Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XXXIII. évfolyam, 2. szám, ARA: 1,40 Ft 1983. január 4., kedd Munkahelyi döntőbizottságok Két év híján húsz esztendeje, hogy a dolgozó és a munkáltató között felmerült munkaügyi vitákban — a hajdani egyeztető bizottságok utódaiként — a munkaügyi döntőbizottságok járnak el. A tapasztalatok szerint mind eredményesebben. Működésükkel, szakszerű határozataikkal nem csupán a törvényességet erősítik, hanem segítik a vállalat tevékenységét is. A munkájuk során összegyűlt tapasztalatok jó alapot adnak a munkaügyi viták okainak feltárásához. S mivel az azonos jellegű, ismétlődő munkaügyi viták óhatatlanul jelzik a vállalat belső működéséből eredő hibákat, így mód nyílik egy-egy félreérthető szabály, egy-egy meggondolatlan belső intézkedés megváltoztatására, a helyes gyakorlat kialakítására. A színvonalasabb belső szabályoknak, a jogsegélyszolgálatok hatékony munkájának, s nem utolsósorban a szakszervezeti bizottságok nagyobb társadalmi kontrolljának köszönhetően a munkaügyi viták száma esztendőről esztendőre csökken. 1979-ben például még több mint ötvenként és fél ezer ügy került a munkaügyi döntőbizottságok elé, 1981- ben pedig már csak negyvenötezer. A testületek többsége évente általában öt, vagy még ennél is kevesebb ügyet tárgyal. Különösen kevés a dolguk e sajátos igazságszolgáltatási fórumoknak az úgynevezett nem anyagi ágak területén, így a pénzügyi ágazatban, vagy az oktatási és kulturális intézményekben. Annál több viszont a munkaügyi vita — a döntőbizottságokhoz érkező összes ügy mintegy kilencven százaléka — a népgazdaság anyagi ágaiban, elsősorban az iparban és a kereskedelemben. A viták háromnegyed része a munkabérrel és az anyagi juttatásokkal, a fegyelmi felelősséggel valamint a dolgozó anyagi felelősséggel kapcsolatos. Ez utóbbi ügycsoport - magában foglalva a dolgozó tartozását, kártérítési, leltár- és megőrzési felelősségét — aránya szembetűnően magas a kereskedelemben. Viszonylag kevés ugyanakkor a munkaviszony létesítésével, módosításával és megszüntetésével összefüggő viták száma. A jogszabály az ügyek elintézésére általában nyolcnapos határidőt követel, s ennek betartása nemegyszer gondot jelent. Gyakori, hogy a viták lezárása harminc napnál hosszabb időbe is beletelik, holott mindkét fél, de elsősorban a dolgozó érdekét szolgálná a gyors, mielőbbi elbírálás. A döntőbizottságok jó munkájának egyik mutatója a fellebbviteli fórumokhoz, a munkaügyi bíróságokhoz kerülő ügyek száma, s a megtámadott határozatok további sorsa. Az ideális az volna, ha viták végérvényesen lezárulnának házon belül. Biztató, hogy a döntőbizottságok határozatainak hetven százaléka jogerőssé válik, és mindössze harminc százalékukat támadja meg keresettel a vállalat, vagy a dolgozó. A munkaügyi bíróságok e határozatoknak mintegy negyven százalékát változtatás nélkül helybenhagyják. S ez az arány a döntőbizottságok szakértelmét, döntéseiknek megalapozottságát dicséri. Helyes és szakszerű határozatot hozni pedig nem egyszerű feladat. Tegyük hozzá, nem is mindig népszerű feladat a döntőbizottságok munkájában való részvétel. Hiszen a testület csakis az egyik félnek, vagy a dolgozónak, vagy a vállalatnak adhat igazat. Ráadásul ma is él az a szemlélet, miszerint a döntőbizottságok „úgysem merik" kétségbe vonni a munkáltató intézkedéseit. S bár esetenként bizony még előfordul, hogy a döntőbizottságokat befolyásolják a gazdasági vezetők, a testületek többségének munkájára ez nem jellemző. Sokkal inkább érvényesül önállóságuk, tagjaik bátor helytállása, a helyi körülményekben, a vállalat ügyeiben való jártassága, emberismerete, jogi tájékozottsága. Az országban mintegy negyvenezer döntőbizottsági tag tevékenykedik. Tisztségüket — s ez a demokratizmus szélesedését jelzi —, ma már választás útján nyerik el. A munkahelyi kollektíváknak megbecsült tagjai, dolgozó társaik tiszteletét, bizalmát élvezik. Tekintve, hogy nem szakképzett jogászok, különösen nagy gondot kell fordítani képzésükre, továbbképzésükre. Erre elsősorban a Magyar Jogász Szövetség tanfolyamain nyílik lehetőség. A fővárosi és a megyei munkajogi bizottságok továbbá a vállalati jogászok és a jogsegélyszolgálatok bevonásával konzultációkat tartanak és a megyei bíróságok tagjait szakmai beszélgetésre hívják meg, s az is továbbképzésre ad lehetőséget. A szakszervezetek támogatása, a helyi szakszervezeti bizottságok segítő-ellenőrző pártfogása pedig egyik garanciája az eredményes munkának, amelynek a helyes döntésen kívül részét képezi a viták okainak elemzése, s a vállalatvezetés ösztönzése is a hibák kijavítására. mm FÖLDKÖZELBEN TEVELEN (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) KAMASZ A CSALÁDBAN (5. old.) A SZABADBAN NINCS KÁLYHA (3. old.) Mai számunkból Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség érkezett Prágába Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével ‘hétfőn magyar párt- és kormányküldöttség utazott Prágába, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének soron következő ülésén. A küldöttség tagjai: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Pója Frigyes külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. A küldöttség búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent: Aczél György, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának vezetője; Pulicr Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter; Csémai Károly vezérezredes, honvédelmi, Kamara János belügyi államtitkár, a Központi Bizottság tagjai, továbbá Nagy János külügyi államtitkár. Jelen volt Andrej Barcak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. A magyar párt- és kormányküldöttség, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vesz a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén, hétfőn az esti órákban megérkezett a csehszlovák fővárosba. A prágai főpályaudvaron a magyar vendégeket Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök és több más magas rangú csehszlovák személyiség üdvözölte. A fogadtatáson jelen volt Kovács Béla prágai magyar nagykövet is.* Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának vezetésével hétfőn szovjet küldöttség érkezett Prágáiba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Szervezete tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soron következő ülésén. Kádár János és Lázár György a Prágába induló vonaton. Sikertelen találkozó Khaldeban Nagy késéssel, a három küldöttségvezető előzetes konzultációja utám kezdődött meg hétfőn a Bejrút melletti Khaldeban az izraeli—libanoni—amerikai tárgyalások harmadlik fordulója. David Kimche, az izraeli külügyminisztérium főigazgatója, Antoine Falttal libanoni nagyiköveit és Morris Draper amerikai megbízott újabb, az ellső értesülések szerint sikertelen kísérlettet tett a napirend elfogadását késleltető nézeteltérések áthidalására. Izrael beharangozott rugalmassága csupán addig terjed, hogy hajlandó eltekinteni a libanoniak számára kényes „normalizálás” szó használatától, de egyébként változatlanul azt vallja, hogy csupán „a jószomszédi kapcsolatok” kialakítása és a biztonsági követelések teljesítése teheti lehetővé az izraeli megszálló csapatok kivonását. Libanon ezzel szemben kitant amellett, hogy csak az izraeli csapatok kivonása teremtheti meg a jószomszédi viszony feltételeit, és ragaszkodik hozzá, hogy mindenekelőtt a csapatkivonás menetrendjét dolgozzák ki.* Hétfőn közvetve Jichak Samir izraeli külügyminiszter is megerősítette, hogy Izrael a hadifoglyok szabadon bocsátásáról tárgyal a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. mi Szocialista brigádvezetők tanácskozása a TAEV-nél Egyre inkább azt követelik a munkások, hogy legyen állandóan elfoglaltságuk, a munkaidőt munkával, ne pedig anyagra, gépre várva tétlenül töltsék el. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat idei első munkásgyűlésén is ez a jogos kívánság hangzott el. Megerősítették a szocialista brigádvezetők, hogy csak fegyelmezett, szorgalmas munkával lehet a tervet teljesíteni, ezzel egy időben természetesen a munkabért szerényen növelni. A TÁÉV szocialista brigádvezetői előtt Villányi József igazgató értékelte az elmúlt évi munkát. Hangsúlyozta a központi étteremben mintegy száz brigádvezető előtt, hogy terveiket 1982-ben is csak a szoros együttműködés, az egyes dolgozók, brigádok, műszaki irányítók áldozatos munkája révén sikerülhetett teljesíteni. A tervezett nyereséget — hetvenhatmillió forintot elérték, így idén mód lesz a fejlesztésre, a dolgozók szociális ellátásának javítására, valamint a munkabér emelésére is, de az is tény, hogy idén még jobban, fegyelmezettebben kell dolgozni. Várható a létszám csökkenése, kisebb, de számát tekintve több munkahelye lesz a vállalatnak, amely arra utal, hogy jobban kell szervezni a befejező munkában részt vevő szakipart. Az idei kapacitását a vállalat megrendelésekkel kitöltötte, de van még pluszfeladat is. Tavalyról három-négy munka áthúzódott, ezeket — tejipar, paksi posta stb. - is be kell fejezni az 1983- as feladatok teljesítésével együtt. A szocialista brigádvezetők tanácskozásán elnöklő Tóth Béla, a vállalat szb-titkára azt hangsúlyozta, hogy a szocialista munkaversenyért mindenkor a munkahelyi vezetők a felelősek, és szükséges, hogy a vállalati egész tevékenységet segítő vállalásokat tegyenek a dolgozók. Ennek szellemében határozták meg az 1983. évre a szocialista munkaverseny céljait: „A nehezedő gazdálkodási körülmények a szocialista munkaversennyel szemben is azt a követelményt támasztják, hogy az eddiginél jobban szolgálja a gazdasági feladatok megoldását... erősíteni kell a technikai és a munkafegyelmet, fokozni a munkahelyek szervezettségét, feltárni a belső tartalékokat, fokozni a kivitelezői munka minőségét, s takarékoskodni mindenütt anyaggal, félkész termékkel, energiával." —Ezen a tanácskozáson fogadták el a vállalat 1983. évi újítási feladattervét is, amelyet - csakúgy, mint az idei tervet — a brigádvezetők munkatársaikkal megismertetnek majd. Versánszki János, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa is részt vett a brigádvezetők tanácskozásán. Elmondta, hogy az emúlt évben a párt megyei végrehajtó bizottsága értékelte Tolna megye építőipari szervezeteinek munkáját, amelyet általánosságban kielégítőnek tart. Felhívta azonban a párt testülete a szervezetek gazdasági és pártvezetőinek figyelmét: fokozzák a dolgozók körében az agitációs munkát, hogy néhány területen - anyagellátás, munkafegyelem, szervezés stb. - javuljon a helyzet. Kubányi János, a vállalat pártbizottságának titkára is hangsúlyozta, hogy a kommunisták példamutatása, agitációs tevékenysége, a tervcélkitűzések magyarázása az idén különösen fontos. A pártmunka is igazodik a változó helyzethez, segít az embereknek eligazodni, feladataikat megértetni. Több dolgozó is elmondta véleményét az idei tervről. Sebestyén Gyula a kisgépek kihasználásáról, Török József a munkaidő munkával való kitöltéséről, Andrási Péter a panelszerelők gondjairól, Szili János a szakipari munka minőségének javítási lehetőségeiről, Zsiga György az anyagok ésszerű felhasznáásáról beszélt, mondott értékes javaslatot. A tanácskozáson az igazgató az építésügyi miniszter nevében Kiváló munkáért kitüntetést adott át Vanitsek János lakatosnak, tizenkét más dolgozónak pedig a kiváló dolgozó kitüntetést. PiGk - Az igazgató kitüntetéseket adott át KENDE KATALINA tanácskozás résztvevőinek egy csoportja