Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
A szövetkezetekben dolgozó kommunisták keddi, megyei aktívaülésén elhangzott egy gondolatokat ébresztő, vitára ösztönző, problémákat feltáró, új, jelenségeket taglaló beszámoló, és elhangzott — néhány konstruktív, polemizáló véleménynyilvánítás mellett — sok szabvány felszólalás. Ezek a felszólalások önmagukban izgalmas, valóságos gazdasági kérdéseket feszegettek ugyan, de nem azt, amire a beszámoló egyértelműen ösztönözte az aktívaülés résztvevőit. S itt, a valóság pártos megközelítésének egy olyan, hovatovább általánosnak nevezhető fogyatékoságával találkozunk, amely éppen a korszerűség hiánya miatt érdemel szót és figyelmet. Az aktívaülésen elhangzott beszámoló gondolatmenete kellőképpen érzékeltette, miként kell és lehet „megfogni”, megközelíteni a gazdasági kérdéseket polititikai aspektusból. Ezzel szemben a felszólaló elvtársak egy része nem tudott szinkronba kerülni a beszámoló gondolatmenetével, s ez abból derült ki, hogy sokan a megszokott sémák szerint emelkedtek szólásra, a termelési tanácskozásokra méretezett dolgokat mondták el, úgy, mintha a beszámolót nem is hallották volna. Óhatatlanul ide kívánkozik, hogy olykor taggyűléseken, más pártrendezvényeken gyakran hangzik el a jószándékú figyelmeztetés: „Elvtársak, ez nem termelési tanácskozás.” Úgy tűnik, e figyelmeztetés kevés. Valójában ugyanis arról van szó, hogy gyakorlatilag nem az kifogásolható „amiről” a pártrendezvényeken gazdasági vonatkozásokban az elvtársak beszélnek, hanem az, „ahogyan” megközelítik a témát. Csak a spanyolviaszt fedeznénk fel, ha most azt mondanánk, hogy a gazdasági kérdések mindegyikének van „politizáló szemlélettel megközelíthető oldala is, más szóval ugyanaz a termelési kérdés eltérő módon értékelhető, ha egy gazdaságvezető és ha egy pártmunkás „vizsgálódik”, összegez, elemez. Minthogy azonban a párttagok részt vesznek, a termelésben, a vezetésben, sokszor nehezen tudták megtalálni a pártos értékelés alaphangját. A kettősség kiütközött a kommunisták aktívaülésén is. A fogyasztási szövetkezeteket képviselő elvtársak felszólalásaiból alapos, gondolatgazdag, nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó képet kaptak a résztvevők egy-egy áfész munkájáról, eredményeiről, nehézségeiről — ami a maga helyén fontos és lényeges — de nem kaptak vagy csak részben kaptak választ arra, hogy milyen körülmények között, milyen vélt vagy valóságos nehézségek közepette dolgoznak a szövetkezetben a kommunisták. Hiányzott a szövetkezeti kérdések politikus fővel való megközelítése, s ezért jó néhány felszólalás csalódást keltett. Jó ismerni a dunaföldvári takarékszövetkezet betétállományát, „gazdálkodását”, hasznos dolog belelátni az áruellátás, az áruterítés, továbbá a bolthálózat fejlesztésének bonyhádi ellentmondásaiba, elfogadható annak az ismételgetése is, hogy a tagok a termelőszövetkezetekben a szociális juttatások további tökéletesítését igénylik, de más alapállásból kell mindezt szóvá tenni, egy termelési tanácskozáson, egy a szövetkezeti dolgozók élet- és munkakörülményeivel foglalkozó értekezleten, és megint más alapállásból, a kommunisták aktívaértekezletén. A sémák ideje lejárt. Ha ezt mondjuk, akkor azt is el kell mondani, a mellébeszélések ideje is elmúlt. S bizony, az is mellébeszélés, ha egy kommunista kizárólag gazdasági modellben képes gondolkodni, s képtelen a párttag alapállásából megnyilatkozni. A nagy lehetőségek adva vannak az alkotó vitákhoz, a termékeny gondolatok felszínre hozásához. Ilyen nagy lehetőségnek számít a szóban forgó aktívaértekezlet is. Érdemes hivatkozni a beszámoló egyik alább idézett részére: „A pártvezetőség újjáválasztása során elhangzott néhány olyan kritika is, hogy helyenként a szövetkezetben nem érvényesül a párt politikája, nincs megfelelő demokrácia. Miért nem intézkednek a felső szervek? Természetesen a felsőbb pártszervek sokat tehetnek szövetkezetpolitikánk jó végrehajtásáért, azt azonban látni kell, hogy a párt politikáját a párttagság egésze valósítja meg úgy, hogy elfogadtatja a pártonkívüli tikkel. Hogy adott helyen hogyan, milyen színvonalon és milyen hatékonysággal valósul meg, abban döntő szerepe van a helyi kommunistáknak, a pártszervezeteknek” — állapította meg az aktívaülésen elhangzott beszámoló. IC érdemes a fenti idézetet újból végigolvasni Szinte csábít a konstruktív felszólalásra, a gazdasági oldal politikai megközelítésére. S meglepő módon ezzel a lehetőséggel az aktívaülés résztvevői közül kevesen éltek. Holott nagyon izgalmas és újszerű hangvétellel bontakozhatott volna ki a körül is hasznos eszmecsere, hogy miért a felsőbb szervek intézkedését várják némely szövetkezetben a kommunisták? Mi ennek a magyarázata? Mi van mögötte? Kedvet adó bátorítással szólott Somi Benjamin elvtárs a megyei pártbizottság titkára a beszámolójában arról, hogy a kommunisták aktivitásuk növelésével milyen irányban, milyen ügy érdekében segítsék, erősítsék pártszervezetük tevékenységét a termelőszövetkezetekben, az áfész-ekben, a ktsz-ekben. S ez a bátorítás is jószerivel visszhang nélkül maradt. „Minden szövetkezetben fejlődjék a szövetkezeti demokrácia, érvényesüljön a tagok erkölcsi és anyagi megbecsülése, növekedjék a szövetkezet eredményei iránt az érdeklődés.” Mi minden van emögött? S két elvtárs kivételével erről a „mi mindenről” a maga bonyolultságában nem beszélt senki. A szocialista humánum, a kommunista embereszmény, tükröződik a beszámoló egyik szép mondatából: „A szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egyidőben kedvező lehetőségei vannak a szocialista emberi közösség, a szellektíva formálásának és a kölcsönös segítségnek is.” S ismét következhetnének a kérdések. A szövetkezetekben dolgozó párttagok eredményekkel, kudarcokkal, meg-megújuló erőfeszítésekkel, hol,hogyan munkálkodnak a fenti idézet szellemében? Mikor, mi fékezi a lendületet? Milyen ellentmondások nehezítik az erőfeszítéseket ? De talán az idefigyeléssel nincs minden rendben. Meglepő, hogy az aktívaülés résztvevői többségükben anélkül hallgatták végig a beszámolót, hogy jegyzeteltek volna. S talán ez is egyik oka annak, hogy sokan sok szépet, jót, hasznosat mondtak, de nem a témához szóltak hozzá. A résztvevőknek kétségkívül sokat adott a szövetkezetekben dolgozó kommunisták aktívaülése, de többet adhatott volna, ha a sablon felszólalások, a szabvány gazdasági kiselőadások helyett a beszélők a beszámoló gondolatmenetét folytatják. Sz. P. Kezdődik a pártoktatási nyitány a középfokú iskolákkal Az esti egyetemi évadnyitást követően mindenütt készülődnek a hallgatók, megyeszerte megkezdődik a tömegpolitikai oktatás. E hét második felében és a jövő héten elsőként a marxizmus— leninizmus középfokú iskolái nyitják meg kapujukat. Az egyesztendős időtartamú, magasabb szintű képzést nyújtó marxista középiskolák az 1970 71-es oktatási évben a megyében 37 helyen 750 hallgatóval indulnak. A káderképzési céllal és esti egyetemi előkészítő jelleggel működő marxista középiskolák tanévnyitója után, a helyileg kijelölt oktatási napokon kezdik meg munkájukat az egyéb, különböző tematikájú tömegpolitikai tanfolyamok is. Közéletünk Csütörtökön délelőtt tartotta soron levő ülését a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Reichert Ödön vb-titkár jelentése alapján foglalkozott a testület a járási tanács szakigazgatási osztályainak irányításával lefolytatott hivatalvizsgálatok tapasztalataival, majd pedig dr. Futár Rajmundné megbízott egészségügyi csoportvezető beszámolója alapján vitatta meg a járás kereskedelmi egységeinél nemrég tartott közegészségügyi ellenőrzések megállapításait." A Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése időszerű bejelentésekkel ért véget. Tegnap délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Vadóczy László vb-elnök jelentésének elfogadása után a bizottság Nagy Imre művelődésügyi osztályvezető és Cs. Kovács József járási TS-elnök közös előterjesztése alapján értékelte az iskolai sportmunkát. Szternáth Alajos mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető bejelentette, hogy a Tamási Kop-Ka Áfész szakályban nyúlitenyésztő társulást kíván alapítani. Bács Ottó pénzügyi osztályvezető Tamási- Regölyi 'Felsőnyék és Magyarbkeszi községi tanácsának kérelmét terjesztette elő majdnem kétmillió forint összegű pótelőirányzat engedélyezése iránt. vei még törődnek. S nem a rossz műsor az oka, hogy az emberek elalszanak a képernyő előtt. Fáradtan, meggyötörten mennek haza. Mert amikor a „hivatalos” munkát be is fejezik, következik legalább ugyanennyi a magángazdaságban. Pontosabban: a részes kukoricában, burgonyában, a szőlőben, a ház körüli apró jószágokkal. A szövetkezet minden munkahelye egész embert kíván. A végzett munkát egység alapján számítják, számolják el. Például egy személy, ha 1000 négyszögöl lucernát lekaszál, 1,75 munkaegységet kap. Más munkaterületen más a számítás. Fazekas István augusztusban 27 tehenet gondozott. Reggel háromtól nyolc óráig, majd délután háromtól este nyolc óráig tartott a munkaideje. Feladata: reggel este takarítás, etetés, itatás, tejés és az állatok gondozása. Augusztusban 5427 liter tejet fejt, ezért 43,41 munkaegységet kapott, az állatok gondozásáért 14,3-at, vemhes tehenek után és más egyéb pótlékok címén további 12 munkaegységet teljesített. Tehát keresete meghaladta a háromezerötszáz forintot. A faluban lévő baromfitelepen dolgozik B. Tóth Mihályné és Lukács Józsefné. Háromezer naposcsibét, huszonnégy órás váltásokban gondoztak. Fejenként és naponként másfél munkaegységet kapnak. Amikor a csibéket elszállítják, súlydíj és prémium is jár. A zárt rendszerű baromfitelepen sokkal hosszabb a munkaidő, mint a növénytermesztésben, vagy a kertészetben. Kiss Istvánné például a múlt hónapban 260 órát dolgozott, huszonhat munkanap alatt és 53 munkaegységet kapott. Ugyanezen a telepen a tojóállománynál dolgozik ifjú Rácz Jánosné. Augusztusban 145 350 tojást szedett össze, 308 munkaórát dolgozott, 66 munkaegységért. A növénytermesztésben dolgozók is hasonló mennyiségű egységet teljesítenek egy-egy hónapban. A szövetkezetben sok a traktoros, a gépész. A gazdaság a fejlettebbek közé tartozik, gépállományát állandóan frissíti, megfelelő javítóbázissal rendelkezik. A nagy kiterjedésű határban dolgozó traktorosok, szállítók, a műhelyek munkásai a szövetkezetben és a községben is a legjobban keresők. Pirina József MTZ-traktorral dolgozott augusztus hónapban, 94 munkaegységért. Nem szükséges itt felsorolni, hogy Pirina milyen munkát végzett, mert az aratásban és az ezzel kapcsolatos minden munkában részt vett. A műhelymunkán lévők sem keresnek rosszul. Ifjú Kriskó Jánosnak augusztusban 71 munkaegységet számoltak el. A legtöbbet azonban a szállítómunkások dolgoznak. Kezükben fordul meg a szövetkezet minden terménye, terméke. A szezonban szinte éjjel-nappal dolgoztak. Sümegi Mihály huszonnégy munkanapon 310 órát dolgozott, 76 munkaegységért. A kertészet az egyik új üzemága a szövetkezetnek. Itt is sokat kell dolgozni. De a fizetés is ennek megfelelő. Sütő Józsefné augusztus hónapban például 274 munkaórát töltött barackszedéssel. Hatvanegy munkaegységet teljesített az augusztusi 24 munkanap alatt. Felvetődik a kérdés: mire költik a sok pénz? Előző riportunkban utaltunk rá, hogy évente tíz-tizenkét család épít házat. Többen is építenének, ha volna kivitelező. A községben nincs kőműves iparos. Mórágyról jár házat építeni Bátára Müller János kisiparos. Évek óta a községben dolgozik, nyilván nemcsak azért, mert nincs konkurrenciája, hanem mert kiváló munkát is végez. Az építkezés azonban nemcsak új házak építésére korlátozódik. Az emberek egyre-másra építik át házaikat, magasabbra, tágasabbra, világosabbra, bővítik a szobákat. Jó pénzköltési lehetőség az autóvásárlás is. Több mint száz személynek van személygépkocsija és legalább félszázan a Mercurnál, mint vevőjelöltek állnak sorba. A pénzköltés másik lehetősége a szórakozás is. Bár a községben csak a Lázó-féle vendéglő fogadható el, mint kulturált, s látogatott szórakoztató intézmény, — wurlitzerrel. A kocsmán kívül másra is költenek. A moziban mindig telt ház van, — amennyiben a tv nem valami sorozatot közvetít. És fogy az iparcikk is. A bátai boltok havi összforgalma csaknem másfél millió forintra rúg, éves átlagban. És egyre szaporodik a munkalehetőség, — rövidesen kezdi az üzemelést a bonyhádi sütőipar tésztaüzeme —, egyre több embert tudnak foglalkoztati, ennek következtében a pénz is több lesz. A bátai embernek kevés ideje jut a munkától a szórakozásra és művelődésre. Sajátos ellentmondás figyelhető meg szinte minden területen. Gürcölnek a pénzért, hogy élére állíthassák, hogy kérkedhessenek vele, de a nagyközségbe kevesebb újság, folyóirat jár, mint a lélekszámban kevesebb Sárszentlőrincre. Éjjel-nappal dolgoznának, hogy több legyen egyiknek, mint amennyi a másiknak van, de arra már nem jut idő, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki, hogy ne csak a szoros család tartson össze, ne csákók járjanak össze. Az emberek Bátán szeretik házuk kerítését téglából, deszkából jó magasra építeni, hogy ne lássa a szomszéd, az utca embere, mi történik ott, a kerítés mögöt. S ha egy kis rést talál, s azon betekinthet, már van újság, van miről beszélni. Van mit nagyítani, toldani, s talán egy kicsit csipkelődni, bosszantani is, másokat. PÁLKOVÁCS JENŐ Utazás nélkül tanulhatnak A közelmúlt napokban a bonyhádi járás négy községében nyitotta meg kapuit kihelyezett zeneiskola. Izmény, Győré, Váralja zenét tanuló kis és nagy diákjai eddig — ezen a tájon nem is bonyodalomsmentes — utazgatás árán juthattak csak zeneiskolai oktatáshoz. Mázára, a bányaipar művelődési házában már régóta működő zeneiskolába kellett bejárniuk, mígnem az idén széles körű összefogással sikerült biztosítani, hogy a mázai „anyaintézmény” fiókjaként Győrében, Izményben és Váralján is legyen zeneiskola. Az említett községek tanácsai igen sokat tettek azért, hogy a kihelyezett zeneoktatás megfelelő helyen és a szükséges fölszerelésekkel rendelkezve indulhasson meg. Egyszóval, ne hiányozzék semmi, amire az eredményes oktatómunkához szükség van. Nem kétséges, hogy az amúgy is igen népszerű zenetanulás így még hozzáférhetőbb lesz, de bizonyos az is, hogy ha az oktatók jönnek a tanítványok helyébe, a képzés színvonalának emelése szavatoltabb. Mind a már hagyományokkal rendelkező mázai, mind pedig az új, fiókintézményként működő györei, izményi és váraljai zeneiskolákban elkezdődött a munka.