Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-12 / 211. szám
Ami érleli az egységet Mostanában, főleg a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása után sok szó esik a testvérpártok egységtörekvéseiről. Egybehangzó a megállapítás, hogy ezek a törekvések a mozgalom méreteiben erősödnek, bár az egységbontást, sajnos, még nem lehetett felszámolni. Illúzió is lenne azt képzelni, hogy a mozgalom teljes — stratégiai és taktikai, elvi és politikai — egysége rövid idő alatt helyreállítható. De az bizonyos, hogy a pártok többsége a közös fellépés híve és ennek mind a tanácskozáson, mind pedig — s ez nagyon fontos — a gyakorlati tevékenységében jelét is adja. Akik ezeket a nyilvánvaló tényeket tapasztalják, gyakran felteszik a kérdést: mivel magyarázható az egységtörekvések erősödése? Még azt is hozzáteszik, vajon ez a pozitív tendencia valamiféle időleges jelenség vagy tartósabb? Gyökerei csak a pillanatnyi helyzetben, vagy mélyebben, a múltban ágyazódnak? A válasznál — véleményem szerint — egészen az SZKP XX. kongresszusáig érdemes visszalapozgatni. Hatására valamennyi szocialista ország nemzeti szuverenitása és függetlensége, a kommunista pártok egyenjogúsága és önállósága erősödött, a szocialista országok és a testvérpártok közötti internacionalista kapcsolatok javultak. Ebben a helyzetben lehetőség kínálkozott — a kor követelményeinek megfelelően — az egység tartalmi és formai megújítására. Tagadhatatlan, ugyanis, hogy másként valósult meg az egység — mondjuk — a Kommunista Internacionálé idején és megint másként a második világháború után, most pedig ismét mások a feltételek. Minthogy a XX. kongresszus termékenyítő határozatai alapján a pártok többsége eleget akart tenni ezeknek a követelményeknek, fellendült az egységért folyó harc. Igaz, az objektív és szubjektív okok miatt ez a küzdelem nem mindig járt egyforma sikerrel. Vitathatatlan azonban, hogy a mai pozitív tendencia, a pártok közötti egység erősítése mélyen a mozgalom megújhodását biztosító történelmi eseményekben gyökeredzik. Az egységtörekvéseket indokolják azok a részben hagyományos, részben új feladatok, amelyek korunk három nagy forradalmi ereje, a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom előtt állnak. Ahhoz, hogy a szocialista országok maximálisan ki tudják aknázni a rendszerükben rejlő hatalmas tartalékokat, nem elegendők a nemzeti erőfeszítések, nemzetközi összefogás szükséges. Ennek elengedhetetlen feltétele azonban az országok és a népeiket vezető kommunista pártok erősödő egysége. A tőkés világban a forradalmi erők egyre inkább a monopoltőke uralmi rendszerét veszik célba. Ez kétségtelenül az osztályharc új, magasabb szintjét jelenti. Ezzel lépést kell tartania a munkásosztály egységének, amelynek megteremtése, erősítése a kommunista pártok első számú harci célja lett. Elérni azonban csak akkor lehet, ha maguk a pártok is szorosabbra fűzik kapcsolataikat. Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában is kialakulnak azok az erők, amelyek már nemcsak a gyarmatosítás ellen küzdenek, hanem fellépnek a kapitalizmussal, mint társadalmi rendszerrel szemben. Tömörítésük döntő a nemzeti felszabadító mozgalom hatékonysága szempontjából. Ehhez azonban az szükséges, hogy a nemzeti összefogásban egyre nagyobb szerepet játszó kommunista pártok között nagyobb legyen az egység. Nyilvánvaló tehát, hogy a kommunista mozgalom történelemformáló szerepének megőrzése nagymértékben függ attól, vajon a pártok fel tudnak-e lépni egységesen a háború és a reakció erői ellen. Ezt a pártok zöme felismerte: innen az egységtörekvések egyik forrása. Nem hagyható számításon kívül a másik forrás: cselekvésre, buzdít az a tény, hogy az imperializmus fokozott agresszív erőfeszítéseket tesz pozícióinak megtartására, elveszett hadállásainak visszaszerzésére, a forradalmi folyamat lefékezésére. Evégett változatlan céljait változó módszerekkel, taktikával próbálja elérni. Ebben az új taktikában nagyobb szerepet kap az ideológiai diverzió, a szocialista országok és kommunista pártok közötti ellentét szítása, az egybefűző szálak fellazítása. Magától értetődik, hogy ezzel a taktikával szemben a legeredményesebb harcmodor csakis az együttes fellépés, s erre törekednek a marxisták,leninisták az antiimperialista harcban. Az egység erősítését indokoló negyedik tényező a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kialakult helyzet. Ez sokrétű problémakör. Kezdve azzal, hogy az utóbbi évtizedben nagymértékben nőtt a pártok taglétszáma, folytatva azzal, hogy a pártok a legkülönbözőbb körülmények között vívják harcukat, egészen addig, hogy a mozgalomban sajnálatosan tapasztalható az egységbontás, a kínai nagyhatalmi sovinizmus és a nacionalizmus más megnyilvánulásainak formájában. Ilyen körülmények között ma az egység erősítésének politikája sokkal inkább parancsoló szükségszerűség, mint bármikor korábban. Ötödik tényezőként azokat a felismeréseket vehetjük egy csoportba, miszerint lehet egységet teremteni a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykedő pártok között a közös eszme, cél és érdek alapján. Bebizonyosodott, hogy a teljes egység helyreállításáig is lehetséges akcióegységet teremteni a legfontosabb és a leghalaszthatatlanabb kérdésben, az imperialistaellenes harcot illetően. Bebizonyosodott az is, hogy az akcióegység megteremtése nem jár együtt valamiféle nemzetközi irányítóközpont létrehozásával, amit a pártok zöme nem támogatna. E fontos indítékok alapján megítélhetjük, hogy napjainkban megvannak az egység erősítésének objektív feltételei. Ezekhez azonban megfelelő szubjektív tényezőknek is kapcsolódniok kell, hiszen az egységtendencia — a társadalmi fejlődés összes többi tendenciájához hasonlóan — csak az emberi tudat, akarat útján érvényesülhet.Ezek után választ adhatunk a bevezetőben említett kérdésre: az egységtörekvések erősödése azoknak a kedvező változásoknak köszönhető, melyek a világon és a mozgalomban a szocializmus és a béke erői javára bekövetkeztek. Nem ideiglenes és nem felszínes jelenség tehát, hanem a kommunista mozgalom állandó törekvése, amely abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy a kommunista mozgalom ereje mindig a kor alapvető kérdéseiben elfoglalt közös eszmei-politikai álláspontból, sorainak összefogásából táplálkozott. Ma ezek a törekvések kedvezőbb feltételek mellett keresik az érvényesülés útját. A moszkvai tanácskozás olyan állomás volt ezen az úton, amelyhez a pártok hosszú, sokszor akadályokkal teli, kanyargós útról érkeztek, de amelyről marxista,leninista akcióprogrammal és hatékony platformmal felfegyverkezve indultak tovább forradalmi küldetésük teljesítésére. P. T. Dombóváron tanácskoztak a kesztyűgyártás brigádjainak vezetői Tanácskozásra jöttek össze Dombóváron a kesztyűgyár szocialista brigádvezetői. A mintegy 200 küldött mellett megjelentek a tanácskozáson az SZMT Tolna és Baranya megyei képviselői, a vállalat igazgatója, az üzemek és társadalmi szervek vezetői. Viszkut elvtársnő a vállalat szbtitkára bevezető előadásában elmondotta, hogy a kesztyűgyár, mely valamikor pár száz főt foglalkoztató kis üzem volt, ma négy gyáregységgel rendelkezik és éves termelése mintegy 2 200 000 pár kesztyű. Az, hogy termékeink a világpiacon keresettek, felveszik a versenyt bármely ország termékével és az, hogy egyre bővül a termékek választéka a szocialista brigádok eredményes tevékenységének köszönhető. A kesztyűgyár I. számú üzeme a legjobb úton halad a szocialista üzem cím elnyerése felé. A bőrkonfekcióipari technikum, beindítása biztosítja a vállalat káderellátását és lehetőséget nyújt a szocialista brigádoknak a politikai képzés mellett a magasabb fokú szakmai ismeretek megszerzésére is. Gulyás József igazgató a vállalat gazdasági tevékenységéről a fejlődés lehetőségeiről beszélt. A Könnyűipari Minisztérium értékelése szerint a tárcához tartozó vállalatok termékei közül a leggazdaságosabbak egyike a kesztyű. A vállalati elképzelés az, hogy elsősorban a dombóvári üzem jöhet szóba a fejlesztést illetően, mivel a jelenlegi üzem úgy lett tervezve, hogy emeletráépítéssel bővíthető legyen, másrészt helyben van annyi munkaerő-felesleg, mellyel a szükséges létszámot biztosítani lehet. Ugyanakkor a dombóvári üzem gépi varrodájában alacsonyak a teljesítményszázalékok. Az igazgató kérte a szocialista brigádokat, hogy jobb összefogással egymás és a fiatalok segítésével járuljanak hozzá annak emeléséhez. Igen hasznosnak és eredményesnek bizonyult a kesztyűgyárban megtartott III. szocialista brigádvezetői értekezlet, mert a brigádvezetők jobban megismerték egymás és a brigádok tevékenységét, sok hasznos és érdekes javaslatot hallottak, melyekből minden bizonnyal a hétköznapok munkája közben többet meg is fognak valósítani. Tihanyi Béla Dombóvár Bírák baráti beszélgetése Mint jelentettük, Jugoszláviából négytagú, bírókból álló küldöttség érkezett Szekszárdra. A delegációt Zvonnimir Stajner, az újvidéki kerületi bíróság elnöke vezette. Társaságában volt helyettese: Milan Bogicevic, továbbá Szerda Sándor, a becsei községi bíróság elnöke s Macedonic Tran bíró. A kedves vendégek neve elől nem feledékenységből maradt el a nálunk szokásos „dr.”. Déli szomszédunknál a jogi végzettség megszerzése nem jár a doktori cím elnyerésével. Vendégeinket dr. Szigeth Ferenc, a szekszárdi járásbíróság elnöke kalauzolta, s mutatta be a megyei bíróságon is. A látogatás különbözött a szokásos, mondhatnánk: szokványos tapasztalatcseréktől. A küldöttséget az vezérelte, hogy megismerkedjék a magyar jogi nyelvvel annak érdekében, hogy — a jugoszláv alkotmánynak megfelelően — magyarok ügyében magyar nyelven zökkenőmentesebben törvénykező essék. Vendégeink tetszését megnyerték a magyar formanyomtatványok, — de kollégiális irigységüket nemcsak azok használhatósága váltotta ki. Sokkal inkább, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság még nélkülözi a Polgári Törvénykönyvet, s ezért az ítélkezésben különösen nagy szerepe van a nehezen áttekinthető szokásjognak, bírói gyakorlatnak. Jugoszláviában a községi bíróság kisebb hatáskörű, mint a mi járásbíróságaink. Az ügyek 60—70 százalékát a mi megyei bíróságainkéhoz hasonló jogkörű kerületi bíróságok tárgyalják első fokon. Mint ismeretes, a magyar bíróságok minden fokon háromtagú tanácsban ítélkeznek. Jugoszláviában a kisebb jelentőségű polgári peres és főként magánvádas bűntettügyek egyesbíró elé kerülnek. Vendégeink elmondták, hogyan tevékenykednek a jugoszláv bíróságokon az öttagú tanácsok. Ezekben két szakbíró mellett három népi ülnök foglal helyet. A delegáció az érdekes, hasznos eszmecsere után megtekintette a megyeszékhely nevezetességeit, s ellátogatott a Szekszárdi Állami Gazdaságba. Tegnap a küldöttség Pécsre, a megyei bíróságra, majd Harkányba utazott. Az eredeti programtól eltérően Budapesten a Legfelsőbb Bíróságon is fogadják a küldöttséget. Megyénk delegációja jövőre viszonozza a baráti látogatást. A tavalyinál máris 260 ezer 1 tonnával több kenyérgabonát vásároltak fel A vidéki felvásárló központokban ezekben a napokban csúcsforgalmat bonyolítanak le; a mezőgazdasági üzemek által leszerződött terményeket a vállalatok folyamatosan veszik át. A gabonatröszt vállalatai a legutóbbi összesítés szerint augusztus végéig összesen 2 millió 260 ezer tonna kenyérgabonát vásároltak fel, 420 ezer tonnával többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az átvett kenyérgabona mennyisége máris 260 ezer tonnával meghaladja az 1968. évi összes felvásárlást. Takarmánygabonából eddig 270 ezer tonna került a vállalat raktáraiba. Az Országos Rostkikészítő Vállalat telepein ezekben a napokban a rostlen átadása közeledik befejezéshez. A szakemberek szerint ugyan a csapadékos időjárás rosszkor jött, még sincs baj a minőséggel. Ez megközelíti az utóbbi tíz évben elért legmagasabb színvonalat. A rostlen átlagos termése különben holdanként 30 mázsa körül alakult. A rostkender aratása szintén befejeződött és a termés átvétele is jó ütemben halad. A Magyar Állami Pincegazdaság üzemei augusztus végéig 84 700 tonna szőlőre, 269 ezer hektó mustra és 209 ezer hektó egyszer fejtett borra kötöttek szerződést. A kedvező terméskilátások miatt a mezőgazdasági üzemek továbbra is élénken érdeklődnek a szerződéskötés lehetőségei iránt. A vállalatok országszerte megkezdték az első mustszállítmányok átvételét. (MTI) A Szekszárdi Faipari Vállalatnál megkezdték a sokszínű szövetkárpit bevonatú „Edit” fotelok hatvan darabos nullszéria gyártását. Az ízléses kivitelű termék, szakemberek véleménye szerint, rövidesen keresett cikk lesz bútorüzleteinkben. Fotó: Tóth Iván