Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-18 / 246. szám
i1 #.EGY Eh rsé NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 246. szám ARA: 60 FILLÉR Szerda, 1967. október 18. Sorozatos Államokban Washington (MTI). Az Egyesült Államokban az atlanti-óceáni partoktól a Csendes-óceánig tucatnyi városban százával tiltakoztak hétfőn a békeharcosok a kormány vietnami háborúja ellen. New Yorkban több mint 1200 ember gyűlt össze egy nagygyűlésen 181 fiatal küldte vissza behívóját, 525 pedig nyilatkozatot írt alá, amelyben támogatásáról biztosította a Resistence elnevezésű tiltakozó mozgalmat. A nyugati parton, a kaliforniai Oaklan városában a hatóságok letartóztatták Joan Baezt, a világhírű énekesnőt, aki békeharcos tiltakozó dalaival vált az amerikai ifjúság kedvencévé. A rendőrség itt 125 embert tartóztatott le, azzal vádolva őket, hogy meg akarták akadályozni egy sorozóiroda tevékenységét. Az óvadékot 660 dollárban szabták meg és csak nagyon kevés tüntető volt abban a helyzetben, hogy ezt ki tudja fizetni. San Franciscóban kétszáz fiatal próbálta átnyújtani katonakönyvét a városi ügyésznek, az azonban nem volt hajlandó átvenni. Philadelphiában hasonló tömeg tüntetett a függetlenségi háborúból ismert Szabadság-harang előtt. Boston városában 5000 fiatal vonult fel az utcákon, hetvenen pedig nyilvánosan elégették katonai papírjukat, a hamut ezüst urnába rakták, azt pedig templomoltárra helyezték. A háború hívei megpróbáltak ellentüntetéseket szervezni, a hírügynökségek jelentései szerint ezek meglehetősen ritkák és erőtlenek voltak — viszont a békeharcosok több mint harminc városban tüntettek. A TASZSZ washingtoni jelentése szerint az amerikai békeharcosok hétfőn több mint harmincezer aláírással ellátott petíciót küldtek Johnson elnökhöz: követelték hogy változtassa meg azt az ítéletet, amely három amerikai katonát sújtott többévi kényszermunkával, mert nem voltak hajlandók részt venni a vietnami háborúban. A VNA jelentése szerint Dél- Vietnamban megalakult „a délvietnami népi bizottság az amerikai néppel való szolidaritás előmozdítására”. A Saturday Review című amerikai magazin hétfői számában cikket írt Theodore C. Sorensen, Kennedy elnök volt tanácsadója, s ebben felszólította a Johnsonkormányt, feltételeik nélkül szüntesse meg a VDK bombázását ünnepélyesen átadják a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a 340 ágyas kórházat, a csaknem ötmillió forint értékű iskolai felszerelést, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak pedig a 200 ágyas tábori kórházat, — mondotta egyebek között, majd a Vietnamban járt küldöttségek tagjai vették át a szót. Felszólalt az összejövetelen Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese is. Hangsúlyozta, hogy az Országos Béketanács „Egy kórházat, egy iskolát Vietnamnak” akciójának tapasztalatai alapján hasonló kezdeményezésekkel bontakoztassák ki még szélesebb körben népünk segítőkészségét. Dr. Pós Tamás egyetemi docens szorgalmazta, hogy tegyék még nagyobb számban lehetővé vietnami szakemberek, tudósok, kutatók magyarországi tanulmányútját. Farkas Aladár szobrászművész bejelentette, hogy szívesen mintázza és Budapestnek ajándékozza a mártírhalált halt Nguyen Van Troi szobrát. A fiatalon elpusztult hős megérdemelné, hogy teret nevezzenek el róla a fővárosban — mondotta. Ezután Hoang Luong nagykövet mondott köszönetet az összejövetel kezdeményezőinek, részvevőinek, a magyar városok és falvak lakóinak őszinte szolidaritásukért, testvéri támogatásukért. (MTI) tüntetések az Egyesült a vietnami háború ellen Új kezdeményezések, vállalások a vietnami nép megsegítésére Vietnamban járt magyar közéleti személyiségeket, — politikusokat, írókat, újságírókat, művészeket — és vietnami diplomatákat látott vendégül kedden a Hazafias Népfront Országos Tanácsának klubjában az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága és a vietnami hét szervező bizottsága. Ott volt Hoang Luong a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője. Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte a megjelenteket és arra kérte a Vietnami Demokratikus Köztársaságba látogatott delegációk tagjait, — akik tanúi voltak az agresszorok barbár pusztításainak, kegyetlenkedéseinek és a vietnami nép hősiességének —, hogy tapasztalataikat tegyék közkinccsé, s vállaljanak részt békemozgalmunk szolidaritási akcióiból. — A háború lépcsőzetes kiterjesztése, az új, meg új gaztettek láttán világszerte soha nem látott hullámokat vet a Johnsonkormány politikáját elítélő felháborodás. Az a feladatunk, hogy tovább erősítsük akcióinkat, mozgalmunkat, hogy meghátrálásra kényszerítsük az agresszorokat. Ezt igyekszik elősegíteni a vietnami hét eseménysorozata, amelynek programjában október 21-én A magyar külkereskedelmi miniszter Párizsban Párizs (MTI). A kedd reggeli francia lapok röviden beszámolnak dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Párizsba érkezéséről, arról, hogy megérkezését követően hétfő délután előbb Couve de Murville francia külügyminiszter, majd Roland Nungesser gazdasági és pénzügyi államtitkár fogadta a magyar külkereskedelmi minisztert. A Nation, a gaulleisták lapja a magyar miniszter látogatása alkalmából megvonja a két ország kapcsolatainak mérlegét. A cikkíró emlékeztet Couve de Murville francia külügyminiszter budapesti és Péter János magyar külügyminiszter párizsi látogatására, valamint Roland Nungesser államtitkár legutóbbi magyarországi utazására. Mindennek ellenére azonban a két ország egymással folytatott kereskedelmének színvonala még nem kielégítő. Franciaország az európai országok között a 10. helyen áll Magyarország importjában, és a 12. helyen az exportban. Az árucserét az egyensúly hiánya jellemzi Magyarország rovására. Csak ennek a deficitnek a felszámolása teszi lehetővé a forgalom gyors növelését. A deficitnek több oka van — állapítja meg a lap. — A magyar export háromnegyed részben mezőgazdasági cikkekből áll, amelyeknek franciaországi behozatalát nehezítik a közös piac rendszabályai. Ezenkívül sok iparcikk behozatalát sem tették francia részről szabaddá, s a megállapított kontingenseket sem használták ki Ezeket a problémáikat kívánják dr. Bíró József látogatása során megoldani, és továbbfejleszteni a megkezdett ipari együttműködés (a Renault, az Alsthomneypric) első eredményeit. Kairói hetilap az ENSZ-ben folyó tárgyalásokról Egy nemzetközi közvetítő kinevezése az izraeli erők haladéktalan kivonása nélkül , a kész tény elfogadását jelentené, s ez az, amit az arab fővárosok határozottan elutasítanak — írja a Roze El Jusszef kairói hetilap. Amennyiben ilyen értelmű határozati javaslatot terjesztenének a Biztonsági Tanács elé, a Szovjetunió, amely az arab álláspontot védelmezi, élne vétójogával. A Roze El Jusszef rámutat, hogy Nagy-Britannia még a tél előtt szeretné, ha újra megnyitnák a Szuezi-csatornát Saját maga nem javasolja ugyan az izraelieknek, hogy ennek fejében 25 kilométerre vonuljanak vissza a csatorna keleti partjáról, de három tengeri hatalmat, köztük Norvégiát, ösztönzött ennek megtételére. Az EAR e javaslatot elutasította. A lap szerint Amerika új tervezetet javasolt a Szovjetuniónak, amely hat pontból áll: 1. Az izraeli erők kivonása a a stratégiai szükségességnek megfelelően némi határkiigazítás; 2. Az Izraellel szomszédos, egyes területeken nemzetközi jelenlét; 3. A nagyhatalmak kötelezettségvállalása, amellyel garantálják Izrael és szomszédai új határait; 4. Annak proklamálása, hogy minden állam számára biztosítják a hajózás szabadságát a szorosokban és a tengeri átkelőhelyeken; 5. Az ENSZ-tagállamok anyagi segítsége a Szuezicsatorna helyreállításához; 6. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió részvétele a közel-keleti közös tervek pénzügyi fedezésében. A lap szerint e javaslatot szovjet részről igen hidegen fogadták. Úgy tudják, hogy egy felelős szovjet személyiség kijelentette: a Szovjetunió csak olyan javaslatot támogat, amelyet az érdekelt arab államok elfogadnak. Puhatolózások folytak olasz, francia és brazil diplomaták részéről, az arab álláspont tisztázására. Hasonló jellegű lépéseket tettek amerikai és angol személyiségek is. Kairó válasza a következő volt: 1. Az EAK nem folytat különmegbeszélést olyan kérdésekről, amelyek minden arab államot érintenek. 2. Az Egyesült Államok nem tartotta tiszteletben kötelezettségvállalásait. Erre példa: június elején Washington olyan tájékoztatást adott Kairónak, hogy garantálja a térség minden határát és azon állam oldalára áll, amely agresszió áldozata lesz. Ez volt a 17. ilyen értelmű nyilatkozat, Truman, Kennedy és Johnson elnöklete alatt. Az Egyesült Államok mindamellett támogatja Izraelt és az agresszor oldalára áll. 3. Kairó nem mond le egyetlen olyan talpalatnyi földről sem, amelyet Izrael megszállt. 4. Kairó nem vesz részt semmiféle munkában vagy tervben Izraellel együttesen. 5. A Szuezá-csatornán való hajózás az agresszió minden nyomának eltüntetésétől függ. A Roze El Jusszef hangsúlyozza, a jelenlegi helyzetben olyan híresztelés látott napvilágot, hogy a Szovjetunió nyomást gyakorol az EAK-ra, hogy ne harcoljon. Valójában — fűzi hozzá a lap — a Szovjetunió semmiféle presszióval nem él. Kairó hálás a szocialista országoknak minden jótettükért és támogatásukért. Kairó tiszteletben tartja a tűzszünetet, nem utasítja el, ellenkezőleg szorgalmazza a válság politikai megoldását. Egyidejűleg nem zárja ki egy igen széles körű katonai megoldás lehetőségét sem abban az esetben, ha az agresszió tovább tart. ÚJ ÜZEM Pár hónappal ezelőtt a szomszéd termet vették birtokukba a zombai asszonyok, leányok, akkor a táskakészítés indult meg. Most — tíz hónap óta — itt zúgnak a gépek, tíz modern varrógép és két speciálgép, párna és dunyhahuzatok kerülnek le a „szalagról". A táskások már a 10—12. modellnél tartanak, a textilkonfekciósok az elsőnél. Azonban itt is hamar jön a változás, ha elkészül az ezer garnitúra ágynemű, frottír fürdőköpenyeket fognak varrni. A tavasszal kezdték meg a zombai tanács vezetői a tárgyalásokat a Bonyhádi Ruházati Rtsz-szel, arról, hogy a szövetkezet segítsen megoldani a zombai foglalkoztatási gondokat. Az egyesség hamarosan létrejött. A tanács a szövetkezet rendelkezésére bocsátja az egykori gróf Peachovich-féle kastély melléképületét, a tanács házi brigádja segít a tatarozásban, átalakításban, a szövetkezet pedig berendezi és „benépesíti” az üzemet. A szövetkezetnek nagy szüksége volt új üzemre, hiszen ez évi exportterve több, mint kétszerese a tavalyinak, emellett a belkereskedelem rendeléseit is teljesíteni kell. Mind külföldön, mind itthon keresettek a ktsz termékei. Csak a hely kevés a termeléshez. Rekordidő — néhány hét — alatt rendezték be a táskaüzemet, ahol tizenketten — valamennyien helybeliek —kezdték meg a munkát még a nyáron. Utána a mostani üzem előkészítéséhez, berendezéséhez fogtak. Az indulás előtti utolsó napokban már itt voltak az új részleg leendő dolgozói is és társadalmi munkában végezték el a takarítást. A táskaüzem 12 főt foglalkoztat A konfekciószalag 29-et. Az épület azonban még nincs teljesen kihasználva, tovább lehet bővíteni az üzemet , és bővítik is. — Úgy tervezik, hogy fél esztendő múlva a létszám eléri a 100—120-at. És ha sikerül a kastélyt is megkapni — ha a még ottlévő lakó kiköltözik, erre is sor kerülhet — tovább nő a foglalkoztatottak száma. a.)