Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
1983. február 10. A közoktatás kérdései Liberalizmus a nevelésben Követelek tőled, mert tisztellek Sokan vélekednek úgy, hogy a mostani fiatalok, a tíz-húsz évesek jóval fegyelmezetlenebbek, mint a jelenlegi középkorú nemzedék volt annak idején, és ezért miindenekelőtt az iskola a felelős, nem a család. Manapság mind gyakrabban tapasztalható az oktatási intézményeik elmarasztalása az ifjúság viselkedése, munkához való viszonya miatt is. Azt hiszem, fölösleges volna felvenni a kesztyűt, harsányan és hosszasan bizonygatni, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak, mint apáik voltak ifjúkorukban. Legfeljebb mások. De ha igaz is az kimarasztalás: az ifjúság mindig olyan, amilyenné őket a mindenkori felnőttek formálják. E kérdésről az újságírónak csaknem annyiszor áll módjában beszélgetni, ahányszor munkája során közügyek iránt felelősséggel érdeklődő emberekkel találkozik. Hogy a gyerekek, fiatalok fegyelmezetlensége mégis akkor kerül, „terítékre"leghamarabb, ha a partner pedagógus, szinte magától értetődő. Az elfoglaltság nyomása a hangoskodó közvélemény részéről rájuk nehezedik a leghamarabb. Országgyűlsi képviselőink pedagógus tagjai közül Szászi Gáborral beszélgettem erről, akkor, amikor képviselői munkájáról készítettem vele interjút. S azóta számos alkalommal jutott eszembe a pedagógus képviselő, akkor tett kijelentése, az, hogy saját felnőtt felelősségünket is kereshetnénk [már, amikor ítélkezünk, s gyakorta úgy, mintha mii imagunk nem lettünk volna gyerekek, bohóságokra kapható ifjak. Mit van ebben idézésre érdemes új? Meg kell hagyni, semmit. De megszívlelendő van.. Még akkor is, ha az elnyűtt fegyelmi kérdéseknél van sokkal-sokkal izgalmasabb. Mi lenne az? Hogy helyesen neveljük-e gyermekeinket az utóbbi időben, állítunk-e eléjük erőfeszítésekre késztető követelményeket? Az sem érdektelen és már visszatérő társadalmi probléma, hogy végül is ki foglalkozzék a nevelésükkel: kizárólag az isikola? Netán a család? A társadalom? Nem is egyszerű kérdések ezek, mégis hányan rávágják, szinte gondolkodás nélkül, talán a felelősség áthárításának szándékával: természetesen az iskola neveljen, elvégre az a dolga, hiszen a jelenlegi hajszolt életvitel mellett a szülőnek nem jut ideje — vagy csaik nagyon kevés — a gyerekével bajlódni munka után. Kényelmes álláspont, mely nem számol a nevelés társadalmi jellegével. Mert az iskola sohasem egyedül és nem elszigetelten végezte - végzi - az ifjúság oktatását-n nevelését, hanem sajátos társadalmi munkamegosztásban. Régesrégóta, mióta csak iskola az iskola. Példának okáért az utca éppúgy hatással van az iskolai tanulókra, mint a családi környezet, a sportegyesület, a társadalmi szervezetek, illetve később a munkahely. Újabban egyre többször érezhetjük saját bőrünkön, hogy lám, mire megy az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola nevelési céljaival, elsősorban a közömbösségből fakadó, ez idő tájt terjedőben levő liberalizmus miatt. Mit jelent a pedagógiai --------- liberalizmus valójában? Némelyeknél elvtelen engedékenységet a fiatalság magatartási hibáival és munkafegyelmének lazulásával kapcsolatban, a követelmények meglepően alacsonyra állítását, nemegyszer hangzatos jelszavak kíséretében. Másoknál a személyiség korlátlan kiteljesítéseinek követelése — amit „maradi szülők és vaskalapos pedagógusok" minden rendelkezésükre álló eszközzel megakadályoznak - csap át liberalizmusba. Pedagógusaink véleménye az iskolai nevelés helyzetéről korántsem egységes, ám azt szinte egyöntetűen kifogásolják, hogy a liberális méretek, s a rájuk épülő magatartásminták nyomán sok iskolában meglazultak a rend eresztékei, mégpedig oly mértékben, ahogy a fegyelmezetlenség bizonyos tünetei a társadalomban is megfigyelhetők, például a munkahelyi lazaságokban, a kultúrájában utcai viselkedésiben, általában az emberi kapcsolatok minőségének romlásában. Riadalomra persze azért nincsen ok, de hiba volna alaptalan riogatásnak tekinteni az iskolákból időnként érkező vászjeleket. A neveléssel szemben tanúsított közöny következményei mellett soha nem szabad szó nélkül elmenni. Elsüllyedtek volna a követelmények az iskolában, a mindennapi életben? Ki mer erre határozott igennel vagy nemmel válaszolni? Az biztos, környezetünk számos példával illusztrálta, hogy rengeteg szülő nem kéri számon gyermekétől a kötelesség elmulasztását. Ki ezért, ki azért. „A követelés: embertelenség" — értelmiségi körökben néha még ez a „fapados" teória is elhangzik a szülői tehetetlenség mentségeként, holott semminemű alapja nincsen. Épp az ellenkezője igaz: a követelés emberi mivoltunkból következik, mert a munkával függi össze, ami tudvalevőleg emberi lényeg. Követelek tőled, mert tisztellek — így hangzik a nagy pedagógus, Mlakarenkó tanítása. A liberális nevelési nézetek a mai sok vonatkozásban elkényelmesedett életnek afféle vadhajtásai, melyeket minél előbb le kellene nyesni: talán madd azok is ráébrednek ennek szükségességére, akik, ma mlég lelkes hívei a túlzó engedékenységnek, akik közömbös szemlélői a fiatalok magatartási zavarainak. A rend, a fegyelem meg 11 ■" ........... szilárdításának pártján álló pedagógusok jó ügyet képviselnek akkor, amikor egy tapodtat sem engednek abból, hogy a tanulóifjúságot kötelességtudatra, következetes helytállásra neveljék. Rend nélkül a szocialista demokrácia csak buborék, rend nélküli a szabadság is „szélbe írott betű". Annak az értelmes társadalmi együttélésnek a megvalósításán kell fáradoznunk, amely a régi világ kaszárnyai fegyelmét, ahogy Lenin mondta, a munkások és a parasztok öntudatos fegyelmével helyettesíti. -la Jogpropagandánk helyzete. A jogpropagandának, agitációnak feladata a törvényesség betartásának, betartattásának segítése, a szocialista demokrácia fejlesztése, az állampolgári jogok és kötelességek összhangjának érvényesítése és a dolgozó emberek mind szélesebb körének bevonása a közügyek intézésébe. A tét tehát óriási, s ez érzékelhető annak az érdeklődésnek a növekedésében is, amely a jogi kérdések iránt az állampolgárok részéről megnyilvánul. Fogalmazhatunk úgy is, hogy társadalmi igény a jogok és kötelességek mind mélyebb megismerése a lehetőségek határain belül közérthető jogi ismeretterjesztés útján. Jogpropagandánknak itt a szűkebb hazában, a megyében is kiterjedt intézményhálózata van. A munkában részt vesznek az állami, szövetkezeti, társadalmi és mozgalmi szervek, amelyek tevékenységének koordinálása a Tolna megyei Tanács igazgatási bizottságának, illetve a megyei tanács szervezési és jogi osztályának állandó feladata, kapcsolatát tartva a jogi felvilágosítást végző szervekkel. A formák — mint azt tapasztalhatjuk — változatosak, s tulajdonképpen ez a. .kulcsa annak, hogy a jogi ismeretterjesztés, felvilágosítás az állampolgárok széles rétegeihez jut el. Vegyük a legismertebbeket, minnt amilyenek a tanácstagi beszámolók, falugyűlések, a konkrét jogterületekhez kapcsolódó egyedi előadások, amelyeket elsősorban a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek végeznek. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tanácsi ügyfélszolgálati irodák, a bírói, ügyészi, rendőri fogadónapok is jól betöltik feladataikat, s olymódom hogy számos ügyet oldanak meg hivatalos eljárás néküli megkímélve az állampolgárokat a felesleges utánajárás időrabló bosszúságaitól. Egyébként az állami szervek munkabtársai szívesen vett feladatként járnak el tanintézeteinkbe, ahol talán a legeredményesebben végezhető a jogi ismeretterjesztés munkája. Sajnos az ötnapos tanítási hét bevezetésével szűkültek ezek a lehetőségek a diákok leterhelésének növekedése miatt. Lehetséges viszont az általános iskolák felső tagozatán több tárgy keretében az állampolgári jogok és kötelességek megismerése. A középiskolákban a történelem és a világnézetünk alapjai tantárgyak szolgálnak az állapvető jogi ismeretek elsajátítására. Kedveltekké váltak azok az osztályfőnöki órák is, melyeken rendőrtisztek tartanak tájékoztatókat. Több középiskolánkban a KISZ-szervezetek a rendezői azoknak a tájékoztatóknak, melyeknek tárgyai változó. Szólnak a tájékoztatók a munkajog, a büntető- és polgári jog egyes kérdéseiről. A jogpropaganda témái közül a jogszabályismertetések a leggyakoribbak, de nem kevés előadás, tájékoztató hangzik el a társadalmi tulajdonvédelem, bűnügyi,, ifjúságvédelmi, közlekedésbiztonsági témakörökből sem. Gyakran kiállítások, fórumok kapcsán, melyeket munkahelyek és tanintézetek egyaránt kérnek. A tömegszervezetek és mozgalmaik sajátos eszközeikkel kapcsolódnak be a jogpropagandába. A Hazafias Népfront feladatai például a mindennapi állampolgári és az alkotmányjogi ismeretek gyarapítására törekszik. A szakszervezetek dolga az egyes társadalombiztosítási, munkaügyi kérdésekkel összefüggő, jogmagyarázó fórumok szervezése. A szakszervezetek jogpropaganda tevékenységének fontos szervezeti kereteket ad a jogsegélyszolgálat is. A TIT megyei szervezetének jogi szakosztályai több jó kezdeményezéssel igyekezett bővíteni az elmúlt években a jogi ’ismeretterjesztés téma árát Az értékelés summázata? A párt-ok megállapítottai, hogy jogpropaganda tevékenységükkel az arra hivatott szervek hozzájárulnak az állampolgárok jogtudatának fejlesztéséhez. Mérhető ez több vonatkozásban is. A dolgozók munkajogi ismereteinek megalapozottságára vall például az, hogy mind kisebb számban foglalkoztatják alaptalan kérelmekkel a döntőbizottságokat. De ... csökken a különböző állami szervekhez benyújtott, alaptalan beadványok, panaszügyek száma is. A pozitív eredmények mellett a jogpropaganda munkának vannak szervezési és tartalmi hiányosságai. Az állampolgári fegyelem erősítése, a társadalomellenes magatartások visszaszorítása érdekében közérthetőbben és szervezettebben kell a jövőben folytatni a jogi ismeretterjesztést, figyelemmel a társadalmunkban meglévő negatív jelenségekre, s koncentrálva — a XII. pártkongresszus határozataiból eredően — az állami tevékenységie, a törvénysértések megelőzésére, a jog önkéntes követésére. NÉPÚJSÁG 5 Személyiségfejlesztő kísérlet „Legyél az anyukám!” Mint ismeretes, a megyei tanács szekszárdi csecsemőotthona 1972 óta működik. Az intézmény - melyről elég sokszor írtunk imát — mind építészeti adottságaiban, mind pedig személyi és tárrgyi fellételeiben optimális lehetőséget biztosít a benne elhelyezett állami gondozott gyermekek ellátósáihoz. Mivel a hetvenes években a megyeszékhelyen komoly bölcsődei gondok jelentkeztek, ennek enyhítésére a csecsemőotthon egyik pavilonját ideiglenesen bölcsődeként üzemeltették. Lassan két éve annak, hogy az említett szorító gondok megszűntek. Vagyis a városi bölcsődék minden apróságot föl tudnak venni, az otthon kihasználtság 1 százaléka így alaposan csökkent. Ekkor a megyei tanács egészségügyi osztálya olyan kéréssel fordult az Egészségügyi Minisztérium anya- és gyermekvédelmi főosztályához, hogy az intézmény a továbbiakban óvodai feladatokat is elláthasson, vagyis ne csak három-, hanem folyamatosan - hatéves korig nevelhesse az állami gondozott gyermekeket. A minisztérium hozzájárult, hogy kísérleti jelleggel az intézmény egy részét átszervezzék óvodává, s működtetéséhez megadta a szükséges szakmai szempontokat is. — Azonkívül, hogy alacsony kihasználtsággal működött a csecsemőotthon, miért volt szükség az átszervezésre, ami 1981. szeptember elsejével meg is történt? - kérdeztem dr. Futár Rajmundnétól, a csecsemőotthon igazgató főorvosától. - Az otthoniban nevelkedő gyermekek és a gondozónők között mély érzelmi kapcsolat alakul kii. Tapasztalatunk, hogy ennek a tartós személyi kapcsolatnak és a megszokott környezetnek a legkritikusabb — hároméves — korban való elvesztése az érzelmileg egyébként is sérült állami gondozott gyerekeknek súlyos megrázkódtatást jelent. Az áthelyezést megsínylik a gyerekek, sőt többségüknél ezt követően érzelmi, és értelmi visszafejlődés tapasztalható. Azt reméljük, hogy ezzel a megoldással talán sikerül elérnünk, hogy a gyermekek többsége az állandó környezetben a személyhez kötődés biztonságérzetével mentesüljön hároméves korban a környezetváltozás megrázó és negatív következményeitől. — Jelenleg hány óvodás korú gyermek van a csecsemőotthoniban? — Negyvenöt. És számuk jövőre tovább emelkedik. De csak oly mértékben, amely mellett biztosítani tudjuk minden csecsemőotthoni gondozásra szoruló 3 év alatti kisgyermek felvételét és azt, hogy az intézet kihasználtsága ne emelkedjék az optimális 80 százalék fölé. Vagyis feltételeink közé tartozik, hogy a gondozás és a nevelés ne váljék mechanikussá, a szakmai színvonal pedig hajszálnyit se ejsék. — Hogyan bővítették a személyzet létszámát e cél érdekében? — Hét óvónőt és egy szakképzetlen pedagógust alkalmazunk. (Az utóbbi szeretné elvégezni a profinak megfelelő főiskolát.) Tehát napi hat órában ők foglalkoznak a gyerekekkel, a továbbiakban pedig a három műszakban dolgozó - már megszokott gondozónőkhöz kerülnek vissza. Közöttük nagyon jó a kapcsolat, és egységes nevelési elvek alapján dolgoznak. Ugyancsak jó és korrekt a kapcsolat az intézet és a megyei művelődési osztály között, amelynek szakemberei irányítják és segítik a csecsemőotthoni óvoda munkáját. *Míg korábban hároméves korukban kerültek át Szekszárdról Hőgyészre, a Petőfi Sándor Nevelőotthonba a gyerekek, most hatéves korba tolódik a ,,költözés" ideje. E változással a hőgyészi nevelőotthon óvodai létszáma csökken. A korábbi százas létszám helyett most mindössze nelgyranthat óvodást nevelnek, főként 5-6 éveseket, és azokat a 3-5 éves gyerekeiket, akik időközben kerültek állami gondozásba. — Intézetünkben 156 az iskolás kanalák létszáma. Velük tíz iskolacsoportban foglalkozunk — tájékoztat Fonyódi Béláné,igazgatóhelyettes. - Az, hogy az óvodások száma mindössze negyvenhat,igen nagy előnyt jelent, mert az alacsonyabb létszámú csoportokban több idő és energia jut egy-egy gyerekre. Viszont arra vonatkozó tapasztalatunk még nincsen, hogy mennyire rázza meg majd a gyerekeket, ha hatesztendős korukban kell megválniuk megszokott környezetűiktől, szeretett gondozónőiktől — teszi hozzá és elkomolyul. Még mi, akik már évek óta állami gondozott gyerekekkel foglalkozunk, mi sem tudtunk hozzáedződni a sok szomorú és megrázó gyermeki gondhoz, könnyhöz. Rettenetes, ahogyan a kicsik vágynak a Ifcaipcsokrtokba. Ahogy idegeneket szólítanak meg és kérik: „Legyél az anyukám!” — Sok gyereknek nincs tapasztalata, hogy milyen családban élni, de vágyik, hogy valaki csak az övé legyen - folytatja Balázs Istvánná, a nevelőotthon igazgatónője. - Nálunk is van „tartós születésnapja" minden gyereknek, szeretjük őket... de délben, vagy este mindig elválunk tőlük. — Vajon mit jelent majd a gyerekeknek az átállás hatéves korukdban? Akkor, amikor egyszerre kell megszokniuk az új környezetet, vagyis az új otthont, az új pajtásokat, s ezenkívül az iskolába járást is? — Erre nincsen tapasztalatunk. Csak reménykedünk, hogy az átszervezés beválik - válaszul az igazgatónő. - Viszont tény, hogy a szóban forgó átszervezéssel területünk és helyiségeink megmaradtak és a korábbi 200-as gyermeklétszám helyett csak 160-ról kell gondoskodnunk. V. HORVATH M. Ovis-torna a csecsemőotthonban Uzsonnaidő a nevelőotthonban „Kedves” Könyvtáros, író, újságíró számára az olvasó mindig kedves. Elméletben, melyre a gyakorlat olykor rácáfol. Ez a cáfolat akkor érzékelhető a legjobban, amikor a megyei könyvtárban összecsomagolnak egy-egy terjedelmes köteg iratot és valamelyik dolgozó felballag vele a bíróság irányába. Az Iratok dokumentumokat tartalmaznak azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor kölcsönzött könyvet, mikor járt le a kölcsönzési határidő, hányszor szólítottak fel a visszaadásra. Mindennek nemcsak azért van „anyagi vonzata”, mert a könyv önmagában is érték. Hanem azért is, mert a felszólító olvasók a lapokat, ajánlott küldeményeket a posta nem ingyen kézbesíti. Egy ügyes számviteli szakember kiszámíthatná, hogy a mások trehányságával bajlódók (könyvtáros, postás, bírósági dolgozók sara) munkabére milyen arányban lehetne ideterhelhető. Pedig nem lehet agresszív könyvtárosokról beszélni. A szedres B. János 1978. novemberében kölcsönzött. Az első nyomatékos felszólítás csak 1979. április 9-én ment el a címére. A bírósági az idén februárban. Ez idő alatt persze a nála lévő könyveket más nem olvashatta. Gs. Zsuzsannának (Szekszárdi alighanem birtokában lehetett „A II. világháború története” első és ötödik kötete, mert csak a II., III., IV. és VI.kötetet kölcsönözte. Az érték 540 forint, ha az ugyancsak nála lévő Világtörténettel is megszaporítjuk, akkor 700. G. Juliánna (Szekszárd) egy értékes Ortutay-mű iránt lobbant,olthatatlan szerelemre: á. 250 forint. Cz. Lászlót (ugyancsak Szekszárd) a 100 forintos Munkásmozgalom történeti lexikon vonzotta. Az ízlések ismeretes módon különbözők, ami azt a hitet ébreszthetné, hogy az ízléstelenség is. Ebben az esetben nem. Ha ugyan nem túl szelíd „ízléstelenségben" elmarasztalni mindazokat, akik — a nagyon kevés csakugyan feledékenyt leszámítva — egész egyszerűen csak loptak... O. I.