Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
(ct/ut xi BOMBÁD Lapunk 1966. május 13. számában arról írtunk terjedelmes cikket, hogy nincs elég házhely Bonyhádon. Az OTP-fióknál naponta kilincselnek házhely-ügyben, ott azonban nemigen tudnak mást mondani,: „Menjen át a tanácshoz, ott talán meg tudják mondani, hogy mikor lesz.” A tanácsnál sem sok biztatót tudtak mondani, legfeljebb ennyit: „Intézzük a telekügyeket, de sajnos, nem megy máról holnapra”. A takarékbetét a 20 millió forintot is meghaladta a faluban, s a felmérések szerint az emberek jelentős része éppen házépítésre gyűjtögetett, ám ennek nem voltak meg a telekfeltételei. A község ugyan fejlődött, időközben néhány új utca is kinőtt a földből, de közel sem annyi, mint amennyi kinőtt volna, ha kellő mennyiségű telek áll rendelkezésre. A tanácselnöktől, Kovács Jánostól mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy milyen változások történtek azóta. — Időközben sikerült változtatni a helyzeten. Kellő mennyiségű telek áll rendelkezésre. Jelenleg 470 telek vár beépítésre. Évente nem egészen 100 családi lakóház épül, egyelőre tehát a telken nem múlik a falu fejlődése. Azelőtt is sok ház épült, de azóta, amióta jobb a telekellátás, jelentősen nőtt az építkezési ütem. — A lakosság száma hogyan alakult Bonyhádon? — Jelenleg körülbelül tizenkétezernél tartunk, ez a szám mintegy kétezerrel nagyobb annál, mint amennyi a legutóbbi népszámlálásnál volt. A növekedés üteme tehát meglehetősen nagy. Ha figyelembe vesszük a fejlődés egyéb tényezőit, mondhatjuk, hogy Bonyhád fejlődése megyei viszonylatban is nagyon számottevő. A helyi és környékbéli adottságokat figyelembe véve nagy fejlődési ütemmel kell számolnunk a jövőben is. Ennek azonban éppen a lakásbiztosítás az egyik leglényegesebb feltétele. Viszont éppen ehhez kapcsolódik az egyik legnagyobb problémánk. Minden lehető módon támogatjuk a magán-lakásépítkezéseket, de ezzel önmagában nem lehet megoldani a lakásproblémákat. Sok olyan család él, akinek nagy szüksége lenne lakásra, de magánerős építkezésre nincs lehetősége. Márpedig központi segítséggel nagyon kevés lakás épül Bonyhádon. Ez az egyik legnagyobb problémánk. — Mennyi a lakásigénylő? — Jelenleg mintegy 300. Állandóan jelentkeznek új igénylők, így ha néhánynak meg is oldódik valahogyan a lakásgondja, az összigénylők száma nem csökken. — Az állami lakásépítkezés jelenlegi ütemét alapul véve, körülbelül mikorra várható a lakásprobléma megoldódása? — Sajnos, erre a kérdésre nem sok biztatót tudok mondani. Az állami erőből eddig épült lakások száma annyira elenyésző a lakásigénylőkhöz mérten, hogy ha azt vennénk alapul, belátható időn belül nem is számolhatnánk a 300 igénylő kielégítésével. Növelni kellene az állami lakásépítkezés ütemét, de hogy arra lesze lehetőségünk vagy nem, ez idő szerint nem tudnám megmondani. Csökkenés, növekedés Tancz György, az étterem és szálloda vezetője: — Mintha most egy kis pangás lenne, az étterem nem megy úgy, ahogyan kellene. Nincs elég vendég és bevétel. Szekercés Sándorné könyvtáros: — Jelentősen megnőtt a forgalmunk, amióta elkészült az új könyvtárépület. Többen járnak hozzánk, többet is olvasnak. Bővítik, korszerűsítik a cipőgyárat. V A bonyhádi Petőfi Sándor gimnázium története IRTA: DR. KOLTA LÁSZLÓ A bonyhádi Petőfi Sándor gimnázium alapításának 150. évfordulójára emlékkönyvet írt és jelentetett meg dr. Kolta László. E gimnázium nem itt, hanem Sárszentlőrincen kezdte meg működését 1806- ban. A Magyar Kurír 1807. augusztus 7-én a következőket írja: „Szent Lőrinczen T. N. Tolna Vármegyében, a közjónak s a szép tudományoknak terjesztése, különösen pedig a Magyar nyelvnek az Oskolákban teendő előmozdítása végett. Főtisztelendő Nemes és Nemzetes Nagy István Urnak, a Dunántúl lévő Augustana Vallást Tartók nagyérdemű Superintendensének s a T. N. Tolna Vármegye hites Tábla Bírójának, nem különben Sz. Lőrinczi Evangélika Gyülekezet buzgó telki tanítójának kegyes Védje alatt a Titt. Tolna Vármegyebéli Augustana Vallást tartó T. T. Senioratus egy Deák-Magyar Oskolát állított fel, melyben a tudományok a feltett planum szerént Rhetorikáig befoglalva fognak tanítattni.” Az iskola nemzeti ébredésünk egyik legjelentősebb szakaszában létesült, története alapítása pillanatától kezdve szervesen kapcsolódik haladó hagyományainkhoz. Csakhamar jó hírnévre tett szert az iskola. Az egyik vizsgálatot tartó bizottság megállapította: „A Tanító soha sem kívánja a betű szerinti felmondást”. Pedagógiai elv az intézetben: „Semmit se taníttassák, amit a tanulók jól meg nem értenek, és aminek az életre és a tudományok további haladására nézve haszna nincsen”. A jó hírnév vonzó volt, s így került diákjai sorába Petőfi Sándor is. Illyés Gyula írja Petőfi életrajzában: „...az apa... válogat az iskolákban, az egész Alföldön nem talált megfelelőt. Végre a fiát a Dunán is túl, a Tolna megyei Sárszentlőrincre küldi; az ottani evangélikus algimnáziumnak jó hírneve van. A dolog egy kicsit sokba kerül, a fiúnak csak a kvártélya és kosztja havi 12 forintot emészt”. Balassa János, a múlt század nagy hírű magyar orvosa, akinek nevét viseli a Szekszárdon lévő megyei kórház, ugyancsak tanulója volt ennek az intézetnek. Illyés Gyula Kossuth-díjas írónkat is kedves ifjúkori emlékek fűzik hozzá, hiszen ő is tanulója volt, miután az intézet már régen Bonyhádon működött. A 48-as szabadságharc leverése után, amikor nemzeti történelmünk mélypontra került, ez a gimnázium 4 évre kénytelen volt bezárni kapuit, s csak a hazafias emberek ügybuzgalmából tudott ismét megnyílni. 1870-ben helyezték át Bonyhádra, „a mezővárosba”, ahol azonban az iparosodásnak is szép jelei mutatkoztak. Fennállásának 100. évfordulóját nagy előkészületekkel ünnepelték, s milyen különös, ez az ünneplés is olyan időre esett, amikor szinte döntő mérkőzést vívtak az országban a hazafias és a hazafiatlan erők, tehát nagy szükség volt a dicső nemzeti hagyományok ápolására. (Az más kérdés, hogy a nemzeti érzés csatát vesztett, az ország rohant a háború felé). A jubileumra új épületet kapott a gimnázium, s abban működik jelenleg is. Egy antifasiszta ellenállási mozgalom emlékei Dr. Fehér István főiskolai tanár tanulmányából: „A Volksbundon kívül álló németek... Bonyhádon, a Volksbund dél-dunántúli székhehelyén megalakították érdekvédelmi szervezetüket, a „Hűséggel a Hazához” mozgalmat A mozgalom szálai 1930-ig nyúlnak vissza, amikor megjelent Bonyhádon a hatalomra aspiráló Hitler néhány megbízottja, és először vetették fel a németek különleges elhivatottságát Európában, és szeparatista mozgalmat akartak elindítani a hazai németség között. A helybeli német származású magyarok akkor nyilatkozatot írtak alá, amelyben minden szeparatista mozgalmat elítéltek és hazaárulásnak minősítettek... A Hűséggel a Hazához mozgalom Bonyhádról indult el. Megalakították... az egyesületet, igazolványokat adtak ki és jelvényeket készítettek. A hűségmozgalmisták magyar nemzeti gondolata a német nemzeti gondolat, a nemzetiszocializmus elvetésének ideológiája volt. A hazai német kisebbség egy része akkor határolta el magát szervezetileg és ideológiailag a Hűséggel a Hazához mozgalomban, amikor a hitleri Németország még diadalmámorban tobzódott...” Dr. Tűrje István nyugalmazott főorvos öregapja, Lehmann Henrik 1848-ban még egy szót sem tudott magyarul, de egyenesre kalapált kaszával vonult az ozorai csatába a népfelkelőkkel. Az unoka — dr. Tűrje István nyugalmazott főorvos — így emlékezett vissza a hűségmozgalomra: Én Bonyhádon voltam orvos, és családi tradíciónknál fogva is, de az emberi érzetem sugallatta alapján is kezdettől ellenzője voltam at fasiszta ideológiának, terjeszkedésnek. Először csak helyi vitákat folytattunk, az egyik ugyancsak bonyhádi orvost, Mühl Henriket igyekeztünk lebeszélni a nemzetellenes tevékenységéről, mert ő volt a hitleri terjeszkedés egyik helyi szószólója, majd pedig az egész környéken vezetője. Később azonban szervezetté változtattuk a mozgalmat, s én is egyik vezetője tettem dr. Perczel Bélával, Gömbös Miklóssal és többekkel együtt. Mi írtuk alá a tagkönyveket, s a mozgalmat igyekeztünk kiterjeszteni a környező községekre, sőt más megyékre is, hogy ellensúlyozni tudjuk a németség körében a fasiszta ideológia terjedését. Baranya és Veszprém megyékben, sőt a Duna—Tisza közén is voltak bázisaink. A német megszállás után megnehezedett a munkánk, sőt a nyilas hatalomátvétel után le is tartóztatott bennünket a Gestapo. Először Pécsre hurcoltak ,bennünket, majd pedig különböző helyekre kerültünk. A vezetőség több tagjának az életébe került az elhurcolás, nekem végül is sikerült megmenekülnöm.” Boda Ferenc A „Hűséggel a hazához” mozgalom gyönki és bonyhádi központja által kiállított igazolványok.