Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

6 Képújság Kezdés előtt fél órával már érezni, látni leh­etett, hogy ez­úttal nagyobb le­sz az érdeklő­dés az ökölvívó­i mérkőzés iránt Pakson, miiatt korábban. Ez ért­hető, a patai csapatnak >NB III-es bemutatkozó mérkőzésére sokai­ voltak kíiványosulaik. "Hoz­závetőlegesen 6-700 néző volt a teremben, a­m­­­kor megkezdő­dött az ünnepélyes bevonulás, majd a versenyzők, edzők, a versenybíróság bemutatása. Számunkra Ikeillemes meglepe­téssel indult az NB II: mindkét csapat val­armennnyi súlycsoport­ban tudott versenyzőt állítani. A Borsodi Bányász edzője kez­dés előtt úgy­­ nyilatkozott, hogy szoros eredményt vár és szerin­te az­­ utolsó vagy az utolsó előt­ti párnál dől el a találkozó sorsa. Ifjúsági h­armatsúlyb­an Kar­­macsi László képviselte Paks színeit Iváncsik ellen. Az ellső menet második fellében Karm­a­­csi néhány Ijó ütéssel előnyre tett szert, vezetett és a máso­dik menet elején a rohamozó Iváncsu­kot szép balegyeneseivel megállította. A ha­rmadi­k me­netben ball- és jobbegyenesei sorra betaláltak, nem veszélyez­tette győzelmét az a néhány ütés, melyet ellenfelének sike­rült bevinnie. 2-0. Ifjúsági könnysúly: Orsós-Riczu. Nehéz ellenfelet kapott Orsós a magas növlésű, hosszú Ikarú fiú személyében. A Bor­sodi Bányász versenyzője kép­zettebbnek bizonyult, a mérkő­zésvezetőnek Orsósra a máso­dik menetben számolnia is kel­lett. A szünetben a paksiak je­lezték: feladják a kiillátástallan küzdelmet. 2-2. (Ered­ményl­­ir­­detés után taps, ezzel is jelez­te a közönség, hogy Riczu jobb ralit.) Ifjúsági kisváltósúly: Kaizsai- Orosz. Kevesebbet és pantafid­­inalbbut ütött az alacsonyabb Karsai az első menetben, de a másod­­ik men­etben már néhány váratl­an, gyors sorozatot lát a közönség, Kamsait nem tiszteli ellenfelét. A harmadik menet­ben Orosz lerohanja Karsait, aki megérd­em­elten nyeri a mérkőzést. I Karsai keménylköté­­sű öklösivánnak bizonyult, de Sok volt a szab­állytall­an ütése. 2-4. Ifjúsági nagyváltósúly: Eigen­­brót—Mező. Az első menet vé­géig Eigienbrót fölényét hozta, a gong megszólalása előtt né­hány másodperccel Eigenbrót kiütötte Mezőt. 4-4. Ánvaii—I­saszegit. Nagy találga­tás előzte meg a két válogatott fiú összecsapását. Az érdeklő­dés nem volt falllaptalan, mert a két fiú bemutatta az ökölvívás összes szépségeit. Az első me­netben kölcsönösen sok volt az ütés, de mindketten jól védték magukat. Isaszegh­ egy árnya­lattal többet kezdeményezett, mml­nt Arva­i. A második menet hasonlóan szép­­ küzdelmet ho­zott, ah­ol kiegyenlítődött a küz­delem. A harmadik­­ menetre Ár­vái fölényb­e került, többet kez­deményezett, ütései többször el­találták Ilsaszergi­t, mint fordít­va. A mérkőzés sportszerűségé­re jellemző, hogy a bírónak mindössze egyszer kellett köz­beavatkozni, a második menet­ben Isaszeg­it figyelmeztetei­ egy tenyeres ütésért. A pontozóbí­­rók 3-1 különbséggel Árváit lát­ták jobb­nak, így őt hiird­ették ki győztesnek: 6-4. A közönség­­ percekig ünnepelte, éljenezte a két kitömő képességű ökölvívót. Harmatsúly: Nyiri-IBIiíhOiri­iMár az első menetben jobbnak bi­zonyult­­ Nyíri, ügyesen elk­éplke­­­dett és az alkalmas másodperc­ben ütött. A második menet is enyhe nyi­rii fölényt hozott, a harmadik menetben kitűnően ha­sznosította taktikai képzett­ségét, balegyeneseivel távol tartotta magától ellenfelét, nem vette át a borsodi fiú harcmodorát, a belharcot és megérdemelten győzött. 8-4. Pehelysúly: Rostás^Gulyás. Kevés eseményt hozott az első menet, Gu­lyá­s támadott, Ros­tás intést is kapott, így Duma­ijecz edző szünetben feladta a mérkőzést. Gulyás szemmel lát­hatóan a n­agy ütésekre, a KO-ra összpontosított és Duna­­jecz edző — nagyon helyesen — ,ettől megkímélte versenyzőjét. 8-6. Könnyűsúly: Szekeres—­ Csen­ged. A Borsodi Bányász ver­senyzője már az első menet­ben nagy fölénybe került, a má­sodik menetben, különösen be­l- Shardbain „villogott". Szekeresre a mérkőzésvezetőnek számolni kellett, így a menet végén Du­­najecz edző feladta a mérkő­zést. SzekereSnek mintha erőn­léti gondjai lennének. 8-8. Kisváltósúly: Magyari-Bara. Az első menet sok kemény ütést és vele együtt szabályta­lanságot hozott. A második menet­ben folytatódott a „pank­­ráció", először Barát, majd Ma­gyart intette meg a m­ér­kőzés­­vezettő. A harmadik menetben mindkét versenyzőt intették. A három menetre a rendkívül sok­­ szabálytalanság volt a jellem­ző. Ennyi fejelés, fogás, tenye­res még tíz mérkőzésre k­is sok­­ lenne. A pontozók 3-1-re Barát jelölték győztesnek. 8-10. Váltósúly: Hári—Pamlényi. Az első menet keveset hozott a sportág szépségéből. A máso­dik menetiben i Házi egyenesek­kel próbálta Pamllény­it legyőz­ni, ez részben sikerült, hisz Paimlényire a mér­kőzésvezető­­nek már számolni is kelllett. Et­től kezdve élénkült az iram. A harmadik menetben Hárit fi­gyelmeztette a bíró, sok volt a fogás, a tolás, a dulakodás, a­­ menet közepén Pamlényi i­s ka­pott figyelmeztetést. .Hári a mu­tatott teljesítményénél többet tud, kellemetlen ellenfelet ka­pott Paimlényi személyében. 10-10. Nagyváltósúly:­ Torma—Far­kas. Az első menetben Torma irányított, jól időzített ütései rendre betaláltak. A második menetben Farkasra már szó­tmért a mérkőzésvezető. A kö­vetkező perc nagy fordulatot hozott. Torma már nem tudott irányítani, sőt egy nagy ütést beszedett és a gongszóv­al egy­­időiben padlóra került. A har­madik menetben azon­ban Tor­ma nem engedte magára eről­tetni a bellharcot, egyeneseivel távol tartotta ellenféllét és ke­mény ütésleivel irányított. A kö­zönség haing orkánja közepette Torma pontozással nyerte a mérkőzést. 12-10. Középsúly: Virág—Bodnár. Mindössze egyme­netes mérkő­zés volt. A 3. perc végén re­pült a törölköző, a Borsodi Bá­nyász edzője feladta­ a mérkő­zést. 14-10. Félnehézsúly: Erős—Gsépá­nyi. Erős junior, Gsépáinyi fel­­ inőttválogatott. Itt is nagy volt a találgatás, melyik fiú skerül­t k­i a­z összecsal­­ásból győztesen. Mi tagadás, a sokszoros felnőtt­­válogatott Csépányi volt az esé­lyesebb­­ a fiata­l Erőssel szem­ben. A mérkőzés aztán nagy meglepetést hozott. Az első menetben Csépányi támadott, Erős ügyesen ellépkedett és az alkalmas pillanat­ban egyene­seivel pontosa­n szürkéit. A má­sodik menet má­sodi­k percében Csépárny­ira először számolni­a kellett a mér­kőzésvezetőinek, majd intést i­s kapott. Ekkor már Erős fölénybe került. Az első és a második menetben Erős jelentős előnyt szerzett magáénak, ide erre szükség is volt, mert a harmadik menet­iben Csépányi nagy erővel ro­hamozott, Erős elfáradt és az­­ utolsó pereiben a patai verseny­ző­­ már emelni i­s alig tudta a kezét. Ekkor a mér­kőzésvezető számolt Erősre, majd néhány ütésváltás és megszólalt a gong. A közönség Ikarusiba­n, ütemesen kiabálta: Szép volt Lajos... Az eredményhirdetés: pontozással győz Erős. 16-10. Nehézsúly: Szőke—1 Poruib­íjánsziki. Tipikus nehézsúlyú mérkőzés: sok fogás, szab­á­ly­­tallan ütés, szuszogással. A há­rom menet alapján győz Szőke. 18-10.­ ­ Ny -­Fotó: Horváth Béla Ökölvívó NB II Paksi SE­Borsodi Bányász 18-10 Erős (balról) okozta a nap szép meglepetését, legyőzte Csépányit A két válogatott mérkőzése. Balról Árvai, jobbról Isaszegi. Az egyetlen KO-győztes, Eigenbrot győzelmét hirdeti a mér­kőzésvezető. 1983. február 15. Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve ? Átnéztük a Toknái Naplót, kíváncsiak voltunk arra, hogy mirőll írt 1953 februárjában. Meglepő írásokat találtunk, olya­n nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már töb­­bé-kevésbé feledésbe merültek. Hiába, a harminc év nagy idő, ennek ellenéire vannak a cikkekben olyan megállapítá­sok, észrevételek, melyeik még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent írásokat. A társadalmi szövetségek jelentéseiből Tolna megye Testnevelési és Sportbizottsága mellett műkö­dő társadalmi szövetségek 1952. évi jelentése szerint az elmúlt évben a labdarúgás, a kosárlabda és az atlétika mű­ködött­­ jól, az ökölvívás, a birkó­zás, a motorsport, az úszás és vízil­abdázás kielégítően, a röp­labda, az asztalitenisz, a sakk és a torna rosszul az űzött sportágak közül. Labdarúgásban a bajnokság elején beindult 100 csapat kö­zül 84 játszotta végig az évet. Különösen nagy volt a lemor­zsolódás a gyönki járási baj­nokságban, ahol mindössze két sportkör fejezte be a bajnok­ságot. A paksi járás volt az elmúlt évben az egyetlen, amelyben nem rendezték meg a járási bajnokság küzdelmeit. Ökölvívással az elmúlt év vé­gén 11 sportkör foglalkozott. Tekintettel azonban arra, hogy három az év utolsó negyedé­ben kezdte meg működését, a kettő pedig nem működött kel­lőképpen, végeredményben hat olyan sportköre volt a megyé­nek, amely intenzív működést fejtett ki. Hiba volt, hogy csak barátságos csapatmérkőzéseket játszottak egymással a hivata­los egyéni bajnokságokon kí­vül és a sportkörök, egyéni ■ minősítő versenyeket sem ren­deztek. 178 versenyző közül 16 szerzett III. osztályú és 27 ifjú­sági minősítést. Többen sze­reztek ugyan jogot a minősí­tésre, de a sportkörök még mindig nem állnak feladatuk magaslatán a minősítéssel kap­csolatban. Megállapítja a szak­­szövetség évi jelentésében,­­hogy az ökölvívósport további fejlődését erősen akadályozza a havi 200 forintos teremhasz­­nálati díj. Kosárlabdában 125 játékos­­ szerepelt az elmúlt évben. Ezek közül 87-en szereztek minősí­tést. Nagy a szakkáderhiány edzőkben, de sok hiányosság mutatkozott a játékvezetés te­rén is. Ezen úgy igyekeztek se­gíteni, hogy az elmúlt évben társadalmi edzőképző és játék­vezetői tanfolyamot rendezn­ek. Javítani kell a szakszövetség­nek is az elmúlt évi munká­ján. A kosárlabda-szakszöv­et­­ség is szóvá teszi jelentésében a magas teremhasználati díja­kat. Atlétikában tovább tartott 1952-ben a mennyiségi és a minőségi fejlődés. Különösen Szekszá­rdon, Bonyhádon, Gyönkön és Dombóvá­rott ala­kult ki komoly élet. Megoldást nyert az elmúlt év folyamán, hogy a dombóvári ált. gimm. versenyzőit ne a szomszéd me­gyebeli Komló, hanem az otta­ni Lokomotív patronálja. Igen furcsa helyzet állt elő emiatt: a dombóvári versenyzők nem a dombóvári, hanem a komlói járási bajnokságokban vettek részt. A Béke Spartakiád sok új tehetséges versenyzőt hozott felszínre, de eredményesnek bizonyult a 30 város atlétikai pontversenyén való részvétel is. Az elmúlt év eredményei közé tartozik az is, hogy Duna­­fölldváron és Hőgyészen is megindult az atlétika a Spar­tacus, illetve a Traktor keretén belüli. A kielégítően működött sport­ágak működése azért esik ki­fogás alá, mert önmaguk alig kezdeményeztek valamit és a bajnoki versenyeket éppen cstaík hogy megrendezték, vagy pe­dig e téren is akadt kifogá­solni való. Változatlanul hal­doklott az­ elmúlt évben a röp­labda, a szertorna­, a sakk és bizonyos vonatkozásban az asztaliteniszsport is. Mi változott azóta? Nézzük röviden, mennyi vál­tozás történt azóta a sport­ágakban. Az egykori 100 lab­darúgócsapat helyett ma hat­van vesz részt különböző szin­tű bajnokságokban. A számok alapján tehát visszaesés állott be. Harminc éve viszont nem voltak kispályás bajnokságok — mint napjainkban —, melye­ken legalább 30-40 csapat vesz részt a megyében. Har­minc év minden területen sok változást hozott, a kis telepü­léseken, ahol valaha esemény­számba ment egy labdarúgás ma nincs csapat, ette olyan na­gyon nem is hiányzik, hisz a motorkerékpár, autó, valamint a televízió nagy számú megje­lenése magával hozta az igé­nyek változását is. Az ökölvívá­snál viszont más a helyzet. A fenti cikk szerint 11 sportkörnél volt ökölvívás, ebből hat olyan egyesület volt, ahol intenzív munka folyt. 178 ökölvívó szerzett minősítést (minden bizonnyal sokan vol­tak, akiket nem miinősítettek). Az egykori krónikás panaszko­dik, hogy a fejlődést akadá­lyozza a havi 200 forintos te-kosárlabdában a 30 év mi­nőségi fejlődést hozott. Van egy NB I-es és három NB II-es csapata a megyének. Igaz, ezek közül van olyan, ahol mérkő­zés előtt komoly gondot okoz hét-nyolc játékost beöltöztetni, pályára küldeni. Megszűnt a szakemberhiány, vannak jó já­tékvezetőink is. A minőségi fej­lődéssel­ párhuzamosan azon­ban mennyiségileg nagy a vis­­­s­zaesés. Atlétikában nagy változást hozott a 30 év. Az említett négy hely (Szetazárd, Bonyhádi, Gyönk, Dombóvár) mellett to­vábbi erős bázisok alakultak ki a megyében, igaz, hogy Gyönkön megszűnt a­z atlétikai élet, összességében óriási a minőségi, egyben a mennyisé­gi fejlődés is. Kár, hogy az eredmények között említett Du­­naföldvár és Hőgyész atlétikai szakosztálya közül az utóbbi­nál évek óta szünet van. Ami 30 éve „haldoklott" röp­labda, szertorna, sakk és asz­talitenisz. Nézzük sorjában. A röplabda akkor haldoklott, az­rém­ használati díj. Bizony ez már rég vol­t ... Igaz, az sem tegnap volt, hogy annyi ököl­vívót lehetett találni a megyé­ben. Az egykori hat egyesület közül ma csak Pakson és Dom­­bóvárott találni ökölvívó-szak­osztályt. Bonyhádon vegetál a szakosztály, pedig mindössze 13 hónapja, hogy a MÖSZ 20 ezer forintot adott felszerelés­re, melegítő vásárlásra. óta teljesen meghalt a szertor­nához hasonlóan. Sakksport­ágban történt minimális minő­ségi, de főleg szervezetileg fej­lődés. Az asztalitenisz-sportban viszont egyérte­llmű az előrelé­pés, elég ha itt csak a Tolnai Vörös Lobogó női szakosztályát említjük és az NB II-es, NB Ill­as csapatainkat, de dicséretes a megyebajnokság jól működő gépezete is.

Next