Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
6 tZÉPÚJSÁG Hírek A magyar belügyi ifjúsági labdarúgó-válogatott tagjaként Juhász Béla és Nagy Zoltán, a Szekszárdi Dózsa játékosai Berlinbe utaztak, ahol nemzetközi tornán vesznek részt.A Komlón barátságos kosárlabda-mérkőzésen találkozott a Baranya megyei Vízmű SK és a Dombóvári VMSE öregfiúk csapata. A dombóváriak 41-29-es félidő után 71-58-ra nyertek. A vasutasegyüttes legeredményesebb dobói: Czétány (18), Bogdán (16), Várallyai (16) és dr. Radochay (15) voltak. * A paksi városi-járási sportfelügyelőség június 26-án a városi sporttelepen rendezi meg a Falusi Dolgozók Spartakiádja 1983. évi atlétikai, kézilabda és kispályás labdarúgás járási döntőjét. ♦ Szekszárd lesz a házigazdája június 18—21. között a labdarúgó úttörő-olimpia területi döntőjének. A Dózsa sporttelepén a következő négy csapat vív körmérkőzéses tornát: Ajka, Tatabánya, Budapest, Ungvár úti iskola és a Szekszárd, III-as sz. iskola.* Az MMG—AM szekszárdi gyáregysége június 18—19-én vállalati tömegsportnapokat rendez Szekszárdon. A városi sporttelepen kispályás labdarúgásban, a műszergyár KISZ-klubjában és ebédlőjében pedig asztalitenisz és sakk sportágakban vetélkednek a csapatok. Horgászversenyre is sor kerül az első napon, a Füstös-tónál. A kétnapos rendezvénysorozaton az MMG—AM budapesti központ, a budapesti 8-as gyáregység, továbbá a kecskeméti, a bicskei és a szekszárdi gyáregység, valamint a KFT csapatai vetélkednek. Atlétika Területi minősítő verseny Nagy érdeklődés kísérte a Tolna megyei Atlétikai Szövetség Szekszárdon rendezett területi versenyét. A szomszéd megyékből ellátogatók nem csalódtak, mivel néhány versenyszámban igen színvonalas küzdelmek alakultak ki. Kovács Miklós (Sz. Dózsa) végre magára talált magasugrásban. Tisztán ugrotta a 210 cm-t és 215-ön is volt biztató kísérlete. Pálinkás Gábor (Sz. Dózsa) kétszer ugrott távolba 690 cm felett. A 10 km-es gyaloglást utolsó versenyszámként bonyolították le a rendezők. A kellemes, nem túl meleg időben Kovács László percen belüli ragyogó teljesítménnyel, az IBV kiküldetési szintnél 33 másodperccel jobb idővel haladt át elsőként a célon. Jobb eredmények: Férfiak: 200 m: Pálinkás 23,3, Benizs 24,6, Csirzó 24,9 (mindhárom Sz. Dózsa). 400 m: Sövér 53,6, Uhlár 53,6 (mindkettő Sz. Dózsa). 10 km gyaloglás: Kovács (Sz. Dózsa) 45:57,0 (új megyei ifjúsági csúcs: Régi Kovács, Sz. Dózsa, 47:13,0, 1983.). 300 gát ifjúsági: Vácz (Dunaföldvár) 42,5, Bordás (Sz. Dózsa) 43,2. 300 gát serdülő: Torma (Tamási) 43,5. Magasugrás: Kovács (Sz. Dózsa) 210, Tóth (Paksi SE) 185, Posta (Sz. Dózsa) 180. Távolugrás: Pálinkás (Sz. Dózsa) 698, Szabó (Paks) 663, Boldis (Sz. Dózsa) 611. Súlylökés (7,25): Tóth (Sz. Dózsa) 14,97, Greschner (Dombóvár) 13,02. Diszkoszvetés (1,5): Kollár 45,60, Propszt 42,56 (mindkettő Sz. Dózsa). Nők: 200 m: Gadó (Sz. Dózsa) 26,8. 800 m: Gombár 2:23,9, Horváth 2:24,8 (mindkettő Sz. Dózsa). 1500 m: Sipőcz (Sz. Dózsa) 5:09,0. 400 m gát: Gábor (Tolnai VL) 67,8. Magasugrás: Márton 160, Ulbert 160 (mindkettő Sz. Dózsa). Távolugrás: Nagy Krisztina 543, Ulbert 535 (mindkettő Sz. Dózsa), Tóth (Dombóvár) 529, Nagy Marietta (Sz. Dózsa) 507. Alisca Kupa nemzetközi hexasakk-verseny Nem bírt egymással a két mester Kedden délután a házigazda Szekszárdi állami Gazdaság új tanácstermében az ünnepélyes megnyitót követően nyomban ketyegni kezdtek a sakkórák, kezdetét vette a kilencfordulós svájci rendszerű bajnokság. Négy nemzet közel ötven hexása méri össze tudását. Az első forduló összecsapásai a papírformának megfelelően alakultak. Az Alisca Kupa illusztris versenyzője, a londoni Európa-bajnok lengyel Mackowyak nagy küzdelem után legyőzte legjobb honfitársát, Borowskit, szintúgy az előbb említett kontinensviadal ezüstérmese, Rudolf László a miskolci Botka Imrét, a magyar Tízek-bajnokát. Tegnap délelőtt a második forduló mindjárt csemegével szolgált: egymással farkasszemet nézett a két ász, Mackowyak és Rudolf. Aki nyer, az jelentős lépéselőnyt szerezhet a további fordulókra. Nos, a két versenyző tudásához illő, magas színvonalú mérkőzésen döntetlen eredmény született. — Én irányítottam mindvégig, de a lengyel fiú nagyon jól föltalálta magát — sikerült egyenlítenie. Senki se gondoljon egy békés megegyezésre, élesben ment a mérkőzés — mondta Rudolf László. — Valóban méltó volt az összecsapás a két fiúhoz — tette hozzá Gelencsér Mihály, a Magyar Társadalmi Hexasakk Szövetség elnöke. Tőle megtudtuk, hogy igazán kitűnő körülmények közepette zajlik a verseny. Az Orion és a SZÜV remekül vizsgáztak, s ezzel nagyban megkönnyítették a versenybíróság munkáját. A komputerek a monitoron keresztül mindenre választ adnak. Arra azonban még a csodamasinák sem felelnek, hogy kik lesznek a dobogón a végelszámoláskor. Semmi sem dőlt el, továbbra is nyílt a küzdelem. Többek között ezért is érdekes a II. Alisca Kupa nemzetközi egyéni hexasakk-verseny. A második forduló nagy rangadója: jobbról Mackó nyak, balról Rudolf Oldalháló '83 1983. június 16. A tehetséggondozás eredménye A zombai úttörők a területi döntőn — Próbáljátok megjátszani a beállást — harsogja Tóth Károly testnevelő tanár a zombai általános iskola bitumenes kézilabdapályáján. A zombai pajtások egyik délutáni edzésébe nyerünk bepillantást. Az úttörő-olimpia megyei győztes zombai csapatának minden tagja már gondolatban Tatabányán kalandozik. Itt rendezik június 18-től 22-ig az úttörő-olimpia területi döntő „C” csoportjának mérkőzéseit. A tantestület tanárai, valamint a helybeli általános iskolások roppant büszkék arra, hogy kiléphetnek a megyehatáron túlra. Tatabányán Borsod- Abaúj-Zemplén, Nógrád, Veszprém, Komárom és Fejér megye legjobbjaival találkoznak. Hetek óta szorgalmasan készülnek a zombai pajtások a nagy megméretésre. A heti négy edzés mellett a nulladik órában is bejönnek a játékosok és még a tanítás kezdete előtt, 7 órától gyakorolnak. — Úgy érzem, fizikailag tökéletesen felkészültek leszünk, most a hajrában elsősorban technikai munkát végzünk. A lányok védekezésével már úgy ahogy elégedett vagyok, ellenben támadásban még javulnunk kell. Mindenekelőtt a szélek kihasználását gyakoroljuk, de az átlövések sulykolására is nagy gondot fordítunk — így az aktív kézilabdás-múlttal rendelkező testnevelő, Tóth Károly. Persze, a lányoknak már nem kell unos-untalan a kézilabdázás ábécéjét ismételgetni. Ők azok, akik hétről hétre szerepelnek a község megyebajnokságban szereplő ifjúsági csapatában. Sőt, ketten már a felnőttek között is szóhoz jutottak. — Úgy indult meg 198Q- ban a kézilabdásélet, hogy összehoztunk egy tömegsport-szakosztályt. Aztán a sportági múlttal rendelkező idősebbek maguk köré gyűjtötték a fiatalokat és láttuk: megvannak a továbblépés feltételei. Hogy a kézilabdásélet ne legyen tiszavirág életű, azaz gyökeret eresszen a sportág, ahhoz elsősorban utánpótlásberkekben kellett munkálkodnia Tóth Károlynak és segítőtársainak. Megragadtak és megragadnak minden alkalmat a sportági képzésre. Maximálisan kihasználják a testnevelési tanterv adta lehetőséget és megvalósul a felső tagozatosok között a korosztályos képzés. —bégyé— Zombai úttörők, akik a Tolna megyei színeket képviselik Tatabányán a területi döntőn. Balról Tóth Károly testnevelő tanár, jobbról Gélért Imre, az úttörőcsapat vezetője. ÖRÖM ÉS BÁNÁT Ozoran Ozorán vasárnap különösebb lélektani ráhangolás nélkül készült a közönség a 30 éves jobbhátvéd, Rúzsa János búcsúztatására. Azt hiszem, maga Rúzsa is. A helybeli együttesnek a Simontornya elleni találkozón kellett bebiztosítania a bentmaradást. A partvonal mellett feszengő félezres publikum kissé aggódott: „Mi van akkor, ha most éppen a már biztos kieső Simontornya ellen kátyúba ragad a szekér, s a csapat visszazuhan a körzeti bajnokságba?”. Nos, a hazai játékosokat nem bénította a tét, felszabadultan futballoznak, tudták, érezték, ők a jobbak, s a véletlennek a futballban is egyre kevesebb a szerepe. A búcsúzó jobbhátvéd szokásához híven nemcsak a védőmunkából vette ki részét, hanem a támadásban is jeleskedett. Sőt! Dudás József a támadójáték javítása érdekében előre vitte és Rúzsa meglehetősen sok kellemetlen percet szerzett a vendégeknek. Hogy nem sikerült góllal a búcsút még meghittebbé tenni, az kizárólag Csibrik kapus bravúrjainak volt köszönhető. A mérkőzés végén a bentmaradást jelentő győzelmet ünneplő szurkolóknak egyik szemük sírt, a másik nevetett. Sajnálkozva vették tudomásul, hogy az elkövetkezendő hetek ozorai csapatából hiányozni fog 15 év után Rúzsa, aki valamennyi poszton hasznára volt csapatának. —B— MEGSZAKADT EGY SOROZAT A Dombóvári Vasas legénysége utoljára 1981. május 10- én szenvedett vereséget saját pályáján. Utánaszámoltunk, 25 hónapos veretlenségi sorozattal büszkélkedhetett vasárnapig a dombóvári együttes. A tavalyi bajnokcsapat szakvezetése és szurkolói legalább bronzérmes helyezésben reménykedtek az idei finálén. Ez elmaradt, mert bár a Bátaszék elleni szezonzárón félidőben még 2-0-ra a Vasas vezetett, ám a második 45 perc alapos fordulattal szolgált. A kiesés rémétől fenyegetett bátaszékiek szünet után úgymond mindent egy lapra téve, fittyet hánytak az óvatoskodásnak. Bátran kitámadtak, sőt némi szerkezeti változtatást is végrehajtottak. A középhátvéd, Kiss szünet után középpályás lett, új szerepkörében ügyesen szervezte a vendégek akcióit. Ebben a sorban társat talált az ugyancsak kitűnő Poór Zsoltban, aki ráadásul az 51. percben kapásból ritkán látható bombagólt ragasztott a felső sarokba. Ez volt a jeladás, mert Poór gólja feltüzelte a bátaszékieket, akik öt perccel később már 2-2-re egyenlítettek. Hatalmas küzdelem folyt a pályán, a 76. percben a vendégek a győztes gólt is megszerezték. Ilyenkor általában hajlamos a közönség bundát gyanítani. Jelen esetben szó sem volt erről, a második 45 percben egyértelműen a vendégcsapat irányított, elszántan küzdött és teljesen megérdemelten vitte el a két pontot. Mint kiderült, sajnos ez sem mentette meg őket a kieséstől. ELŐSZÖR A FELNŐTTEK KÖZÖTT Tartalékos csapattal lépett pályára vasárnap a Nagymányoki Brikett SE. Az Aparhant elleni 4-4 első hallásra váratlan eredménynek tűnt, hisz a bajnokságot nyert csapat hazai pályán vesztett pontot. A Kozma Józseffel, a nagymányokiak vezető edzőjével folytatott beszélgetés egyértelműen meggyőzött bennünket arról, hogy eszük ágában sem volt félvállról venni az idényzáró 90 percet. — Persze, hogy győzni szerettünk volna az utolsó mecscsen is. Házi gólkirályunk, Barabás András az első félidő közepén megsérült, le kellett cserélnem. A négy gól közül Barabás csak egyet szerzett, évi góltermése így aztán 23. A sérülés súlyos. A mérkőzés után mentővel a bonyhádi kórházba szállították, ahol bokacsontrepedést állapítottak meg és lábát begipszelték. Szóval a „gólgyárosunk” korán kivált a játékból. Kellemes meglepetésként hatott viszont a mélyvízbe dobott négy fiatal — Mázi, Kárász, Gyékényesi, Verese utánpótláskorú játékos teljesítménye. Egyszerre, először játszottak a felnőttek között. Örömünkre mindegyikük jól futballozott. Mindez biztató a jövőt illetően, hiszen a területi bajnokságba jutva nem törekszünk minden áron import játékosokra, hanem a saját nevelésű fiatalok csatasorba állítását tervezzük. Tizennégy pontos előnnyel nyertük a bajnoki címet, s ez nagy öröm a Brikett SE háza táján. S hogy utánpótlásunk megbízható alapokon nyugszik, azt bizonyítja továbbá az is, hogy ifjúsági csapatunk ezüstérmesként zárta a bajnoki esztendőt — hallottuk Kozma edzőtől. KIMARADT HELYZETEK Még 0-0-ra állt a Szekszárdi Dózsa—Tapolcai Bauxitbányász NB II-es mérkőzés. Még minden lehetett... Fotóriportereink nagyobb „pergőtűz” alatt tartották optikáikkal a két kaput — mint a két csapat csatárai. Huszonhat perc alatt egyszer sem rezdültek meg a hálók — szerencsére a Dózsáé a későbbiek során sem. Helyzet azonban akadt jócskán. A találkozó filmjéből két olyan jelenetet választottunk ki, amikor csak centiméterekkel kerülte el a kaput a labda. —fekete— A szerencse kegyeltje Czanka is. A tapolcai „portás” kapuját arasznyira kerüli el a labda. (Fotó: Gottvald.) Hujber késve Vetődik? Nem, a labda az oldalhálóban landol. (Fotó: Bencze.)