Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

da .Ab .TOLNA MEGYEI XX. évfolyam, 220. szám VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Szombat, 1970. szeptember 19. t­ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | ARA: 90 FILLÉR Közlemény Jan Markonak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására 1970. szeptember 15—18 között lá­togatást tett Magyarországon Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere és felesége. A csehszlovák külügymi­nisztert szívélyes baráti be­szélgetésen fogadta Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, vala­mint Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A tárgyalások során a kül­ügyminiszterek részletesen át­tekintették a két testvéri or­szág kapcsolatait és véle­ményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb, időszerű kérdéseiről. A miniszterek megelégedés­sel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti kapcsolatok a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján eredmé­nyesen fejlődnek. Ezen el­vek szellemében alakul a Magyarországon élő szlovákok és a Csehszlovákiában élő magyarok élete, s ez erősíti a két szocialista ország barát­ságát.­­ Mindkét ország érdeke, hogy az élet minden te­rületén feltárják a köl­csönösen előnyös együtt­működés szélesítésének le­hetőségeit. Ezzel egyúttal hozzájárulnak a szocialista országok egysé­gének szilárdításához A felek rendkívül fontos feladatnak tekintik a KCST- tagországok gazdasági együtt­működésének sokoldalú fej­lesztését. Meggyőződésük, hogy a szocialista nemzet­közi munkamegosztás elmé­lyítése, a kooperáció, az in­tegráció és a szorosabb koor­dinálás hozzájárul mind a gazdasági megerősödésükhöz, mind politikai egységük meg­szilárdításához. A két miniszter véleményt cserélt az időszerű európai problémákról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az európai biztonsági és együtt­működési konferencia össze­hívásának gondolata szilárd gyökereket vert az európai or­szágokban. A két ország arra törekszik, hogy ezt a konferenciát Európa minden nemzete érdeké­ben minél előbb hívják össze. Jelenleg a legfonto­sabb feladat gyakorlati­lag hozzákezdeni a konfe­rencia előkésztési munká­lataihoz. Ehhez kedvező feltételeket teremtenek a Varsói Szerző­dés tagállamai külügyminisz­tereinek legutóbbi budapesti tanácskozásáról kiadott me­morandum-javaslatai. A két ország kormánya az európai általános légkör javu­lása szempontjából igen jelen­tős lépésnek tekinti a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Közársaság képviselő­­i között aláírt szerződést, melyben az NSZK kormánya elismeri az összes európai ország határai­nak sérhetetlenségét. A szerző­dés egyben megteremti a to­vábbi nyitott európai kérdések megoldásának a feltételeit, beleértve a müncheni egyez­mény kezdettől fogva való ér­vénytelenségét, valamint a Né­­met Demokratikus Köztársa­ság elismerését. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság határozottan (Folytatás a 2. oldalon.) . I Az SZKP Központi Bizottságának küldöttsége Tolna megyébe látogatott Tegnap megyénkbe látoga­tott az SZKP K­i­­­nti Bi­zottságának hazánkb­a tartóz­kodó küldöttsége. A szovjet párti küldöttséget­ F. D. KULA­KOV, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára vezeti, tag­jai: NY. A. ZAKALOPAN, NY. V. DANYILENKO, J. F. KURAKIN, az SZKP KB al­osztályvezetői és V. I. CSI­­ZSOV, az SZKP KB munka­társa. A küldöttséget elkísérte SZ. SZ. SZATUCSIN, a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének tanácsosa és DR. RO­MÁNY PÁL, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály­vezető-helyettese. A vendégek megyénkben K. PAPP JÓ­­ZSEF­nek, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága tag­jának, a Tolna megyei Párt­­bizottság első titkárának tár­saságában a Szekszárdi Ál­lami Gazdaságot keresték fel, ahol MOHÁCSI KÁROLY, a gazdaság igazgatója kalauzolta őket. A hazánk mezőgazdaságát tanulmányozó szovjet küldött­ség el­ismeréssel terem­­tette meg a szekszárdi gazdaság korsze­rű állattenyésztő telepeit, a szarvasmarha- és a sertéstele­pet. A gazdaság központjában adott társasebéd után a ven­dégek a bátaszéki Búzakalász Tsz-be látogattak, ahol bemu­tatták részükre a közös gaz­daság konzervfeldolgozó üze­met is, útban visszafelé pedig a szekszárdi háztáji tojóhu­v­öndtartást tanulmányozták, Városunk adósa önmagának és az egész országnak: hosszú időn keresztül nem mutatta meg magát, rejt­ve tartotta értékeit, hogy úgy mondjam, a szerények közt is túl szerényen viselkedett. Pedig korábban is lett volna mivel porondra lépnie, hiszen e vidék szőlőkultúrája, hagyománya, művészeti hagyatéka nagyon is jelentős ahhoz, hogy azt a nagyközönség­nek megmutatni nemcsak lehetett, hanem kellett is volna. Ezt a mulasztást pótlandó rendezzük meg évről évre a szüreti napokat. Aki netán kételkedett e rendezvény létjogosultságában, azt a tavalyi szü­reti napok eredménye egyértelműen meggyőzhette, hiszen az minden vártnál nagyobb tömegsikert ho­zott. A szüreti ünnepség mindenütt és hagyományosan a vigalom, a szórakozás kedvező alkalma. A szek­szárdi is. A rendezők minden lehetőt igyekeztek el­követni annak érdekében, hogy a vendégtömeg jól érezze magát, kellemes élményekkel térjen haza, s majd a dolgos hétköznapok közepette is szívesen gondoljon vissza e napokra. De ennél több a cél. Egy gyorsan gyarapodó és még gyorsabban fejlődni akaró város kívánja megmutatni sokszínű arcát, a szüreti ünnepség keretében, természetesen minden hivalkodás nélkül. Szekszárd úgy él a régi emlékek­ben, mint a lomha tespedés, az unalom, a közöny, a befelé fordulás városa. De ez már a múlté. A város vezetői és lakói joggal büszkék a feléledésre, a fel­felé törekvésre, a tettvágyra, az összefogási hajlan­dóságra, s a sok eredményre, amit mindannyian ma­gunkénak tudhatunk. És nagyon jól tudjuk azt is, hogy még mi nincs, mit kellene megváltoztatni, job­bá tenni, de bízhatunk önmagunkban, munkánkban, összefogásunkban. A különböző külső körülmények nem kedveztek ugyan Szekszárd fejlődésének az utóbbi évtizedekben sem, de talán éppen ezzel ma­gyarázható, hogy sokszor az apró-cseprő eredmé­nyeinket is nagyon becsüljük, azokra is büszkék vagyunk. Egészséges lokálpatriotizmus tölti el mindinkább nemcsak azokat, akik itt születtek, hanem azok je­lentős részét is, akik más tájról kerültek ide. Ki­alakulóban van a légkör, amelyben dicsőség tenni, dolgozni e városért, és jó érzés azt mondani: „Én szekszárdi vagyok”. A szüreti ünnepség mindannyiunnk rendezvénye, az egész város, a vendéglátó a maga szerény lehe­tőségeivel, de annál barátibb, vendégszeretőbb köz­szellemével. E gondolatok jegyében köszöntjük a szekszárdi szüreti napok vendégeit, és kívánunk mindenkinek kellemes szórakozást. B. F.

Next