Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Huszonöt év. Cnifí SdS tettes felszabadulósuntc fa. Bizonyos, hogy 25 év alatt formálódnak, alakulnak az emlékek is. Akkor háború dúlt a földön .. . Véres, kegyetlen harc a fasizmus ellen. Úgy tartják, az idő gyógyítja a sebeket, az emlékek halványulnak. A háború emléke más, sebei nehezen forrnak, emlékei kitörölhetetlen nyomokat hagynak az emberekben. Ezért kell emlékezni . ... Most, a negyedszázados évfordulón felidézzük e véres harcok történetét. A krónikás ezúttal hadtörténész, aki a történelmi idők katonai eseményeit foglalja egységes és áttekinthető keretbe. A Vörös Hadsereg, a felszabadítók harca tárul elénk hazánk térképén, a csapások és ellencsapások tüzében. A háborús generációnak éppúgy, mint az imént felnőtt nemzedéknek több ez mint olvasmány. Ez maga a máig érő történelem. A Balaton és a Dráva mentén Hitler a januári kudarc után nem mondott le arról, hogy visszafoglalja Budapestet és szétzúzza a 3. Ukrán Front védelmét a Dunántúlon. Utasítására a 6. SS páncélos hadsereget az ardenneki arcvonalról a Dunántúlra irányították. Guderian vezérkari főnök ellenvetéseit Hitler a magyar olaj nélkülözhetetlenségére hivatkozva hárította el. „Ha ön nem kap üzemanyagot — mondotta neki — harckocsijai nem tudnak mozogni és a repülők nem szállhatnak fel. Ezt önnek is be kell látnia. Az én tábornokaimnak azonban fogalmuk sincs a hadigazdálkodásról.” A 6. SS páncélos hadseregnek a 6. hadsereggel együtt a Velencei tó és a Balaton között délkeleti irányba kellett támadnia: egyidejűleg a 2. páncélos hadseregnek Nagybajomnál kelet, az „E” hadseregnek pedig a Dráva déli partjáról Delni Miholjac térségéből észak felé kellett csapást mérnie. E három találkozó irányú csapással tervezte a német hadvezetés szétzúzni a 3. Ukrán Front csapatait, s maradványaikat visszavetni a Duna mögé. A támadó csoportosításba összesen 431 ezer katona és tiszt, 5630 löveg és aknavető, 807 harckocsi és rohamlöveg, valamint 850 repülőgép tartozott. Budapest felszabadítása után a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a főhadiszállás február 17-i utasítására megkezdték a bécsi támadó hadművelet előkészítését. Ezen a napon Komarno körzetéből 400 német páncélos váratlan támadása érte a 2. Ukrán Frontnak a garami hídfőben védő 7. gárda hadseregét. Foglyok vallomásaiból kiderült, hogy a támadást a 6. SS páncélos hadsereg I. páncélos hadteste indította. A szovjet főhadiszállás , kezdetben kétkedett az adat valódiságában, mert Marsall amerikai vezérkari főnöktől olyan értesítést kapott, mely szerint a németek ezt a hadsereget Bécs és Moravska-Ostrava körzetébe csoportosították át, hogy csapást mérjenek vele Lodz irányába. Az események azonban bebizonyították: Marsall tábornok információja téves. Ezután a főhadiszállás utasította a 3. Ukrán Front parancsnokát: készüljön fel szívós védelemre és véreztesse el a támadó német csapatokat, majd legkésőbb március 16-án menjen át ellentámadásba. Rövid idő állt rendelkezésre, de a szovjet csapatok ezt maximálisan kihasználták és március 5-én estig több védelmi terepszakaszt berendeztek. Különös gonddal szervezték meg a páncélelhárítást azokban az irányokban, amelyekben az ellenséges páncélosok támadásával lehetett számolni. A 3. Ukrán Front állományába 407 ezer katona és tiszt, 6890 löveg és aknavető, 407 harckocsi és rohamlöveg, valamint 965 repülőgép tartozott. Létszám, tüzérség és repülőgépek tekintetében az erők tehát nagyjából egyenlőek voltak, de harckocsikat illetően a németek kétszeres túlerővel rendelkeztek. 1945. március 6-án reggel három irányból megkezdődött a néret, támadás. Tíz napon át hallatlan hevességgel tombolt a küzdelem, amely egyúttal a szovjet hadsereg utolsó védelmi hadművelete volt a Nagy Honvédő Háborúban. A fő csapások irányában védő szovjet csapatok rettenthetetlen bátorsággal álltak helyt a német páncélosok szüntelen rohamaival szemben. Egy-egy kiemelkedő hőstett híre futótűzként terjedt el az arcvonalban, s a példa követésére lelkesítette a katonákat. Két testvér, Csernoh Andrej és Vaszilij géppuskások állását egy csoport hitlerista rohamozta, harckocsi fedezete mögött. A géppuskások sűrűn pásztázták a gyalogságot, és nagy pusztítást végeztek soraikban. Ám a páncélos vészes gyorsasággal közeledett. Félő volt, hogy hernyótalpaival egyszerűen eltiporja a géppuskafészket. A két testvér azonban nem ijedt meg. Lehúzódtak az árokba. Bevárták míg a kolosszus elhaladt fölöttük, amikor pedig megfordult, hogy földbe tiporja őket, kézigránátjaikkal felrobbantották. Rendkívül véres harcok és nagy veszteség árán az ellenség március 15-én estig a Sió és a Sárvíz csatorna között kijutott Simontornyáig, a Velencei tó felé támadó csoport pedig elérte Gárdonyt. Itt azonban megtorpantak, a szívós ellenállás annyira felőrölte erejüket, hogy kénytelenek voltak átmenni védelembe. Tippelskirch volt német tábornok szerint a kudarc Hitlernek „a csontja velejéig hatott. Az itt bevetett SS-hadosztályok részei, köztük saját testőrsége, akiknek hűségére ő sziklaszilárdan épített, nem állták meg helyüket, ők is a végén voltak az erejüknek és a hitüknek. Határtalan haragjában megparancsolta, hogy fosszák meg őket a nevét viselő karszalagoktól.” Nem járt eredménnyel a Dráva déli partjáról és Nagybajom térségéből indított német támadás sem. A Dráván átkelt németek kis hídfőt létesítettek ugyan, de a sikert nem tudták kifejleszteni. Az 1. bolgár hadsereg csapatai, egy szovjet hadtesttel megerősítve, március 22-ig szétzúzták az átkelt ellenséget. E harcokban együttműködtek a 16. jugoszláv hadosztállyal, melynek vajdasági magyarokból szervezett XV. Petőfi Sándor Rohamdandára Bolman—Torjanci—Beremend—Luc térségében küzdött a fasiszták ellen. Nagybajomnál szovjet és bolgár egységek verték vissza a német rohamokat. Hősi helytállásuk elvéreztette a támadókat, s az áttörés ezen a szakaszon sem sikerült. Szovjet, bolgár és jugoszláv katonák a balatoni védelmi hadműveletben meghiúsították Hitlernek a háború elhúzására irányuló terveit. Harcaik során nem csupán állásaikat védték a rátörő ellenséggel szemben, hanem önfeláldozásuk biztosította, hogy az ország felszabadított területein megszületett népi demokratikus államrendben megkezdődjék a dolgozó nép honfoglalása. Van valami jelképes abban a véletlen egybeesésben, hogy amikor a 3. Ukrán Front erői a Dunántúlon megállították a német előretörést, majd támadást indítottak hazánk felszabadításának befejezéséért, azokban a napokban eldőlt a magyar parasztság ezeréves pere. Megszületett a földreformtörvény, s a föld azé lett, aki azt műveli. A 3. Ukrán Fr*nt vidzlmi HodrouvtUt« Itilftl*!! ÚTKERESÉS - FIATALOKKAL Minek bizonygatni, hogy a pincehelyi Vörösmarty Tsz a mezőgazdaságban már megtalálta a jó utat? ... Ez közismert. Kevésbé, hogy utat keres az asszonyok téli foglalkoztatásához, az ifjúság megnyeréséhez is. Bocsássuk előre, hogy erre az útkeresésre nem jellemző mérföldkő a Vukovitsch-féle szőrös kofferek esete. Azok miatt egyelőre a tsz fizeti a tandíjat, remélhetőleg rövidesen a „tanár úr” lesz kénytelen mélyen zsebbe nyúlni. Hadd emlékeztessünk arra, hogy korábban a Híradástechnikai Gyár teljes megelégedésére készítették Pincehelyen a tv-antennák és gyengeáramú csatlakozók sokaságát. Ezeknek a cikkeknek gyártásáról a szövetkezetnek országi érdek — az ipartelenítési tervek teljesítése —miatt kellett lemondania. Új melléküzemági lehetőség után néztek. A Budapesti Akkumulátorgyárral és a Reaktive Kisz-szel kötöttek szerződést 9 voltos zsebrádió elemek készítésére. Nagy tételről van szó: két év alatt négymillió elemet kell készíteni, szállítani. Januárban indult a munka. A partnerek olyan elégedettek, hogy alig lehet elképzelni, miként teljesíti a szövetkezet KISZ-szervezete vállalásának egyiik fontos pontját, — azt, hogy még jobban leszorítja a selejtszázalékot. (Jelenleg 0,6 százaléknál tartanak.) Hogyan kerül ide a KISZ-szervezet? ... Varga László KISZ-titkár pártmegbízatásként végzi munkáját az alapszervezetben. Jankó Ferenc, a tsz párttitkára — múlt év novembere óta az aranykoszorús KISZ-jelvény tulajdonosa — így szólott a termelőszövetkezet és a KISZ kapcsolatáról: — Az ipari munka az egész éven át biztos keresetet nyújt a fiataloknak, akik ilyenformán szívesen maradnak a tsz-ben, a községben. Ipari üzemben szorosabb a munkafegyelem, mint a mezőkön; ez előnyös az ifjúság nevelésében. Hangsúlyozom, nem a felosztható nyereséget óhajtotta szövetkezetünk vezetősége növelni az elemüzem létesítésével, bár bevételünk jelentős. Abból térül meg először az a 200 000 forint, amit az üzem nagyobbítására, korszerű szociális létesítményekkel felszerelésére áldozunk. Tiszta haszon a jövőben is lesz, ebből a mezőgazdasági termelést leghatékonyabban segítő gépeket vásároljuk meg. Az üzemi munkából eredő szoros együttlét serkenti az ifjúságot a tanulásra. A fiatal párttagok tanfolyamának — például — tíz hallgatója van; a gépipari technikumot hárman, a gimnáziumot négyen látogatják, ugyanennyien a képesített könyvelői kurzust; van, aki már az esti egyetemre is eljutott. Lassacskán nem divattá, hanem (örvendetesen) elharapózó szenvedéllyé válik a tanulás. Pincehelyen senkit sem kellett külön megkérni, hogy nevezzen be a TIT előadássorozatára. A kölcsönös segítséga más munkában, tanulásban természetessé, az éet velejárójává vált: azzá, mert ennek érezteti az egészséges, szocialista szellemet árasztó környezet. Amit elmondtunk, abból — nagyon tévesen — arra lehetne következtetni, hogy a pincehelyi Vörösmarty Tsz-nek csak a KISZ-tagokra és a KISZ-korosztályra van gondja. Elég egyetlen pillantás képünkre, s máris kétségtelen: az elemnyárban annak is van helye, aki felett maholnap lszállnak az évek... Kevésbé fiatal és fiatal egymás mellett dolgozik a szövetkezeti gyárban, gyütt járja azt az utat, amelyet nem hiába keresett a valamennyi tagjának jólétéért fáradozó szövetkezet. — borváró — Sokol, Selga, Tünde és más táskarádiók üzembiztos működtetéséhez szükséges elemek millióit gyártják a pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben. Fotó: Tóth Iván.