Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? "TOLNA MEGYEI % j A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 218. szám ARA: 90 FILLÉR Csütörtök, 1970. szeptember 17. Szövetkezeti kommunista aktívaülés Szekszárdon --------------------L.....................................■ —— - - .................................................................- - - - " — A szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások Tegnap Szekszárdon a megyei pártbizottság tanácskozó­­termében a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága szövetkezeti kommunista aktívaülést tartott. Megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első tit­kára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, Sümegi János, a TOT elnökhelyettese, a szécsényi Rákóczi Tsz el­nöke, Tóth György, az MSZMP Központ Bizottság gazda­ságpolitikai osztálya munkatársa. Részt vettek az aktíva­ülés munkájában a két Tolna megyei területi tsz-szövetség, a MÉSZÖV, a KISZÖV vezetői is. K. Papp József elvtárs megnyitója után Somi Benjamin elvtárs, a megyei párt­­bizottság titkára tartott vitaindító beszámolót. Az előadó bevezetőjében elmondotta, a tanácskozásnak célja: a párt szövetkezetpoli­tikai irányelvei alapján ér­tékeljék Tolna megye szövet­kezeti mozgalmának tapasz­talatait, a kommunisták mun­káját, megvitassák a párt­tagok tennivalóit, feladatait. Somi elvtárs hivatkozott a gazdasági mechanizmus re­formjáról szóló KB-határozat­­ra, s ebből az alábbi részt idézte: „Társadalmunkban a szövetkezetek gazdasági, poli­tikai, társadalmi téren egy­aránt fontos szerepet töltenek be. Célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének nö­vekedése, működési körének további bővítése. A szocialis­ta állam támogatja a szövet­kezetek széles körű tevékeny­ségét, különösen nagy fon­tosságot tulajdonít a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, a földművesszövetke­­zetek és kisipari szövetkeze­tek — továbbfejlődésének. Számít arra, hogy a szövet­kezetek mindinkább eredmé­nyesen és hasznosan működ­nek a mezőgazdasági és ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bő­vítésében, minőségi fejleszté­sében.” Vitaindító beszámolójában Somi Benjamin elvtárs meg­állapította: Ma már egyértel­műen tisztázódott a gazdasá­gi fejlődésünket alapvetően meghatározó két szocialista — az állami és a szövetkeze­ti — szektor helye és szerepe népgazdaságunkban. Elmon­dotta, a szövetkezetekben a tagok önigazgatása jut ér­vényre. A továbbiakban az előadó arról szólt, hogy mi­lyen szerepet töltenek be népgazdaságunkban és ezen­­belül Tolna megyében a me­gye szövetkezetei. Tolna sajátosan szövetkeze­ti megye. A szövetkezetek nem kiegészítő, hanem meg­határozó szerepet töltenek be a megye társadalmi és gaz­dasági életében. A megye szántóterületé­nek 67 százalékán terme­lőszövetkezetek gazdál­kodnak, 41 797 taggal. A 20 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet a megye kereskedelmi és vendéglátóipari forgalmá­ból 61 százalékkal ré­szesül. Tolna megyéből indult el a takarékszövetkezeti mozgalom, s a fogyasztási szövetkezeti mozgalom új ágaként most van kialakulóban a lakásszö­vetkezet. A kisipari termelő­­szövetkezetekről szólva az ak­tívaülés előadója arról szá­molt be, hogy a megye ipari termeléséből a ktsz-ek rész­aránya mintegy 25 százalék, az elért termelési érték megkö­zelíti a 665 millió forintot. A megye iparában minden ne­gyedik munkást kisipari ter­melőszövetkezet foglalkoztat. A keresőképes lakosság 29,6 százalékát a mezőgazdasági tsz-ek, 6,5 százalékát a kis­ipari szövetkezetek, 2,8 száza­lékát a fogyasztási szövetke­zetek foglalkoztatják. Somi Benjamin elvtárs fog­lalkozott a magyar szövetke­zeti mozgalom történetével és fejlődésével, a felszabadulás óta megtett út eredményeivel és hibáival, majd részletesen szólott a kommunistákra vá­ró feladatokról. Vitára ösztön­ző beszámolójában hangsú­lyozta: a kommunisták na­gyobb aktivitása szükséges a szövetkezeti demokrácia fej­lesztéséhez. A szövetkezeti ve­zetőségek tevékenységében azt kell a párttagoknak elősegíte­niük, hogy a tagsági akarat­nak és érdekeknek megfelelő­en a szövetkezet összes fon­tos ügyeiben testületileg szülessenek döntések. Az ilyen döntések a tagok tu­lajdonosi jogait fejezik ki, s ezek egyben alapvető elemei a szövetkezeti de­mokráciának, a munkafe­gyelemnek, a gazdálkodás rendjének. A pártszervezetek szálljanak szembe minden olyan törek­véssel, amely a szövetkezeti tagok jogait formálissá kíván­ja tenni, amely a tagokat és a vezetést elkülöníteni szeret­né, s amely munkamódszeré­ben bürokratikus. A szövet­kezetek nem egyszerűen gaz­dasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egy­­időben kedvező lehetőségei vannak a szocialista emberi közösség, a kollektíva formá­lásának és kölcsönös segítsé­gének is. Ebből a gondolat­ból kiindulva beszélt arról Somi Benjamin elvtárs, hogy a párttagok nagyobb aktivi­tása miként, milyen arányban segítse a pártszervezet mun­káját. Segítsék a kommunis­ták szövetkezetükben a párt­­szervezetüket abban, hogy a közgyűléseken a tagok rend­szeresen számonkérjék a vá­lasztott vezetőktől és a bizott­ságoktól az alapszabályban és az ügyrendben meghatározott feladatok végrehajtását. Bizto­sítsák, hogy a szövetkezet választott vezetősége az alap­szabály előírásai szerint mű­ködjék, fejlődjék a szövetke­zeti demokrácia, érvényesül­jön a tagok erkölcsi és anya­gi megbecsülése, s nem utolsó sorban,­ rendszerünkhöz hű, szakmailag képzett vezetőké­pes tagok kerüljenek vezető posztokra. A szövetkezetekben dolgo­zó kommunisták legye­nek kezdeményezők az új termelési,­ kereskedelmi megoldások alkalmazásá­ban, de jobban használják fel a bevált, hagyományos módsze­reket is. Az előadó aláhúzta a szövetkezetek közötti együtt­működés, összefogás, kölcsö­nös támogatás, szolidaritás fontosságát. Somi Benjamin elvtárs tá­jékoztatta az aktívaülés részt­vevőit a szövetkezeti mozga­lom néhány időszerű kérdé­séről, majd végezetül elmon­dotta: Tolna megyében ked­vező feltételek vannak pár­tunk szövetkezetpolitikai el­vei valóra váltásához, a moz­galom fejlesztéséhez, s gaz­dálkodásuk hatékonysága eme­léséhez. A vitaindító beszámoló után elsőként Kardos Antal, a KI­SZÖV osztályvezetője szólalt fel. A szövetkezeti demokrá­cia alakulásáról beszélt. El­mondotta, hogy e tekintetben milyen változások következtek be, ugyanakkor negatív jelen­ségek is megfigyelhetők. A ve­zetőségi üléseket alkalomsze­rűen hívják össze, nem készí­tik elő, néhány kisipari ter­melőszövetkezetben a bizott­ságok felületes munkát végez­nek. A jövőben ezen kell vál­toztatni. Elismeréssel szólt ar­ról, hogy a szövetkezetekben az alapszabállyal kapcsolatban milyen alkotó vita, vélemény­­csere volt. Megfigyelhető azon­ban, hogy egyes szövetkezeti tagok csak a jogaikat nézik. Jakab Albert kisdorogi tsz­­elnök a mezőgazdasági szö­vetkezetek és az ipari szövet­kezetek közötti különbségek okait feszegette. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági szövet­kezetek tagjai, a különbséget, a hátrányos megkülönböztetést sérelmezik. Papp Mátyásné, a Bonyhádi Áfész párttitkára arról szólt elismerően, hogy a mechaniz­mus adta lehetőségeket a fo­gyasztási szövetkezetek ki­használják, élénkebb, dinami­kusabb a kereskedelmi élet, a szövetkezetek önállósága nőtt. A gazdasági versenyről szólva megállapította, hogy egyes esetekben már a tisztesség ha­tárát súroló intézkedések is születnek, amelyek hátrányos helyzetbe juttatják a területen működő régi kereskedelmi egy­ségeket. Pintér György, a dunaföld­­vári takarékszövetkezet gond­jairól, mint általános takarék­szövetkezeti gondokról beszélt. Elmondotta: a lakosság érzi an­nak kárát, hogy a takarékszö­vetkezetek kedvezőtlenebb kö­rülmények között tudnak hitelt nyújtani, egyéb kedvezménye­ket adni, mint az Országos Takarékpénztár. Rács Tibor szakszervezeti tisztségviselő a munkaverseny értékelésének módjával kap­csolatos javaslatait adta elő. Javaslatot tett az alapszabály módosítására is, majd részle­tesen elemezte a legfiatalabb szövetkezetek, a lakásszövet­kezetek Tolna megyei tevé­kenységét. Kérte, nagyobb le­hetőséget adjanak a lakásszö­vetkezet önálló működéséhez. Füves József, a tamási Szé­chenyi Tsz elnöke helyesnek ítélte a három szövetkezeti ág képviselőinek közös tanácsko­zását. Honecker Jánosné, a paksi Egyesült Dunamenti Ter­melőszövetkezet nőbizottságá­nak tagja a termelőszövetke­zetben dolgozó nők helyzeté­ről mondta el véleményét és bírálta azokat az intézkedése­ket, melyek hátrányos hely­zetbe juttatják őket az ipari munkásnőkkel szemben. Hil­bert János, a kocsolai termelő­­szövetkezet főkönyvelője bí­rálta a gazdaságpolitika meg­valósítását akadályozó ténye­zőket, így a hitelezési és az építési munkákkal kapcsolatos akut kérdéseket feszegette. El­mondotta, hogy korszerű gaz­dasági épületüket 17 millió fo­rintos költséggel kezdték épí­teni 1967-ben, s ma már 25 milliónál tartanak. Domonyai Péter, a szekszárdi Jóreménység Tsz párttitkára elmondotta, hogy nagy gondot fordítanak a fiatal szakembe­rek továbbképzésére. A terü­leti tsz-szövetség vezetői segí­tik e kérdésben is a termelő­­szövetkezet vezetőségét. Ezután Sümegi János, a TOT elnök­­helyettese szólalt fel. A szö­vetkezeti élet kérdéseiről, majd a szövetkezetek és az állam kapcsolatáról beszélt. Szabó­pál Antal, a megyei tanács vb­­elnöke volt a következő fel­szólaló. Elmondotta a megyei tanács elnöke, hogy a szövet­kezetek és a tanácsok kapcso­lata az utóbbi időben jelen­tősen javult. A tanácsi szer­vek felügyeletet gyakorolnak a szövetkezetek felett, s az ezzel kapcsolatos feladatokról, s az együttműködés lehetőségeiről beszélt. A vitát K. Papp József zárta be. „Nem lehet szerepe egy ilyen tanácskozásnak, hogy fontos, olykor akut kérdések­ben döntsön, határozatot hoz­zon. Megítélésünk szerint a szö­vetkezeti vezetők első ilyen ta­nácskozása alkalmas arra, hogy a kérdéseket megvitassuk, megvizsgáljuk, melyiket kell testület elé vinni, milyen ese­tekben kell határozatot hozni. Megállapíthatjuk, hogy a szö­vetkezeti mozgalom Tolna me­gyében is egy és oszthatatlan, és a most készülő szövetkezeti törvény megfelelő keretek kö­zé tudja majd helyezni” — mondotta többek között. A fel­szólalásokra részletesen vála­szolt, majd végül a feladatok­ról szólott. A szövetkezeteknek együtt kell működni, hisz egy területen tevékenykednek, azo­nos célok megvalósítása áll a mezőgazdasági, az ipari és fo­gyasztási szövetkezetek előtt. Mindegyik ágazatnak azon kell munkálkodni, hogy a területén élő lakosság egyre jobb körül­mények között éljen, boldogul­­jon.

Next