Tolna Megyei Népújság, 1969. szeptember (19. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

Ami érleli az egységet M­­­ostanában, főleg a kom­munista és munkás­pártok moszkvai tanácskozása után sok szó esik a testvérpár­tok egységtörekvéseiről. Egy­behangzó a megállapítás, hogy ezek a törekvések a mozga­lom méreteiben erősödnek, bár az egységbontást, sajnos, még nem lehetett felszámol­ni. Illúzió is lenne azt képzelni, hogy a mozgalom teljes — stratégiai és taktikai, elvi és politikai — egysége rövid idő alatt helyreállítható. De az bizonyos, hogy a pártok több­sége a közös fellépés híve és ennek mind a tanácskozáson, mind pedig — s ez nagyon fon­tos — a gyakorlati tevékeny­ségében jelét is adja. Akik ezeket a nyilvánvaló tényeket tapasztalják, gyak­ran felteszik a kérdést: mivel magyarázható az egységtörek­vések erősödése? Még azt is hozzáteszik, vajon ez a pozi­tív tendencia valamiféle idő­leges jelenség vagy tartósabb? Gyökerei csak a pillanatnyi helyzetben, vagy mélyebben, a múltban ágyazódnak? A válasznál — véleményem szerint — egészen az SZKP XX. kongresszusáig érdemes visszalapozgatni. Hatására va­lamennyi szocialista ország nemzeti szuverenitása és füg­getlensége, a kommunista pár­tok egyenjogúsága és önálló­sága erősödött, a szocialista országok és a testvérpártok közötti internacionalista kap­csolatok javultak. Ebben a helyzetben lehetőség kínálko­zott — a kor követelményei­nek megfelelően — az egység tartalmi és formai megújítá­sára. Tagadhatatlan, ugyanis, hogy másként valósult meg az egység — mondjuk — a Kom­munista Internacionálé idején és megint másként a második világháború után, most pedig ismét mások a feltételek. Minthogy a XX. kongresszus termékenyítő határozatai alap­ján a pártok többsége eleget akart tenni ezeknek a köve­telményeknek, fellendült az egységért folyó harc. Igaz, az objektív és szubjektív okok miatt ez a küzdelem nem min­dig járt egyforma sikerrel. Vi­tathatatlan azonban, hogy a mai pozitív tendencia, a pár­tok közötti egység erősítése mélyen a mozgalom megújho­dását biztosító történelmi ese­ményekben gyökeredzik. Az egységtörekvéseket in­dokolják azok a részben ha­gyományos, részben új felada­tok, amelyek korunk három nagy forradalmi ereje, a szo­cialista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozga­lom előtt állnak. Ahhoz, hogy a szocialista országok maxi­málisan ki tudják aknázni a rendszerükben rejlő hatalmas tartalékokat, nem elegendők a nemzeti erőfeszítések, nem­zetközi összefogás szükséges. Ennek elengedhetetlen feltéte­le azonban az országok és a népeiket vezető kommunista pártok erősödő egysége. A tőkés világban a forra­dalmi erők egyre inkább a monopoltőke uralmi rendsze­rét veszik célba. Ez kétségte­lenül az osztályharc új, ma­gasabb szintjét jelenti. Ezzel lépést kell tartania a mun­kásosztály egységének, amely­nek megteremtése, erősítése a kommunista pártok első szá­mú harci célja lett. Elérni azonban csak akkor lehet, ha maguk a pártok is szorosabb­ra fűzik kapcsolataikat. Ázsiában, Afrikában és La­­tin-Amerikában is kialakul­nak azok az erők, amelyek már nemcsak a gyarmatosítás ellen küzdenek, hanem fel­lépnek a kapitalizmussal, mint társadalmi rendszerrel szem­ben. Tömörítésük döntő a nemzeti felszabadító mozgalom hatékonysága szempontjából. Ehhez azonban az szükséges, hogy a nemzeti összefogásban egyre nagyobb szerepet játszó kommunista pártok között na­gyobb legyen az egység. Nyilvánvaló tehát, hogy a kommunista mozgalom törté­nelemformáló szerepének meg­őrzése nagymértékben függ attól, vajon a pártok fel tud­nak-e lépni egységesen a há­ború és a reakció erői ellen. Ezt a pártok zöme felismerte: innen az egységtörekvések egyik forrása. N­­­em hagyható számításon kívül a másik forrás: cselekvésre, buzdít az­ a tény, hogy az imperializmus foko­zott agresszív erőfeszítéseket tesz pozícióinak megtartásá­ra, elveszett hadállásainak visszaszerzésére, a forradalmi folyamat lefékezésére. Evégett változatlan céljait változó módszerekkel, taktikával pró­bálja elérni. Ebben az új tak­tikában nagyobb szerepet kap az ideológiai diverzió, a szo­cialista országok és kommu­nista pártok közötti ellentét szítása, az egybefűző szálak fellazítása. Magától értetődik, hogy ezzel a taktikával szem­ben a legeredményesebb harc­modor csakis az együttes fel­lépés, s erre törekednek a marxisták,leninisták az anti­­imperialista harcban. Az egység erősítését indo­koló negyedik tényező a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban kialakult helyzet. Ez sokrétű probléma­kör. Kezdve azzal, hogy az utóbbi évtizedben nagymér­tékben nőtt a pártok taglét­száma, folytatva azzal, hogy a pártok a legkülönbözőbb kö­rülmények között vívják har­cukat, egészen addig, hogy a mozgalomban sajnálatosan ta­pasztalható az egységbontás, a kínai nagyhatalmi sovinizmus és a nacionalizmus más meg­nyilvánulásainak formájában. Ilyen körülmények között ma az egység erősítésének politi­kája sokkal inkább parancso­ló szükségszerűség, mint bár­mikor korábban. Ötödik tényezőként azokat a felismeréseket vehetjük egy csoportba, miszerint lehet egy­séget teremteni a legkülönbö­zőbb körülmények között te­vékenykedő pártok között a közös eszme, cél és érdek alap­ján. Bebizonyosodott, hogy a teljes egység helyreállításáig is lehetséges akcióegységet te­remteni a legfontosabb és a leghalaszthatatlanabb kérdés­ben, az imperialistaellenes harcot illetően. Bebizonyoso­dott az is, hogy az akcióegy­ség megteremtése nem jár együtt valamiféle nemzetközi irányítóközpont létrehozásá­val, amit a pártok zöme nem támogatna. E fontos indítékok alapján megítélhetjük, hogy napjaink­ban megvannak az egység erő­sítésének objektív feltételei. Ezekhez azonban megfelelő szubjektív tényezőknek is kap­­csolódniok kell, hiszen az egységtendencia — a társa­dalmi fejlődés összes többi tendenciájához hasonlóan — csak az emberi tudat, akarat útján érvényesülhet.­­E­zek után választ adha­­tunk a bevezetőben em­lített kérdésre: az egységtö­rekvések erősödése azoknak a kedvező változásoknak kö­szönhető, melyek a világon és a mozgalomban a szocializ­mus és a béke erői javára be­következtek. Nem ideiglenes és nem felszínes jelenség te­hát, hanem a kommunista mozgalom állandó törekvése, amely abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy a kommu­nista mozgalom ereje mindig a kor alapvető kérdéseiben elfoglalt közös eszmei-politikai álláspontból, sorainak össze­fogásából táplálkozott. Ma ezek a törekvések kedvezőbb feltételek mellett keresik az érvényesülés útját. A moszk­vai tanácskozás olyan állomás volt ezen az úton, amelyhez a pártok hosszú, sokszor aka­dályokkal teli, kanyargós út­ról érkeztek, de amelyről marxista,leninista akcióprog­rammal és hatékony platform­mal felfegyverkezve indultak tovább forradalmi küldetésük teljesítésére. P. T. Dombóváron tanácskoztak a kesztyűgyártás brigádjainak vezetői Tanácskozásra jöttek össze Dombóváron a kesztyűgyár szocialista brigádvezetői. A mintegy 200 küldött mellett megjelentek a tanácskozáson az SZMT Tolna és Baranya megyei képviselői, a vállalat igazgatója, az üzemek és tár­sadalmi szervek vezetői. Visz­­kut elvtársnő a vállalat szb­­titkára bevezető előadásában elmondotta, hogy a kesztyű­gyár, mely valamikor pár száz főt foglalkoztató kis üzem volt, ma négy gyáregységgel rendelkezik és éves termelése mintegy 2 200 000 pár kesztyű. Az, hogy termékeink a vi­lágpiacon keresettek, felveszik a versenyt bármely ország termékével és az, hogy egyre bővül a termékek választéka a szocialista brigádok ered­ményes tevékenységének kö­szönhető. A kesztyűgyár I. számú üzeme a legjobb úton halad a szocialista üzem cím el­nyerése felé. A bőrkonfekció­ipari technikum, beindítása biztosítja a vállalat káderel­látását és lehetőséget nyújt a szocialista brigádoknak a po­litikai képzés mellett a maga­sabb fokú szakmai­ ismeretek megszerzésére is. Gulyás Jó­zsef igazgató a vállalat gaz­dasági tevékenységéről a fej­lődés lehetőségeiről beszélt. A Könnyűipari Minisztérium értékelése szerint a tárcához tartozó vállalatok termékei közül a leggazdaságosabbak egyike a kesztyű. A vállalati elképzelés az, hogy elsősor­ban a dombóvári üzem jöhet szóba a fejlesztést illetően, mivel a jelenlegi üzem úgy lett tervezve, hogy emelet­­ráépítéssel bővíthető legyen, másrészt helyben van annyi munkaerő-felesleg, mellyel a szükséges létszámot biztosíta­ni lehet. Ugyanakkor a dom­bóvári üzem gépi varrodájá­ban alacsonyak a teljesít­ményszázalékok. Az igazgató kérte a szocialista brigádokat, hogy jobb összefogással egy­más és a fiatalok segítésével járuljanak hozzá annak eme­léséhez. Igen hasznosnak és eredmé­nyesnek bizonyult a kesztyű­gyárban megtartott III. szocia­lista brigádvezetői értekezlet, mert a brigádvezetők jobban megismerték egymás és a bri­gádok tevékenységét, sok hasznos és érdekes javasla­tot hallottak, melyekből min­den bizonnyal a hétköznapok munkája közben többet meg is fognak valósítani. Tihanyi Béla Dombóvár Bírák baráti beszélgetése Mint jelentettük, Jugoszlá­viából négytagú, bírókból álló küldöttség érkezett Szekszárd­­ra. A delegációt Zvonnimir Stajner, az újvidéki kerületi bíróság elnöke vezette. Társa­ságában volt helyettese: Milan Bogicevic, továbbá Szerda Sándor, a becsei községi bí­róság elnöke s Macedonic Tran bíró. A kedves vendégek neve elől nem feledékenységből maradt el a nálunk szokásos „dr.”. Déli szomszédunknál a jogi végzettség megszerzése nem jár a doktori cím el­nyerésével. Vendégeinket dr. Szigeth Ferenc, a szekszárdi járásbíróság elnöke kalauzol­ta, s mutatta be a megyei bí­róságon is. A látogatás különbözött a szokásos, mondhatnánk: szok­ványos tapasztalatcseréktől. A küldöttséget az vezérelte, hogy megismerkedjék a magyar jo­gi nyelvvel annak érdekében, hogy — a jugoszláv alkot­mánynak megfelelően — ma­gyarok ügyében magyar nyel­ven zökkenőmentesebben tör­vénykező essék. Vendégeink tetszését meg­nyerték a magyar formanyom­tatványok, — de kollégiális irigységüket nemcsak azok használhatósága váltotta ki. Sokkal inkább, hogy a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaság még nélkülözi a Polgári Tör­vénykönyvet, s ezért az ítél­kezésben különösen nagy sze­repe van a nehezen áttekint­hető szokásjognak, bírói gya­korlatnak. Jugoszláviában a községi bí­róság kisebb hatáskörű, mint a mi járásbíróságaink. Az ügyek 60—70 százalékát a mi me­gyei bíróságainkéhoz hasonló jogkörű kerületi bíróságok tár­gyalják első fokon. Mint is­meretes, a magyar bíróságok minden fokon háromtagú ta­nácsban ítélkeznek. Jugoszlá­viában a kisebb jelentőségű polgári peres és főként ma­­gánvádas bűntettügyek egyes­bíró elé kerülnek. Vendégeink elmondták, hogyan tevékeny­kednek a jugoszláv bíróságo­kon az öttagú tanácsok. Ezek­ben két szakbíró mellett há­rom népi ülnök foglal helyet. A delegáció az érdekes, hasz­nos eszmecsere után megte­kintette a megyeszékhely ne­vezetességeit, s ellátogatott a Szekszárdi Állami Gazdaság­ba. Tegnap a küldöttség Pécsre, a megyei bíróságra, majd Har­kányba utazott. Az eredeti programtól eltérően Budapes­ten a Legfelsőbb Bíróságon is fogadják a küldöttséget. Me­gyénk delegációja jövőre vi­szonozza a baráti látogatást. A tavalyinál máris 260 ezer­­ 1 tonnával több kenyérgabonát vásároltak fel A vidéki felvásárló közpon­tokban ezekben a napokban csúcsforgalmat bonyolítanak le; a mezőgazdasági üzemek által leszerződött terményeket a vállalatok folyamatosan ve­szik át. A gabonatröszt válla­latai a legutóbbi összesítés szerint augusztus végéig ös­­­szesen 2 millió 260 ezer tonna kenyérgabonát vásároltak fel, 420 ezer tonnával többet, mint az elmúlt év azonos idősza­kában. Az átvett kenyérgabo­na mennyisége máris 260 ezer tonnával meghaladja az 1968. évi összes felvásárlást. Takar­mánygabonából eddig 270 ezer tonna került a vállalat rak­táraiba. Az Országos Rostkikészítő Vállalat telepein ezekben a napokban a rostlen átadása közeledik befejezéshez. A szak­emberek szerint ugyan a csa­padékos időjárás rosszkor jött, még sincs baj a minőséggel. Ez megközelíti az utóbbi tíz évben elért legmagasabb szín­vonalat. A rostlen átlagos ter­mése különben holdanként 30 mázsa körül alakult. A rostkender aratása szintén be­fejeződött és a termés átvéte­le is jó ütemben halad. A Magyar Állami Pince­­gazdaság üzemei augusztus vé­géig 84 700 tonna szőlőre, 269 ezer hektó mustra és 209 ezer hektó egyszer fejtett borra kötöttek szerződést. A kedvező terméskilátások miatt a mező­­gazdasági üzemek továbbra is élénken érdeklődnek a szerző­déskötés lehetőségei iránt. A vállalatok országszerte meg­kezdték az első mustszállít­mányok átvételét. (MTI) A Szekszárdi Faipari Vállalatnál megkezdték a sokszínű szövetkárpit bevonatú „Edit” fotelok hatvan darabos null­széria gyártását. Az ízléses kivitelű termék, szakemberek véleménye szerint, rövidesen keresett cikk lesz bútorüzle­teinkben. Fotó: Tóth Iván

Next