Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

­zc.ro. BLbiv­oz ,rr r 7 'í' Z'tGlOÍ iiŐŰ-J / 7 ^ Pacs_ir -4 W vj X-ifi l ‘pa Z <V-Oi onarö-0 o.c WWIEWUBW. EOlEStromi f NEPUSAB *A_ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS­ A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 274. szám ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1968. november 22. 99 Harcban diadalmaskodott az eszme 99 00 ° Ünnepi ülést tartott az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Fél évszázados ünnepét üli a magyar kommu­nista mozgalom, amely létrehozásakor bölcsőjé­ben ringatta a néptömegek felszabadításának, szabad élete megteremtésének nemes eszméjét. Ezekben a napokban ünnepli a kommunisták nagy családja, a munkásosztály, a dolgozó ma­gyar nép azt a pártot, amely történelmileg rövid idő alatt dús termést növelt a forradalmi csírá­ból és a magyar néptömegeknek a hárommil­lió koldus országából jólétet teremtett. November 21-én, csütörtökön délelőtt Szek­­szárdon ünnepi összejövetelre gyülekeztek az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tagjai, hogy a választott testület méltóképpen emlékez­zék meg a párt fél évszázados küzdelmeiről, a forradalmi harcokról és harcosokról. Az elnökségben a végrehajtó bizottság tagjai mellett helyet foglaltak a kommunista mozga­lom Tolna megyei veteránjai, az illegális párt harcosai, akik részesei és tanúi a nehéz küzdel­meknek. Részt vett a pártbizottsági ülésen Prantner József államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke is. Szimbolikus értelmet nyert az ünnepi ülés, amikor a harsonaszó közepette, csapatzászlóik alatt bevonuló, virággal kedveskedő új nemze­dék — ifjúgárdisták és úttörők — nevében Sza­bó Géza, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a pártbizottsági ülés tagjait. Az elnöki megnyitót Báli Zoltán, a vb tagja tartotta. Ünnepi beszédet K. Papp József, a me­gyei pártbizottság első titkára mondott. Itt: „Itt vagyunk újra, hogy át­adjuk nektek a halálba üldözöt­tek ezreinek üzenetét: Ne csüg­gedjetek! Az eszme él és győz­ni fog!” — Kegyetlen megpróbáltatá­sok között kellett dolgozni a kommunistáknak. Jóformán nem volt olyan esztendeje a fasiszta diktatúrának, amikor a pártot ne érte volna súlyos veszteség. Jól jellemezte ezt az időszakot Gá­bor Andor. Ezt írta: „Mi sok­szor botlunk és sokszor bukunk. A homlokunkat sokszor éri sár. És mégis, mind előbbre dong­atunk: Nem! Minket nem lehet legyőzni már!” Kommunisták az antifasiszta harc élén Az antifasiszta és független­ségi mozgalom, a Hitler-ellenes harc vezetői a kommunisták voltak, ők bontották ki a fegy­veres antifasiszta nemzeti ellen­állás lobogóját és megkezdték a magyar partizán mozgalom szer­vezését.­­ A két világháború között Tolna megyében is több alka­lommal tettek kísérletet a leg­jobbak arra, hogy megalakítsák az illegális kommunista sejte­ket. Az eddig feltárt levéltári adatok szerint a szervezkedések többsége a 30-as években tör­tént. Ismerünk illegális kommu­nista szervezkedést Szekszárdon, Tamásiban, Ozorán, Pakson, Dombóváron, Medinán és Kö­­lesden. A fasiszta államgépezet a megye illegális pártsejtjeire is lesújtott, brutálisan szétzúzta. Tagjait kegyetlenül megkínozták, börtönbe vetették, rövidebb­hosszabb ideig fegyházbüntetés­sel sújtották. S amikor 1941-ben a magyar fasiszták hadat üzen­tek a Szovjetuniónak, a forra­dalmárokat, a baloldali érzelmű embereket büntető osztagokba sorozták és kivitték a frontra. Többségük ott veszett a második világháború poklában. A párt harcainak történelmi visszapillantása során áttért ezután K. Papp József a felsza­badulás és az azt követő idő­szak forradalmi eseményeire. — Szabadságunkat nem si­került magunknak kivívni, a Szovjetuniótól kaptuk. De azok az áldozatok, amelyeket a ma­gyar nép legjobbjai, élükön a kommunistákkal ezért a sza­badságért hoztak, mégsem voltak hiábavalók. A felszabadulás után azonnal talpra tudott állni a kommunista párt és képes volt néhány hónap leforgása alatt a magyar társadalom, a kibonta­kozás döntő tényezőjévé válni. Ismereteink szerint Szekszárdon már 1944. de­cember 6-án megalakult az első legális kommunista szer­vezet. 1945. végére minden községben élt már a kom­munista szervezet, vagy cso­port. 1946. októberében pe­dig már 148 pártszervezet működött Tolna megyében. Sokoldalúan taglalta a me­gyei első titkár az illegalitásból kilépő párt mozgósító, újjáépítő tevékenységét, gazdag program­ját, melyet fokozatosan és si­kerrel megvalósított. K. Papp József ünnepi beszéde — A magyar munkásosztály már a múlt század hatvanas éveiben létrehozta első szerveze­teit, előbb csak anyagi helyzeté­nek javítása céljából. Ezt köve­tően a tőkésekkel vívott osztály­harc során politikai szervezetei és pártjai is kifejlődtek. 1918. november 24-én, ötven éve meg­alakult a Kommunisták Magyar­­országi Pártja. Ezzel új fejezet kezdődött a magyar munkásmoz­galom, az egész magyar nép tör­ténetében. Ezt követően az ünnepi szó­nok vázolta a KMP megalaku­lásának történelmi hátterét, a háborús pusztítások elviselhetet­len nehézségeit, a földesúri-tő­kés uralkodó osztály politikai csődjét, és a nép­forradalmi változások utáni sóvár vágyát.­­ A polgári demokratikus for­radalmat tovább kellett fejlesz­teni. A kommunisták a szocia­lista köztársaság megteremtését tűzték ki célul. Helyesen ismer­ték fel, hogy Magyarországon a gazdasági és társadalmi fejlődés tör­ténelmileg megérett arra, hogy a szocializmus megva­lósuljon. Győzelemre vitele megkövetel­te az új forradalmi munkáspárt, a kommunista párt azonnali megteremtését. Megalakulása te­hát a magyarországi osztályharc belső szükséglete és egyben az ország fejlődésének feltétele is volt — mondotta a megyei első titkár, majd szólt azokról, akik felismerték a reformizmussal való szakítás és a párt megala­kításának szükségességét és lét­rehozták a forradalmai pártot. Legkiemelkedőbb vezetője a Moszkvából hazatért forradal­már, Kun Béla volt, aki a munkás­­mozgalom ügyének szentelte egész életét.­­ A Kommunisták Magyar­­országi Pártja megalakulásá­val színtérre lépett az a párt, amely szerves része a nem­zetközi forradalmi munkás­­mozgalomnak és egyúttal a nemzet túlnyomó többségét alkotó dolgozó nép pártja. Több helyen, így megyénkben­­ Dombóváron is folyt pártalakí­tási kísérlet. Sok helyen dolgoz­tak ott la a kommunisták, ahol a KMP helyi szervezetei nem alakultak meg. Ezek közé tar­tozott Szekszárd is. Részletesen ismertette K. Papp József a tömegek vágyát, akara­tát — mind belpolitikájában, mind külpolitikájában — kifeje­ző kommunista programot, mely a forradalmi változást sürgette. — Hiába próbálták a régi rend hívei megsemmisíteni a kommu­nista mozgalmat, hiába szabotál­a tanácshatalom vívmányai­nak méltatása után foglalkozott a kegyetlen fehérterror rémtet­teivel. — Szekszárdon 1919. au­gusztus 10-én és 17-én kommu­nisták, bátor harcosok életét oltották ki. De nemcsak Szek­szárdon, hanem Simontornyán, Tamásiban és Pakson, Duna­­szentgyörgyön és Alsóleperden, s a megye más községeiben száz­nál több forradalmárt végeztek ki. Nevüket, történelmi tettüket mélységes tisztelettel és kegye­lettel őrizzük. — Hiába verték le a Magyar Tanácsköztársaságot, hiábavaló­nak bizonyult az ellenforradalmi fehérterror, a kommunisták, a baloldali, a haladó erők üldözése, ha a nagyburzsoázia a termelést, hiába vezényelt ki a kormány fegyveres, büntető osztagokat a földfoglaló nincstelenek, szegény­parasztok ellen, a demokratikus forradalom továbbfejlődött szo­cialista forradalommá. A magyar proletáriátus rálépett a kizsák­mányolás megszüntetésének, a nemzet felvirágoztatásának, a nép felemelkedésének, a szocialista átalakulásnak az útjára, sokuk fizikai megsemmisítése, majd a fasiszta háború kísérlete, hogy véglegesen leszámoljon a magyar kommunista mozgalom­mal. Végleg eljegyezte magát a magyar munkásosztály, a nép legjobb fiai a kommu­nizmus, a szocializmus ügyé­vel. A legkegyetlenebb üldözés, el­nyomás közepette sem adták fel a harcot az új munkáshatalo­mért. Már 1919. decemberében megjelent Budapesten a KMP első röplapja, mely így mozgó­ Tisztelettel őrizzük mártírjaink emlékét Vezető párt lett az üldözöttek pártjából — A nemzeti újjászületésért a nagyobb sikerek elérését gáró «»,““• fsrrada,«,« «.<*. £* SSISSAA harcban diadalmaskodtak a elméleti és politikai hibákat ke­­marxizm­us—leninizmus eszméi­­t vetett el. Különösen mély meg­rendülést okozott a párttagság és a rendszer őszinte hívei között a szocialista törvényesség durva megsértése. A pártnak ez a vál­sága 1956-ban az osztály,összeüt­közések legélesebb formájához, fegyveres ellenforradalmi kísér­lethez vezetett. Az ellenforrada­lom az első perctől kezdve a pusztítás, a rágalmazás, az er­kölcsi megsemmisítés, majd a gyilkolás eszközéhez nyúlt. Az ellenforradalom leveréséért folyó küzdelemben szerveződött újjá a magyar kommunisták pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Vezetésével, a marxista elvekre épülő politika alapján felsorako­zott forradalmi erők harca, a Szovjetunió internacionalista se­gítsége lehetővé tették, hogy szét­verjük az ellenforradalmi erőket, megakadályozzuk a polgárháború kirobbanását és elejét vegyük népgazdaságunk elpusztításának (Folytatás a 2. oldalon.)

Next