Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

1981. január 13. Kosárlabda NB II Gyenge rajt NB II-es kosárlabdacsapa­taink közül a Dombóvári VSE férfi, valamint a Bony­hádi Botond női csapata kezd­te meg a rájátszássorozatot. A Bátaszéki SZVSE, vala­mint a Szekszárdi Dózsa csak a hét végén, illetve a jövő hét elején kapcsolódik be. Az említett két csapat kö­zül a Dombóvári VSE mind­össze egy pont különbséggel nyert a Bakony Vegyész el­len, míg a Bonyhádi Botond otthonában szenvedett vere­séget a vendég Komlói Bá­nyász együttesétől. Dombóvári VSE—Bakony Vegyész 70-69 (41-32). Pécsen, a vasutas sportcsarnokban ta­lálkozott a két csapat. Dom­bóvár: Ács (24), Pálvölgyi (21), Tamási (4), Ruzicska (9), Meszler (10). Csere: Bá­­lind (2), Tölgyes (—). Edző: Erdősi Lajos. Jól kezdtek a dombóváriak és az első fél­időben 8—10 ponttal végig vezettek. A második félidőre feljött a Bakony Vegyész és nagyon nehéz ellenfélnek bi­zonyult. Az esélytelen veszp­rémi gárda felszabadultan játszott és majdnem megle­petést okozott. Dombóvárból csak Ács játéka dicsérhető maradéktalanul. Vasárnap 11 órakor ismét Pécsen ját­szik a dombóvári gárda, ami­kor a Székesfehérvári Geodé­­sia együttesét látja vendégül. Komlói Bányász—Bonyhádi Botond 69-54 (31-24). Bony­­hádon, 100 néző előtt így kez­dett a Bonyhád: Eszterbauer (6), Jankovics (14), Hágen (2), Vanya (16), Fetzer (8). Csere: Csuka (4), Verese (4), Pókai (3), Tamás (3), Kis­­honti (—). Edző: dr. Ábra­hám János. Az idény eleji formában játszó bonyhádi csapat ellen a komlóiak győ­zelme teljesen megérdemelt. Vasárnap a Botond együttese Zalaegerszegre látogat, a Vo­lán csapata ellen játszik. Természetjárás Nyílt túra Január 18-án, vasárnap a bonyhádi természetjárók nyílt túrát tartanak. Mint Bencze Attila, a Bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Intézet ta­nára, a bonyhádi természet­járó-szövetség elnöke el­mondta, mintegy 25—30 részt­vevőre számítanak. A szak­munkásképző tanulói mel­lett a Bonyhádi Vasastól is részt vesznek a téli túrán. Természetesen minden ér­deklődőt szívesen, szeretettel várnak. A természetjárók három­negyed 9 és 9 óra között ta­lálkoznak Bonyhádon az autóbusz-pályaudvaron, ahon­nan a Magyaregregy utáni várvölgyi megállóig utaznak. Itt kezdődik a gyalogtúra, melynek útvonala: Máré vá­rai—Kisújbánya, majd Óbá­nyán keresztül Mecsekná­­dasd. Itt a menetrendszerű autóbuszra szállnak és dél­után érkeznek Bonyhádra. Az említett útvonal, mint­egy 16 kilométer, de kedvező időjárás esetén érintik a So­­mosi kutat és a Cigányhe­gyet is. A túrával kapcsolatos fel­világosítást készséggel ad Bencze Attila (Szakmunkás­­képző, Bonyhád). Kosárlabda NB I SZEOL AK-Sz. Dózsa 75-44 (38-22) Szeged, városi sportcsarnok, 300 néző. V.: Weidinger, Faidt. SZEOL AK: Molnár B. (22), Vterasztó (12), Dórán (14), Göndöcs (2), Lázár (4). Csere: Novákné (15), Kotor­­mán (2), Kocsond­i (—), Háry (—), Dovalovszikyné (—). Ed­ző: Pungor Miklós. Szekszár­di Dózsa: Harsányi (9), Var­ga (2), Palotás (7), Daróczi (8), Pártos (10). Csere: Far­kas (2), Tóth J. (2), Támor (4). Edző: Szittya Imre, Sere Tibor. Súlyos vereséggel kezdte az új esztendőt me­gyénk NB I-es női együttese. Az első félidő 6. percében 11- 10-­re alakult az eredmény a szekszárdi csapat javára. Az­tán, mint a folytatásban ki­derült, ezzel el is lőtte „pus­kaporát” a lila-fehér gárda. A szegediek edzője időt kért, ami azt eredményezte, hogy a 7. perc végén már a hazai­ak vezettek 16-11-re. A dó­­zsások is éltek az időkérés adta lehetőséggel — ám ered­ménytelenül. A 12.­­ percben már 11 pontra nőtt a SZEOL AK előnye: 22-11 volt a ta­lálkozó állása. Váltakozó já­tékkal folytatódott a mérkő­zés a 16. percig. Felváltva estek a kosarak eddig, aztán a félidő utolsó négy percé­ben teljesen leblokkoltak a szekszárdiak: egyetlen pontot sem tudtak szerezni , mi­közben a pályaválasztó csa­pat 16 ponttal elhúzott. A második félidőt letáma­dó zónával kezdte a Dózsa. Ez segített valamit, mert a 8. percben 40-28-ra alakult a mérkőzés állása. Ebben a játékrészben a szekszárdiak három kosarára az ellenfél csak eggyel válaszolt. A kö­zönség nem kis bosszúságára „anti-kosárlabdát” vívott ek­kor a két együttes. A folyta­tásban a dózsások teljesen kiengedtek, a következő hat percben két pontjukra tizen­héttől válaszoltak a szege­diek. A 14. percben már 57- 30 volt az állás a SZEOL AK javára, s ezzel eldőlt a baj­noki találkozó sorsa is. Ebben az időszakban csapatunk vé­dekezését négy személyi hiba jellemezte. A dózsások egyéb­ként a második félidőben hat személyi hibát vétettek, ezek­ből csak egy volt kosárra do­bó játékos elleni vétség. Bár a szekszárdi játékoso­kon kiütközött a nagykanizsai edzőtáborozás fáradtsága, a szegedi 31 pontos vereségbe „egyéb fáradtság” is beleját­szott. A Kanizsán végzett ed­zésmunka után ugyanis egé­szen mást várt a szakvezetés, mint amit kapott a játéko­soktól. A szekszárdi csapatból csupán Pártos lelkesedése emelhető ki. Ifjúsági mérkőzés: SZEOL AK—Szekszárdi Dózsa 70-52 (44-23). Szekszárd: Szegedi (—), Knorr (4), Juhász (2), Támer (32), Gősy (—). Csere: Müller (—), Nagy (4), Palo­tás (10), Tóth A. (—), Belva­­racz (—). Fájdalmasan alá­rendelt szerep jutott Szege­den a dózsás ifistáknak is! Az első félidőben a rutintalan­ságból adódóan sok hiba csú­szott a szekszárdiak játékába. Szünet után Palotás beállítá­sával feljavult együttesünk teljesítménye, csakhogy ak­korra már eldőlt a két pont sorsa. Támer ponterősségéért, Juhász és Knorr szünet utáni küzdeni akarásáért dicsérhető. Nem szükséges az egyhangúság Ugye, nem kell különös­képpen bizonygatnunk, hogy a modern élet mennyire meg­változtatta életkörülményein­ket. Számos felmérés bizo­nyítja, hogy a ma embere lényegesen kevesebbet mo­zog. S ha figyelembe ves­­­szük, hogy a technika fejlő­désével párhuzamosan mun­kahelyünkön is egyre kisebb fizikai igénybevételnek va­gyunk kitéve, egyre kevesebb erő kell egy-egy munkafolya­mat elvégzéséhez, beláthat­juk: az életünk jelentős ide­jét kitöltő munkatevékenység sok esetben fizikailag csu­pán kis mértékben veszi igénybe szervezetünket. Azt is elmondhatjuk, hogy az ember az évmilliók alatt fejlődött ki testileg és szel­lemileg olyanná, amilyen ma. Ha testi fejlődésünk folya­matát végigkísérjük, azt ta­pasztaljuk, hogy izmaink el­sősorban az életfenntartásért vívott harcban lettek olya­nok amilyenek, itt állunk te­hát kifejlett izomzattal, ám alig használjuk ki. S ahogy az évek hosszú során izom­zatunk fokozatosan fejlő­dött, úgy fenyeget most a veszély, hogy fokozatos „sat­­nyulás” következik majd be, ha elhanyagoljuk testünk használatát. Van izomzatunk, használ­juk hát! De nemcsak az iz­mokról van szó. Tüdőnk, szí­vünk, vérkeringésünk is igényli a rendszeres mozgást. S e mozgás mennél változa­tosabb, annál jelentősebb a szerepe fizikai állapotunk megőrzésében, javításában, egészségünk védelmében. Aligha kell bizonygatni, hisz számtalanszor olvashat­tuk az újságokban, hallhat­tuk a rádióban, mennyivel ma­gasabb az érrendszeri megbe­tegedések száma azoknál, akik nem sportolnak, nem végeznek rendszeres testmoz­gást. Hazánkban is egyre töb­ben felismerik a testedzés, s tegyük mindjárt hozzá: a rendszeres testedzés fontos­ságát. Egyre többen kocognak, ki­rándulnak, úsznak. Vannak, akik a különböző labdajáté­kokat részesítik előnyben, sokan gimnasztikáznak ott­honukban, a lakótelepeken egyre több erőfejlesztő klub működik pincékben. Télen sok-sok „műkedvelővel” ta­lálkozunk jégpályákon, s amikor az időjárás is ked­vez, a havas lankákon. Vitathatatlan, a sporttevé­kenység, testmozgás, hozzá­járul egészségünk megóvá­sához. De mint az élet min­den területén, a testedzésben is szükség van a változatos­ságra. Mert igaz, hogy a rendszeres kocogás, vagy a rendszeres gimnasztika szer­vezetünk jelentős részére kedvező hatást gyakorol, mégsincs egyetlen olyan sportág sem, amely testünk valamennyi részét egyenlő arányban veszi igénybe. Milyen tanácsot adhatunk hát általánosságban testünk fizikai fejlesztéséhez? Rendszeresen végzett ed­zéseink legyenek minél vál­tozatosabbak. Ha hetente több napot is „áldozunk” testedzésre, akkor — ha le­hetőségünk van rá — egyik nap kocogjunk, fussunk, más­kor gimnasztikázzunk, me­gint más alkalommal kirán­duljunk, kerékpározzunk, vagy evezzünk, esetleg vala­milyen labdajátékot űzzünk. Meglesz az eredménye! FALUDI GÁBOR A totó 2. heti eredményei: +1 Verona—Palermo I. félidő eredménye 1-0 1 1. Atalanta—Spal végeredmény 1-1 x 2. Atalanta—Spal I. félidő eredménye 0-0 x 3. Catania—Genoa végeredmény 2-1 1 4. Catania—Genoa I. félidő eredménye 1-0 1 5. Cesena—Lazio végeredmény 2-1 1 6. Cesena—Lazio I. félidő eredménye 1-1 x 7. Foggia—Lanerossi végeredmény 2-1 1 8. Lecce—Pescara végeredmény 2-0 1 9. Milan—Rimini végeredmény 3-1 1 10. Monza—Bari végeredmény 1-1 x 11. Pisa—Taranto végeredmény 0-0 x 12. Sampdoria—Varese végeredmény 2-1 1 13. Verona—Palermo végeredmény 1-1 x NÉPÚJSÁG 5 Atlétika, 1980 IV. Balogh Gyula személyében (aki a szavazatok alapján 1980-­ban legeredményesebb sportolója volt megyénknek) olyan egyénisége van a szak­ágnak, mely magyar bajnok­ság megnyerésében, országos ifjúsági csúcs elérésében rea­lizálódott. Egyénisége, sze­rénysége és szorgalma példa­kép lehet többi futótársának, akik követik is mindenben. Ezek után már nem is cso­dálkozhatunk azon a sok szép eredményen, amely alapján teljesen átalakultak ranglis­táink és a szakág egyértelmű fejlődését segítették elő. Nagyszerű formaidőzítéssel a legjobbnak mindig az orszá­gos bajnokságokon bizonyul­tak. Ezúttal nem emelünk ki neveket, mert a listán szerep­lők és az elért eredmények maguk helyett beszélnek. 800 m: 1:55,6 Balogh Gyu­la (Szekszárd), 1:56,2 Énekes Béla (Bonyhád), 1:57,9 Boch Antal (Bonyhád), 1:59 Csiz­­mazia István, 2:00,0 Lamuth Jakab, 2:00,3 Sövér László, 2:04,0 Molnár Sándor (mind Szekszárd), 2:05,0 Horgos Ist­ván (Dombóvár), 2:05,9 Tur­­nacker Géza (Szekszárd), 2:06,3 Juhász László (Szek­szárd). 1500 m: 3:48,4 Balogh Gyu­la, 4:01,7 Csizmazia István, 4:02,8 Lammuth Jakab (mind­három Szekszárd), 4:06,1 Éne­kes Béla (Bonyhád), 4:07,6 Molnár Sándor, 4:09,0 Gan­­czer Tibor, 4:10,2 Sövér Lász­ló, 4:10,8 Turnacker Géza, 4:16,0 Gerlei Tibor (mind Szekszárd), 4:18,8 Boch Antal (Bonyhád). 3000 m: 8:17,3 Balogh Gyu­la, 8:36,6 Lammuth Jakab, 8:44,4 Molnár Sándor, 8:57,8 Gerlei Tibor, 9:02,4 Ganczer Tibor, 9:04,0 Csizmazia Ist­ván, 9:07,4 Turnacker Géza, 9:17,4 Gallusz Tibor, 9:29,1 Füleki Zsolt, 9:52,7 Sövér László (mind Szekszárd). 5000 m: 15:28,0 Molnár Sán­dor, 15:38,1 Gerlei Tibor, 15:55,6 Csizmazia István, 16:02,2 Ganczer Tibor, 16:16,2 Füleki Zsolt, 16:19,4 Trunk László, 16:57,4 Juhász László (mind Szekszárd). 10 000 m: 30:54,5 Balogh Gyula (Szekszárd). Mara­ton felnőtt: 2:36:20,4 Trunk László (Szekszárd). Súlye­me­lés A megye legjobbja: Csereklei Sándor A megyei súlyemelő-szö­vetség az 1980. évi versenyek eredményei alapján elkészí­tette a Tolna megyei súly­emelők rangsorolását — há­rom korosztályban — és ös­­­szeállította az abszolút rang­listát is. Az úttörők egyes korosztályában a Faddi Tsz SE versenyzőjét, Hajnes Ist­vánt jelölte a szövetség az el­ső helyre. Hajnes az úttörő OB-n 40 kg-ban szerzett ezüstérmet. A serdülő, vala­mint az ifjúsági korosztály­ban szekszárdi „győzelem” született. A serdülőknél Bak­­sa Tamás került az 1. helyre. A dózsás versenyző a serdülő országos bajnokságon 4. he­lyen végzett, minősítésben aranyjelvényes szintet telje­sített. Az ifjúságiaknál, valamint az abszolút ranglistán egy­aránt Csereklei Sándor lett a megye legjobb súlyemelő­je. Csereklei nagy harcban előzte meg klubtársait, a ta­valyi győztes Mátrai Gyulát és Imre Gyulát. Csereklei mellett döntött az a tény, hogy felnőtt I. osztályú szin­tet teljesített, sőt 20 kg-mal túlszárnyalta, a 67,5 k­g-os súlycsoportjában négy orszá­gos csúcsot ért el. Csereklei érdemeit növeli az is, hogy az új súlycsoportjában 75 kg-ban az ifjúsági országos bajnokságon ezüstérmet szer­zett. Több válogatott viada­lon szerepelt, két alkalom­mal első helyen végzett. A minősítések számát tekintve, az elmúlt évekhez viszonyít­va nagy az előrelépés. A három szakosztály 44 minősítést mondhat magáé­nak. A Szekszárdi Dózsában 4 I. osztályú, 6 II. osztályú, 9 aranyjelvényes, 4 ezüstjelvé­nyes, 5 bronzjelvényes. Báta­széki SZVSE-ben: 2 ezüst­jelvényes, 5 bronzjelvényes. Bonyhádi Botondban: 2 ezüstjelvényes, 3 bronzjelvé­nyes, 1 III. osztályú. A Faddi Tsz SE-ben: 1 ezüstjelvé­nyes, 1 bronzjelvényes, 1 IV. osztályú. Gttörőranglista Serdülőranglista Ifjúsági ranglista Abszolút ranglista Csereklei Sándor (Sz. Dózsa) 1. Hajnes István (Fadd) 40 kg 102,5 kg 2. Kelemen Zoltán (Szekszárd) 40 kg 95 kg 3. Udovics Ferenc (Fadd) 44 kg 95 kg 4. Halász Tamás (Szekszárd) +75 kg 130 kg 5. Bende Zoltán (Bátaszék) 64 kg 140 kg 6. Csereklei Tamás (Szekszárd) 40 kg 85 kg 7. Sebestyén Zsolt (Bonyhád) 64 kg 140 kg 8. Balázs Attila (Szekszárd) 52 kg 105 kg 9. Török Béla (Szekszárd) 56 kg 110 kg 10. Rohodi László (Szekszárd) 48 kg 105 kg 1. Baksa Tamás (Szekszárd) 75 kg 210 kg 2. Herman László (Bátaszék) 75 kg 190 kg 3. Véger Viktor (Szekszárd) 64 kg 185 kg 4. Hudanek István (Fadd) 52 kg 142,5 kg 5. Berecz Csaba (Bátaszék) 71 kg 185 kg 6. Király László (Szekszárd) 44 kg 125 kg 7. Bertus Gábor (Szekszárd) 56 kg 145 kg 8. Filamella József (Bonyhád) 56 kg 150 kg 9. Balogh Zsolt (Bonyhád) 67,5kg 172,5 kg 10. Nyerges Imre (Szekszárd) 60 kg 160 kg (127,5, 152,5) (orsz. csúcs128, 153 kg) 2. Imre Gyula (Sz. Dózsa) 60 kg 242,5kg 3. Hahn Csaba (Sz. Dózsa) 67,5kg 225 kg 4. Orsós József (Sz. Dózsa) 67,5kg 225 kg 5. Farkas István (Sz. Dózsa) 82,5kg 260 kg 6. Palkó János (Sz. Dózsa) 60 kg 205 kg 7. Nagy Zoltán (Sz. Dózsa) 60 kg 205 kg 8. Szarka Sándor (Sz. Dózsa) 48 kg 127,5kg 9. Dékány Ferenc (Sz. Dózsa) 52 kg 150 kg 10. Tímár György (Sz. Dózsa) 82,5kg 220 kg 1. Csereklei Sándor (Sz. Dózsa) 67,5kg 280 kg 2. Mátrai Gyula (Sz. Dózsa) 82,5kg 310 kg 3. Imre Gyula (Sz. Dózsa) 60 kg 242,5kg 4. Hahn Csaba (Sz. Dózsa) 67,5kg 225 kg 5. Orsós József (Sz. Dózsa) 67,5kg 225 kg 6. Farkas István (Sz. Dózsa) 82,5kg 260 kg 7. Palkó János (Sz. Dózsa) 60 kg 205 kg 8. Szarka Sándor (Sz. Dózsa) 48 kg 130 kg 9. Baksa Tamás (Sz. Dózsa) 75 kg 210 kg 10. Hajnes István (Fadd) 40 kg 102,5 kg

Next