Tolna Megyei Népújság, 1977. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
1977. október 19. Lampart ZIM A szocialista brigádok sikerei Ebben az évben másodszor tanácskoztak a Lampart ZIM gyárainak szocialista brigádjai, illetve küldöttei. — Áprilisban Bonyhádon találkoztunk utoljára a fórumon — mondotta a bevezetőjében Muzsik Géza VSZT- titkár. Jelentős időszak volt ez, közvetlenül a brigádvezetők V. országos találkozója és a vasas ágazati tanácskozás után. Akkor már ennek ismeretében és szellemében vitattuk meg a feladatokat, s az V. ötéves terv első két évének teljesítésére hívtuk fel a figyelmet. Most, fél év múltán már látjuk, az akkor mondottak jó visszhangra találtak brigádjaink körében. Vállalatunk gyárai csatlakoztak a csepeli dolgozók versenyfelhívásához, s összhangban a vállalati tervcélokkal, értékes vállalásokat tettek, ma már túl az év háromnegyedén, képet kaphatunk arról, hogyan teljesítették felajánlásaikat brigádjaink. A kép kedvező. Sokan befejezték éves vállalásukat, s újabbakat tűztek maguk elé. A termelés területén kiemelkedő vállalás volt a bonyhádiak részéről, hogy éves szinten ötmillió forint értékű zománcedény többletgyártását vállalták, s ebből már szeptember hónap végéig 4 millió 900 ezer forint értékű többletgyártással elkészültek. A vállalati eredményterv elérése érdekében a táblaosztály brigádjai vállalták, hogy az újból felhasználható zománchulladékot összegyűjtik. Eddig mintegy 90 ezer forint értékű zománcot takarítottak meg. A zománcozóüzem brigádjai a vállalt 70 százalék helyett 75 százalékra emelték az új zománcozógép kihasználtsági fokát és 3,2 százalékkal növelték az egy főre jutó termelési értéket. A gyári összeredményre is kihat a szocialista brigádok emelkedően jó munkája: az 1—3. negyedévi terv teljesítése, az elmúlt év hasonló időszakához képest 115,5 százalékos. Az eredmények azt jelzik, hogy a brigádok a jubileumi esztendőt méltóképpen, több és jobb munkával ünneplik: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára és a vasas szakszervezet megalakulásának 100. évfordulójára jelentős többletvállalások és teljesítések jöttek létre. A vállalati szintű brigádvezetői tanácskozáson a bonyhádi gyár 40 szocialista brigádját 14 küldött képviselte. Közülük felszólalt a szerszámműhelyben dolgozó Ságvári Endre brigád vezetője, Sebesi Sütő Albert. Arról számolt be, hogy brigádvállalásuk gerince a műszaki fejlesztés elősegítését célzó munkákból állt. Olyan szerszámokat készítettek elő a vállalt határidő előtt, amelyekkel új, korszerűsített termékek készülnek. Színesfém- és hulladékacél-megtakarításuk is jelentős. Elmondta a munkájukat nehezítő, gátló gondokat is, és segítséget, mielőbbi megoldást kért. Az előre kiadott írásos anyagok között a tanácskozás résztvevői tanulmányozhatták a vállalati munkaverseny-bizottság által készített irányelveket, melyek már az 1978-as évi munkaverseny-vállalások — szocialista brigádpályázatok — elkészítéséhez nyújtanak támpontokat. A kiadott anyagok és a szóbeli kiegészítők feletti vitában igen sokan vettek részt. A gyárak brigádjait képviselő küldöttek nemcsak saját brigádjuk, hanem az egész gyár problémáit érintő kérdéseket vetettek fel, s számos hasznos észrevételt, javaslatot mondtak saját és társaik nevében. Ezekre — a szokásnak megfelelően — külön, névre szóló, konkrét választ kapnak majd a VSZT-től. Vágó Mária A mezőgazdaság ellátása Nincs géphiány az őszi munkákhoz Érdemes kicsit hosszabban elidőzni első felvételünknél. Az AGROKER Tolna megyei központi telepén készítettük a felvételt, annak bizonyítására is, hogy van elegendő gép az őszi munkákhoz, ugyanakkor a telepen nem található, de keresett gépeket rövid időn belül a vevőnek megkeresik, bárhol található az országban. így őszi munkák idején gyakrabban esik szó a mezőgazdaság ellátásáról, hiszen mögöttünk van már kilenc hónap és elegendő tapasztalat gyűlt össze; hogyan tudott vásárolni a mezőgazdaság gépet, kemikáliát. A tapasztalatok kedvezők. Jó az alkatrészellátás, sokkal jobb, mint bármikor volt. Ennek persze oka az is, hogy a kereskedelem egyre inkább szorítja az ipart, a külkereskedelmet, hogy nem elég új gépet, hanem ahhoz alkatrészt is szükséges vásárolni. Ezért csökkentek a gondok az IFA tehergépkocsik, illetve a Zetor Crystal traktorok alkatrészellátásával. Látható képünkön, hogy van olajtartály — sok gazdaságban ezekben a napokban nagy gond, hogy az ÁFOR nem tud házhoz szállítani Diesel-olajat, mert nincs tartály — és ezek beépítése megbízhatóbb üzemeltetést enged elérni, mert nemcsak a tartalék nyugtatja meg a vezetőket, hanem az is, hogy az egyébként elég vizes Diesel-olaj leülepedik, s a szennyeződés nem kerül a motorba. Van elegendő műtrágyaszóró — sajnos néhány magyar gyártmányú műtrágya olyannyira csomósodik, szemben a hasonló fajtájú osztrák, vagy jugoszláv műtrágyával —, hogy felhasználás előtt meg kell őröltetni. Látható képünkön talajmegmunkáló gépek tucatja, pótkocsik — az őszi termékszállítások nélkülözhetetlen eszközei, hiszen ezek használódnak el legelőbb a mezőgazdasági üzemekben, nem azért, mert nyúzzák, gondatlanul használják, hanem mert a minősége gyenge. Második képünkhöz nem kell kommentár: csaknem száz MTZ 80-as traktor vár vevőkre, illetőleg arra, hogy az őszi mezőgazdasági munkában hasznosítsák. A mezőgazdasági üzemek ellátása egyre megbízhatóbb. Az AGROTRÖSZT megyei vállalatai felnőttek feladatukhoz. — Pl — Fotó: Gk Lehet választani, van munkagép, pótkocsi... Bevetés előtt az MTZ-traktorok Vadjelentés Kecskemétről Az ország minden területéről a MAVAD kecskeméti telepére érkezik a vadászati portyák zsákmánya: az apróvad. Az idényben eddig több mint 400 ezer lőtt fácánt, vadkacsát és foglyot fogadott a telep, ami a vadászterületek megfelelő telítettségét jelzi. Ebben nagy részük van a vadásztársaságoknak, amelyek mesterséges tenyésztéssel gyarapítják a vadmadárállományt. Egyedül a Duna—Tisza közén évente 30—40 ezer fácáncsibét engednek szét a szabadba, s egyre több helyen tartanak fenn vadkacsafarmot. A fogoly és a nyúl gyérülésének pótlása még mindig megoldatlan, ezért vadászatuk korlátozásával védik az állományt a nagyobb mérvű pusztulástól. Bács-Kiskun megye egyes területein például teljes „menedékjogot” nyertek a mezei nyulak, de másutt is csupán 4-5 napra engedélyezik kilövésüket. Faluközpont egy épületben A napokban adták át Nagymányokon a község másfél millió forintos költséggel épült központi épületét. Itt kapott helyet a posta, a tűzoltószertár, az ifjúsági ház, a kultúrház, az MHSZ. Az épületet a nagymányoki termelőszövetkezet építő szocialista brigádjai készítették. ÁFÉSZ ■— A „KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁSÉRT'' ? Fogyasztói igényeink változóak. A kesernyés öngúnnyal proletárszendvicsnek titulált üres kenyértől eljutottunk a szalvétába csomagolt tízóraiig. És ez így van rendjén. A múltkoriban Simontornyán, hódolni akartam eme megváltozott fogyasztói igényemnek. A munkásközség legnagyobb ABC-jében azonban nem állt módomban efféle örömöknek — mint a reggelit pótoló tízórai — hódolni. Ugyanis semmi gyorsan ehető dolog nem csábított evésre a hosszú üvegpolcok alatt. Pedig nem lazacos szendvicset kerestem, beértem volna háromnyolcvanas lecsókolbásszal. Semmi. A kiszolgáló kedves mosollyal közölte, hogy ők csak háromnaponta kapnak friss felvágottat, húskészítményeket és hát , az bizony órák alatt el is fogy. Azt hiszem ráébredtem, hogy a helyi ellátásért felelős ÁFÉSZ tulajdonképpen messzemenőkig szem előtt tartja a lakosság érdekeit. Úgyis legendás már a magyarok egészségtelen túltápláltsága, az ebből fakadó betegségek a hipertóniától az infarktusig immár népbetegségnek számítanak. És különben is, mit kezdenének az egyre fejlődő, gyarapodó nagyüzemei a községnek betegre hízott, evéstől ellustult dolgozókkal? Hogy a nagyközség egyre gyarapodó idegenforgalma is igényelné a rendszeresebb ellátást? Ne enni jöjjenek ide az emberek, hanem szívják magukba a történelmi levegőt (a’ la bőrgyár). Ez is lehet egy álláspont. De altig hiszem, hogy a község lakóié, vagy az idelátogató vendégeké... gyvgy ^PÚJSÁG5 A kör bezárult • A műtrágyatárolás megoldásának gondjai A magyar mezőgazdaság a világranglistán az éllovasok mögött foglal helyet. Műtrágya-felhasználásunk évenként — bruttó súlyban — négy és fél millió tonna. Hogy ez milyen sok, arra jellemzésül hadd említsük meg, hogy 1938-ban Magyarországon, kukoricával együtt, összesen hétmillió tonna szemes gabona termett, de ennek nagyobbik részét a termelés helyszínén használták fel — megették, megetették. Tehát még az akkor egymillió tonnányi cukorrépával együtt se kellett nagy távolságra szállítani akkora tömeget, mint most csupán a műtrágyát. Méghozzá ezt nem csupán 100—200 km, esetenként nagyobb távolságra kell fuvarozni, de tárolni is. A gyárak ugyanis egész évben egyenletesen termelnek, a műtrágya felhasználása pedig zömmel lökésszerűen ősszel, valamivel kisebb mennyiségben tavasszal történik. AZ ELNÖK NEM SZÓRJA A PÉNZT Mi a gyakorlat most? A főagronómus kinéz valahol egy partosabb helyet, azt elegyengetik, ledöngölik. Odarakják halmokba, prizmákba a műtrágyát, letakarják fóliával. Aztán süti a nap, veri az eső, néha aláfolyik a víz, máskor a vihar letépi róla a takarót. Bizony, jelentős a veszteség, országosan évenként másfél milliárd forintra becsüljük. A hatóságok néhol türelmetlenek, büntetőeljárást indíttatnak szövetkezeti vezetők ellen, mert több milliós kár keletkezett a műtrágyatárolás, -szállítás közben. Pedig az elnök, vagy főagronómus nem szándékosan pazarolja a pénzt. Egyszerűen nem tud a sok milliós értékkel mást kezdeni. Ez így sokáig nem megy. A műtrágya mozgatását és tárolását meg kell oldani. Javaslatokban nem szűkölködünk, szélsőséges ötletek is adódnak. Ilyen például, hogy szállítsuk, tároljuk ezt a vegyszert gumiból készült konténerekben. A módszer igaza kísérletileg bizonyítható. Csakhogy egyetlen konténer 5 ezer forintba kerül és nagyon ügyes gazda az, aki egy darab konténerrel 20—25 hektárra való műtrágya mozgatását megoldja. Ráadásul ehhez daru kell meg ember. Nem valószínű, hogy tömegesen található olyan dolgozó, aki hajlandó egész nap a szórókocsira fel- és leugrálni, minden ürítéskor a műtrágya porát beszívni. Volt aztán olyan javaslat is, hogy épüljenek komplex kombinátok, amelyek nemcsak a tárolást, de a kiszórást is elvállalják, meg a labormunkát is elvégzik. Ehhez annyi pénz kellene, amennyi senkinek nincs. NEM ELÉG A SZÁNDÉK ÉS A PÉNZ Műtrágyaügyben nem kell járatlan úton indulnunk, elég ha példát veszünk a búzáról. A búza nagyjából ugyanolyan anyag, mint a szemcsézett műtrágya. Lapátolható, szívható-fújható, (pneumatikusan szállítható), bármely fedett helyen elterítve tárolható. A búzánál ezt az utat járjuk. A kombájnról pótkocsira eresztik, a pótkocsi garatba önti, a garatból levegő fújja a tárolótoronyba vagy színbe. Ugyanez megoldható a műtrágyánál is. A gyárban vagonba ömlesztik, a fogadóállomáson markoló vagy pneumatikus megoldással „átsegítik” a teherautóra, az elviszi egy hatalmas, fedett színbe, kiborítja. Azután, amikor annak ideje elérkezett, jönnek a szórókocsik, megrakodnak a fedett színben, amely akkora, hogy akár teherautó, akár traktoros pótkocsi nyugodtan forgolódhat benne. Még jobb, ha ebben a bizonyos színbe már eleve iparvágányt vezetnek, tehát be tud állni a vagon. Nagyjából úgy 20—30 ezer hektáronként kellene egy ilyen műtrágyaraktárat építeni. Több kapitalista országban működik ehhez hasonló hálózat, de lényegében kiépítették már az NDK-ban is. Sokan azt gondolták, hogy annyi nehéz problémát megoldottunk már a magyar mezőgazdaságban, ugorjunk neki, csináljuk meg ezt az AKT (Agrokémiai Társulás) hálózatot is. Ekkor derült ki, hogy ez nemcsak szándékon és pénzen múlik. Az akadályok megszámlálhatatlanok, néha nevetségesek és bürokratikusok, máskor azonban valóságosak és beton keménységűek. KELLENE NÉHÁNY TÍPUSTERV Először is: nincsen jól használható típusterv. Mindegyik centrumot külön-külön kellene megtervezni, erre viszont kapacitás nincs. És nem lenne jó megismételni a sertésteleppéldát, amikor megépült vagy háromszáz telep, legalább 200-féle megoldással. Sokba került az a kapkodás. Kellene néhány típusterv, amiből választhatnának az üzemek. Beszéltünk az iparvágányról. Itt a helyzet egyszerűen nevetséges. Senki nem tudja például Magyarországon, hogy egyáltalán kinek szabad iparvágányt tervezni. Azután jön a gyakran emlegetett tűzvédelem. Kétségtelen, hogy a műtrágyák egyike-másika gyúlékony, valamint az is, hogy ez a vegyszer szétmarja a vasat, tehát a színeket fából kell építeni. (Agárdon gyártanak ideálisan alkalmas, 24 méter fesztávolságú hangárokat fából.) Ezért a szabályok nagyon szigorúak. Csakhogy, ha minden előírást pontosan megvalósítanak, akkor a beruházási költségnek mindössze 35 százaléka szolgálhatja a műtrágya tárolását és kezelését, a többi a cégehőt. HÉTMILLIÁRDBÓL MEGOLDHATNÁNK Említettük: ma évi másfél milliárd forintra becsüljük a szállítás és tárolás során előálló veszteséget. Egy-egy célnak megfelelő telep 40—50 millió forintba kerülne, hétmilliárd forintból a műtrágyatárolás problémáját lényegében az egész országban megoldhatnánk, a veszteséget kiküszöbölhetnénk, vagy minimálisra csökkenthetnénk. De kinek van hétmilliárd forintja? Úgy tűnik, hogy senkinek. A mezőgazdasági üzemek erre a tervidőszakra nem tervezték be a műtrágyaprobléma megoldását. Tehát a pénzt csak egyéb fejlesztésekből tudnák elvonni. Az állam mindössze 20 százalékos támogatást tud adni, a műtrágyagyártó ipar elzárkózik, a kereskedelem legfeljebb valamicske áldozatra hajlandó. A kör bezárult. Pedig ezt a hétmilliárd forintos hálózatot nagyon érdemes lenne kiépíteni. földeAki Béla Almaszüret Egy nap az úttörőcsapatért — akció keretében a madocsai általános iskola 1945. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapata és a szülői munkaközösség október 16-án almát szedett a helyi termelőszövetkezetben. Az úttörők és szülők nagy létszámmal jelentek meg és öt vagon almát szedtek le ezen a napon.