Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

TOLNA MEGYEI , 'VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜ­LTETE­Tt NÉPÚJSÁG P A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA fcS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 44. szám ARA: 90 FILLÉR Szombat, 1970. február 21. Kádár János látogatása óta Pálfa a magyar termelőszövetkezeti mozgalom egészséges, gyors fejlődését reprezentálja A pálfai Egyetértés Tsz 10. jubileumi zárszámadó köz­gyűlése az egyszerű évzárás­nál több volt, minthogy szám­talanszor idézték az elsőt, amelyiken részt vett Kádár­­ János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkára. Lakos Jó­zsef elnök a vezetőség be­számolóját felolvasva, az Egyetértés Tsz helyzetéről tá­jékoztatta ugyan a tagokat, mégis a magyar termelő­szövetkezeti mozgalom egészé­ről szólott, amikor áttekintet­te a pálfai közös gazdaság tízéves fejlődését, 1959-től napjainkig. Pálfán a termelőszövetkezeti mozgalom múltja és jelene egy kicsit az egész magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom múltját és jelenét tükrözi. Az ottani dolgozó parasztok 1960. januárjában kezdték meg a közös munkát, s azóta a tagok megismerték a szövetkezeti mozgalom lényegét, megszerez­ték azt, s a közösség határo­zatait tiszteletben tartva, jó munkát végeznek. Lakos Jó­zsef elnök elmondta, hogy az első zárszámadáskor a tsz tiszta vagyona 5 670 000 forint volt. Az egy dolgozó tagra ju­tó átlagrészesedés pedig még a tízezer forintot se érte el. Innen indultak. Onnét, ahon­nét a magyar tsz-ek többsége. S most a vezetőség beszámoló­ja arról adhatott számot a pálfai tsz-tagoknak, hogy 1969. december 31-én a tiszta vagyonuk 42 733 000 forint, a halmozott terme­lési érték 46 719 000 forint, az egy tagra jutó éves jö­vedelem 26 016 forint, s az egy munkaegység értéke 54,50 forint. A közös gazdaság fejlődését elsősorban csakugyan a szá­mok mutatják, de ez még nem minden. A jövedelem növeke­dése mellett nőtt a szövetke­zeti gazdák politikai és szak­mai műveltsége, közéletisége. Pálfán ezt az alábbiak repre­zentálják. Mióta fennáll a kö­zös gazdaság, hét parasztember végezte el a tsz-vezetőképző iskolát, egy ösztöndíjjal szak­­technikusi oklevelet szerzett, ketten, a közösség támogatá­sával, technikusok lettek. Rajtuk kívül 42-en szerez­tek ipari szakmát, 70 egykori parasztemberből pedig traktor­­vezető lett. Arról is beszámolt Lakos József elnök, hogy je­lenleg a tsz-nek több ösztön­díjasa tanul szakiskolákon, fő­iskolákon, három tagja­­ el­végezte a Marxizmus—Leni­­nizmus Esti Egyetemet és 41 a marxizmus—leninizmus kö­zépiskolát. Tíz év leforgása alatt Pálfa határában azok az emberek forradalmasították a terme­lést, akik egykor, a fel­­szabadulás előtt a grófi bir­tokok szorításában éltek. Nincs szó arról, hogy már elérték a plafont, de összehasonlíthatat­lanul többet termelnek min­denből, mint rég, a kis paraszti világban. Erről a ve­zetőség beszámolója így adott számot: „Búzából az átlagter­més tavaly 21 mázsa, kukori­cából májusi morzsok­ban 29 mázsa, cukorrépából 264 má­zsa, pillangós szénából 39 má­zsa volt... A növénytermesz­tés munkáját tavaly 38 kettes lófogat és harminchárom 46,2 traktoregységnek megfelelő erőgép segítette. A kalászosok és részben a kukoricatermés betakarítását hat kombájn végezte, illetve segítette”. A kezdés évében 100 ka­­tasztrális hold közös szántó­­területre mndössze 11 számos­állat jutott. Nem érdektelen részletezni, hogy 1969. decem­ber 31-én milyen jószágállo­mány volt a közösség tulajdo­nában: Szarvasmarha 919 ebből tehén: 303 Sertés 2394 ebből koca: 215 Juh 18.77 ebből anya: 1060 Ló 76 (47 kanca és 29 herélt) Csikó: 1 éves korig 29 Csikó, 1 évesnél idősebb 32 Az éves összes tejtermelés 8606 hektolite­r, az egy tehén­re eső éves tejtermelés 3140 liter, az éves hízómarhasúly­­termelés 467 mázsa, az éves hízósertéssúly-termelés 2244 mázsa, az éves minőségi gyap­­jútermelés 5040 kilogramm. Tavaly a pálfai Egyetértés Tsz nagy beruházási progra­mot kezdett megvalósítani, ennek során átadtak rendel­tetésének két 30 férőhelyes, korszerű fiaztatót, egy 217 férőhelyes tehén­istállót, egy 44­1­6 férőhelyes ellető, elkülö­nítő istállót és egy 600-as ta­­karmányost. Mint rendesen, ezúttal­ is külön szólt a vezetőség be­számolója a tagok szociális helyzetéről. Lakos József el­nök elmondhatta, hogy a gaz­dák érdekeit szem előtt tart­va. SZTK üzemi kifizetőhely létesült a közös gazdaságban, így a tagok segélyezéseinek a kifizetéseit is helyben eszköz­ük, kevés várakozással, vi­szonylag rövid ideig tartó ügy­intézéssel. Tavaly a szociális alapból a tagok részére beteg­ségi segély címén 276 000 fo­rintot, szülési segély címén 31 000 forintot fizettek ki. Há­zassági, névadói, üdültetési hozzájárulás címén 62 000 fo­rint jutott a szociális alapból a gazdáknak. S ami még lé­nyegesebb, a tsz 4528 munkanapra 408 000 forint értékben fi­zetett szabadságot biztosí­tott a gazdáknak. Az elnök külön szólott ar­ról, hogy miként törődik a közösség a munkában meg­fáradt, elöregedett tsz-tagok­­kal. A nyugdíjasok és járadéko­sok részére személyenként in­gyen 200 kiló búzát juttattak, ha kellett, egy családon belül két rászorulónak is. Az 1968- as évhez viszonyítva tavaly személyenként négy és fél má­zsa morzsolt kukoricával kap­tak többet az idős tagok oly­képpen, hogy a művelési költ­ségekkel nem terhelték őket. Ezenkívül minden rászoruló­nak tüzelőt adtak ingyen. A vezetőség T beszámolója részletesen foglalkozott a tsz mozgalmi munkájával, majd ezt követően az üzem szerve­zettségével. Nem hallgatta el a hibákat sem. Az év közben előforduló mulasztásokról, a munkafegyelem lazaságairól be­széltek azok a gazdák is, akik a zárszám­­a­dó közgyűlésen fel­szólaltak. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának pálfai látogatását Szabópál Antal, a megyei ta­nács vb-elnöke is idézte, aki felszólalásában egyebek között a következőket mondotta: „Engedjék meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei és a paksi járás végrehajtó bizottsága, a Tolna megyei Tanács és a magam nevében tisztelettel köszönt­sem a Pálfai Egyetértés Tsz tagságát, vezetőit a zárszám­adó közgyűlés alkalmából. Ere­detileg úgy készültünk, hogy a megyei pártbizottság első titkárával, K. Papp József elvtárssal együtt jöttünk a m­ai közgyűlésre, K. Papp elvtárs­nak azonban másirányú fon­tos elfoglaltság jött. Közben ülésezik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, melyen ő is részt vesz, így nem jöhetett el a közgyű­lésre. Külön megkért, s kéré­sének teszek eleget, amikor az ő üdvözletét és jókívánságait is tolmácsolom a pálfai Egyet­értés Tsz tagjainak és veze­tőinek.”. Ezután Szabópál Antal mél­tatta a pálfai Egyetértés Tsz eredményeit, majd a követke­zőket mondotta: “ Ország-világ előtt, de el­sősorban önök előtt ismert, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének idején, az első zárszámadó közgyűlésen e termelőszövetkezetben járt. A termelőszövetkezetet tisztelte meg látogatásával Kádár Já­nos elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Sok nehézséget kellett az­óta leküzdenie és sok feladatot kellett megoldania a pálfai Egyetértés Tsz tagságának és vezetőségének. Bizonyára so­kan emlékeznek még önök (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—perui megállapodás E héten Limában kompen­zációs­ fizetéses hitelmegálla­podást írtak alá a Magyar Nemzeti Bank és a perui Banco de la Nation képvise­lői. Az aláírásnál jelen volt Peru gazdasági és pénzügy­­minisztere, aki a múlt év novemberében Budapesten járt. Ott voltak az ünnepélyes alá­íráson a perui vezető bankok elnökei is. Amint arról a limai ma­gyar kereskedelmi kirendelt­ségről a Külkereskedelmi Mi­nisztériumba érkezett telex­jelentés beszámol, a megálla­podás megkötésével egy idő­ben Peruban törvényerőre emelték a Budapesten novem­ber végén a két ország pénz­ügyminisztere által aláírt, a magyar—perui gazdasági együttműködés elveire vonat­kozó megállapodást. Az MTI hírmagyarázója ír­ja: A most aláírt kompenzációs­­fizetési és 15 millió dolláros hitelnyújtási egyezményről a perui miniszter Vályi Péter pénzügyminiszterrel Magyar­­országon folytatott tárgyalásai során már elvileg megállapo­dott, s akkor úgy döntöttek, hogy az érdekelt szervek há­rom hónapon belül megkötik a megállapodást. Ennek alap­ján lehetőség nyílik arra, hogy a perui beruházók ipar- és mezőgazdaságfejlesztési, okta­tási, egészségügyi programja­ik végrehajtásához különbö­ző gépeket, berendezéseket, kórházi, oktatásügyi felszere­léseket,­­ például a főiskolák számára műszereket szerezze­nek be Magyarországról. Az új megállapodás lehe­tővé teszi és várhatóan elő­segíti az export-import együt­tes szélesítését. Az import­cikklista Peru hagyományos exportcikkein, a halliszten és a kávén kívül ércekkel és érckoncentrátumokkal is bő­vül. Nem az árak, hanem a hozamok növelésével kell kifizetődőbbé tenni a bu­rgonyatermesztést Országos tanácskozás a Technika Házában A burgonyatermesztés­ nem fejlődik kellőképpen, a ter­mőterület állandóan csökken, s a hozamok sem felelnek meg a mai követelmények­nek — mondotta dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes a Technika Házában pénteken megtartott burgonyatermesz­tési tanácskozáson. — Mind­ezen nem változtat az sem, hogy tavaly, főképpen az időjárás jóvoltából —­ a ha­zai mezőgazdaság történetének második legnagyobb, holdan­ként 67 mázsás termésátlagát érték el, ami csak alig ma­rad el az 1966. évi 70,7 má­zsás rekordtól. Az elmúlt évek 50—60 mázsás holdankénti át­lagtermése nem fedezi az 160 060—180 000 vagonos évi belső fogyasztási igényt. A hazai raktárkészleteket rend­szeresen importból kell ki­egészíteni, de még így sem mindig zavartalan a lakosság ellátása. A miniszterhelyettes szerint meg kell gyorsítani a burgo­­nyatermesztés komplex fej­lesztését. Pontosan meg kell határozni azokat a területe­ket, amelyeken a talaj- és az éghajlati adottságok ked­vezőek. A termelők számára egészséges előhajtatott vető­gumót kell biztosítani és job­ban kell élni a korszerű nö­vényvédelem és a műtrágyá­zás lehetőségeivel. A kedvező adottságú területeken meg kell oldani a burgonya öntö­zését. Előbbre kell lépni az ér­tékesítésnél is. A kereskede­lemnek hosszabb időre kelle­ne termeltetési megállapodást kötnie a gazdaságokkal. Ezek­ben a szerződésekben rögzí­teni kell a minőségi feltétel­­eket, felvásárlási árukat stb. A burgonya tárolásánál egy­re inkább előtérbe kerülnek a közös vállalkozásokkal lét­rehozott raktárak, építmé­nyek. A háztáji gazdaságok­nak kis csomagolású növény­védő szerekkel és műtrágyá­val, valamint praktikus kis­gépekkel az eddiginél­­ na­gyobb lehetőséget kell bizto­sítani a termelés fokozására. Ezután dr. Lőrincz József, a MÉM főosztályvezetője rész­letesen elemezte a burgonya­termesztésnek a termelők ré­széről sokszor kifogásolt gaz­daságosságát. Elmondotta, hogy holdanként 80 mázsás termés esetén a burgonya adja a szántóföldi növények közül a legnagyobb, holdan­ként­ 14 000—16 000 forintos, termelési értéket. Ugyanakkor azonban az is megállapítható, hogy a do­hányt kivéve ennek a növény­nek a legnagyobb a termelési költsége. A számítások egy­öntetűen bizonyítják, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett a nagyüzemi burgo­­nyatermesztés 55—60 mázsás termés alatt veszteséges, 60— 70 mázsa esetében már gaz­daságos, és 80 mázsa feletti termésátlagnál nagyobb jöve­delmet realizál. Hazánkban ma már számos gazdaság left mázsa feletti eredményeket ér el, ilyen körülmények között a termesztés nagyon is gaz­daságos. A nettó jövedelem ebben az esetben holdanként eléri az 5000—6000 forintot, szemben a 16 mázsás holdan­kénti búzaterméssel, amely csak 2000—2500 forintot jöve­delmez. — A burgonyatermesztés jövedelmezőségét nem az árak emelésével — ami hazánkban az alapvető élelmiszerekhez ké­pest már úgy is magas —, hanem a hozamok fokozásá­val és a stabil termelési szin­tek kialakításával kell elérni — mondotta a főosztályvezető.

Next