Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
A ^PÜJSÄG Sikeres bemutatkozás Szekszárdon Ismétlés, közkívánatra Tizenkilenc feszültséggel teli jazz-zenész a színpadon, izgatottan várakozó közönség a Babits színháztermében. Bemutatkozásra vár a Szekszárdi Big band. Már a látvány is impozáns. Hat szaxofon, négy trombita, négy pózán, zongora, gitár, kongák, dobok — a tipikus big-band felállás. Count Basie, Duke Ellington, Glen Miller nagyzenekarai jutnak eszembe, továbbá az a tény, hogy Magyarországon nincs állandó jelleggel működő big-band. (Még a Magyar Rádió sem tudott együtt tartani egy nagyzenekart.) J. Garland Hangulatban című örökzöldje (jazzstandard mondják a szakmabeliek) a nyitószám, felforrósodik a hangulat nézőtéren és színpadon egyaránt. A bigband bemutatkozása után egy kristálytisztán csengő spirituáléegyüttes, majd dr. Kelemen Endre kvartettje arat megérdemelt nagy sikert. Két nagyzenekari felvétellel zárul az első rész, majd a szünetben az első nagy meglepetés: dr. Beke Árpád, a nagykanizsai jazznapok szervezője, az est precíz és értő műsorközlője meghívja a big bandet az 1981. évi nemzetközi jazznapokra. A második rész kicsit vontatottan indul. A két első nagyzenekari szám nincs még egészen együtt, nem eléggé dinamikus. (Vegyük persze figyelembe, hogy az előadott művek hangszerelései virtuóz zenei tudással rendelkező sztárzenekarok részére íródtak.) Ismét felforrósítja a hangulatot a zenekar tagjaiból alakult dixiband együttes, valamint a Stechler Gabriella ötletes koreográfiáját bemutató, szépen mozgó tánckar produkciója, majd a befejező részben profi zenekarokat is megszégyenítő biztonsággal, dinamikával megszólaló big band. Mintha Woody Hermann Erkel Színházi emlékezetes koncertjén lennénk, a zsúfolásig megtelt színházterem közönsége felállva ünnepli és készteti újabb ráadásokra a zenekart. A népes szereplőgárdából (20 hangszeres zenész, 6 énekes, 4 táncos) mindenki tudása legjavát nyújtotta. Különösen emlékezetesek maradnak Balogh József szaxofon és klarinét, Kovács László pózán és dr. Kelemen Endre zongoraszólói. Végig magas színvonalú bőgőjátékot mutatott Lőrinczy Gyula, Pecze István, a zenekar vezetője, szervezője, mindenese nemcsak nagyszerű hangszertudását, hanem értő, figyelő, irányító, karmesteri képességeit is csillogtatta. Nagyrészt az ő energiájának, szervezőkészségének köszönhető, hogy létrejött és — mint az est közönsége tanúsíthatja — nagyszerűen működik a Szekszárdi Big band. Végül egy örömhír azoknak, akik a bemutatkozókoncertről lemaradtak, vagy még egyszer látnihallani szeretnék, 1981 elején megismétlik a hangversenyt. LEPOSA DEZSŐ Fotó: Kapfinger A Big band bemutatkozása Teljes elmélyülés Rádió Nemrégiben, pontosabban a 46. héten, az „RTV”, vagyis a rádió- és televízióújság sajtótörténeti szenzációval szolgált. Arra már volt és lesz is példa, hogy valamilyen könyvhöz forrásmunkajegyzék, sorszámmal jelzett lábjegyzetek gyűjteménye csatlakozzék. Arra azonban tudomásunk szerint még sosem volt egymilliósnál jóval nagyobb példányszámú hetilap grafikust hívjon segítségül a tulajdon olvasatának megmagyarázására, ha ugyan nem megfejtésére. Teljesen indokoltan, ugyanis a november 17-e és 23-a közötti héten a joggal népszerű és amellett nélkülözhetetlen hetilap talányossá vált. A talány kialakulása többlépcsős rakétára emlékeztető módon ment végbe. Az első lépcső: a régi szerkezetű RTV-Újság. Olyan volt, amilyen, de megszoktuk és főleg könnyen áttekintettük. A második lépcső: bővülő terjedelem, emelt ár. Se ez, se az nem túlzottan meglepő. Az első harmadban szöveg, a másodikban a televízió, a harmadikban a rádió műsora. Bele lehetett tanulni. A harmadik lépcső: az első harmadban szöveg. A következő kétharmad emlékeztet egy bonyolult ételreceptre. Végy 4 rész rádiót, sűrítsd be két rész tv-vel. Ugyanezt pontosan ilyen sorrendben ismételd meg még kétszer, majd az egészet fűszerezd 2 rész rádióval. A jobb észlelés kedvéért a tv esetében alkalmazz cingulus-lila festéket és az egészet formázd fekvő hasáb-diagram alakúra. Amiként az a 46. heti szám 3. oldalának alján megtörtént. További lehetőségek: lóugrás, keresztrejtvény, Fekete Péter, netán ABC-regiszter a függőleges margón. Esetleg egyáltalán nem megjelölni, hogy melyik oldalon van a tv és melyiken a rádió műsora. Játékos kedvű hazánkban óriási lehetőség egy újabb össznépi vetélkedőre, hisz ahogyan Boros János oly kedvesen írta, eddig „sokat kellett lapozgatni, körülményes volt áttekinteni egy-egy nap teljes rádió- és tv-műsorát.” Most egy egész hetit áttekinteni az. Lidérces perspektíva: — hátha átalakul az „RTV”-újság havi folyóirattá... Micsoda grafikonok! Minő variációs lehetőségek! (ordas) TALAINV A képzőművészeti stúdió kiállítása A művelődési központban működő képzőművészeti stúdió keveset hallat magáról, tagjai kiállításon is ritkán jelentkeznek, aminek egyformán lehet oka a belső élet ingatagsága, vagy az a tény, hogy az amatőrök más utakon próbálják elérni az érvényesülést. Bármiként is van, a tizedik évfordulóra rendezett kiállítás sok meglepetést tartogat. Mennyiségre nézve nem nagy, viszont a minőséget nem kell feltétlenül a nagy számoknak jelentenie. Az ünnepi kiállítás arról győz meg, hogy a stúdió tagjainak sikerült kilépniük az amatőröket fenyegető permanens veszélyből: pontosan azt csinálják, amire képességükből futja, ezt viszont a szívós képzés művészi fokra emeli, eltüntetve az amatőr és nem amatőr közötti gyakorta mesterségesen állított különlbsséget. Elsősorban Takács Béla öt rajzára figyeltünk fel. Azon nincs mit csodálkoznunk, hogy Martyn Ferenc hatása felismerhető munkáin, végtére a legjobb forrásból merít, de túl ezen, meglep vonalainak dinamikája, a szerkesztés biztonsága. Kovács Ferenc két akvarellje azt mutatja, hogy hibátlanul tudja a technikát, s rendkívül meggyőzően bánik vele. Szellemes ötlet Varga Géza Glória című sorozata, miként Varga Ágnes Tojás című, több rajzból álló komipozíciója. Lippai Tamás két képpel szerepel, valószínűleg képességéből többre és jobbra is futja, Schubert Péter pedig szép könyvborítókat, nyomdai grafikákat állít ki. Kövesdi Mihály nem is akar kilépni a „naiv” kategóriából, őt ilyennek kell elfogadni, még akkor is, ha az utóbbi időben a naivok és nem is olyan naivok száma erősen megnövekedett. A plasztikai munkákat nehezebb értékelni, jobbára az iparművészet keretén belül vannak, még akkor is, ha a napjainkban a határvonalat igyekeznek eltüntetni, amit nem tarthatunk mindig indokoltnak. Ezzel együtt azt kell mondanunk, a stúdió a kiállítással olyan művészi fokra jutott el, amit eddigi működése során még nem tapasztalhattunk. Legföljebb azt sajnálhatjuk, hogy a rendezés nem nevezhető szerencsésnek, bár a márványterem kiállításra alkalmas. A képeket alig lehet látni, ahhoz, hogy jobban szemügyre vehessük őket, át kell lépnünk a védő kötélzeten, ami szabálytalan is, meg bonyolult is, mert a plasztikai munkáik egy része a földre került. A jobb elrendezés fokozta volna a hatást. CSÁNYI L. 4 Pódium - hiányérzettel • Egy héttel ezelőtt Koltai János, Tímár Béla és Makláry László adtak műsort a közkedvelt Pódium-sorozatban Szekszárdon, a megyei művelődési központban „Ember, ez gyönyörű!” címmel. A programot Koltai és Tímár állították össze, aminek sikere jóval alatta maradt annak, mint amit arattak egyéni varázsukkal, tehetségükkel, előadói készségükkel. Meggyőzően, szuggesztíven adták elő a dalokat — mindkét művész orgánuma kitűnő —, verseket, prózát egyaránt. Viszont a válogatás nem volt szerencsés, s a felépítés is hiányérzettel töltötte el a nézőt. Hallhattunk Ady Endrét, Füst Milánt, Csehovot, Shakespeare-t, Szomory Dezsőt, Brechtet, magyar és orosz népdalt, musical részleteket, filmdalt, melyek valahogy nem épültek egymáshoz, ezért is hiányzott az előadás bensőséges hangulata. Joggal hiányolta a közönség — ilyenre máskor is volt már precedens —, hogy a művészek sem az egész produkció címét, sem pedig az egyes művek szerzőjét, címét nem közölték (kivéve egy-két alkalommal Koltai Jánost.) A közönség elvárja az „értő közönség” titulust, ugyanakkor az írók, költők, dalszerzők, címek közlését is, hiszen nem ismerhet mindenki minden művet, sőt, előfordul, hogy az ismertek sem „jönnek be”. Hasznos lenne blokkokba szerkeszteni ezeket a műsorokat, s ellátni őket összekötőszöveggel, s akkor azok valóban szolgálnák kettős céljukat : művészi élményt adnának és ismeretet terjesztenének. Végül pedig meg kell említeni, hogy a művészek és a közönség csak lassan találta meg a kontaktust. Ez érthető, hiszen a Pódium-műsorok nem 6—700 személyt befogadó színházteremre vannak „méretezve”, hanem ennél jóval meghittebbre.—vhm— 1980. november 25, TV-NAPLÓ Keresztkérdés A rutinosabb tévénézők közül bizonyára sokan már akkor gyanították valamiféle új társasjátéknak a képernyőn való megjelenését, amikor a „Játék a betűkkel’’ közeli megszűnéséről olvastak az ATV-újságban. Nos, nekik lett igazuk, mert pénteken , majd szombaton megismételve láthattuk a „Keresztkérdés” első adását. Megítélése — egy sorozat kezdetéről lévén szó — még korai lenne, de annyi máris megállapítható: össznépi tévéjátékosságunkból adódóan a „Keresztkérdés”-nek is bizonyos sikere lesz. Gyakorló rejtvényfejtő lévén, magam is előkészítettem az RTV-újságban megjelent keresztrejtvény-ábrát, s igyekeztem nyomon követni a képernyőn Egri János irányításával vetélkedő két játékost. Bevallom, nem nagy sikerrel tettem ezt, mert hiába kapkodtam tekintetem a saját ábráról a képernyőre és vissza — ekként próbálkozván bekapcsolódni a játékba—, a képernyőn még kapkodóbban változott a látnivaló (ábra, játékosok, rajzos, nem túl ötletes karikatúra-rejtvények). Így hát a végére csak teljesen passzív szemlélője maradhattam a szellemi tornának, amelynek győztese az lett, aki először fogalmazta meg az egy aforizmát rejtő három fő keresztrejtvény-sort. A győztesnek járó jutalom miértje az indirekt hirdetésekben járatlanok számára maga is egy keresztkérdés. Ugyanis — mint kiderült — minden nyertes diplomát kap, amely tanúsítja: tagja lett az OFOTÉRT baráti körének, s mint ilyen, különféle OFOTÉRT-kedvezményekben részesül, sőt majdan „fotószafarin” is részt vehet családjával együtt. Össznépi játékos kedv ide, vagy oda: sok jobb tévétársasjátékot láttunk már a képernyőn — ez az első adás után is megállapítható. Bár a tévedés lehetősége is fennáll, így hát ajánljuk figyelmébe mindenkinek a „Keresztkérdést”. Egy fenntartással: ha lehet, a televízió „jóvoltából” belátható időn belül lehetőleg ne alakuljon meg e műsor példájára mondjuk a PIÉRT vagy a FŰSZÉRT baráti köre! V. Z. Dalostalálkozó az atomvárosban A Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége, az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége, a KÓTA megyei szervezete és a Paksi Munkásművelődési Központ közösen rendezte meg a már hagyományos, évente sorra kerülő megyei dalostalálkozót. Bevezetőként, mintegy mottóul Gárdonyi A munka című szerzeménye hangzott el Károly János dirigálásával, majd Szántó Péter, Paks Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte az együtteseket, a közönséget és Sapszon Ferencet, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának karnagyát. Üdvözlő szavaiban utalt arra, hogy a tudományos technikai forradalom korában különösen jelentős a művészetek tudatformáló, embert nemesítő lehetőségeinek kihasználása. A koncertet a mözsi Bartók Béla női kar (karnagy: Schmidt Józsefné, zongorán kísért: Thész László) nyitotta. Műsoruk főként népdalfeldolgozásokból állt. A zenei mondanivalót megjelenésükkel is hangsúlyozták. Most is megcsodálták gyönyörűen hímzett formaruháikat. Ez a kórus az utóbbi időben egyre több örömet szerez hallgatóinak. Legutóbb Székesfehérvárról tértek haza különdíjjal tarsolyukban. Ezúttal Thész László, Kodály Zoltán és Karai József egyegy művét énekelték. Különösen dicséretesek érthető szövegmondásuk, biztos szólamtudásuk, tiszta harmóniáik, egészséges, természetes hangzásuk. őket a színpadon a tamási Pro Cultura Humana szövetkezeti vegyeskar követte (karnagy: Királyné Békefi Stefánia). Igényes műsorválasztásuk jó zenei ízlésre vall. Schumann Két vegyeskarának finom hangzásai, zenei biztonsága tetszést váltottak ki. A szekszárdi Liszt Ferenc pedagóguskórus (karnagy: Fertőszögi Béláné és Thész László) Mozart Ave vérumát áhítattal, finom pianókat alkalmazva énekelte. Josquin des Pres: Motetta kidolgozottan korhű megfogalmazásban hatott. Bárdos: Csillagvirága volt a legmeggyőzőbb. A biztos és pontos karnagyi munka, a jó ritmus és tempóvezetés érett mű benyomását keltette. A szekszárdi tanítóképző főiskola kórusát Kocsis Imre Antal dirigálta, zongorán Lányi Péter kísért. Mindig öröm számunkra, ha a főiskola leendő pedagógusai a koncertpódiumon is hallatnak magukról. Bárdos, Regnart, Johann Jet, Burleigh művéből állítottak össze egy csokorra valót. Kimunkált hangzásviláguk, a karnagy értő rátermettsége további eredményeket ígér. A bonyhádi Erkel Ferenc vegyeskar (karnagy: Rónai Józsefné) most sem okozott csalódást. Tagjai figyelmükkel csüggtek a kórusvezetőn, együtt éltek annak minden zenei rezdülésével. A közös éneklés öröme sugárzott arcukon. Műsorukból különösen a Zúgj hullám c. spirituálé arányos kiegyenlítettsége és Bárdos Este van már, hangulatos bemutatása jelentett élményt. A dombóvári Kapos kórus (karnagy: Pásztor Jánosné) ismét bizonyított. Zangius: Kölni vásár c. kompozíciójával indították műsorukat, s a ritmikailag is nehéz részeket is sikerrel oldották meg. Hassler: Gagliardaja kitűnően szólt, Kodály: Adventi éneke kitárulkozó, atmoszférát teremtő volt. Szép hangzás, a karnaggyal való eleven kontaktus jellemezte előadásukat. A vendéglátó paksi munkáskórus (karnagy: Károly János, zongorán kísért: Hartmann Józsefné) Gesualdo, Haydn, Puccini és Mokranjac egy-egy szerzeményét énekelte. Általában homofón puha hangvétel, jó szövegmondás, ritmikai biztonság írható javukra. Legsikerültebbnek Haydn: Pillanat és Puccini: Messa di Glória c. kórusművét éreztük. A műsorban végül a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus (karnagy: Ligeti Andor) lépett dobogóra. Előadásukban elhangzott Kodály: Jézus és a kufárok c. kompozíciója, melyről Sapszon Ferenc a szakmai megbeszélés során így nyilatkozott: „Amíg a mű szólt, nem jegyzeteltem, mert teljesen a hatása alá kerültem. Ihletetten, drámai hangulatot teremtve, lenyűgözően énekelték. Ez az énekkar méltán tartozik a magyar élmezőnybe. A sikeresen megrendezett megyei dalostalálkozó kórusainak Bordás István, a munkásművelődési központ igazgatója nyújtott át emlékplakettet és virágot, megköszönve a közreműködést és a zenei élményt, melyben mindannyiunknak része volt. L. Z.