Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

i1 #.EGY Eh rsé NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 246. szám ARA: 60 FILLÉR Szerda, 1967. október 18. Sorozatos Államokban Washington (MTI). Az Egye­sült Államokban az atlanti-óceáni partoktól a Csendes-óceánig tu­catnyi városban százával tilta­koztak hétfőn a békeharcosok a kormány vietnami háborúja el­len. New Yorkban több mint 1200 ember gyűlt össze egy nagygyű­lésen 181 fiatal küldte vissza be­hívóját, 525 pedig nyilatkozatot írt alá, amelyben támogatásáról biztosította a Resistence elneve­zésű tiltakozó mozgalmat. A nyugati parton, a kaliforniai Oaklan városában a hatóságok letartóztatták Joan Baezt, a vi­lághírű énekesnőt, aki békeharcos tiltakozó dalaival vált az ameri­kai ifjúság kedvencévé. A rend­őrség itt 125 embert tartóztatott le, azzal vádolva őket, hogy meg akarták akadályozni egy sorozó­iroda tevékenységét. Az óvadékot 660 dollárban szabták meg és csak nagyon kevés tüntető volt abban a helyzetben, hogy ezt ki tudja fizetni. San Franciscóban kétszáz fiatal próbálta átnyújtani katonaköny­vét a városi ügyésznek, az azon­ban nem volt hajlandó átvenni. Philadelphiában hasonló tömeg tüntetett a függetlenségi háború­ból ismert Szabadság-harang előtt. Boston városában 5000 fiatal vonult fel az utcákon, hetvenen pedig nyilvánosan elégették kato­nai papírjukat, a hamut ezüst ur­nába rakták, azt pedig templom­oltárra helyezték. A háború hívei megpróbáltak ellentüntetéseket szervezni, a hír­­ügynökségek jelentései szerint ezek meglehetősen ritkák és erőt­lenek voltak — viszont a béke­harcosok több mint harminc vá­rosban tüntettek. A TASZSZ washingtoni jelen­tése szerint az amerikai béke­harcosok hétfőn több mint har­mincezer aláírással ellátott pe­tíciót küldtek Johnson elnökhöz: követelték hogy változtassa meg azt az ítéletet, amely három amerikai katonát sújtott többévi kényszermunkával, mert nem voltak hajlandók részt venni a vietnami háborúban. A VNA jelentése szerint Dél- Vietnamban megalakult „a dél­­vietnami népi bizottság az ame­rikai néppel való szolidaritás előmozdítására”. A Saturday Review című ame­rikai magazin hétfői számában cikket írt Theodore C. Sorensen, Kennedy elnök volt tanácsadója, s ebben felszólította a Johnson­­kormányt, feltételeik nélkül szün­tesse meg a VDK bombázását ünnepélyesen átadják a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a 340 ágyas kórházat, a csaknem ötmillió forint értékű iskolai fel­szerelést, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak pedig a 200 ágyas tábori kórházat, — mondotta egyebek között, majd a Vietnamban járt küldöttségek tagjai vették át a szót. Felszólalt az összejövetelen Bu­­gár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhe­lyettese is. Hangsúlyozta, hogy az Országos Béketanács „Egy kór­házat, egy iskolát Vietnamnak” akciójának tapasztalatai alapján hasonló kezdeményezésekkel bon­takoztassák ki még szélesebb körben népünk segítőkészségét. Dr. Pós Tamás egyetemi docens szorgalmazta, hogy tegyék még nagyobb számban lehetővé viet­nami szakemberek, tudósok, ku­tatók magyarországi tanulmány­­útját. Farkas Aladár szobrászművész bejelentette, hogy szívesen min­tázza és Budapestnek ajándékoz­za a mártírhalált halt Nguyen Van Troi szobrát. A fiatalon el­pusztult hős megérdemelné, hogy teret nevezzenek el róla a fővá­rosban — mondotta. Ezután Ho­ang Luong n­agykövet mondott köszönetet az összejövetel kezde­ményezőinek, részvevőinek, a magyar városok és falvak lakói­nak őszinte szolidaritásukért, test­véri támogatásukért. (MTI) tüntetések az Egyesült a vietnami háború ellen Új kezdeményezések, vállalások a vietnami nép megsegítésére Vietnamban járt magyar köz­életi személyiségeket, — politiku­sokat, írókat, újságírókat, művé­szeket — és vietnami diploma­tákat látott vendégül kedden a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának klubjában az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága és a viet­nami hét szervező bizottsága. Ott volt Hoang Luong a Vietnami Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője. Dr. Sík Endre, az Országos Bé­ketanács elnöke üdvözölte a meg­jelenteket és arra kérte a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­ba látogatott delegációk tagjait, — akik tanúi voltak az agres­­­szorok barbár pusztításainak, ke­gyetlenkedéseinek és a vietnami nép hősiességének —, hogy ta­pasztalataikat tegyék közkinccsé, s vállaljanak részt békemozgal­munk szolidaritási akcióiból. — A háború lépcsőzetes kiter­jesztése, az új, meg új gaztettek láttán világszerte soha nem lá­tott hullámokat vet a Johnson­­kormány politikáját elítélő fel­háborodás. Az a feladatunk, hogy tovább erősítsük akcióinkat, moz­galmunkat, hogy meghátrálásra kényszerítsük az agresszorokat. Ezt igyekszik elősegíteni a viet­nami hét eseménysorozata, amely­nek programjában október 21-én A magyar külkereskedelmi miniszter Párizsban Párizs (MTI). A kedd reggeli francia lapok röviden beszámol­nak dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter Párizsba érkezé­séről, arról, hogy megérkezését követően hétfő délután előbb Couve de Murville francia kül­ügyminiszter, majd Roland Nun­­gesser gazdasági és pénzügyi ál­lamtitkár fogadta a magyar kül­kereskedelmi minisztert. A Nation, a gaulleisták lapja a magyar miniszter látogatása alkalmából megvonja a két or­szág kapcsolatainak mérlegét. A cikkíró emlékeztet Couve de Murville francia külügyminisz­ter budapesti és Péter János ma­gyar külügyminiszter párizsi lá­togatására, valamint Roland Nungesser államtitkár­­ legutóbbi magyarországi utazására. Mind­ennek ellenére azonban a két or­szág egymással folytatott keres­kedelmének színvonala még nem kielégítő. Franciaország az euró­pai országok között a 10. helyen áll Magyarország importjában, és a 12. helyen az exportban. Az árucserét az egyensúly hiánya jellemzi Magyarország rovására. Csak ennek a deficitnek­ a fel­számolása teszi lehetővé a for­galom gyors növelését. A deficit­nek több oka van — állapítja meg a lap. — A magyar export háromnegyed részben mezőgaz­dasági cikkekből áll, amelyeknek franciaországi behozatalát nehe­zítik a közös piac rendszabályai. Ezenkívül sok iparcikk behoza­talát sem tették francia részről szabaddá, s a megállapított kon­tingenseket sem használták ki Ezeket a problémáikat kívánják dr. Bíró József látogatása során megoldani, és továbbfejleszteni a megkezdett ipari együttműkö­dés (a Renault, az Alsthomneyp­­ric) első eredményeit. Kairói hetilap az ENSZ-ben folyó tárgyalásokról Egy nemzetközi közvetítő ki­nevezése az izraeli erők haladék­talan kivonása nélkül , a kész tény elfogadását jelentené, s ez az, amit az arab fővárosok hatá­rozottan elutasítanak — írja a Roze El Jusszef kairói hetilap. Amennyiben ilyen értelmű hatá­rozati javaslatot terjesztenének a Biztonsági Tanács elé, a Szovjet­unió, amely az arab álláspontot védelmezi, élne vétójogával. A Roze El Jusszef rámutat, hogy Nagy-Britannia még a tél előtt szeretné, ha újra megnyit­nák a Szuezi-csatornát Saját maga nem javasolja ugyan az iz­raelieknek, hogy ennek fejében 25 kilométerre vonuljanak vis­­­sza a csatorna keleti partjáról, de három tengeri hatalmat, köz­tük Norvégiát, ösztönzött ennek megtételére. Az EAR e javas­latot elutasította. A lap szerint Amerika új ter­vezetet javasolt a Szovjetunió­nak, amely hat pontból áll: 1. Az izraeli erők kivonása a a stratégiai szükségességnek meg­felelően némi határki­igazí­tás; 2. Az Izraellel szomszédos, egyes területeken nemzetközi jelenlét; 3. A nagyhatalmak kötelezettség­vállalása, amellyel garantálják Izrael és szomszédai új határait; 4. Annak proklamálása, hogy minden állam számára biztosít­ják a hajózás szabadságát a szo­rosokban és a tengeri átkelő­helyeken; 5. Az ENSZ-tagálla­­mok anyagi segítsége a Szuezi­­csatorna helyreállításához; 6. Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió részvétele a közel-keleti közös tervek pénzügyi fedezésé­ben. A lap szerint e javaslatot szov­jet részről igen hidegen fogadták. Úgy tudják, hogy egy felelős szovjet személyiség kijelentette: a Szovjetunió csak olyan javas­latot támogat, amelyet az érde­kelt arab államok elfogadnak. Puhatolózások folytak olasz, francia és brazil diplomaták ré­széről, az arab álláspont tisztá­zására. Hasonló jellegű lépése­ket tettek amerikai és angol sze­mélyiségek is. Kairó válasza a következő volt: 1. Az EAK nem folytat külön­­megbeszélést olyan kérdésekről, amelyek minden arab államot érintenek. 2. Az Egyesült Álla­mok nem tartotta tiszteletben kö­telezettségvállalásait. Erre példa: június elején Washington olyan tájékoztatást adott Kairónak, hogy garantálja a térség minden határát és azon állam oldalára áll, amely agresszió áldozata lesz. Ez volt a 17. ilyen értelmű nyilatkozat, Truman, Kennedy és Johnson elnöklete alatt. Az Egye­sült Államok mindamellett tá­mogatja Izraelt és az agresszor oldalára áll. 3. Kairó nem mond le egyetlen olyan talpalatnyi föld­ről sem, amelyet Izrael meg­szállt. 4. Kairó nem vesz részt semmiféle munkában vagy terv­ben Izraellel együttesen. 5. A Szuezá-csatornán való hajózás az agresszió minden nyomának el­tüntetésétől függ. A Roze El Jusszef hangsúlyoz­za, a jelenlegi helyzetben olyan híresztelés látott napvilágot, hogy a Szovjetunió nyomást gyakorol az EAK-ra, hogy ne harcoljon. Valójában — fűzi hozzá a lap — a Szovjetunió semmiféle pres­­­szióval nem él. Kairó hálás a szocialista országoknak minden jótettükért és támogatásukért. Kairó tiszteletben tartja a tűz­szünetet, nem utasítja el, ellen­kezőleg szorgalmazza a válság politikai megoldását. Egyidejűleg nem zárja ki egy igen széles körű katonai meg­oldás lehetőségét sem abban az esetben, ha az agresszió tovább tart. ÚJ ÜZEM Pár hónappal ezelőtt a szom­széd termet vették birtokukba a zombai asszonyok, leányok, ak­kor a táskakészítés indult meg. Most — tíz hónap óta — itt zúg­nak a gépek, tíz modern varró­gép és két speciálgép, párna és dunyhahuzatok kerülnek le a „szalagról". A táskások már a 10—12. modellnél tartanak, a textilkonfekciósok az elsőnél. Azonban itt is hamar jön a változás, ha elkészül az ezer garnitúra ágynemű, frottír für­dőköpenyeket fognak varrni. A tavasszal kezdték meg a zombai tanács vezetői a tárgya­lásokat a Bonyhádi Ruházati Rtsz-szel, arról, hogy a szövet­kezet segítsen megoldani a zom­bai foglalkoztatási gondokat. Az egyesség hamarosan létrejött. A tanács a szövetkezet rendelkezé­sére bocsátja az egykori gróf Peachovich-féle kastély mellék­­épületét, a tanács házi brigádja segít a tatarozásban, átalakítás­ban, a szövetkezet pedig beren­dezi és „benépesíti” az üzemet. A szövetkezetnek nagy szüksége volt új üzemre, hiszen ez évi exportterve több, mint kétszere­se a tavalyinak, emellett a bel­kereskedelem rendeléseit is tel­jesíteni kell. Mind külföldön, mind itthon keresettek a ktsz termékei. Csak a hely kevés a termeléshez. Rekordidő — né­hány hét — alatt rendezték be a táskaüzemet, ahol tizenketten — valamennyien helybeliek —kezd­ték meg a munkát még a nyá­ron. Utána a mostani üzem elő­készítéséhez, berendezéséhez fog­tak. Az indulás előtti utolsó na­pokban már itt voltak az új részleg leendő dolgozói is és tár­sadalmi munkában végezték el a takarítást. A táskaü­zem 12 főt foglalkoz­tat A konfekciószalag 29-et. Az épület azonban még nincs telje­sen kihasználva, tovább lehet bővíteni az üzemet , és bővítik is. — Úgy tervezik, hogy fél esz­tendő múlva a létszám eléri a 100—120-at. És ha sikerül a kastélyt is megkapni — ha a még ottlévő lakó kiköltözik, erre is sor kerülhet — tovább nő a foglalkoztatottak száma. a.)

Next