Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
j demokrcta A pártkongresszus előkészületeinek tapasztalatai is megmutatják, hogy nem kevés az, amit a szocialista demokrácia kibontakoztatásában eddig elértünk. A taggyűléseken és a pártértekezleteken, de ezenfelül is, a különféle közéleti fórumokon lezajlott viták és eszmecserék tanúsították, milyen élénk és felelősségteljes az érdeklődés társadalmunkban minden iránt, ami közügy és ami jövőnk alakulásával összefügg. Talán még fel sem becsültük eléggé, milyen jelentős az, hogy ennek a most lezáruló időszaknak mérlege az egész párt és a társadalom többségének tevékeny részvételével készült, szintúgy ilyen széles közéleti tevékenység eredménye a következő négyéves időszak programjának vitája, illetve a társadalom állásfoglalása. Társadalmunk szocializmust építő munkájának vezérfonala a párt politikája. A szocialista demokrácia fejlesztésének fontos eredménye, hogy ezt a politikát és végrehajtásának konkrét terveit sok százezer párttag és igen nagyszámú pártonkívüli is megtanácskozza, véleményének kinyilvánításával alakítja, kidolgozza a helyi alkalmazás programját és módszereit. A szocialista demokrácia nyit utat a tömegek előtt, hogy részt vehessenek és beleszólhassanak az őket közelről érintő problémák megtárgyalásába és eldöntésébe, a köz javára fordíthassák tehetségüket, alkotó erejüket. Az a tény, hogy a X. pártkongresszussal olyan időszakhoz érkeztünk, amikor magasabb szinten kell folytatnunk a szocializmus teljes felépítésére irányuló munkát, az eddiginél is erőteljesebben felveti a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének szükségességét. Hiszen építőmunkánk minőségileg igényesebb, jobb, magasabb színvonalú folytatása megkívánja, hogy minden társadalmi energiát hasznosítsunk. Ezért hangsúlyozzák a kongresszusi irányelvek, hogy a jelenlegi időszakban a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. Mindezzel kapcsolatban a kongresszusi irányelvekben bekövetkező megállapítást is olvashatjuk: „A szocialista demokratizmus kiszélesedésének együtt kell járnia az állampolgári fegyelem erősödésével, a közösség iránti felelősségérzet növekedésével, a szocialista közgondolkodás fejlődésével.” Vagyis: demokrácia és fegyelem — éppúgy ikerfogalmak, mint ahogyan szocialista társadalmunkban a jog és a kötelesség is csak szoros egységben fogható fel. A szocialista demokrácia sajátos, de rendkívül fontos vonása, hogy ez nem a kívülállók demokráciája, akik — képletesen szólva —, a kerítésen túlról szólnak bele abba, amit odabent a kertben a gazda csinál. A mi társadalmunkban azok csinálnak számvetést, akik a munkát végezték és azok formálják ki közösen a programot, akik majd végre fogják hajtani. Ha a mérlegkészítésnél egyes jelenségeket, fogyatékosságokat kritizálnak és el nem végzett feladatokat hiányolnak, ennek a bírálatnak címzettjei részint az általuk megválasztott helyi vezetők, részint ők maguk. Mindez kizárja, hogy a szocialista demokráciát bárki a kibicekre jellemző fecsegésnek fogja fel, akiknek semmi sem drága. A szocialista demokrácia a mi társadalmunk dolgozóinak fontos eszköze ahhoz, hogy hozzájáruljanak a munkásosztály hatalmának erősítéséhez, saját szocialista célkitűzéseik megvalósításához, saját életük jobbításához. Márpedig ezek olyan kérdések, amelyeket mindenki csak a legnagyobb felelősségtudattal kezelhet. Ugyanebből az okból tartozik szorosan össze a demokráciával a fegyelem. A pártdemokráciával a pártfegyelem, a munkahelyi demokráciával a munkahelyi fegyelem, a társadalmi demokráciával az állampolgári fegyelem. Senki sem igényelhet jogokat, aki nem teljesíti a kötelességeit. Ez a mi társadalmi erkölcsünk egyik alaptétele. Országunk, társadalmi életünk egészséges és termékeny légköre, ami a párt helyes politikájából fakadt, a szocialista demokrácia elsajátításának is jó iskolája népünk többsége számára. Ebben is, mint annyi mindenben, sok a pótolnivalónk, hiszen történelmünk olyan módon alakult, hogy a felszabadulás előtt a magyar nép még a polgári demokráciával sem találkozhatott, annak játékszabályait sem ismerhette meg. Tulajdonképpen ebből erednek azok a jelenségek, amelyeknek lényege: a demokrácia félreértése, a közéleti magatartás hiányosságai. Mert ma még nem kevesen vannak, akik szabadság alatt azt értik, hogy azt csinálnak a munkahelyükön, amit akarnak, illetve nem csinálják, amit nem akarnak, akik mindig többet akarnak kapni, mint amennyit a közösségnek adnak, akik nagyon jól ismerik a mások kötelességeit és ezeket harsányan számon is kérik, de a saját kötelességeikről, ha csak lehet, megfeledkeznek. Tehát akik úgy vélik: a munkásosztály hatalmának égisze alatt szabad a vásár, minél több pénzt, minél kevesebb erőfeszítés ellenében ... Nos, még sok kitartó, türelmes politikai nevelő munkára lesz szükség ahhoz, hogy ezeket a félreértéseket eloszlassuk és a tévedőket helyes közéleti magatartásra tanítsuk. A szocialista demokrácia kiváló eszköze annak, hogy helyes politikai döntések, jó és a köz érdekeit előmozdító programok szülessenek. De ezek a jó döntések és programok csak egy fegyelmezetten cselekvő, dolgozó közösségben vihetők át a gyakorlati életbe. Ahol a megvalósítás készsége és fegyelme hiányzik, nem sok értelmük van a demokratikusan megvitatott programoknak. Ezért jelöli meg a párt fő követelményként azt, hogy a demokrácia szélesítése járjon együtt a cselekvés fegyelmének erősödésével. Ezért vagyunk azon az állásponton, hogy egy politikát nem elég szavakkal helyeselni, csak a tettekben kifejeződő egyetértés mozdíthatja elő haladásunkat. A dolgozó emberek — kritikai észrevételeik tanúsága szerint is —, egyre igényesebbek saját helyi közösségeik vezető tisztségviselőivel szemben. Megkívánják, hogy munkájukat felelősséggel és hozzáértéssel végezzék, kifogástalan erkölcsi magatartást tanúsítsanak, figyeljenek a dolgozók szavára és így tovább. Mindezzel teljesen egyet lehet érteni. A követelmények növekedése — ez természetes —, elsősorban a kollektívák vezetőit kell, hogy érintse. Ugyanakkor senki sem feledkezhet meg arról, hogy a vezetők csak akkor felelhetnek meg ezeknek a követelményeknek és várakozásoknak, ha a dolgozók közössége minden támogatást megad nekik. Azzal is, hogy a kijelölt feladatokat mindenki becsülettel elvégzi, azzal is, hogy munkáján felül gondolataival is segíti vezetőit a közös problémák megoldásában. A szocialista demokrácia, ezen belül a munkahelyi demokrácia olyan értelmezése, hogy ebben a vezetőknek csak kötelességeik, a többieknek pedig csak követelnivalóik vannak, helytelen és zsákutcába visz. A helyi vezetők és a dolgozók viszonyában is a szocialista demokrácia alapelvének érvényesülésére van szükség, a kölcsönösségre, az együttműködésre, a jogok és a kötelességek, a demokratizmus és a fegyelmezett kötelesség m14 fés egységére. HORVÁTH JÓZSEF A Petőfi-brigád emlékezete Megyénkben nem is egy régi harcosa él a volt jugoszláviai Petőfi-brigádnak, melynek tagjai hősi harcot vívtak a németek és usztasák ellen. Az újvidéki Magyar Szó-ból értesültünk, hogy Josip Broz Tito, a jugoszláv néphadsereg főparancsnoka, rendeletére a topolyai Fruska Gora helyőrségi laktanya ezután a Petőfibrigád nevét viseli. A brigád megalakulásának negyedszázados évfordulója tavaly volt, az ezt szervezett bizottság javasolta a laktanya új nevét. A tervezet ünnepségen, mely vagy november 28-án, a brigád alakulásának évfordulóján, vagy december 22-én, a jugoszláv hadsereg napján lesz, magyar és szerb nyelvű táblát helyeznek el a laktanya kapuoszlopaira, melyek szövege a brigád hősi harcainak emlékét hirdetik majd. Az ünnepségre Szlovéniából, a Bánátból, a Bácskából és Dél-Magyarországról várnak vendégeket. Meggazdagodott napok Nincs olyan magyar állampolgár, aki ne tudná: holnap kezdődik a X. pártkongresszus. Ezekben a napokban bizonyára sokan elhanyagolnak más egyebet; ahogy mondani szokták: „csak arra koncentrálnak”. Tele várakozással feszült figyelemmel és gondolatokkal. A kongresszusi hét mintegy stop vonal az ország életében. Megállunk, de nem megtorpanunk. Felmérjük magunkban, mit tettünk eddig, mit kell tennünk a továbbiakban. De mit is jelent ez konkrétan? Lehetne jócskán számokat is felsorolni. De ebben az esetben a számok hivalkodóaknak tűnnének, szárazságuk nem fejezné ki megyénk dolgozóinak odaadását, nem érzékeltetnék lelkesedésük őszinteségét. Figyelemmel kísértük Tolna megyében a kongresszusi előkészületeket, munkaversenyeket. Jártam üzemekben, termelőszövetkezetekben, beszéltem kisiparosokkal. Mindenütt felajánlások, mindenütt teljesítés, mindenütt túlteljesítés. S mindez a kétkezi dolgozók egyszerű hétköznapjainak szerves tartozékává vált. Az egészben az a legjobb, hogy nem csupán egy-két hónapos szalmalángról van szó, hanem megnyugtatóan biztos folyamatról. Tolna megyében évek óta erőteljes a szocialista brigádmozgalom, mely a kongresszusi verseny része, illetve alapja. Ez az esztendő a nagy jubileumok éve: születtek felajánlások hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójára és a Lenin-centenárium tiszteletére. Mindez a kongresszusi versenyekkel tetőzött. Nemegyszer mondták a dolgozók: „Folytatjuk, mert enélkül már üresek lennének napjaink. S a munkások szavakkal, tettekkel adtak. Mert beszélni, könnyű, de nekik tenni sem volt nehéz. Mindenki adott, mert jó adni. S e nemes versenyben az egy a mindenki —ha mindenki az egy. De nem lehet és nem is szabad megfelejtkezni arról, hogy ebben az esetben nem csupán munkaversenyt jelent a munkaverseny szó. Nemcsak többlettermelést és minőségjavítást, hanem egy sereg más vállalást is tartalmaz. A dolgozók nemcsak munkás kezüket, hanem a szívüket, eszüket, tapasztalatukat is adták. Gondolkodtak, tanácskoztak, dolgoztak — talán a nap 24 óráját is megtoldották volna, ha rajtuk múlik; — hogy minél teljesebbé tegyék a versenyt, ami az övék. Mert nem felülről, hanem a munkásemberek érzületéből fakadt a gondolat: versenyt a kongresszus tiszteletére! Ezért lehetett mindig érezni annak kristálytisztaságát, öröm nézni a munkahelyek megszépült környékét , melyet a dolgozók társadalmi munkában csinosítottak ki, jó érzés részt venni egy-egy továbbképzésen — akár politikai, akár szakmai jellegű. Megható, amint a szocialista brigádok nyugdíjba vonult, idős munkatársaikat felkeresik, és megosztják velük örömüket, hogy azok is megoszthassák velük gondjaikat... És lehetne sorolni akár egy teljes napon át megyénk és az ország dolgozóinak tartalommal teli, lelkes, meggazdagodott hétköznapjainak eredményeit, terveit. Mindazt, amit olyan természetesen tesznek. H. M. Lakásszövetkezés Dombóváron A dombóváriak egészséges lokálpatriotizmusának újabban mind több és több jelével találkozhatunk. A vezetők és a lakosság egyaránt sokat tesz a város fejlődéséért, kutatják, keresik, hogy mivel tehetnék még szebbé, korszerűbbé, kényelmesebbé környezetüket. Példás a vezetők igyekezete, sokoldalú törekvése. Mindinkább úgy ismerik őket, hogy egyetlen lehetőséget sem mulasztanak el, mindennel megpróbálkoznak városuk érdekében, és szorgalmukat többnyire siker koronázza. Most legújabban egy lakásszövetkezeti akciót kezdeményeztek. Nemrégiben terjedelmes cikkben írtuk meg, hogy a szövetkezés az általános lakás a helyzet javításának fontos módszere. A lakásszövetkezeti mozgalom azonban Tolna megyében még nem terjedt el, mindössze a megyeszékhelyen működik három, meglehetősen kis létszámú lakásszövetkezet, s ezzel Tolna megye az országos ranglistán utolsó. A dombóváriak időközben felfigyeltek erre a lehetőségre is, és határozott lépéseket tettek e mozgalom elterjesztéséért. Mindenekelőtt hozzáláttak a lakásszövetkezeti propagandához, és egy sor lakásigénylőben máris felkeltették a komoly érdeklődést. Dombóváron is nagy a lakáshiány, csakúgy mint a többi gyorsan népesedő, iparosodó helységben. Félezernél több a lakásigénylők száma, de sokan egyszerűen be sem adják a lakáskérelmüket, mert tudják, hogy egyelőre reménytelen... Már kezdenek kibontakozni a következő években várható állami lakásépítkezés körvonalai. A kilátások szerint Dombóváron is sok állami pénzt fordítanak bérházak építésére, de ezzel a reális igényeknek csak egy részét tudják fedezni. Mindenképpen közérdek, hogy meghonosodjon a lakásszövetkezeti mozgalom, mert ennek révén pluszlakáshoz juthat a város, a lakosság. Amint behatóbban kezdtek foglalkozni a lakásszövetkezés gondolatával, kiderült, hogy sok részkérdést nem látnak világosan, sok mindenre nem tudnak választ adni. Ezért megszerveztek egy információs tanácskozást. A városi tanács termében összegyűlt nagy számú érdeklődő részére a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV képviselői adtak felvilágosítást a lakásszövetkezet feltételeiről. Az egybegyűltek túlnyomó többsége — nem véletlenül — fiatal volt. A lakásszövetkezés egyik alapvető vonása az, hogy a kisebb pénzű emberek is saját tulajdonú lakáshoz tudnak jutni. Meglehetősen nagy összegű kedvezmény illeti meg őket, és viszonylag kis összeg befizetésével bekapcsolódhatnak a lakásépítésbe. A kezdő fiataloknak különösen előnyös ez a forma. A lakásszövetkezetek megyei érdekvédelmi szövetsége a MÉSZÖV, az országos pedig a SZÖVOSZ. Ezek képviselői felajánlották, hogy elviszik valamelyik megyébe tapasztalatcserére a lakásszövetkezeti érdeklődők megbízottait. A városi tanács vezetői kilátásba helyezték, hogy minden segítséget megadnak a lakásszövetkezőknek. A városrendezési térképen megmutatták a helyet, amelyet e célra jelöltek ki. A hely — Újdombóvár egyik modern része — tetszett is a jelenlevőknek, annál is inkább, mert ott lehetőség nyílna egy tömbben nagyobb számú szövetkezeti lakás felépítésére. A dombóvári lakásszövetkezés ügye ezen a tanácskozáson túljutott a puszta informálódáson. Az érdeklődők megalakították az előkészítő bizottságot, és megválasztották annak az elnökét dr. Fazekas Dénesnek, a Dalmandi Állami Gazdaság jogtanácsosának személyében. B. F.