Tolna Megyei Népújság, 1973. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
f Hiány sportágban dinamikus volt a íajSeis —mégsem lehetünk elégetlenek Még mindig kevés a szakember — Új létesítmények szerte a megyében — Több mint tízmillióval gazdálkodnak megyénk sportkörei — Problémák a labdarúgóedző munkaidejénél Változatos, eredményekben gazdag esztendőt hagyunk magunk mögött, de nem maradtak el a váratlan kellemetlen meglepetések, visszaesések sem megyénk sportjában. Az 1973-as évről beszélgettünk Lépő Lászlóval, a Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal elnökével. — Elnök elvtárs hogyan értékeli az 1973-as évet? — Elképzeléseink helyesnek, reálisnak bizonyultak beváltak azok a tervek, amelyeket a hosszú távon belül erre az évre programoztunk be. Néhány sportágban dinamikus volt a fejlődés és kellemes meglepetések értek bennünket. Elsősorban a kerékpár, kézilabda, kosárlabda, teke és asztalitenisz sportágra gondolok. Meg kell azonban azt is mondani, hogy az egyéni sportágakban lelassult a fejlődés. Ez a meghatározás azonban nem fedi teljesen a reális helyzetet, mely nem más, mint az, hogy a tavalyi szintek viszonylag alacsonyak voltak és hogy lépést tudjunk tartani a nemzetközi fejlődéssel, a mércét emelni kellett. Az egyéni sportágakban versenyzők lényegében a tavalyi minősítési szinten sportolnak, sőt néhányan azt túl is szárnyalták, de a felemelt követelményeket nem tudták hozni. Ez egyben azt is jelenti hogy a minősített versenyzők (aranyjelvényes ifjúsági és I. osztályú) száma az idén csökkent. Lényegesen nagyobb volt a követelmény, így az értéke is nagyobb a minősítésnek. — Mi a helyzet a szakemberképzéssel? — Mennyi pénzzel gazdálkodnak sportköreink, és milyen a pénzügyi fegyelem? — Annak érzékeltetésére, hogy milyen nagy a fejlődés, ide kívánkozik, hogy 1964-ben megyénk sportköreinek költségvetése nem érte el a négymillió forintot. Tavaly ez az összeg 9 és fél millió volt, míg az idén túlhaladta a tízmilliót. Jóleső érzés, hogy ma már szinte nem jön olyan panasz, hogy anyagiak hiánya miatt nem tudnak sportolni. Elsősorban a termelőszövetkezetek oldották meg a vidéki egyesületek anyagi gondjait, biztosítják a zavartalan sportolásunkhoz a szükséges anyagiakat. Természetesen a községi tanácsok, az üzemek, vállalatok, intézmények is a lehetőségekhez képest segítik a sportköröket. Tudunk olyan vállalatot, ahol pénzt ugyan nem tudnak adni, de évente több esetben díjtalanul odaadják a gépkocsit a sportolók szállítására, ami szintén komoly segítség. A pénzgazdálkodási fegyelem általában jónak mondható. Úgyszólván évek óta nem találkozunk visszaéléssel. Ami viszont még ma is gondot jelent, hogy gazdasági vonalon nem minden esetben hozzáértők dolgoznak, így ebből erednek a kisebb formai hibák. Feltétlen pozitívum, hogy már minden sportkör az előírt nyomtatványokat használja, rendben vannak a bizonylatok, nem létezik olyan, hogy ellenőreink egy váratlan gazdasági ellenőrzés során elkönyveletlen, papírszeletekre felvett átvételi elismervényeket találjanak. Bizonyos szempontból mérhető az elért fejlődés, de ugyanakkor vannak sportágak, ahol változatlanul a szakemberhiány gátolja a minőségi javulást. Az idén atlétikában hat, asztaliteniszben kettő, súlyemelésben kettő, míg labdarúgásban tizenhat segédedzővel gyarapodtunk. Hiányzik viszont, illetve a meglévő edző kevés a cselgáncsnál, a kajakkenunál, ökölvívásban, röplabdában és tornában. A jelenlegi segédedzői tanfolyamon negyvennyolcan tanulnak és velük tovább javul a szakember-utánpótlás. Rajtuk kívül többen tanulnak megyénkből, hogy szakedzői képesítést szerezzenek. Az öt-hat évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva sokat fejlődtünk, de még mindig nem lehetünk elégedettek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy meglévő edzőink egy része, és ez különösen labdajátékokban tapasztalható, a szerződésben vállalt munkának csak egy részét végzi el, nem találjuk meg náluk azt a lelkesedést, rajongást a munka iránt, mely alapfeltétele az Eredményességnek. — Hogy állunk a létesítményekkel? — örvendetesen javult a helyzet, és ma már egyre kevesebb az a panasz, hogy kevés a létesítmény, vagy esetleg, ami van, az használhatatlan, elhanyagolt. A legnagyobb sportépítkezés Szekszárdon, az ifjúsági sporttelep, mely 70—75 százalékig kész. Sajnos, nem a kívánt ütemben épül, így az átadásra 1974 végéig várni kell. Itt két kosárlabda és két kézilabda bitumenes pálya kész, elkészült egy salakos és egy füves labdarúgópálya, az öltözők is befejezéshez közelednek. Dombóváron a Gőgös Gimnáziumban sportudvarral, Bonyhádon, a szakmunkásképző intézetben bitumenes sportudvarral gazdagodtunk. Elkészült Tamásiban az új lovasversenypálya, Hőgyészen az új bitumenes pálya, melyet a kézilabdázók már hónapokkal ezelőtt birtokukba vettek. A Simontornyai BTC-nél is megkezdődött a kézilabdapálya korszerűsítése. Pincehelyen befejezés előtt áll a bitumenes kézilabdapálya, míg Iregszemcsén azt a kézilabdások már hosszú hónapok óta használják, sőt az öltöző is kész. Felújításra került Tolnán a sportszékház, és ami külön örvendetes, elkészült Dombóvárott az úszó tanmedence. Szekszárdon az állami építőipari vállalat 4-es tekepálya építéséhez és új labdarúgópálya készítéséhez adtunk anyagi támogatást, az általános iskolák közül a nagydorogi 80 méteres futópályát, míg a decsi sportudvart kapott. — Szeretnénk hallani véleményét a sportágankénti helyzetről. — Asztaliteniszben komoly, figyelemre, méltó fejlődést értünk el. Különösen az ifjúsági és a serdülő korú versenyzők száma emelkedett, de nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Ennél a sportágnál is azonban a további előrelépést gátolja a szakemberhiány. Erre csak egyetlen példa: a Tolnai Vörös Lobogónak egy NB II-es és egy NB II-as csapata van, azonkívül, hogy a megyebajnokságban is szerepeltetnek egy csapatot. Természetesen szép számmal vannak olyan versenyzők is, akik pillanatnyilag még nem jönnek egyik csapatnál sem számításba, de ők jelentik az utánpótlást, közülük kerül ki néhány év múlva esetleg az a sportoló, aki a távozók helyét foglalja el. A szakosztálynak 90 versenyzője van, és összesen egy edző foglalkozik velük. Ezek után várható-e olyan minőségi fejlődés, amilyent szeretnénk? Rangsorban a Szekszárdi KSE vezet, őt követi a Tolnai Vörös Lobogó, a Bonyhádi Vasas, a Dunaföldvári Szövetkezeti SE, a Szekszárdi Vasas, a Szekszárdi Kórház, Gerjen, majd Nagykónyi. — Atlétikában a Szekszárdi Városi Sportiskola, a Szekszárdi Dózsa létszám és minőség szempontjából egyaránt megfelel követelményeinknek, elgondolásainknak. Mindkét helyen azonban kevés az edző. Örvendetes, komoly fejlődés tapasztalható a Bonyhádi Gimnáziumnál, a Tolnai Vörös Lobogónál és a Dombóvári Gőgös Gimnáziumnál is. A Kajak-kenu szakosztály mindössze kettő működik a megyében: a Szekszárdi KSE és a Dunaföldvári SE. A létszámhoz viszonyítva komoly fejlődés tapasztalható minden szempontból. A Szekszárdi KSE-versenyzők például a területi versenyeken figyelemre méltó eredményeket értek el. A Kerékpársportban csak a Szekszárdi Szövetkezetnek van szakosztálya. Ennek ellenére még országos viszonylatban is jól szerepeltek, értékes pontokat szereztek megyénknek. Két ifjúsági versenyzőjük tagja lett — jó eredményei alapján — a magyar ifjúsági válogatottnak. A jó eredményekben Schneider Konrád edző mellett nagy részük van a szövetkezeti sportkör vezetőinek, akik minden feltételt biztosítottak a jó versenyzéshez, helytálláshoz. Ebben a, sportágban ért bennünket az idén a legkellemesebb meglepetés. — Kézilabda sportágban vannak sikereink, de ugyanakkor bizonyos megtorpanásról is kell beszélni. A Szekszárdi Bőrdíszmű női csapatának NB II-ben elért első helyezése és NB I B-be jutása feltétlen siker, és egyben öröm is. Ambrus Péter edző és a csapat lelkes, szorgalmas munkáját igazolja az eredmény. A megyebajnokságban viszont nem értük el azt a fejlődést, melyet szerettünk volna. Sajnos az osztályozón is gyengén szerepeltek csapataink (Szekszárdi Vasas női és Mözs férficsapata). Rangsorolás szempontjából a mözsiek kívánkoznak az első helyre, ahol a felnőtt női és férficsapat mellett jó képességű ifjúsági játékosokkal is rendelkeznek. Ebben a sportágban is az edzések színvonalában kell az egy helyben topogás okát keresni. Ma már heti két edzéssel nem lehet magasabb szinten versenyezni. A kosárlabda sportágban is vannak jó eredményeink, de ugyanakkor baj van az utánpótlással. A Szekszárdi Vasas női csapata az NB II-ben tartja az eddigi szintet, az idén is dobogón végeztek. A Dombóvári VSE NB II-ban szereplő csapata Dékány edző jó szakmai munkája eredményeként bajnokságot nyert és NB I-be jutott. Baj van a minőségi fejlődéssel, melynek elsősorban a jelenlegi bajnoki rendszer az oka. Mert vannak ugyan NB I-as csapataink, de ott nem biztosított az utánpótlás foglalkoztatása. Régebben, míg nem volt NB III., 22—24 csapat vett részt a megyebajnokságban, ahol a felnőttekkel párhuzamosan serdülőbajnokságot is rendeztek. A labdarúgásnál felemás helyzet alakult ki. A Szekszárdi Dózsa végrehajtotta a célkitűzését, bent maradt az NB I. B-ben. Mára-Szászvár viszonylag jól szerepel az NB I-ben, viszont az NB III-as csapataink közül csak Nagymányok és az újonc Bátaszék szereplésével lehetünk elégedettek az őszi idényben. Ebben a sportágban a legkézzelfoghatóbb fejlődés a megyei ifjúsági válogatottnál volt. Ami a megyebajnokságot illeti, hosszú évek óta nincs fejlődés. Ennek oka elsősorban a csapatok gyenge felkészítése. Ezért viszont nemcsak az edzők a felelősek, akik a szerződésben vállalt kötelezettségüknek sokszor még felét sem végzik el, hanem az egyesületi vezetők is, akik elnézik ezt a lazaságot. Az ellenőrzések során többször tapasztaltuk, hogy az edzők csak a felnőtt játékosokkal, illetve az első csapat tagjaival foglalkoznak, az ifjúsági játékosokkal már nem. Ezért van, hogy az ifjúsági bajnokságban a színvonal néhány csapattól eltekintve kritikán aluli. Viszonylagos fejlődés tapasztalható viszont a megyei B és a II. osztályú labdarúgó-bajnokságban. Sok esetben ezeknél a csapatoknál jobb a szellem, nagyobb a lelkesedés, küzdeni akarás, mint a megyei I. osztályban, vagy az NB III-ban. Nyolc röplabdaszakosztály működik a megyében, és ez egyben azt is mutatja, hogy még mennyiségről sem beszélhetünk. A megyei röplabdaszövetség dicséretes munkát végez, ennek ellenére is csak egy helyben topogásról lehet szó. Talán még Őcsényben, Bátán, a Bonyhádi Közgazdasági Szakközépiskolában és a Szekszárdi Építőknél közelítik meg azt a szintet, melyet joggal várunk. A többi csapatnál azonban enyhe kifejezéssel élve nagyon mérsékelt a tudás és a lelkesedés. Még csak pár éve, hogy megyénkben megalakult az első súlyemelő-szakosztály, de már hét sportkörnél van, és minőségileg is örvendetesen fejlődnek Szedresen, a Szekszárdi Vasasnál éppúgy, mint Faddon, Bonyhádon és Bátaszéken, nagyszámú fiatal készül a különböző felmérő ..... .pontszerző versenyekre, és közülük néhány már eljutott az országos versenyig, ahol nem hoztak szégyent megyénkre. Ebben a sportágban várhatunk további sikereket. A tekesport mennyiségi fejlődése megállt, viszont minőségileg örvendetes a javulás. A Dombóvári Spartacus tekézői az NB II-be kerültek, míg a Szekszárdi Szövetkezet, valamint Máza- Szászvár versenyzői a területi bajnokságban vesznek részt. Ebben a sportágban is egyre kevesebb a gondunk a pályára, mert például Dombóváron, úgyszólván önerőből korszerűsítették, csinosították azt, de a szászvári pályára is büszkék lehetünk. — További nyolc sportágban találják még meg fiataljaink a szórakozást, a sportolási lehetőséget, így többek között tornában, vívásban, cselgáncsban, birkózásban, modellezésben, sportlövészetben. — 1973. július 1-től a testnevelés és sport állami feladattá vált, a tanácsok hatáskörébe került. A törvények megszabják a tanácsok szakigazgatási feladatait, és mi úgy érezzük, ez további fejlődést hoz megyénk sportjában. •Ennek reményében kívánok minden sportvezetőnek, sportolónak, sportbarátnak eredményekben gazdag, boldog újévet — fejezte be nyilatkozatát Lépő László a Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke. — kas. — , Közlemény A városi tanács vb. egészségügyi osztálya értesíti a lakosságot, hogy 1974. január 1-től az alábbi körzeti orvosi rendelési idők változnak meg: Felnőtt körzeti orvosi szolgálat: dr. Kenyeres Gizella dr. Aladics István dr. Aracs József dr. Bogi Emília dr. Koltai Imre dr. Sümegi István dr. Balogh Judit Szombaton: a délelőttösök 8—1 de. 8—12-ig Rendelőintézet de. 8—12-ig Rendelőintézet du. 1—17-ig Rendelőintézet du. 1—17-ig Rendelőintézet de. 8—12-ig Kadarka D 5. du. 1—17-ig Kadarka D. 5. a délutánosok 10—12-ig. j Siker^kbírt, gazdag, békés, bőrkeg, új nztmdot kiadnunk szöodkezdimk ő-aiammagi tagjának Kisállattenyésztők Beszerző és Értékesítő Szövetkezete, Szekszárd igazgatósága (472) JUlnÁín ktthses omdigtliknek, ismerősöknek, jákarÁtomnak siktzts és twdmínijekben gazdag ál éott kiaájiok Hídvégi László üzletvezető SZARVAS CSÁRDA(471) Apróhirdetések SZOBA-KONYHÁS házat keresek megvételre. ,, Szekszárdon 55635” jeligére a hirdetőbe. (438) A szekszárdi kórház felvételre keres belső ellenőrt, felsőfokú KALÁSZ-, vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a kórház gazdasági igazgatójánál. (435) ÉRTESÍTJÜK kedves ügyfeleinket, hogy a törköly bérfőzését 1974. január 1-től újból megkezdjük, jelentkezéseket már most elfogadunk a 12—166-os telefonon, vagy személyesen vállalatunk szeszüzeménél. Tolna megyei Szesz- és Üdítőitalipari Vállalat, Szekszárd, Mátyás király u. 73. (413) AZONNAL beköltözhetően 2 szobás, konyhás ház melléképülettel és SÖQ nöl kerttel, 40 ezer forintért eladó. Érdeklődni: Kocsolat Hunyadi út 64. Győri Istvánnál. (451) Dolgozókat felvess A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat szakképzett eladót keres üzemi büféjébe. Szekszárdim. Jelentkezést írásban kérjük: Pécs, Perczel u. 8. munkaügyi osztály részére. (468) 1973. december 31,