Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1AÜ1ÉPÚJSÁG Mai sportműsor Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es csapata a Testnevelési Főiskola gárdáját látja vendégül 11 órakor. Az NB II-es DVSE férfiegyüttese 11 órakor lép pályára Veszprémben. Mezei futóbajnokság: A megyei atlétikai szövetség Őcsényben a repülőtéren tartja — 9 órai kezdettel — mezei futóbajnokságát. Természetjárás: A Bonyhádi Zománcárugyár természetjárói a Mecsekbe látogatnak. Találkozó Bonyhádon, az autóbusz-pályaudvaron 8.50- kor. Sakk-CSB: I. osztály: Szedres—TÁÉV I., Paks I.— DVSE. II. osztály: Pincehely —Magyarkeszi, Bölcske— Bonyhád, Regöly—Tolna, Paks II.—TÁÉV II., Báta I — Báta II. Györköny együttese szabad. Labdarúgás: NB II: A Szekszárdi Dózsa Sopronban mérkőzik 14.30-kor. A Dombóvári MSC Nagykanizsán az Olajbányász vendége lesz. Kezdés: 14.30. Megyebajnokság: Kisdorog—Bonyhád 14.30 (Dravecz), Fadd—Tengelic 14.30 (Paplauer), Paks—Nagymányok (csak felnőtt) 14.30 (Kleiber). Téli kupa: Báta—Zomba 15 (Lehel), Bogyiszló—Alsónána 15 (Ruppert), Sz. Dózsa ifi—Tolna 15 (Fülöp), Öcsény—Izmény 15 (Dobra). Ma avatnak őszi bajnokot A megyei labdarúgó-bajnokság hivatalos tavaszi idénynyitója március 8-án lesz. Ma délután három mérkőzéssel azonban már folytatódik a pontvadászat. Mint ismeretes, az őszi utolsó fordulóban három találkozó a pályák használhatatlansága következtében elmaradt. Így aztán hosszú idő után első alkalommal nem került sor bajnokavatásra. Mindezt pótolandó, a mai Paks—Nagymányok, a Kisdorog—Bonyhádi MSC, valamint a Fadd— Tengelic összecsapások választ adnak majd az őszi végső helyezések sorrendjére. Értesüléseink szerint valamennyi együttes háza táján bizakodó hangulat előzi meg a rajtot. Igyekeztek maximálisan kihasználni a téli felkészülési időszakot, néhány együttesnél új játékosokkal erősítettek. A bajnokság tétje is közismert: az élcsoportban végző csapatok számára megnyílik a magasabb osztályba kerülés lehetősége az augusztusban kezdődő területi bajnokság bevezetésével. Jelenleg a Paksi SE egypontos előnnyel áll a táblázat élén az őt szorosan követő Bonyhád előtt. A mai „matiné” keretében mindkét csapat pályára lép. A formák ismerete hiányában nehéz lenne megjósolni: tovább nő, avagy elfogy a paksiak előnye? A hazai pálya előnye kétségtelenül mellettük szól, míg a bonyhádiakra nagyon nehéz 90 perc vár az örök rivális Kisdorog otthonában. A harmadik találkozó a faddiak számára ígér felzárkózási lehetőséget a kieső zónából. Más kérdés, hogy miként vélekedik erről Palatínus János edző tengelici legénysége. Kíváncsian várjuk az őszről elmaradt három mérkőzés eredményét, a megkésett félidei bajnokavatást. Kosárlabda NB I Verejtékes győzelem Szekszárdi Dózsa—Zalaegerszegi TE 72-64 (33-34). Szekszárd, 300 néző. V.: dr. Garamvölgyi, dr. Páli. Sz. Dózsa: Varga (6), Pártos (4), Daróczi (9), Tóth (4), Palotás (17). Csere: Harsányi (10), Grószné (22). Edző: Szittya Imre. ZTE: Antóni (32), Gergály (4), Rákosa (10), Zubor (4), Misszóri (2). Csere: Kerkai (12), Birinyi (—). Edző: Lázár Béla. Három kihagyott szekszárdi helyzet után a 2. percben Palotás révén 2-0. Egyenlített, majd 3-2-re a vezetést is átvette a ZTE. Az 5. percben 9-6-ra elhúzott a vendégcsapat, amikor Szittya edző időt kért. A folytatásban fej fej melletti küzdelem folyt, egy-egy ponttal felváltva vezettek a csapatok. A 12. percben 19-18, két perccel később 23-22 volt az állás az ellenfél javára. Ekkor Tóthot Harsányi váltotta fel és a dózsások szereztek hárompontos előnyt: 26-23. Palotás nagyszerű egyéni teljesítményével a 17. percben 32-25-re növelte előnyét a hazai gárda. Még a 19. percben is három pont volt a dózsások előnye, ám a hajrában a ZTE fordított, és 34-33-as vezetés birtokában vonulhatott pihenőre. A második félidő ZTE-kosárral indult, de Palotás büntetőből gyorsan szépített. Az 5. percben 42-39-re, két perccel később 44-43-ra a vendégek vezettek. Lelkesen, nagy becsvággyal küzdött a zalaegerszegi gárda és mindenképpen vissza akart vágni az otthonában elszenvedett vereségért. A félidő felénél azonban rákapcsoltak a hazaiak és Grószné eredményessége révén a 14. percben 15 pontos előnyt szereztek: 63-48. Két perc alatt tíz pontra csökkent az előny, ekkor időt kértek a dózsások. Sorozatos személyi hibák, mindkét oldalon több eladott labda. A nagy tét rányomta bélyegét a kiesési rangadó színvonalára. Jól hajráztak a vendégek, a 18. percben 68-60-ra felzárkóztak. A lilafehérek irányítottak, a szoros emberfogást alkalmazó ZTE ellen az utolsó két percben így sikerült megőrizni a nyolcpontos előnyt. Az utolsó harminc másodpercben Pártos és Daróczi is kipontozódott. Verejtékes, nehéz győzelmet aratott nagy riválisa ellen a Dózsa együttese. Az újabb két pont megerősíti a bentmaradás reményét. Az első félidőben szorosan zárt a ZTE. Tóth (9-es mezben) próbál támadást indítani Nemzetközi osztályba sorolás Magasabbra állított mérce A sport világában ma már egyre inkább négyéves időszakokban, olimpiától olimpiáig mérik az időt. Az egyes sportágakban az olimpiai játékok befejezése után már a következő ötkarikás randevú előkészületei kerülnek a középpontba. A magyar sport is természetszerűen alkalmazkodik ehhez az olimpiai időszámításhoz. Ennek egyik legjobb bizonyítéka, hogy a három évtizede Magyarországon is bevezetett egységes minősítési és osztálybasorolási szabályzat ma már négyévenként, az olimpiák utáni esztendőkben változik. Ez a minősítési szabályzat tulajdonképpen a sport egészséges fejlesztésének egyik alapvető összetevője. Így van ez az atléták háza táján is ... Az elmúlt év végén például mintegy harminc magyar atléta szerepelt a nemzetközi minősítést szerzett magyar sportolók között, 150 volt az I. osztályú, s 400 az ifjúsági aranyjelvényesek száma. A 62 000 igazolt versenyzőből azonban csak alig 9600, tehát tizenöt százalék szerzett valamilyen minősítést. Ugyanakkor az olimpiai játékokon csupán a távolugró Szalma László (negyedik), valamint az ötpróbás Papp Margit és a női 4x400 m-es váltó (egyaránt ötödik) szerzett pontot érő helyezést és alig hét további versenyző jutott a döntőbe. Kisiklás, rossz formaidőzítés mindig előfordulhat, de az a tény, hogy a harminc nemzetközi minősítésű versenyzőnek alig a fele tudjon számottevő eredményt elérni az olimpián, az már egyben a minősítési szintek hibáira is utal. A szövetség időközben csaknem teljesen kicserélődött vezérkara ezekből a tapasztalatokból is okulva nagyon helyesen magasabbra kívánja tenni azt a bizonyos mércét. A jól megalapozott szakmai vélemények szerint ugyanis a jövőben nemzetközi minősítés és az ezzel együtt járó rendkívüli támogatás csak valóban nemzetközi színvonalú eredménnyel érhető el. Az elképzelések szerint olimpián, vagy hivatalos világversenyen elért 1—6. helyezés mellett világcsúccsal, vagy a világranglista huszadik helyezésének megfelelő eredménnyel lehet majd a jövőben a legmagasabb osztályú minősítést megszerezni. Közben néhányszor még az I. osztályú szintet is teljesíteni kell a szövetség által előre meghatározott minősítő versenyeken.. A nemzetközi osztályba sorolás szintjeinek ilyen mértékű felemelésére vonatkozó tervek is csak helyeselhetők, hiszen ha a magyar atlétika fel akar zárkózni az élvonalhoz, akkor a legjobbaknak ilyen eredményeket kell elérniük, így ezek a szintek már az utánpótlás felkészítésében is bizonyos változásokat követelnek, elsősorban azt, hogy fiatalabb korban ne az eredmények álljanak a középpontban, hanem a későbbi, nagyon kemény edzések elbírására való felkészítés legyen a cél. Ennek érdekében nemcsak az atlétikában, hanem más sportágakban is bevezetik az úgynevezett junior minősítést. Eddig ugyanis még sok tehetségesnek mondott és tartott ifjúsági aranyjelvényes is csak nehezen, olykor évek alatt jutott el az I. osztályú minősítésig. A junior kategória bevezetésével most az ifjúsági korból kiöregedők hároméves haladékot kapnak a felnőttek között való helytállásra. S amíg általában a nemzetközi, az I. osztályú, a junior és az ifjúsági aranyjelvényes szinteredmények megállapításánál a nemzetközi fejlődéssel való lépéstartást veszik figyelembe, addig közép- és alsó fokokon olyan szinteket jelölnek meg, amelyeket könnyen, viszonylag rövid felkészüléssel is teljesíteni lehet, hogy ezzel növeljék a rendszeresen sportoló, minősített versenyzők táborát. Az atléták tehát más sportágakhoz hasonlóan megemelik azt a bizonyos mércét, mert tisztában vannak azzal, hogy a magyar sport csak így a hazai követelmények emelésével tarthat lépést a rendkívül felgyorsult fejlődéssel. A szabályzat kidolgozás alatt álló részleteit az OTSH még a szabadtéri versenyidény kezdete előtt jóváhagyja és ismerteti az érdekeltekkel, de a felkészülés már az újítások szellemében folyik — ezt szeretnénk remélni... VAD DEZSŐ Paragi Ferenc, a világcsúcstartó, akinek „nem jött ki a lépés” a moszkvai olimpián. 1981. március 1. Kérünk egy sztorit (X.) Bemutatjuk NB-s játékvezetőinket nácielnök, munkahelye: Aparhant Községi Tanács. — Melyik „pályán” kap több szidalmat, és kritikát? — A sportpálya előnye elvitathatatlan. Itt nyíltan, fülem hallatára, mondhatni szemtől szembe és kendőzetlenül minősítik tevékenységemet. Hogy a belépőjegy megváltásával néhányan arra is jogot formálnak maguknak, hogy a játékvezetőt válogatás nélkül szidalmazzák? Ez elítélendő, de kollégáimmal együtt az évek múltával mindehhez hozzáedződünk. — Tanácselnök és játékvezető. Hogyan egyezteti össze a kettőt? — Miért? Nincs ebben semmi különös. Kikapcsolódást jelent számomra hétvégeken a bíráskodás. Egyébként is, aki egyszer belekóstolt a sport szeretetébe, az aligha tud máról ’holnapra elszakadni vonzásától. — Mit sportolt aktívan? — 1963-tól 1975-ig kosárlabdáztam. Előbb a Bonyhádi Vasas úttörőcsapatában, majd később a Vasas, illetve a Botond NB III-as felnőtt gárdájában. 1972—75. között játszottam, mellesleg a női csapat edzőjeként tevékenykedtem. Büszke vagyok a lányok akkori 4. helyezésére. Az utóbbi három évben a Botond SE utánpótlás korosztályú csapatánál edzősködöm. 1977-ben vizsgáztam játékvezetésből, 1980-ban kerültem az NB II-es keretbe. — Kérünk egy sztorit! — Talán az első NB II-es mérkőzésemet idézzük fel. A Szigetvár—Győri Közlekedési Főiskola férfitalálkozón debütáltam. Nagy-nagy izgalommal készülődtem. Minden okom megvolt az idegeskedésre: tíz perccel a kezdés előtt játékvezető kollégámnak híre-hamva sem volt. Később sem érkezett meg, így egyedül bíráskodtam. Alig tel el 30 másodperc, amikor a győriek két méter feletti középjátékosa úgy startolt a palánkról lepattanó labdáért, hogy közben könyökével „rendet vágott” a szigetvári védők gyűrűjében. Sípszó, jeleztem a szabálytalanságot. Ebben a pillanatban a győri csapat edzője és a kispadon helyet foglaló cserejátékosok ingerülten ugráltak fel helyükről. Megjegyzések, reklamálások. Mielőtt azonban teljesen beleélték magukat a vélt sérelmükbe, a szabálytalankodó játékosuk saját térfelére ügetve kiszólt a pályáról : „Mester, valóban faultoltam!” Ez az epizód megnyugtatott, visszaadta önbizalmamat. A mérkőzés további részében egyetlen ítéletemet sem vitatták, éreztem, jól megy a bíráskodás. A végén mindkét csapat vezetői gratuláltak. Pedig ők nem tudták, hogy életem első NB-s mérkőzése volt. — fekete — NÉVJEGY Kovács Péter, 1950. április 11-én, Bonyhádon született. Nős, két gyermeke van. Foglalkozása ta Körzeti labdarúgó-bajnokság PAKS Március 15.: Simonitornya —Gerden, Alsótengelic— Bölcske, Dunaföldvár—Tolnanémedi, Pusztahencse— Nagydorog, Kajdacs—Németkér, Gyönik—Paiks II., Pálfa —Mindocsia. Március 22.: Paiks II.—Pálfa, Németkér—Gyönk, Nagydorog—Kajdacs, Tolnanémedi—Pusztahencse, Böllcske—Dunaföldvár, Gerjen— Alsótengelic, Madocsa—Simonttornya. Március 29.: Dunaföldvár— Gerjen, Pusztahencse—Bölcske, Kajdacs—Tolnanémedi, Gyönk—Nagydorog, Pálfa— Németkiér, Madocsa—Palics 11.: Alsótengelic—Simontornya. Április 5.: Simontornya— Paks II., Németkér—Madocsa, Nagydorog—Pálfia, Tolnanémedi—Gyönk, Bölcske —Kajdacs, Gerjen—Puszkahencse, Alsótengelic—Dunaföldvár. Április 12.: Kajdacs—Gerjen, Gyönk—Bölcske, Pálfa— Tolnanémedi, Madocsa— Nagydorog, Paks II.—Németkér, Pusztahencse—Alsótengelic, Dunaföldvár—Simontornya. Április 19.: Simontornya— Németikér, Nagydorog—Paks 11.: Tolnanémedi—Madocsa, Bölcsikie—Pálfa, Gerjen— Gyönk, Alsótengelic—Kajdacs, Dunaföldvár—Pusztaheincse. Április 26.: Pálfa—Gerjen, Madocsa—Bölcsike, Paks II. —Tolnanémedi, Németkér— Nagydorog, Kajdacs—Dunaföldivár, Gyömik—Alsótengelic, Pusztahencse—Simontornyia. Május 3.: Simontornya— Nagydorog, Tolnanémedi— Németkér, Bölcske—Paks II., Gerjen—Madocsa, Alsótengelic—Pálfa, Dunaföldvár— Gyönik, Pusztahencse—Kajdacs. Május 10.: Paks II.—Gerjen, Németkér—Bölcske, Nagydorog—Tolnanémedi, Gyönik—Pusztahencse, Pálfa —Dunaföldvár, Madocsa— Alsótengelic, Kajdacs—Simontornya. Május 17.: Simomtornya— Tolnanémedi, Bölcske— Nagydorog, Gerjen—Németkér, Alsótengelic—Paks II., Dunaföldvár—Madocsa, Pusztakencse—Pálfa, Kajdacs— Gyönk. Május 24.: Nagydorog— Gerjen, Tolnanémedi—Bölcske, Pálfa—Kajdacs, Madocsa —Pusztahencse, Paks II.— Dunaföldvár, Németkér— Alsótengelic, Gyönk—Simontornya. Május 31.: Simontornya— Bölcsike, Gerjen—Tolnanémedi, Alsótengelic—Nagydorog, Dunaföldvár—Némettkér, Pusztahencse—Paks II., Kajdacs—Madocsa, Gyönk— Pálfa. Június 7.: Bölcske—Gerjen, Madocsa—Gyönk, Paks II.—Kajdacs, Németkér— Pusztahencse, Nagydorog— Dunaföldvár, Tolnanémedi— Alsótengelic, Pálfa—Siimontorinya.