Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

f Hiány sportágban dinamikus volt a íajSeis —mégsem lehetünk elégetlenek Még mindig kevés a szakember — Új létesítmények szerte a megyében — Több mint tízmillióval gazdálkodnak megyénk sportkörei — Problémák a labdarúgóedző munkaidejénél Változatos, eredményekben gaz­dag esztendőt hagyunk magunk mögött, de nem maradtak el a váratlan kellemetlen meglepeté­sek, visszaesések sem megyénk sportjában. Az 1973-as évről be­szélgettünk Lépő Lászlóval, a Tol­na megyei Testnevelési és Sport­­hivatal elnökével. — Elnök elvtárs hogyan érté­keli az 1973-as évet? — Elképzeléseink helyesnek, reálisnak bizonyultak beváltak azok a tervek, amelyeket a hosszú távon belül erre az évre progra­moztunk be. Néhány sportágban dinamikus volt a fejlődés és kellemes meglepetések értek ben­nünket. Elsősorban a kerékpár, kézilabda, kosárlabda, teke és asztalitenisz sportágra gondolok. Meg kell azonban azt is mondani, hogy az egyéni sportágakban le­lassult a fejlődés. Ez a meghatá­rozás azonban nem fedi teljesen a reális helyzetet, mely nem más, mint az, hogy a tavalyi szintek viszonylag alacsonyak voltak és hogy lépést tudjunk tartani a nemzetközi fejlődéssel, a mér­cét emelni kellett. Az egyéni sportágakban verseny­zők lényegében a tavalyi minő­sítési szinten sportolnak, sőt né­­hányan azt túl is szárnyalták, de a felemelt követelményeket nem tudták hozni. Ez egyben azt is jelenti hogy a minősített ver­senyzők (aranyjelvényes ifjúsági és I. osztályú) száma az idén csökkent. Lényegesen nagy­obb volt a követelmény, így az értéke is nagyobb a minősítésnek. — Mi a helyzet a szakember­képzéssel? — Mennyi pénzzel gazdálkod­nak sportköreink, és milyen a pénzügyi fegyelem? — Annak érzékeltetésére, hogy milyen nagy a fejlődés, ide kí­vánkozik, hogy 1964-ben me­gyénk sportköreinek költségve­tése nem érte el a négymillió forintot. Tavaly ez az összeg 9 és fél millió volt, míg az idén túlhaladta a tízmilliót. Jóleső érzés, hogy ma már szinte nem jön olyan panasz, hogy anya­giak hiánya miatt nem tudnak sportolni. Elsősorban a termelőszövet­kezetek oldották meg a vi­déki egyesületek anyagi gond­jait, biztosítják a zavartalan sportolásunkhoz a szükséges anyagiakat. Természetesen a községi taná­csok, az üzemek, vállalatok, in­tézmények is a lehetőségekhez képest segítik a sportköröket. Tudunk olyan vállalatot, ahol pénzt ugyan nem tudnak adni, de évente több esetben díjtala­nul odaadják a gépkocsit a sportolók szállítására, ami szin­tén komoly segítség. A pénz­gazdálkodási fegyelem általában jónak mondható. Úgyszólván évek óta nem találkozunk vis­­­szaéléssel. Ami viszont még ma is gondot jelent, hogy gazdasági vonalon nem minden esetben hozzáértők dolgoznak, így eb­ből erednek a kisebb formai hi­bák. Feltétlen pozitívum, hogy már minden sportkör az előírt nyomtatványokat használja, rendben vannak a bizonylatok, nem létezik olyan, hogy ellen­őreink egy váratlan gazdasági ellenőrzés során elkönyveletlen, papírszeletekre felvett átvételi el­­ismervényeket találjanak.­­ Bizonyos szempontból mér­hető az elért fejlődés, de ugyan­akkor vannak sportágak, ahol változatlanul a szakemberhiány gátolja a minőségi javulást. Az idén atlétikában hat, asztalitenisz­ben kettő, súlyemelésben kettő, míg labdarúgásban tizenhat se­gédedzővel gyarapodtunk. Hiány­zik viszont, illetve a meglévő ed­ző kevés a cselgáncsnál, a kajak­kenunál, ökölvívásban, röplabdá­ban és tornában. A jelenlegi segédedzői tanfo­lyamon negyvennyolcan ta­nulnak és velük tovább javul a szakember-utánpótlás. Rajtuk kívül többen tanulnak me­gyénkből, hogy szakedzői képesí­tést szerezzenek. Az öt-hat évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva sokat fejlődtünk, de még min­dig nem lehetünk elégedettek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy meglévő edzőink egy ré­sze, és ez különösen labdajáté­kokban tapasztalható, a szerző­désben vállalt munkának csak egy részét végzi el, nem találjuk meg náluk azt a lelkesedést, ra­jongást a munka iránt, mely alapfeltétele az Eredményesség­nek. — Hogy állunk a létesítmé­nyekkel? — örvendetesen javult a hely­zet, és ma már egyre kevesebb az a panasz, hogy kevés a léte­sítmény, vagy esetleg, ami van, az használhatatlan, elhanyagolt. A legnagyobb sportépítkezés Szekszárdon, az ifjúsági sport­telep, mely 70—75 százalékig kész. Sajnos, nem a kívánt ütemben épül, így az átadás­ra 1974 végéig várni kell. Itt két kosárlabda és két kézi­labda bitumenes pálya kész, el­készült egy salakos és egy fü­ves labdarúgópálya, az öltözők­­ is befejezéshez közelednek. Dombóváron a Gőgös Gimná­ziumban sportudvarral, Bonyh­á­­don, a szakmunkásképző inté­zetben bitumenes sportudvarral gazdagodtunk. Elkészült Tamá­siban az új lovasversenypálya, Hőgyészen az új bitumenes pálya, melyet a kézilabdázók már hó­napokkal ezelőtt birtokukba vet­tek. A Simontornyai BTC-nél is megkezdődött a kézilabdapálya korszerűsítése. Pincehelyen befe­jezés előtt áll a bitumenes kézi­­labdapálya, míg Iregszemcsén azt a kézilabdások már hosszú hónapok óta használják, sőt az öltöző is kész. Felújításra került Tolnán a sportszékház, és ami külön örvendetes, elkészült Dom­­bóvárott az úszó tanmedence. Szekszárdon az állami építőipari vállalat 4-es tekepálya építésé­hez és új labdarúgópálya készí­téséhez adtunk anyagi támoga­tást, az általános iskolák közül a nagydorogi 80 méteres futó­pályát, míg a decsi sportudvart kapott. — Szeretnénk hallani vélemé­nyét a sportágankénti helyzet­ről. — Asztaliteniszben komoly, fi­gyelemre, méltó fejlődést értünk el. Különösen az ifjúsági és a serdülő korú versenyzők száma emelkedett, de nemcsak mennyi­ségileg, hanem minőségileg is. Ennél a sportágnál is azonban a további előrelépést gátolja a szakemberhiány. Erre csak egyet­len példa: a Tolnai Vörös Lo­bogónak egy NB II-es és egy NB II-as csapata van, azonkí­vül, hogy a megyebajnokságban is szerepeltetnek egy csapatot. Természetesen szép számmal vannak olyan versenyzők is, akik pillanatnyilag még nem jönnek egyik csapatnál sem szá­mításba, de ők jelentik az után­pótlást, közülük kerül ki néhány év múlva esetleg az a sportoló, aki a távozók helyét foglalja el. A szakosztálynak 90 verseny­zője van, és összesen egy edző foglalkozik velük. Ezek után várható-e olyan mi­nőségi fejlődés, amilyent szeret­nénk? Rangsorban a Szekszárdi KSE vezet, őt követi a Tolnai Vörös Lobogó, a Bonyhádi Va­sas, a Dunaföldvári Szövetkezeti SE, a Szekszárdi Vasas, a Szek­szárdi Kórház, Gerjen, majd Nagykónyi. — Atlétikában a Szekszárdi Vá­rosi Sportiskola, a Szekszárdi Dózsa létszám és minőség szem­pontjából egyaránt megfelel kö­vetelményeinknek, elgondolá­sainknak. Mindkét helyen azon­ban kevés az edző. Örvendetes, komoly fejlődés tapasztalható a Bonyhádi Gimnáziumnál, a Tolnai Vö­rös Lobogónál és a Dombó­vári Gőgös Gimnáziumnál is. A Kajak-kenu szakosztály mind­össze kettő működik a megyé­ben: a Szekszárdi KSE és a Du­naföldvári SE. A létszámhoz vi­szonyítva komoly fejlődés ta­pasztalható minden szempontból. A Szekszárdi KSE-versenyzők például a területi versenyeken figyelemre méltó eredményeket értek el. A Kerékpársportban csak a Szekszárdi Szövetkezetnek van szakosztálya. Ennek ellenére még országos viszonylatban is jól sze­repeltek, értékes pontokat sze­reztek megyénknek. Két ifjúsági versenyzőjük tagja lett — jó eredményei alapján — a magyar ifjúsági válogatottnak. A jó ered­ményekben Schneider Konrád edző mellett nagy részük van a szövetkezeti sportkör vezetőinek, akik minden feltételt biztosítottak a jó versenyzéshez, helyt­álláshoz. Ebben a­, sportágban ért bennün­ket az idén a legkellemesebb meglepetés. — Kézilabda sportágban vannak sikereink, de ugyanakkor bizo­nyos megtorpanásról is kell be­szélni. A Szekszárdi Bőrdíszmű női csapatának NB II-ben elért első helyezése és NB I B-be ju­tása feltétlen siker, és egyben öröm is. Ambrus Péter edző és a csapat lelkes, szorgalmas munká­ját igazolja az eredmény. A megyebajnokságban vi­szont nem értük el azt a fej­lődést, melyet szerettünk vol­na. Sajnos az osztályozón is gyengén szerepeltek csapataink (Szekszár­di Vasas női és Mözs férficsa­pata). Rangsorolás szempontjá­ból a mözsiek kívánkoznak az első helyre, ahol a felnőtt női és férficsapat mellett jó képességű ifjúsági játékosokkal is rendel­keznek. Ebben a sportágban is az edzések színvonalában kell az egy helyben topogás okát ke­resni. Ma már heti két edzéssel nem lehet magasabb szinten ver­senyezni. A kosárlabda sportágban is van­nak jó eredményeink, de ugyan­akkor baj van az utánpótlással. A Szekszárdi Vasas női csapata az NB II-ben tartja az eddigi szintet, az idén is dobogón vé­geztek. A Dombóvári VSE NB II-ban szereplő csapata Dékány edző jó szakmai munkája ered­ményeként bajnokságot nyert és NB I-be jutott. Baj van a minőségi fejlődés­sel, melynek elsősorban a jelenlegi bajnoki rendszer az oka. Mert vannak ugyan NB I-as csapataink, de ott nem biztosított az utánpótlás foglalkoztatása. Ré­gebben, míg nem volt NB III., 22—24 csapat vett részt a megye­bajnokságban, ahol a felnőttek­kel párhuzamosan serdülőbaj­nokságot is rendeztek.­­ A labdarúgásnál felemás helyzet alakult ki. A Szekszárdi Dózsa végrehajtotta a célkitűzé­sét, bent maradt az NB I. B-ben. Mára-Szászvár viszonylag jól szerepel az NB I-ben, viszont az NB III-as csapataink közül csak Nagy­mányok és az újonc Bátaszék szereplésével lehetünk elégedettek az őszi idényben. Eb­ben a sportágban a legkézzel­foghatóbb fejlődés a megyei ifjúsági válogatottnál volt. Ami a megyebajnokságot il­leti, hosszú évek óta nincs fejlődés. Ennek oka elsősor­ban a csapatok gyenge fel­készítése. Ezért viszont nemcsak az edzők a felelősek, akik a szerződés­ben vállalt kötelezettségüknek sokszor még felét sem végzik el, hanem az egyesületi vezetők is, akik elnézik ezt a lazaságot. Az ellenőrzések során többször tapasztaltuk, hogy az edzők csak a felnőtt játékosokkal, illetve az első csapat tagjaival foglalkoz­nak, az ifjúsági játékosokkal már nem. Ezért van, hogy az ifjúsági bajnokságban a színvo­nal néhány csapattól eltekintve kritikán aluli. Viszonylagos fej­lődés tapasztalható viszont a me­gyei B és a II. osztályú labda­rúgó-bajnokságban. Sok eset­ben ezeknél a csapatoknál jobb a szellem, nagyobb a lelkesedés, küzdeni akarás, mint a megyei I. osztályban, vagy az NB III-ban. Nyolc röplabdaszakosztály mű­ködik a megyében, és ez egyben azt is mutatja, hogy még men­­­nyiségről sem beszélhetünk. A megyei röplabdaszövetség dicsé­retes munkát végez, ennek elle­nére is csak egy helyben topo­­gásról lehet szó. Talán még Őcsényben, Bátán, a Bonyhádi Közgazdasági Szakközépiskolá­ban és a Szekszárdi Építőknél közelítik meg azt a szintet, me­lyet joggal várunk. A többi csa­patnál azonban enyhe kifejezés­sel élve nagyon mérsékelt a tu­dás és a lelkesedés.­­ Még csak pár éve, hogy megyénkben megalakult az első súlyemelő-szakosztály, de már hét sportkörnél van, és minősé­gileg is örvendetesen fejlődnek Szedresen, a Szekszárdi Vasas­nál éppúgy, mint Faddon, Bony­­hádon és Bátaszéken, nagyszámú fiatal készül a különböző fel­­mérő ..... .pontszerző versenyekre, és közülük­­ néhány már elju­tott az országos versenyig, ahol nem hoztak szégyent megyénkre. Ebben a sportágban várha­tunk további sikereket. A tekesport mennyiségi fejlő­dése megállt, viszont minőségi­leg örvendetes a javulás. A Dom­bóvári Spartacus tekézői az NB II-be kerültek, míg a Szekszárdi Szövetkezet, valamint Máza- Szászvár versenyzői a területi bajnokságban vesznek részt. Eb­ben a sportágban is egyre keve­sebb a gondunk a pályára, mert például Dombóváron, úgyszólván ön­erőből korszerűsítették, csi­nosították azt, de a szász­vári pályára is büszkék lehe­tünk. — További nyolc sportágban találják még meg fiataljaink a szórakozást, a sportolási lehető­séget, így többek között tor­nában, vívásban, cselgáncsban, birkózásban, modellezésben, sportlövészetben. — 1973. július 1-től a testneve­lés és sport állami feladattá vált, a tanácsok hatáskörébe került. A törvények megszabják a taná­csok szakigazgatási feladatait, és mi úgy érezzük, ez további fejlődést hoz megyénk sportjá­ban. •Ennek reményében kívánok minden sportvezetőnek, spor­tolónak, sportbarátnak ered­ményekben gazdag, boldog újévet — fejezte be nyilatkozatát Lépő László a Tolna megyei Testneve­lési és Sporthivatal elnöke. — kas. — , Közlemény A városi tanács vb. egészségügyi osztálya értesíti a lakosságot, hogy 1974. január 1-től az alábbi körzeti orvosi rendelési idők változnak meg: Felnőtt körzeti orvosi szolgálat: dr. Kenyeres Gizella dr. Aladics István dr. Aracs József dr. Bogi Emília dr. Koltai Imre dr. Sümegi István dr. Balogh Judit Szombaton: a délelőttösök­ 8—1 de. 8—12-ig Rendelőintézet de. 8—12-ig Rendelőintézet du. 1—17-ig Rendelőintézet du. 1—17-ig Rendelőintézet de. 8—12-ig Kadarka D 5. du. 1—­17-ig Kadarka D. 5. a délutánosok 10—12-ig. j S­iker^kbírt, gazdag, békés, bőrkeg, új nztmdot kiadnunk szöodkezdimk ő-aiammagi tagjának Kisállattenyésztők Beszerző és Értékesítő Szövetkezete, Szekszárd igazgatósága (472) JUlnÁín ktthses omdigtliknek, ismerő­söknek, jákarÁtomnak siktz­ts és twdm­ínije­kben gazdag ál éott kiaájiok Hídvégi László üzletvezető SZARVAS CSÁRDA(471) Apróhirdetések SZOBA-KONYHÁS házat kere­sek megvételre. ,, Szekszárdon 55635” jeligére a hirdetőbe. (438) A szekszárdi kórház felvételre keres belső ellenőrt, felsőfokú KALÁSZ-, vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a kórház gazdasági igazga­tójánál. (435) ÉRTESÍTJÜK kedves ügyfelein­ket, hogy a törköly bérfőzését 1974. január 1-től újból megkezd­jük, jelentkezéseket már most elfogadunk a 12—166-os telefonon, vagy személyesen vállalatunk szeszüzeménél. Tolna megyei Szesz- és Üdítőitalipari Vállalat, Szekszárd, Mátyás király u. 73. (413) AZONNAL beköltözhetően 2 szo­bás, konyhás ház melléképülettel és SÖQ n­öl kerttel, 40 ezer fo­rintért eladó. Érdeklődni: Kocsolat Hunyadi út 64. Győri Istvánnál. (451) Dolgozókat felvess A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat szakképzett eladót ke­res üzemi büféjébe. Szekszár­dim. Jelentkezést írásban kér­jük: Pécs, Perczel u. 8. mun­kaügyi osztály részére. (468) 1973. december 31,

Next