Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
1983. február 12. Kecskeméten, a Szórdkaténusz Játékműhely és Múzeum országos pályázatot hirdetett Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója alkalmából —a költő verseinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok, játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotás közül a legszebb 330-ból kiállítást rendezték, s a legsikeresebb 30 mű szerzőjét egyéni díjakika sót, ma írták. A kiállításit március 6- ig tekinthetik meg az érdeklődők, március 15-től a pályaműveket Kiskőrösön is bemutatják. Kecskeméti tanulók a kiállításon Pető Sándor: Egy téli napon a ház elé, pontosan Bencéék a £ Ttaka alá egy hóember költözött. Senki nem tudta, honnént jött, talán a gyerekek készítették, hógolyóból gömbölyítve hatalmas hasát, fejét, gombócsóbáit. De az is lehet, hogy egy másik térről gyalogolt ide, megunva az ottani ácsorgást. Lábos kalapja ferdén ült a fején, konzervdoboz szemében szomorúság csillogott. Bence fedezte fel egy reggel, s hangos ujjaingással kezdte felkelteni a még alvó szülőket, meg a szuszogó Borsót. — Itt a hóember! Ifti a hóember! — Hagyj aludni — fordult a fal felé apja. — Na, hagyjál! — fordult a másik oldalára anyja. Borsó meg se mozdult, csak szuszogott tovább. Bence, látva a teljes érdektelenséget, halkan felöltözött és behúzva maga után az ajtót, kiosont a szobából. — Szerbusz hóember! — köszöntötte a jövevényt. Hogy hivnak? — Hóembernek — válaszolta a hóember. — Miért állsz itt? — Nincs hova mennem. — Te már ovi vagy? — Micsoda? — nézett rá értetlenül a hóember. — Áh, persze, te már felnőtt vagy. — Nem, én hóember vagyok. — Játszunk valamit? — Mit? — Fussunk versenyt. — Azt én nem tudok. — Akkor játsszunk ugróiskolát. — Azt se tudok. — De unalmas hóember vagy, nem tudsz te semmit! Én még azt hittem, hogy barátok leszünk. — Azért azok lehetünk. — De hát te nem tudsz semmit se játszani! — Taníts meg! — Nehéz eset vagy. — Na, taníts meg! — könyörgött a hóember. — Nai, jó. Tudod mit? Hógolyózzunk, azt biztosan tudsz, hiszen hóember vagy, és azok tudják gyúrni a legmesszebb szálló hógolyót. .— De én azt se tudok. — Azt se, azt se.. . akkor mesélj valamit! Azt talán csak tudsz? — Tudok. — Na, akkor kezdd. — Egyszer volt, hol nem volt... — kezdte a hóember. — Ezt már ismerem! — vágott közbe Bence. — Az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egyszer egy akárki. — Nem akárki, hanem egy .. . — Király, egy sárkány, egy királyfi, egy királylány. Valami mast nem tudsz? — Tudok, de az is így kezdődik. — És fuss el véle, úgy végződik — legyintett Bence. — Hát akkor mesélj te! — dörmögte sértődötten a hóember. — Én? — vakarta meg a fejét Bence. — Na ugye, te se tudsz mesélni ! — De az apukám tud. — Az apukád, az apukád. Azt az enyém is tud. — Akkor most mi legyen? A hóember nem válaszolt — Nem hallod? Mit csináljunk? De a hóember most se válaszolt. — Miért nem beszélsz, megkakuljál? A hóember erre sem mondott semmit — Mondj már valamit! Kismisi fordult be a sarkon. — De jó hóember! — kiáltotta messziről. — Jó? Dehogy jó, egy kukkot sem alkar szólni! — Persze hogy nem, mert a hóember nem tud beszélni. — Dehogynem! Ez előbb még mesélt is nekem. — Ez? — Igen, ez. — És miről? — Egy királylányról, aki olyan szép volt, hogy az emberek állandóan a napba néztek, mert az nem vakította őket annyiva, mint a lány szépsége. — De buta mese! — Ez neked buta!? Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem butái, mert a hóemberek tudják a világon a legeslegszebb meséket. És nemcsak mesélni tudnak, de futni is, meg ugróiskolát játszani, és legfőképpen hógolyózni tudnak. — Hisz meg se mozdul! — Mert már elfáradt. Annyit játszott velem, hogy alig győzi kipihenni. — Hát ha így van, akkor legyen így. De most velem fuss versenyt! — Azzal Kismisi szaladni kezdett. Bence a hóemberre kacsintott, s aztán uzsgyl, ő is szaledni kezdett. A hóember meg csak nézte, és titkon az ő győzelméért szurkolt. Bayer Béla: (Verses mese) Tavon inneni, hegyen, túl, ahol nyúlkirály az úr, történt egyszer hajdanán, hegyezd füled! kickomám, nyúllkirályfi született. Meglátta, a napvilágot, buckálk ölén vadvirágot, vadvirágán pille ült, hussa- pille felrepült, s a, nyúilfi ritt legott, zokogott, sírt egyre csak, könnyeiből csöpp paták kelt életre, s elszaladt, híid a nyúifi naprainap, mígnem egy nap apja szólt: Csitt!, csemetém, pld- nyúl, kínályaltyád elindul, hozok neked, ha kívánod, tavirózsát, imájvirágot, meglásd! könnyed elapad. Útrakelt a, nyéllkiirály, tavi mádig egy siirály kísérte őt ám de ott, búcsúszókat vijjogott, és ijedten elsuhant Elsuhant, mert ott a tóban, vízisárkány fogadó van, ott mulatoz, kedve ármány, esténként egy vízi sárkény. Féli öt a toki nép. Reszketett a nyúlkirály, ha bátor vagy most kiáll I bátorította magát, de királyi imagzatait nem feledve, belépett. Az ivóban dínom-dámam, tűzök, fácán ült a tálon, vörös bor, ezüstkupában, kancsó sörök tajtékában, a sárkány épp mulatott. Szép jó estét! — szólt a nyúl, orcán láz-rózsája gyűlt a félelemtől, s izgalmában, megbotlott egy szék lábában, fel is bucskázott legott. A sárkány felkacagott,s felrenyelt egy falatot, cigányútra ment a gaz, nyársról levont ez meg az. A sárkány fulókolt. Körmeit ez ajtójába vágta kínnal haragjába ám a huncut f»ústfallal, a torkában bennmaradt. Ki, senkit se vette. Felrúgott az asztalt, széket, lócát, lámpanehezéket, de a falatot a beste,torkából ki nem vehette, s már kék-zöldre vált. Ekkor történt a csoda : A nyúlkirály lépett oda, s mancsában egy pillanat alatt ott volt a falzat. Szabad a sárkánytorok. Ki vagy? — szólott rettentőn, ki vagy? — apró megmentöm? így a sárkány hangosan, de közel sem haragosan. Idegen! hát mondd neved! Nyúl vagyok, a nyúl király, kit eddig egy kis sirály hozott, i halld hát!, keresem a tavirózsát. Itt a tóban,itt lakik. Hogy csemetémnek elvigyem, felvidítsam gyermekem, felderítsem pici arcát, a tavi rózsát uram add hát, hadd a rózsáit, hadd vigyem! Hátha néked ennyi elég, hozok annyi rózsát eléd, hogy haza csak egy nagy határon vihetsd i majd el barátom. S tette is cikképp. Azóta a tavi néppel él a sárkány békességgel. Haszaútban atmint látott, szedett a nyúl májvirágot, a tavirózsák közé. Szürikül ekkor ért haza, batáron a nyúlpapa, vele jött egy új világ, tavi rózsa, májvirág, felderült a nyúlfi ott, s akkorát kacagott, hogy hahotája el is űzte, az ég aljainál a napot. •A megoldás Múlt heti Ügyeskedj című rejtvényünknél az ábrát a fenti módon oszthattátok hat részre úgy, hogy mindegyikbe egy-egy különböző ábra kerüljön. A □□ A O□AO□O O O AO A □□ A I Matematikai fejtörő Sorozatunk 20. feladata az alábbi: Egy asszony eladta az első vevőnek a piacra vitt almák felét és egy fél almát, a második vevőnek meg az így megmaradt almák felét és egy fél almát. Ezután megmaradt 13 almája. Hány almát vitt a piacra és mennyit vásárolt az első, illetve a második vevő?• A megoldásokat a Tolna megyei Népújság szerkesztősége címére küldjétek: Szekszárd, Beloiannisz 1—3. 7100. Beküldési határidő: február 18. A levelezőlapra, borítékra írjátok rá: matematikusi fejtörő. Igen sok megoldást kaptunk 18. feladatunkra, s ezek kettő kivételével mind jók voltak. Majdnem mindannyian következtetéssel oldottátok meg a feladatot. Dicséretet érdemel Reigeisen Zsolt 6/d osztályos tanuló, a szekszárdi 3. számú iskolából, Papp András a szekszárdi 4. számú iskolából (lakcíme: Szekszárd, Kölcsey stp. 18.) és Sós Zsuzsanna, a bonyhádi 1. számú iskola 6. osztályos tanulója (lakcíme: Bonyhád, Kun Béla u. 8.). Külön örültünk annak, hogy a matematikával éppen csak ismerkedő Kovács Gábor (Bonyhád, Babin u. 8.) 2. osztályos tanuló is próbálkozik a megoldásokkal. Sok sikert! A megyei úttörőelnökség könyvjutalmában Pisi Erika 6/b. osztályos tanuló, a szekszárdi I. számú Áltatános Iskolából részesül. Most pedig nézzük a megoldást: Jelöljük a játékosokat A-val, B-vel és C-vel. Tételezzük fel, hogy az első játszmában A, a másodikban B, a harmadikban C vesztett. Mivel a harmadik játszma végén mindhármuknak 104 forintja lett, a második végén A-nak 52, B-nek 52 és C-nek 208 foriintja volt. Az első játszma végén A-nak 26, B-nek 182, C-nek 104 forintja volt. A játszmák megkezdése előtt A-nak 169, B-nek 91 és C-nek 52 forintja volt. NÉPÚJSÁG 13 A MECSEKI ÉRCBÁNYÁSZATI VÁLLALAT III. sz. bányaüzeme, Kővágószőlősön — autóbusszal Újmecsekaljáról mindössze 10—15 percnyire — BÁNYAMUNKÁRA 18-40 éves férfiakat FELVESZ a következő munkakörökbe és kereseti lehetőséggel: VÁJÁR 10-18 ezer Ft SEGÉDVÁJÁR 8-16 ezer Ft SZÁLLÍTÓCSILLÉS 6-7 ezer Ft A szállítócsillés munkakörbe felvettek — próbaidő után — a várvégre kerülhetnek, ahol 7-14 ezer forintos keresetet érhetnek el. Évi szabadság: 25—44 nap. Bányászati szakképzést biztosítunk. Kényelmes munkásszálló és egyéb kedvezmények. 1—2 éven belül lakásjuttatási lehetőség. ALKALMAZÁS! FELTÉTEL: alkalmassági vizsgálat. JELENTKEZNI lehet személyesen az üzemben, illetve a vállalat központjában, a munkaügyi osztályon. Pécs, 39-es dandár út 19. Érdeklődőknek felvételi tájékoztatót küldünk. Levélcímünk: Mecseki Ércbányászati Vállalat, III. sz. bányaüzem, Pécs, Pf.:121. 7614 Telefon: 15—856. (243) SZEKSZÁRD VÁROSI TANÁCS V. B. EGÉSZSÉGÜGYI SZAKISKOLA, SZEKSZÁRD IGAZGATÓJA felvételt hirdet AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKISKOLÁBA AZ 1983-84-ES TANÉVRE. Jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik -az általános iskola Vik. osztályát legalább közepes eredménnyel végezték el. Felvételi korhatár 14-16 év. Az iskola 3 éves. Elvégzése után általános ápolónői és általános asszisztensi szintképesítést nyújt. A 3 év alatt a hallgatók taullmányai eredményüktől függően 150—650 Ft-lg terjedő ösztöndíjtoam részesülnek. A jelentkezett tanulák I kollégiumi férőhelyre igényt tarthatnak. Jelentkezési határidő: 1983. március 20. (245) A TOLNA MEGYEI NÉPBOLT VÁLLALAT pályázatot hirdet A DOMBÓVÁRI 22. SZ. ABC BOLTVEZETŐI MUNKAKÖRÉRE. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: középfokú végzettség 2 éves gyakorlattal, vagy boltvezetői képesítés B éves gyakorlattal. Jelentkezés írásiban vagy személyesen (Szekszárdi, Széchenyi u. 20. szám oltott.) A jelentkezési határidő: 1983. március 15. (359) ?