­­szus időtartama alatt dolgozói vi­etnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvöz­let érkezett Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániai Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára szólalt fel első­ként Testvérpártok küldötteinek felszólalása Oldrich Cemik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja tol­mácsolta ezután pártja és a cseh­szlovák nép üdvözletét. — A magyar nép — mondotta — joggal lehet büszke a szocia­lizmus építésében elért eredmé­nyeire, amelyek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikájának helyességét bizonyítják: azt, hogy ez a politika a lakosság vala­mennyi rétegének támogatá­sát élvezi. A továbbiakban hangsúlyozta: Csehszlovákia Kommunista Párt­ja a jövőben is azon fog mun­kálkodni, hogy országaink poli­tikai, gazdasági és kulturális együttműködése tovább fejlődjék, népeink barátsága tartós és meg­bonthatatlan legyen. Rámutatott arra, hogy pártjaink nézetei azonosak a nemzetközi élet problémái­nak megoldását, valamint a kommunista és munkásmoz­galom egysége erősítésének módját illetően. A továbbiakban elítélte a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének megbontására irányu­ló törekvéseket, majd a követke­ző szavakkal fejezte be felszóla­lását: — Csehszlovákia Kommunista Pártja úgy­ véli, hogy érlelődnek a feltételek a kommunista és munkáspártok nemzetközi érte­kezletének összehívására, e ta­nácskozás hozzájárulhatna a nem­zetközi kommunista és munkás­­mozgalom egységének erősítésé­hez és akcióképességének növelé­séhez. Paul Thomsen, a Dán Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának tagja bevezetőben tolmácsolta a Dán KP Központi Bizottságának forró üdvözletét és további sike­reket kívánt a magyar nép bol­dogulásáért és jólétéért végzett munkához, majd pártja tevékeny­ségéről beszélt. — A múlt heti parlamenti vá­lasztásokon — mondotta — Dá­nia történetében először jött lét­re munkástöbbség a parlament­ben. Továbbra is küzdünk a Német Demokratikus Köztársaság elis­meréséért, Dánia NATO-tagsá­­gának megszüntetéséért, s azért, hogy a tömbpolitikát egy időt­álló, egész Európát magában fog­laló európai biztonsági rendszer váltsa fel. Ezután Betty Sinclair, Észak- Trország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára tol­mácsolta az Észak-Ír Kommu­nista Párt forró üdvözletét, majd arról beszélt, hogy Észak-Íror­­szág népét ma is az angol kor­mány uralja. E kormány alkot­mányának 25. cikkelye kimondja, hogy a mi pártunkat el kell nyomni, s nem szabad működni engedni. Mi ez ellen harcolunk, —­ mondotta. A továbbiakban a küzdelem­ről beszélt, amelyet az ír nemzet vív szabadságáért és független­ségért, majd arról szólt, hogy Észak-Írországi Kommunista Pártjának szilárd és őszinte véleménye: megérett az idő a kommunista és munkáspár­tok világméretű tárgyalására. Ezután Anna Liisa Hyvönen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja lépett a mik­rofonhoz. Elmondta, hogy a párt­ban, az egész finn munkásmoz­galomban új korszak kezdődött. Tizennyolc év szünet után ugyan­is az országban olyan kormány alakult, amelyben a kommunis­ták együttműködnek a szociál­demokratákkal és a parasztokat képviselő polgári centrumpárttal. A kormányban részt vevő többi párt céljai ugyan hierőben el­térnek a kommunistákétól, a kor­mány mégis olyan határozatokat hozott a dolgozók életkörülmé­nyeinek javítása érdekében, ame­lyeket egyetlen polgári kormány sem tett volna meg. Gaston Plissonniere, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja aggodalmát fe­jezte ki az amerikai imperializ­mus növekvő agresszivitása és mindenekelőtt Vietnam hősi népe ellen folytatott háborúja miatt, és a francia kommunisták teljes szolidaritásáról biztosította a Vietnami Dolgozók Pártja képviselőit és a Nemzeti Fel­szabadítási Frontot. Elítélte a kínai vezetők szaka­­dár politikáját, amellyel meg­könnyítik az amerikai agresszo­­rok dolgát, s újabb gaztettekre bátorítják őket. — Híven elvi álláspontjához, pártunk az SZKP-vel együtt a nemzetközi kommunista mozga­lom egységén munkálkodik, a marxizmus—leninizmus elved és az 1957-es és az 1960-as nyilat­kozatok alapján. Pártunk hozzá­járul azoknak a feltételeknek a megteremtéséhez, amelyek vala­mennyi kommunista párt nem­zetközi értekezletének összehívá­sához szükségesek — mondotta végezetül. Leonidasz Sztringosz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja tolmácsolta pártja Központi Bizottságának forradalmi üdvözletét, méltatta hazánk szerepét a szocialista tá­bor erejének fokozásáért és a vi­lágbéke megőrzéséért folytatott harcban, majd kijelentette: " A görög nép a világ összes békeszerető és haladó erőivel együtt küzd a vietnami problé­mának a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatain alapuló békés megoldásáért. Síkraszállt a munkáspártok ak­cióegységéért, a kommunista és munkáspártok nemzetközi érte­kezletének összehívásáért. Kristin E. Andersson, az Iz­landi Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának tagja átadta pártja üdvözletét, majd így foly­tatta felszólalását: — Izland messze van az önök országától, s ezért különösen fi­gyelemre méltó, hogy őseik ezer év előtti hőstetteit irodalmunk nagy hőskölteményében, az Edda­­dalokban megénekelték, és emlé­két a mai napig megőrizték. A későbbi évszázadokban is sokat hallottunk az Önök történelmé­­ről. .Jól ismerjük az önök szabadsághő­sét, Kossuth Lajost, s Petőfi Sán­dor lángoló költeményeivel a mi­t lelkesí­tette. Csodálattal Szemléljük iro­­dalmuk, művészetük, kulturális életük mostani fellendülését is. Nehéz helyzetben lévő, meg­­óolfuntó­ k is vagyunk. Nagyon fontos szá­munkra a szocialista nének ro­­konszenve. Arra törekszünk, hogy mindegyikükkel megőrizzük test­véri ka­pcsolata­inkat. Dr. Vladimir Baksiics, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségé­nek tagja, a Horvát Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizott­ságának elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre. Beszélt a Jugoszlávia és ha­zánk közötti együttműködés fej­lődéséről. Vietnam népének har­cáról szólva kijelentette:­­— Mi is úgy véljük, hogy az amerikaiak vietnami agressziója, a a Délkelet-Ázsiában kialakult helyzet az egész világ békéjét, az emberiség jövőjét veszélyezteti. Egyetértünk az Önök értékelé­sével — mondotta —, ha a Kínai Kommunista Párt helyesebben fogná fel a világ e részében !ör­Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszust, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekint­sük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már be­futott nagyszerű forradalmi út­ra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedésé­ért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászervezett pártjával az élén, fegyveres erő­vel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezde­ményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáit és forra­dalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordu­lón miért ne emlékeznénk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjá­alakult a magyar kommunisták pártja, megalakult a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túlzottan sze­mérmesek, s tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom, hogy meg­mondjuk, a magyar nép há­lás a történelmi tettért. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politi­kai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgon­dolkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkás­hatalomhoz, egyetért a szocializmus épí­tésével, hazánk békepolitiká­­jával, olvas, tanul, képezi ma­gát, tudja mi az imperializ­mus és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondo­latát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kén az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a töme­gek tudatos megnyilatkozása, amely arra mutat, hogy az ér­dekek azonosságának felismerése tévő események törvényszerűsé­geit, és a szocialista erők felada­tait, ez óriási mértékben meg­könnyítené a háború befejezé­séért folytatott küzdelmet. Felszólalásának további részé­ben beszélt a Jugoszláviában folyó gazdasági reform jelentősé­géről, s a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének átszervezésé­ről. Kifejezte azt a reményét, hogy Jugoszláviában a szocializ­mus építésében ismét újabb for­radalmi fellendülés következik be,­felé haladunk. Erről tanúskodik közéletünk élénkülése, a nagy szocialista célok elérését szolgá­ló utak, módszerek körül kiala­kult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb munkafegyelem, a terme­lékenység emelkedése és nem utolsó sorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye arra, hogy beleszólásuk legyen a termelés irányításába, a munkafeltételek kialakításába, és erősödjék fellé­pésük hatékonysága a­ társadalmi tulajdon védelmében, a pazarlás, a fegyelmezetlenség ellen. Nem azonos ezzel a kép, ha az emberek világnézetét nézzük. Eb­ben a vonatkozásban is nagyot léptünk előre, teret hódított a marxista világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelen­tősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása, a mezőgazda­­sági munka jellegének megvál­tozása, a technikai forradalom, milliók iskolázása, a burzsoázia kulturális monopóliumának meg­szüntetése, a kultúra magas csú­csainak meghódítása. Sommár a tíz éve alkalmazott való­ban lenini, eredményes poli­tika radikális fordulatot ho­zott a magyar szellemi élet­ben is­ felszabadította a szel­lem erőit. Ma a magyar nép büszke hatal­mára. Arra, hogy íme urak nél­kül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, mező­­gazdaságot korszerűsített, hanem igazán, végre, nemzetté lett. A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatba ivódott ré­sze a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya me­gyei pártértekezleten idézték Anatol France aforizmáját: „A történelem nem tudomány, ha­nem művészet”. Ez a szellemes, csúfolódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi múlt értéke­lését a pillanatnyi hatalom érde­kei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyította az ön­kényes „átírások” rövid élettar­tamát és kétes sikerét. így volt ez itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Duna-meden­­ce világát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista for­radalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célokat köve­tünk, megteremtettük a feltéte­leit a testvéri együttélésnek. Ezt zavarják egyes szomszédos országokban élő történész bará­taink, ha új történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szom­széd nemzet fiainak, lányainak nemzeti önérzetét sértik. A nacio­nalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk figyelemmel egymás nemzeti ér­zelmeire, számoljunk egymás ér­zékenységével. Ha nem ezt tes­­­szük, akkor az itt és ott élő em­berek gondolkodásában még meg­levő nacionalista maradványokat konzerváljuk, esetleg megerősít­jük. A marxista történelemtudo­mány művelői ne művészkedje­­nek, maradjanak tudósok. Az a­ feladatuk, hogy a történelemtu­dományt tisztítsák meg a pilla­natnyi politikai taktika torzítá­saitól. A múlt feldolgozásában ragaszkodjanak az objektív igaz­sághoz. Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről, igényességének növekedéséről szó­lott. Az irodalom és a művészetek termékeit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kri­tizálják és kulturális forradal­munk legnagyobb vívmánya. h­ogy ma már nemcsak szűk értel­miségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai fel­készültsége, határozott ízlése, esztétikai igényessége, ami feltétele az aktív vélemény­formálásnak. Az­­ elmondottakból azonban nem azt a konklúziót vonom le, hogy a követelményekhez viszo­­n­nyitva a társadalmi tudat fejlődé­sében nincs elmaradás. De jelen­tős a fejlődés és ezt is regisztrál­nunk kell ahhoz, hogy helyesen állapítsuk meg jövőbeli felada­tainkat. Van még a mi közéletünkben sok múltbeli maradvány, polgári, kispolgári hordalék, néptől, cél­jainkból idegen szemlélet. Gondo­latokat azonban nem lehet puska­golyóval kilőni az emberek fejé­ből, a gondolatszegénységet sem lehet erőszakkal vagy ráolvasással pótolni. Az idegen szemléletek, a rossz magatartás ellen hosszú, tü­relmes eszmei harcot kell vállal­nunk. Dolgozó emberek természetes törekvéseit, vágyait, hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg csa­ládi házat, jobb bútort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítél­ni, kispolgárinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka ered­ményeként kívánják elérni. (Folytatás a 3. oldalon) Szirmai István: Szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi

Next