Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

>LilA MEGYEi m vüacraet BTAHat Bffk­eannem NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI­ TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 180. szám ÁRA: 60 FILLÉR Szerda, 1967. augusztus 2. Vietnam veled vagyunk ! Több mint százezer forint a hős vietnami népnek Szolidaritási nagygyűlés Dom­bó­váront A MÁV dombóvári csomópont KISZ-f­iataljainak kezdeménye­zésére — mint arról már hírt adtunk — a hős vietnami nép megsegítésére, keresetük 3 száza­lékát ajánlották fel a dolgozók. Tegnap a KISZ Központi Bi­zottság vietnami számlájára be­fizették a csomópont adományát, 102 840 forintot. Ebből az alka­lomból a vasutas művelődési otthonban szolidaritási nagygyű­lést rendeztek. A vietnami nép képviseletében megjelent Hoang Ha, a Dél-vietnami Felszabadí­­tási Front budapesti irodájának sajtótitkára, valamint Nguyen Huo Sao, hazánkban tanuló vi­etnami fiatal. A vendégek dél­előtt megismerkedtek a csomó­pont egyes főnökségeinek dolgo­zóival, így többek között elláto­gattak az állomásra, a fatelítő üzemi vállalathoz, a gazdasági vasutak dombóvári főnökségére. Az üzemlátogatások rögtönzött röpgyűlésekké alakultak át, ahol a vietnami elvtársak néhány perces tájékoztatót tartottak né­pük hősi harcáról, életéről. Délután 4 órai kezdettel a vasutas művelődési otthonban szolidaritási nagygyűlést tartot­tak, amelyen több mint 300 vasutas jelent meg. Hadi László, a csomópont KISZ-bizottságának titkára nyitotta meg a szolidari­tási nagygyűlést, majd Tóth Fe­renc, a csomóponti pártbizottság titkára mondott beszédet. Elöl­járóban arról szólt, hogy a világ békeszerető embereinek figyelme egyre inkább­­ Vietnamra irányul. Az emberek százmilliói adóz­nak csodálattal egy kicsiny országnak, amelynek népe élethalálharcát vívja az im­perialista agresszorokkal. Beszédének további részében többek között a következőket mondotta: — Ma már mindenki előtt egyértelműen világos, egyedül az amerikai imperia­lizmus bűnös a vietnami helyzetért. Amerika már Genfben a meg­teremtett vietnami béke ellen tün­tetett azzal, hogy az egyezményt nem írta alá. Ezzel elárulta, hogy tervszerűen felkészült a gyarma­tosításra. Napjainkban már nyil­vánvaló, hogy az Amerikai Egye­sült Államok egyre inkább ma­gára marad és elszigetelődik vi­etnami politikája miatt, ugyan­akkor a vietnami népnek egyre több támogatója, segítője lesz harcában. A magyar dolgozók is szinte nap mint nap politikai, erkölcsi és anyagi segítségnyúj­tással tesznek tanúbizonyságot a hős vietnami nép mellett. Mi, a dombóvári csomópont dolgozói, büszkék vagyunk arra, hogy az ország vasutas­­ságának példát mutatva, csomópontunk KISZ-fiatal­jainak kezdeményezésére 102 840 forintot gyűjtöttünk össze, illetve fizettünk be a KISZ Központi Bizottságának vietnami csekkszámlájára. A magyar és a vietnami nép testvéri barátságát éltetve fe­jezte be ünnepi beszédét Tóth Ferenc. Ezután Hoang Ha, a DNFF budapesti irodájának sajótitkára szólt a szolidaritási gyűlés részt­vevőihez. Elöljáróban köszönetet mondott a m­­agyar népnek, a dombóvári vasutasoknak azért a hathatós segítségért, amelyet mindennapi harcukhoz adnak. Ezután részletesen beszélt arról a hősi helytállásról, amellyel Vietnam népe ellenáll az impe­rialista agressziónak. — Ma már egyre inkább nyil­vánvalóvá válik, hogy az ame­rikai agresszió kudarcra van ítélve. A sorozatos légitámadá­sok amelyek borzalmas pusztí­tást végeznek sem tudták meg­fékezni, megtörni népünk ellen­állását. Az 1966—67-as téli­tavaszi harci eredményekből kö­vetkezik, hogy ezt a háborút az amerikai imperializmus csak elveszt­heti. A mi harcunk igazságos harc és hiszünk abban, hogy végső győzelemre fog vezetni, — mondotta többek között. Beszédének végén ismételten megköszönte a dombóvári vas­utasok segélynyújtását és ered­ményes munkát kívánva üdvö­zölte a csomópont valamennyi dolgozój árt. A befizetett összegről szóló em­léklajtot Kori­tár Károly, a M­ÁV-gépállomás KISZ-titkára nyújtotta át a vietnami elvtár­saknak. Időközben távirat érke­zett a szolidaritási nagygyűlés résztvevőihez, a KPM I. vasúti főosztályától, amelyben a vasúti főosztály dolgozói a nagygyűlés résztvevőivel egyetemben bizto­sítják a szabadságáért harcoló vietnami népet, hogy a jövőben is segítik politikai, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt Hadi László zárszava után a szolidaritási nagygyűlés részt­vevői elénekelték az Internacio- SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Japán orvos az amerikaiak vietnami bűneiről Westmoreland tábornok, a Dél­­itnamban állomásozó amerikai ipatok főparancsnoka hétfőn angol televíziónak adott nyi­­ktozatában ismét arról beszélt, hy még több amerikai katonát is viinni Dél-Vietnamba. A tábornok szerint az Egyesült Lantok szénája nem áll rosszul, sőt már elegendő embere van It­omban ahhoz, hogy ne ve­tse el a háborút, mégis „úgy sem, további erősítésekre van ikség, hiszen h­osszú utat kell m­ég megtennünk” — mondotta. A hétfői napon nagyobb harci cselekmények nem voltak. Az AFP Hanoiból keltezett je­lentésében Funazaki japán orvos­nak, a VDK-ban vizsgálatot vég­zett­ négytagú japán bizottság ve­zetőjének nyilatkozatát ismerteti. Funazaki kijelentette, hogy az amerikaiak Észak-Vietnamban „rendszeres és előre megfontolt népirtást” hajtanak végre. A ja­pán bizottság megállapította, hogy a duzzasztógátak lerombo­lása, a napalmbombák és a mér­gező anyagok felhhasználása, a B—52-es bombázók bevetése egy­­től-egyig a vietnami nép irtását célozza. Taylor tábornok és Clark Clif­ford, Johnson elnök tanácsadója hétfőn Holyoake új-zélandi mi­niszterelnökkel folytatott eszme­­cserét. A tanácskozás színhelye, az új-zélandi parlament épülete előtt 1500 diák vonult fel, s tün­tetett az Egyesült Államok viet­nami agressziója miatt. A Reuter ENSZ-forrásokra hi­vatkozva közli, hogy U Thant főtitkár abbahagyta a vietnami béke megteremtésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseit, mert az Egyesült Államok folytatja a VDK bombázását. Amíg az ame­rikai légitámadások folytatódnak, addig U Thant szerint nem sok­­­kal kecsegtetnek a Hanoi felé tett 1nai et­­puhatoló tósok. 1 Francia és kanadai vélemények De Gaulle nyilatkozatáról Párizs (MTI). Yves Moreau ír­ja az Humanité vezércikkében: Az a nyilatkozat, amelyet De Gaulle tábornok tett a miniszter­tanács ülésén, csakúgy, mint a kanadai útján elhangzott beszé­dei, két különböző természetű problémát vetnek fel. Az első a kanadai franciák sorsára vonatko­zik. Az nehezen vitatható, hogy ez a nép kiáltó egyenlőtlenség ál­dozata. Moreau szerint, Pearson kanadai miniszterelnök kijelenté­sével ellentétben, nemcsak kultu­rális és nyelvi problémákról, ha­nem a kanadai franciák politikai és gazdasági helyzetéről is szó van, valamint arról, hogy távol­ról sem tartják tiszteletben a ka­nadai franciák elidegeníthetetlen jogait. Moreau ugyanakkor rámu­tat arra az ellentétre, amely a francia elnök most elfogadott ál­láspontja és a tengerentúli fran­cia területek és megyék lakos­sága jogainak elismerésével szem­ben elfoglalt álláspontja között van. A fenntartások ellenére, amelyeket hangoztatni kell azzal a móddal szemben, ahogyan De Gaulle tábornok eljárt — szögezi le az Humanité — nem vegyítjük hangunkat a tiltakozásnak abba a hangorkánjába, amelyet Francia­­országban az amerikai párt embe­rei szolgáltatnak Ezek a szemé­lyek, akik minden körülmények között és mindig védőügyvédei voltak az Egyesült Államok in­tervencióinak, a legutolsók, akik bárkinek is leckét adhatnak a be nem avatkozásról. De Gaulle tábornok a minisz­tertanács hosszúra nyúlt hétfői ülésén elhangzott nyilatkozatát a leghevesebben a Combat és az Aurore támadja. A Combat arra a következtetésre jut, nem szabad többé megengedni, hogy De Gaulle tábornok azt tegye, amit alkar. Akár tetszik, akár nem, most már nemcsak róla, hanem Franciaországról van szó — írja. — Aki Franciaországban a jövőre gondol, nem lehet szolidáris De Gaulle tábornokkal. Az Aurore azt kérdi, vajon mi alól akarja De Gaulle felszabadítani a kana­dai franciákat és a tábornok sze­mére veti, hogy az algériai fran­ciák érdekeinek védelmében nem járt el ugyanilyen határozottan, pedig azok „nem a brit korona, hanem a francia trikolor védelme alatt állottak”. Sokkal mérsékeltebben ugyan, de a Figaro is — amely politikai irányvonalában a kormánytöbb­séghez tartozó független köztársa­ságiakhoz áll közel — bírálja az elnök nyilatkozatát. Elsősorban azt kifogásolja, hogy nem­­ adott választ a Kanadában elhangzott kijelentésekkel kapcsolatosan fel­vetődött „mdértek”-re. A lap rá­mutat arra az ellentétre, amely egy ország belügyeibe való be­avatkozás és aközött van, hogy mindenkinek önrendelkezési joga van és senki sem avatkozhat be mások belügyeibe. Ottawai kormánykörökben egy­előre nem kommentálják a fran­cia minisztertanács állásfoglalá­sát De Gaulle elnök kanadai út­jával kapcsolatban. A Reuter-iroda jelentése sze­rint a párizsi nyilatkozatot Ka­nadában úgy fogják fel, hogy Franciaország nem támogat sem­miféle „különleges politikai vál­tozást Francia-Kanadában, habár általában a változtatások pártján van”. Ottawai kormánykörökben elmondották, hogy a párizsi nyi­latkozat egyik-másik része ma­gyarázatra szorul. Diefen­baker volt miniszterel­nök, a konzervatív ellenzék ve­zére, hétfőn este követelte, hogy a kormány tiltakozó jegyzékben ítélje el a párizsi nyilatkozatot. Ugyanakkor Daniel Johnson québeci miniszterelnök úgy vélte, hogy a közlemény utalása a „szabadságra” egyet jelent azzal a joggal, hogy Franciaország és a francia ajkú tartomány ön­álló kulturális megállapodásokat köthet. Washingtonra is átterjedtek a négertüntetések Washington (MTI). Hosszú évek óta első ízben, az amerikai „for­ró nyár” a többségében néger la­kosságú szövetségi fővárost, Wa­shingtont is hatalmába kerítette. A Reuter-iroda kedden reggel gyorshírben jelentette, hogy nem egészen két kilométernyire a Fe­hér Háztól, négerek és karhatal­mi erők tűzharcot vívtak. Az amerikai elnök rezidenciájától északkeletre fekvő útkeresztező­désnél a rendőrök fedezékbe me­nekültek. A város egy másik pontján a tűzriasztásra kivonuló rendőröket és tűzoltókat a néger tüntetők palackokkal és kövekkel verték vissza. Legalább 50 embert letartóztattak. Hét helyről jelen­tettek tüzet. Milwauke városában, ahol lezár­ták a repülőteret, elvágták a vá­rost a külvilágtól és 24 órás kijá­rási tilalmat rendeltek el, kedden reggel megint lövöldözés volt a négernegyedben. A rendőrség szóvivője később azt állította hogy a Fehér Ház környékén nem volt tűzharc, „s a szemetesvödrökben robbanó pe­tárdák hangját tévesztették össze puskaropogással”. Az elnöki rezi­dencia környékén három órán át tartottak a négertüntetések. A megmozdulásnak nagy létszámú rendőri erő és a hirtelen támadt zápor vetett véget. Kedden Milwaukee város pol­gármestere feloldotta az Egye­sült Államok történetében pél­dátlan 24 órás kijárási tilalmat, amely valóságos kísértetvárossá tette a zavargás dúlta helyet. Ez­zel — mint a UPI írja — „a faji béke helyreállt”, de Wiscon­sin legnagyobb városát továbbra is 6700 rendőr és nemzeti gár­dista ellenőrzi. A Milwaukee-i North Side, a néger gettó „rob­banása” következtében két nap alatt három néger tüntető halt meg és több mint száz megsebe­sült. Miután a légkör enyhült a városba vezető országutakról is eltávolították a szögesdrót aka­dályokat: Milwaukee ismét jár­ható az Egyesült Államok pol­gárai számára. flz olasz külügyminiszter javaslatai a genfi értekezleten Genf (MTI) Fanfani olasz kül­ügyminiszter kedden előzetes be­jelentés nélkül Genf­be érkezett és felszólalt a 17­ hatalmi lesze­relési értekezleten. Kijelentette, hogy kormánya „továbbra is tel­jes mértékben támogatja az atom­­sorompó-szerződés gondolatát, de gondot­­ kell fordítani rá, hogy a szerződés ne akadályozza meg a különböző országokat az atom­erő békés célú felhasználásában”. Fanfani azt indítványozta, hogy az atomhatalmak adjanak el le­­‘­szállított áron hasadóanyagokat minden olyan országnak, amely lemond saját atomerejének ki­­fejlesztéséről. Az ár egy részét az eladó atomhatalmak kapnák, a másik részével pedig az ENSZ fejlesztési alapjához lehetne hoz­zájárulni. Egy ilyen egyezménynek — Fanfani szerint — három elő­nyös következménye lenne: L Közvetve csökkentené az atom­hatalmak rendelkezésére álló hasadóanyagok mennyiségét; 2. a fejlődő országok segítségére lenne és 3. elfogadhatóvá tenné az atomsorompó-szerződést az eddiginél több ország számára. Az atomfegyverrel nem rendelkező országok az olcsóbb hasadóanya­got csak békés célokra használ­hatnák fel, mert az atomsorompó­­egyezmény nukleáris fegyver gyártását nem tenné számukra lehetővé. Amennyiben az értekezlet úgy határoz — folytatta Fanfani — a római kormány hivatalos doku­mentumban is rögzítené az általa vázolt elgondolásokat, amelyek akár külön egyezmény formájá­ban, akár pedig az atomsorompó­­egyezmény részeként megvitatás­ra kerülhetnének. Felszólalt az értekezlet keddi napján Josef Goldblatt lengyel delegátus is. Rámutatott: az atom­fegyverrel nem rendelkező or­szágok biztonságát semmiképpen sem veszélyeztetné, ha lemonda­nának a saját atomfegyver-ki­kísérletezéséről. Az atomfegyver beszerzése, vagy előállítása ugyan­is valójában hátrányos lehet az adott ország biztonságára nézve — mondotta — minthogy egy po­tenciális atomtámadás célpont­jává teszi és egyszersmind arra készteti szomszédait, hogy ők is­­ atomfegyvert állítsanak elő.

Next