Tolna Megyei Népújság, 1983. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
1983. június 5. O owyliedTB 3 ** ....—1----------------------------------------------- A város - toronydaru-távlatból Külkapcsolatok Azt jól sejti az olvasó, hogy Bonyhád város Tanácsa épületében hiába keres külügyi osztályt. A városnak mégis vannak külkapcsolatai, méghozzá nem is csekély mértékben.Nemcsak a német ajkú lakosság hazalátogató hozzátartozóira, vagy a háború után érkezettek határainkon túli atyafiságára gondolva, akik valóban örvendetesen sűrűn látogatják Bonyhádot. A II. világháború előtt a megye határain kívül legfeljebb az itteni szavasmarha tájfaijtó volt ismeretes. Napjainkra azonban a bonyhádi termékek messze az országhatárokon túl is nevet-rangot szereztek maguknak — egy kis felsorolás a BONY a Szovjetunióból, az NDK-ban és Csehszlovákiában női szandálokkal és csizmákkal, az NSZK-ban pedig bérmunkában készített nyitott és zárt lábbelikkel. A zománcárugyár edényei Franciaországba, Angliába, az NSZK-ba, Ausztriába, Jordániába, Libanonba, Tunéziába és Hollandiába jutottak el, különböző szerelvényei pedig Spanyolországba és az NSZK- ba. A cipőgyár termékeit a Szovjetunió az NDK, Lengyelország, Mongólia, az NSZK, Belgium, Ausztria, Hollandia és Franciaország vásárlói ismerik. A vasipari szövetkezet az NSZK-ba és Kínába exportál, míig a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet női és leánykaruhákat Ausztriába és az NSZK- ba, műbőr kabátokat az NDK-ba és Bulgáriába, labdákat, farmerkosztümöket a Szovjetunióiba, Irakba és Iránba. Bármilyen vázlatos legyen is az a kép, melyet egyetlen oldalon a városról felvázolni lehet, ezek a vonások se hiányozhatnak belőle. Gyógyító kés és egyebek Gyerekkorom egyik népszerű olvasmánya volt egy bizonyos George Sava: A gyógyító kés című orvosregénye. Azóta se szeretem az orvosregényeket, de orvost annál többet, hisz az ember végtére is rá van, vagy előbb-utóbb rá lesz utalva a tudásukra. Természetesen nem mindegy, hogy ezt a tudást milyen körülmények közt kamatoztathatják. A nagyon sok szempont közül (60 és egynéhányat sorol fel egy hivatalos kimutatás), melyet egy város vizsgálatánál tanulmányozni lehet, az egészségügy felmérése egyike a legfontosabbaknak. Bonyhádon e pillanatban 6 orvosi, 3 gyermekorvosi körzet van, továbbá üzemorvost foglalkoztat a zománcgyár és a cipőgyár is. Amint azt a tanácselnök szavai nyomán olvashattuk, valamennyi orvosi állás betöltött, ami egyúttal azt is jelenti, hogy fél tucat környező községben szintén, mert a körzeti orvosok mindegyike ellát 1-1 községet is. A várossá válás óta a bonyhádiak egészségét néggyel több rendelőintézeti, továbbá a korábbinál egy-eggyel több gyermek- és üzemorvos őrzi. Tudott dolog, hiszen lapunkban is épp elégszer írtunk róla, hogy az egészségügy itteni fejlődése legjobban a kórház - és rendelőintézet rekonstrukcióján mérhető. Az 1958/59-ben létesült kis trachomakórház fokozatosan nagyon komoly műszerezettségű, közepes méretű gyógyítói intéztménnyé válik, ahol természetesen „késsel” is gyógyítanak, de még sok enyébbel... Az egészségügyhöz tartozik a legifjabbak és a rászoruló legöregebbek ellátása is. A bölcsődei helyzet Bonyhádon megoldott,minden jelentkezőt fel tudnak venni. Bonyhádon, 163, Grábócon 68 és Mázán, 50 idős ember számára van hely a szociális otthonokban,. Kórházi részlet Leltár Egy városról teljes értékű leltárt készíteni természetesen képtelenség. Itt is csak azért teszünk kísérletet egy legalább vázlatossal, hogy valamit érzékeltethessünk abból, amit talán az EZ VAN közkeletű kifejezéssel lehetne összegezni. Az egészségügy az alábbiakból szándékosan kimarad, mert arról máshol van szó. A 15 070 lakosú (utolsó hiteles adat) városban volt 771 óvodai férőhely, 2 általános iskola 2244 tanulóval, 1 gimnázium (310), 1 közgazdasági szakközépiskola, (382), 1 szakmunkásképző intézet (408). A gyerekekkel 61 óvónő, 73 tanító és 171 tanár foglalkozott. A közellátást a piac mellett 27 áfészbolt, egy tucat Népboltüzlet és 24 magánkiskereskedő szolgáltai. Enni-inmi 9 áfészvendéglőben, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat 7 üzletében és 2 maszeknál lehetett. 50 szakmában 74 főfoglalkozású, 24 nyugdíjas és 50 másodállású kisiparos állt a lakosság rendelkezésére. Legnagyobb létszámban a szekérfuvarozók. A bonyhádiak 4580 lakásban laknak, ezek 90,6 százaléka vízhálózatba, kapcsolt. 3415 lakás esetében megoldott a szervezett szemétszámítás. Van 24,2 kilométer burkolt úttest, 52,9 kilométer járda, 63,7 kilométer villanyvezeték és 18,6 kilométer csatorna, mely utóbbi kevés. Mezőgazdasági munkát elsősorban a Pannónia, Mgtsz biztosít. Az ipart a BONY-KKS Cipőipari Szövetkezet, a Bonyhádi Zománcárugyár, a Bonyhádi Cipőgyár, a Mezőgép, a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet, a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Költségvetési Üzem és a Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet képviseli, összesen több, mint 4600 dolgozóval, akik közül 1533-an az ingázók kenyerét eszik. A művelődési központban 4 szakkör, 22 művészeti csoport, 21 Tanfolyam, és 13 klub szolgálja az érdeklődőket. A könyvtár 50 148 kötetének 2244 beiratkozott olvasója, volt. A két isportegyesület 10 szakosztályában 659 igazolt versenyző működött. ------------------------------Az oldalt Decsi Kiss János és a fényképeket készítő Czajkó Sándor segítségével, sok bonyhádi szives támogatásával írta és összeállította Ordas Iván. ‘NÉPÚJSÁG Ezt a címet remélhetőleg a nyomdában nem szedik majd hosszú „Ö” betűvel, ugyanis a világon semmilyen bősz dologról nem lesz szó a folytatásában. Csak arról, hogy tavaly megalakult a helyi gimnáziumban a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége. Bonyhád sok mindennel büszkélkedhet, de egyebek közt azzal is, hogy itt működik megyénk legrégibb iskolája, az eredetileg Sárszentlőrincen alapított, majd 1870 tavaszán ideköltözött egykori evangélikus algimnázium utóda, a mai Petőfi Sándor Gimnázium. Amikor 1805-ben „a közjónak s a szép tudományoknak terjesztése, különösen pedig a Magyar nyelvnek az iskolákban leendő előmozdítása végett” ez az intézmény megalakult és eldöntetett, hogy benne „a tudományok a feltett planum szerint ( tanterv) szerént Rhet őrlikáig bé foglalva fognak taníttatni”, a, legrégibb hazai magyar nyelvű lap, a Magyar Kurír nem ok nélkül örvendezett. Az első igazgatói vagyis „Rector és Professor” Barla Mihály úr volt, nem akármilyen képzettségű ember, a jénai egyetemen végzett és az ottani ásványtani társaságnak is tagja volt. Mindenesetre az utódainak se kellett szégyenkezniük, az itt végzetteknek pedig még kevésbé. Erről beszélgettünk a mai „Rector és Pro- BŐSZ fessor”-ral, Schwartz Tibor ,gimnázíuimi igazgatóval, miközben a BÖSZ ürügyén az itt járt diákok lajstromát böngésztük. Néhányan a sorból:Petőfi Sándor, Illyés Gyula,, Kardos Tibor professzor, Lotz János, az USA-ban meghalt világhírű finn-ugor nyelvész, Roboz Oszkár, a mázai bányák feltárója, vasdiplomás mérnök, Vujldhidh Duisán, a magyarországi görögkeleti, püspöki helynök, még egy püspök, dr. Cserháti József Pécsről. Dr. Halmai János gyógyszerész professzor (nem sokkal halála előtt interjúban, mutattuk be lapunkban), Béki Ernő, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa, Kerti Károly festőművész, dr. Mőcsényi Mihály, a Kertészeti Egyetem nyugalmazott tanára, dr. Gáti István, akinek nevét nemrég a hazai ötös ikrek világra segítségével kapcsolatban emlegették ... — Néha igen távoli jelentkezőink is vannak — mesélte Schwartz Tibor. Weber Kálmán például Sao Paolóból adott hírt az iskolájának, egy Tóth Vilmos nevű nagy hírű artista és elektromérnök (!) szintén Dél-Amerikából. Legmeglepőbb vendégünk a minap egy amerikás magyar volt, aki bejött körülnézni. Becsülettel megmondta, hogy nem itt érettségizett, mert a pótérettségin úgy pofon vágta tanárát, hogy azt csak a cserépkályha tartotta meg, őt meg persze kidobták az ország összes középiskoláiból. De azért itt érzi magát otthon és legalább lelkileg tagja a BOSZ-nek ... Ketten a városról A TANÁCSELNÖK - Az ötödik ötéves terv közepén kaptunk városi rangot. Azóta dinamikusan fejlődtünk, hiszen 695 lakás épült az elmúlt években - kezdi Ezer Mihály, Bonyhád város és környékének tanácselnöke. - Most az új lakótelep kompletté tétele a célunk. Egy 60 férőhelyes bölcsőde és egy 75 férőhelyes óvoda is működik a Fáy lakótelepen. Az alapvető kereskedelmi ellátás javult. Feszültség persze jelentkezik a gyógyszertár, a posta és egyéb kiszolgálóintézmények esetében. Bonyhád ifjúsági lakótelepén folyamatosan alakítjuk ki a családi házas telkeket, ahol magánerős építkezés lesz majd. Az egészségügyi ellátás területén minden körzeti orvosi állás betöltött, bár 1982-ben sajnos hónapokig voltak üres állások. A múlt év végén kezdett el működni a 11 munkahelyes rendelőintézet, amely korszerűbbé tette a járóbeteg-ellátást. A társadalmi összefogás gyorsítja a programjainkat. A továbbiakban mégis nehéz lesz a fejlődés eddigi iramát megőrizni. Kevés a pénz. Gond az alacsonyan fekvő városrészek szennyvízhálózata, a zegzugos utcák útburkolata. Ahol valamilyen társadalmi összefogás készségét érezzük, azt kihasználjuk. Ez szerencsére gyakran adódik. Ilyen volt a művelődési ház építése is. Valamikor kérdés volt, hogy ez a makettformában csillogó kulturális intézmény hogyan töltődik majd meg belső tartalommal. Ma már nincs olyan nap, hogy ne kínálnának csoportjaiknak különböző programokat. A Fáy lakótelep építése után a városközpont rendezése vált szükségessé. Ennek során a tanács környékén egy 100 lakásos épület emelése a terv. A rekonstrukciós felújítások, a foghíjbeépítések ezzel párhuzamosan folynak. Ezek a régi városközpont képét szebbé teszik és bőven adnak munkát költségvetési üzemünknek. Itt örömmel jegyzem meg, hogy ez az üzem elsőként kapott „Kiváló Vállalat" címet az ilyenek közt Tolna m megyében. Lehetne természetesen még sorolni az üzemeket, szövetkezeteket, ahol a kiváló munkát elismerés is kísérte. Arra vagyok talán a legbüszkébb, hogy Bonyhád várossá válása ellenére úgy érzem sikerült megőrizni azt a községekre jellemző összefogást, amely a német ajkú őslakosság és a beköltözőntek immár közös jellemvonása... A KŐMŰVES - Város? Ez? A városi ranggal pénz nem jár? Milyen várospolitika ez? Voltak jelölőgyűlések, de meghívót se kapott az ember. Lehet, hogy én nem olvasom el a plakátokat? Nem a Tolna megyei Népújságot járatom, hanem a Népszavát, így csak közvetve hallottam a dolgokról, hogy város lettünk. Arról is, hogy új tanácselnök van, de őt nem ismerem. Ne adjon ám a véleményemre! Én mindig morgós voltam, vitatkozás típus vagyok. Nem tudom elfogadni első hallásra, amit mondanak, nem bólintok rá mindjárt. Győzzenek meg. Hátha vonzabb megoldás is. Gyakran csak azért vitatkozom, hogy mások is érveljenek az igazuk mellett. Barátok? Csak nagyon szűk körök alakulnak ki. Mindenki anyagilag akarja jobbá tenni az életét, és nem marad ideje másra. Társadalmi munkába persze, hogy eljárok, az más. Kőműves vagyok és szeretem a munkámat. Igaz, eredetileg vájárnak készültem. Édesapám is bányász volt, bár a nagyapám kőműves. Hidason laktunk. Itt tanultam Bonyhádon, ide is nősültem, itt építettem családi házat, itt dolgozom. Ennek már tíz éve. A több keresetért messzebbre kellene eljárnom. Kocsim az nincs, nem szeretem, annyi cirkusz van vele. Inkább rábízom, magam egy sofőrre, vagy egy mozdonyvezetőre. Vasárnaponként marad a focimeccs. Az a baj, hogy a bonyhádi csapatban is kevés a született bonyhádi. A Kisdoroggal veregetik egymást a nyolcadik-kilencedik helyen. Mi meg ezt nézegetjük. Máshova hová menjek? Három lányom van, nekik színházbérletet is vettünk az új művelődési házba, de én még valahogy nem jutottam el... Strand? Én csodálom, hogy azt engedélyezik! Ott Majos és Bonyhád között, a meleg víz mellett, ott lehetett volna üdülőkörzetet kialakítani. Igaz, Váralja is szép. A mellékutak itt a „városban" még ugyancsak falusi utcák. Lassan mozdulok. A Fáy lakótelep nekem zsúfolt. Sok lakást építettünk. Nagyon sokat. Ha belegondolok, arra vagyok büszke — néz maga elé Turbán János, fiatal kőműves -, hogy ezeket a házakat a mi vállalatunk építette, és hogy majdnem mindegyikben benne van az én kezeim munkája is... Ezer Mihály tanácselnök: - Sikerült megőrizni az összefogást... Turbán János kőműves: - Vitatkozó típusú vagyok...