Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

© NÉPÚJSÁG 1983. január 3. Átnéztük a Tolnai Naplót, kiváncsiak voltunk arra, hogy miről írt 1953 januárjában. Meglepő írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már töb­­bé-kevésbé feledésbe merül­tek. Hiába, a harminc év nagy idő, ennek ellenére van­nak a cikkekben olyan meg­állapítások, észrevételek, me­lyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent írásokat. Egységes minősítési rendszer Az OTSB december 26-án ad­ta ki az új egységes sportmi­nősítési rendszer szabályzatát. Az új egységes sportminősítési rendszer minősítési szintjei most váltak ismeretessé a Népsport közlése nyomán. A közlemény megjelenésekor azonnal elké­szítettük a megye I. és II. osz­tályú versenyzőinek a névsorát. Hamarosan megállapíthatjuk, hogy megyénk mindössze egyet­len I. osztályú sportolóval ren­delkezik, Szüle Ágnes személyé­ben, aki a 80 méteres­* női gát­­­futásban elért 12,3-as idejével érdemelte ki az I. osztályú sportolói szintet. Rajta kívül 2 női és 14 férfiversenyző lett az új, egységes sportminősítési rendszer értékszintjei alapján II. osztályú versenyző. Ezeknek a névsorát az alábbiakban kö­zöljük: Nők: Győrffy, Szekszárdi Bástya, magasugrás 145 cm, 80 m gát­futás 14 — Puiz, Szekszárdi Bás­tya, magasugrás 140 cm. Férfiak: Pech, Bonyhádi Vasas 1500 m 4:19,8, Éhl, gyönki ált. gimn. 1500 m 4:20 — Varga, Szekszár­di Bástya 400 m gát 60,2, Ná­­dasdi, Szekszárdi Bástya ma­gasugrás 175, hármasugrás 13,42, távolugrás 668, Kalapis, dombóvári ált. gimn. magasug­rás 170, Szűcs, Szekszárdi Bás­tya távolugrás 654, Pék, dom­bóvári ált. gimn. távolugrás 650, Bessenyei, Szekszárdi Bástya hármasugrás 13,06, Lukács, ta­mási ált. gimn. gerelyhajítás 57,20, Zag, Bonyhádi Vasas, ge­relyhajítás 50,25, Lukács, Szek­szárdi Bástya gránátvetés 69,80, Vajda, dombóvári gimn. 68,20, Stumperger, gyönki ált. gimn. gránátvetés 65,54. Az összeállításnak érdekes­sége, hogy tíz próbatáblázat alapján összeállított legjobb eredmények táblázatának azt a megállapítását, hogy a megyé­ben a férfi és női atlétika kb. egy szinten mozog, erősen cá­folja. Bár Szüle személyében női­­ versenyző rendelkezik I. osz­tályú minősítéssel, viszont 2 to­vábbi II. osztályú minősítéssel szemben a férfiak 14 II. osztá­lyú minősítést mutatnak fel. Érdekessége az összeállításnak hogy a vidék megfelelően van képviselve benne. Bár a női ver­senyzők valamennyien szekszár­diak, a 13 férfiverseny­ző közül mindössze 5 a Szekszárdi Bástya versenyzője. Meglepő az is, hogy az általá­ban gyengébben szerepelt Dombóvár 3 versenyző­ adott a II. osztályú versenyzők közé. Két-két versenyzővel szerepel Bonyhád és Gyönk. Egy verseny­ző tamási származású. Egyedül a paksi járásnak nincsen kép­viselete, mert Blatt 15 cm-rel el­maradt a II. osztályú szinttől. További érdekességként em­lítjük meg azt, hogy a szekszár­di Győrffyt csak 1 cm választ­ja el az I. osztályú szinttől. A megye kosárlabda­­sportjának helyzete Az elmúlt 1952-es esztendő­ben nem volt egyenletes a me­gye kosárlabdasportjának fejlő­dése. Míg az év elején úgy lát­szott, hogy a tavaly megindult fejlődés tovább tart, addig meg­állapításunk szerint ősszel már több oldalról is érezhetők vol­tak a visszafejlődés jelei. Nem lesz tehát érdektelen, ha az el­múlt év kosárlabda-eseményeit és -eredményeit tesszük bírá­lat tárgyává. Elöljáróban meg kell állapí­tanunk azt, hogy a magyar ko­sárlabdasport fejlődése szem­pontjából nem megnyugtató a jelenleg is érvényben lévő baj­noki rendszer. A jelen körülmé­nyek között ugyanis a megye legjobb csapatainak nem nyújt továbbfejlődési lehetőséget. Ér­zik ezt nagyon jól csapataink. Éppen ezért van meg a törek­vés összevont megyei bajnokság rendezésére, másutt pedig a bajnoki idény befejezése és az új bajnoki idény megkezdése közötti időszakot igyekeznek felhasználni megyék közti vá­logatott összecsapások, külön­féle Béke Kupa mérkőzések, ser­leg- és éremmérkőzések rende­zésére. A bajnoki idényt meg­előzően így vettek részt a szek­szárdi csapatok is a bajaiak ál­tal reendezett mérkőzéseken. A bajnokság tavaszi fordulója minden különösebb zökkenő nélkül le is zajlott és a megyék közötti válogatott mérkőzések és a szekszárdi csapatoknak a bajattokkal, majd a szolnokiak­kal és a Bp. Kinizsivel vívott mérkőzései azt bizonyították, hogy a tavaly megindult fej­lődés nem tört meg. Őszre azonban kétségtelen visszaesés mutatkozott. A bajnokság lebo­nyolítása sem volt zavartalan és más okok is közrejátszottak ab­ban, hogy a megyei kosárlab­dasport visszafejlődéséről be­szélhetünk. Legelőször talán azt kell megállapítanunk, hogy a me­gyei kosárlabdasport még min­dig nem kellően széles alapo­kon nyugszik. Az elmúlt év baj­nokságának megindulása előtt oszlott fel a tolnai női csapat, s a bajnokság folyamán meg­szüntette működését a bátaszé­­ki női együttes is, így azután sem Tolnának, sem Bátaszék­­nek nem volt csapata év végén a női bajnokságban. Az a cél, hogy ezeken a helyeken, ame­lyek rendelkeznek kosárlabda­múlttal, feltétlenül újra meg kell szervezni a női csapatot. Ezenkívül a lehetőséghez mér­ten be kell kapcsolni a me­gyei kosárlabdaélet vérkerin­gésébe legalább azokat a köz­ségeket, amelyek középiskolával rendelkeznek, így elsősorban a hőgyészi óvónőképző, a gyönki ált. gimnázium és a tamási ált. gimnázium növendékeire gon­dolunk. De feltétlenül komoly formában való megvalósításra vár a szekszárdi közgazdasági technikum növendékeinek a bekapcsolása is. Az elmúlt évi bajnokság során szükséges rosszként vett részt két tartalék­csapat. Kétségkívül megállapít­ható az, hogy a tartalékcsapa­tok részvétele a megyei baj­nokságban nem elengedhetet­lenül szükséges, de a jelenlegi helyzet szerint más lehetőség nincs ezen a téren, hiszen a megye kosárlabdasportja sem abban a helyzetben nincs, hogy külön tartalékbajnokságot ren­dezhessen, sem pedig arról nem lehet szó, hogy járási bajnok­ságokat rendezzenek, bár két­ségkívül távoli célként erre kell irányt vennünk. Szerintünk eze­ken a nehézségeken szépen segítene a Baranya-Somogy- Tolna összevont megyei kosár­labda-bajnokság életrehívása, amelyben további fejlődési le­hetősége lenne meg a megye legjobb együtteseinek, ugyan­akkor azonban a megyei baj­nokság mezőnye sem csökken­ne oly mértékben, hogy veszé­lyeztetné a megyei bajnokság­nak a komolyságát. Érthetetlen ebben a kérdésben i­s az OTSB merev álláspontja, annál­­ is in­kább, mert van már precedens, illetve volt már erre precedens az elmúlt évi bajnokságban és nyilván nincs arról szó, hogy egyik vagy másik megye kedve­sebb az OTSB előtt. A megyei bajnokságban részt vevő csapatok a kisorsolt mérkőzéseknek egy nagy részét nem játszották le. Lehetnek en­nek anyagi okai is, de nem egy esetben más okok játszottak közre. Ez a körülmény sem ha­tott kedvezőleg a megyei ko­sárlabdasport fejlődésére. A bajnokságban részt vett csapatoknak a fegyelmi állapo­ta sem volt kielégítő. Egy íz­ben csúnya botrányra is sor ke­rült, de több esetben is egyes játékosok a végleges kiállítás sorsára jutottak, ami általában ritka eset a kosárlabdasport­ban. A játékvezetés minősége is nem egy esetben sok kívánni­valót hagyott maga után. Ép­pen ezért ismét csak azt java­solhatjuk, hogy sorsdöntő mér­kőzésekre Bajáról vagy Pécsről kell játékvezetőt kérni. De még célszerűbbnek mutatkozik a szomszédos megyékkel a lab­darúgó-játékvezetők mintájára játékvezetőcserét kötni. Külön ifjúsági bajnokságot nem rendeztek, de erre nem is volt szükség, mert hiszen a me­gyei kosárlabdasport legalább 60-70 százalékban azonos a középiskolás kosárlabdasport­tal. Nagyban hátráltatta a fejlő­dést az is, hogy alig van meg­felelő, a kosárlabdajátékra al­kalmas terem. Szekszárdon is egy elnyűtt teremre nem keve­sebb, mint 7 csapat jutott, úgy­hogy szinte egymást zárták ki az edzésről. Remélhetjük, hogy a jövőre felépülő közgazdasági gimnáziumi tornaterem valamit enyhít a jelenlegi állapotokon. De ugyanilyen nehézségek van­nak a megye többi községében is. A kosárlabda társadalmi szö­vetség a jól működött társadal­mi szövetségek közé sorolható. Igyekezett a bajnokságot zök­kenőmentesen lebonyolítani és rajta kívül álló okok következ­­ményeképpen csúsztak némi hi­bák a lebonyolításba. Érdeme a társadalmi szövetségnek a megyék közti válogatott össze­csapások megrendezése, ame­lyekben a megyei válogatottak nem hoztak szégyent a megye kosárlabdasportjára, sőt azt bi­zonyították, hogy Tolnában nemcsak szeretik, de értik is a kosárlabdajáték művészetét. A férficsapat 4, a női 2 váloga­tott mérkőzést vívott Somogy, illetve Pest megye együttesével. A férfiegyüttes 3 győzelemmel és egy vereséggel 75 százalé­kos teljesítményt nyújtott, míg a női válogatott egyik Somogy megye elleni mérkőzését meg­nyerte, a másikat pedig el­vesztette. Ha a társadalmi szö­vetség jövőre megoldja a já­tékvezetőcsere kérdését,­ min­den bizonnyal még jobb mun­kát fog tudni majd végezni. Ha a csapatok egyéni telje­sítményét vizsgáljuk, a férfi­bajnokságban az Építők ismét veretlenül lett első. Idén azon­ban megszorította a Dombóvá­ri Lokomotív és meg kellett küz­deniük a Bástya ellen is. Két­ségkívül a legjobb együttesünk­nek mutatkoztak. A Szekszárdi Bástya igen so­kat fejlődött az elmúlt év folya­mán. A bajnokságban elért 2. hely annál is értékesebb, mert hiszen szinte teljesen középis­kolás csapat vívta ki a 2. he­lyet. A Dombóvári Lokomotív tel­jesen egyenrangú volt a Bás­tyával. Hogy mégis a 3. hely­re szorultak, ez a csapat fe­gyelmezetlenségével magyaráz­­ható­ azon felül, hogy kissé ké­sőn kaptak észbe. Szépen fejlődött és az élcso­porthoz tartozott a paksi együt­tes is. A megyei bajnokságban való részvételük nekik jelentett a legnagyobb anyagi áldoza­tot, éppen ezért külnösen érté­kes az ilyen körülmények között elért 4. helyezésük. A Bonyhádi Vasas, a Szek­szárdi Építők B és a Bátaszé­­ki Lokomotív képviselte a baj­nokságban a középcsoportot. Mindhárom együttes szinte tisz­tán középiskolásokból állott és a bajnokság folyamán szép fej­­désről tettek tanúbizonyságot. Ugyanez állapítható meg a két utolsó helyezettről, a Szekszár­di MTSB és a Szekszárdi Bás­tya B legénységéről, ők azon­ban még sokkal több tanulás­ra szorulnak. A női bajnokság mezőnyében a szekszárdi csapatok dominál­tak. Az Építők együttese telje­sen megérdemelten, sőt fölé­nyesen jutott a bajnoki cím bir­tokába. Legnagyobb ellenfelük a Vörös Meteor együttese volt, de azt is mindkét alkalommal biztosan fektették kétvállra. A Meteor is kivált a bajnok­ság mezőnyéből. Az elmúlt évi bajnokság számukra is sok ta­nulságot hozott. Kár, hogy tá­madásaikat szinte kizárólag Barbacsinéra építik fel. Ha pe­dig annak nem megy a játék, vagy a kipontozás sorsára jut, akkor nincs az együttesnek ha­sonlóan kosárerős bedobója. A Dombóvári Lokomotív már lé­nyegesen gyengébb együttes­nek mutatkozott. A paksiak előtt megszerzett 3. helyük így is dicséretre méltó. A paksi lányok nem vallottak szégyent és minden bizonnyal sokat tanultak az elmúlt évi megyei bajnokság küzdelmei­ben. A Szekszárdi Bástya női csa­pata csak tavaly kezdte meg működését. Hogy az első évben már nem végeztek előbb, az egészen természetes. Majd jö­vőre... Igen örvendetes volt a Fák­lya együttesének a bekapcso­lódása a megyei bajnokság küzdelmeibe. A dombóvári lá­nyokat a sok vereség nem tör­te le, mert tudják, hogy az első évben igen sok tanulnivalójuk lesz. Kár, hogy a Báta-széki Loko­motív együttese visszalépett a bajnoki küzdelmektől, pedig 1- 2 évnek ennek előtte még a legjobbaknak is komoly ellen­felük volt. Bízunk abban, hogy a me­gye kosárlabda sportkörei és a társadalmi szövetség vállvetett munkával fáradoznak majd az elmúlt évi hiányosságok felszá­molásán és ugyanilyen vállve­tett munkával szervezik majd meg a megyei bajnokságot és készülnek fel az új küzdelemre, amelynek egyik célja a megye kosárlabdasportjának tovább­fejlesztése lesz. Motoros terep­bajnokság Szekszárdon Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel rendezte meg a me­gyei TSB az 1953. évi téli mo­toros terepbajnokságokat a Szekszárd környéki dombokon. A bajnoki verseny 3 fokos hi­degben, mintegy 20 km-es su­garú körben került lebonyolí­tásra. A versenyzőknek ezen az útvonalon kétszer kellett végig­­menniök. A rajt a Garay téren volt, ahonnan a Munkácsy ut­cán, a Baktai hegyen, a Csötö­­nyi-völgyön, a bödői kereszten, a Porkoláb-völgyön, a Balreme­tőn, az Előhegyen, a Rövidvöl­gyön, a Lagoda-kereszten, a Hosszúvölgyön, a Nagykilátón, a Bagóvölgyön és Jobbparász­­ton keresztül vezetett az út és a temetőnél érkeztek be a ver­senyzők a Rákóczi utcára. A városban szinte egyáltalán nem volt hó, éppen ezért alaposan meglepődtek, amikor a szurdo­kokban nem egy helyütt szin­te méteres havon kellett átver­gődtek. A csurgónál pedig a táv első kilométerén mintegy 20 méteres korcsolyapálya ne­hezítette a terepet. Másutt pe­dig a kocsinyomtól erősen fel­szántott és azután pedig meg­fagyott út volt teljesen járat­lan. Így azután egyik-másik versenyző sokszor percekre tol­ni kényszerült a gépét. A ver­seny egyik hiányossága az in­dulók csekély számában kere­sendő. Mindössze nyolcan áll­tak rajjhoz. A nehéz körülmé­nyek miatt ezekből is csak né­gyen futottak be a célba, de azok közül is nem egynek, sőt szinte valamennyinek akadt va­lamilyen kisebb géphibája. A másik hiányossága a bajnok­ságnak az volt, hogy a vidéki motorosok a nehézségektől megrettenve nem képviseltették magukat a bajnokságokon. A részt vett versenyzők közül Illyés (Dózsa) tűnt ki 250-es Jawa gépén, aki messze a leg­jobb időeredményt ért el, de a 125-ös gépek csoportjában in­dult Angyal sem vallott szé­gyent Csepel gépén. Rajtuk kí­vül Petényi és Töttös szerepelt említésreméltóan, Vituska, Ruvalszky, Valkay és Paksi nem futotta végig a távot, illetőleg az előírt időn túl érkezett meg. A megyei bajnokság végered­ménye az egyes kategóriákban a következő volt: 100 kcm: Paksi (Dózsa) egye­dül indult és az előírt időn túl sem érkezett meg. 125 kcm: (4 induló): 1. An­gyal (Zalka Máté, Csepel gé­pen) 1:03,55, 2. Töttös (Zalka Máté, Csepel gépen) 1:23,32, Auvalszky és Vituska nem fu­totta végig a távot, így nem kerülhettek helyre. 250 kcm: 1. Illyés (Szekszárdi Dózsa, Jawa gépen) 51,35, 2. Perényi (Zalka Máté, Jawa gé­pen) 1:08,49, Valkai feladta a versenyt. A bajnoki verseny azt mu­tatta, hogy még nem eléggé népszerű a motorsport a me­gyében. Ezen a helyzeten az­zal lehet és kell segíteni, hogy az elkövetkezendő bajnoki idényben mennél sűrűbben kell rendeznie a sportkörnek salak-, ügyességi és gyorsasági ház­tömb körüli versenyeket. Min­den bizonnyal ilyen és ehhez hasonló versenyek gyakori ren­dezésével meg lehet majd ked­­veltetni a motorsportot azok között, akik ma a nézők sorai­ból figyelik a versenyeket, de géppel rendelkeznek. Sporthírek A dombóvári sportélet a té­li hónapok beálltával sem szűnt meg. A téli sportok mellett a sportszakkáderek nevelése is tervszerűen folyik. A járás agi­lis TSB-elnöke hathatós támo­gatásával Völgyesi Mátyás já­tékvezető sporttá­rs l irányításával játékvezető-tanfolyam zajlik. De a kosarasok sem tétlenek. Kar­dos György, a Szekszárdi Épí­tők játékosának és a kosár­labda-szakszövetség funkcioná­riusának vezetésével kosár­labda-játékvezető tanfolyamon vesznek részt a Fáklya és a Lokomotív játékosai. Mintegy 20 hallgatóval Dom­bóváron labdarúgóedző-képző tanfolyam indult. A tanfolyam­hallgatók mind régi sportem­berek, akiknek lelkes igyekeze­te és szakismerete biztosíték a járás labdarúgósportjának to­vábbi fejlődésére. Szombaton 14 órától 20 óráig az elméleti részt veszik át a hallgatók, míg vasárnap délelőtt a gya­korlati edzésvezetés van műso­ron. A tanfolyam vezetői Alb­recht és Galambos sporttársak, régi sportemberek, a labdarú­gás kiváló elméleti és gyakor­lati szakemberei. Bonyhádi Traktor-Bonyhádi Járókelők (kosárlabda) 39:37 (13:12). Traktor: Lukács, Szőcs, Borsodi, Berendi, Somogyi, Nagy. — Járókelők: Egri, Me­ző, Ritzel, Febesi, Hesz, Lova­­si, Krammer, Leining, Fáik.­­ Végig színvonalas, jó küzdel­met vívott a két csapat. A járó­kelők nagyobb rutinját, maga­sabb technikai tudását kemény és időnként durva játékkal pró­bálta ellensúlyozni a Traktor SK. Ennek következtében az I. félidő 20. percében Ritzel meg­sérült és így eléggé meggyen­gült a Járókelők SE. Az utolsó percekben fergetegesen támad a Járókelők csapata. Már-már úgy látszik, hogy megismétlik az ált. gimnázium ellen aratott győzelmüket, de már nincsen idő. Legjobb dobók: Lukács 12, Berendi 12, illetve Ritzel 19, Mező 8, Égi I. Jók: Borsodi, Lukács, Szőcs, illetve Égi, Me­ző, Bebesi, Heining és Kram­mer. A Dombóvári Lokomotív és a Spartacus versenyzői részt vesznek a vasárnapi tolnai if­júsági és úttörőversenyen. Mind a Lokomotív, mind pedig a Spartacus erősen felkészült. A Spartacus versenyzőinek edzé­si lehetőségei is biztosítva van­nak, mert a fiúiskola torna­termében jó otthonra találtak. Egy héten három edzést tarta­nak és különösen az ifjúsá­giakkal való lelkiismeretes fog­lalkozás a biztosíték a szak­osztály további fejlődésére. Lengyel Ferenc edző és Varga József edző lelkes munkáját a fiatal sportkör jövőbeni szerep­lése fogja igazolni. A fiatal úttörő játékosok mellett a csa­pat gerincét a Takács fivérek, Gyűszű, Kalozdi, Lengyel és Varga alkotják. * Megkezdte edzéseit a Fák­lya férfi kosárlabdacsapata. A csapat edzéseit Dobos Jenő vezeti. A tanítóképző tanulói és fiatal nevelői lelkesen készül­nek a bajnokság küzdelmeire. Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? Ez a felvétel „csak” 20 éve készült, amikor a simontornyai futballisták már a bőrgyár öregfiúk csapatában játszottak. A képen balról jobbra: Baum IV., Dobrádi, Róth, Ünnep: Se­bestyén III., Baum I., Kleiber mint játékvezető, Sebestyén I. Alsó sor: Baum II., Sebestyén II., Baum III., Varga.

Next