Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
1984. január 7. Arcok és sorsok Negyedik országos portrébiennálé immár negyedszer találkoznak új művekkel magyar festők, szobrászok a hatvani portrébiennálén, mely nem egyszerűen seregszemle, hanem tanulság, fontos és nélkülözhetetlen tapasztalatcsere. E közös bemutatkozás gyorsítja a fejlődést, megakadályozza a megtorpanást, nagyobb erőkifejtésre ösztönzi képzőművészetünk mestereit és a fiatal nemzedéket egyaránt. Mestereket említettem, hiszen festészetünk kiemelkedő egyéniségei is megtisztelik a tárlatot. Mintegy megosztott iránnyal hat konstruktív fogalmazásnak szigorával a szentendrei eszményeket összegező Barcsay Jenő és a vásárhelyi művészet reprezentánsa, a busójelenetet leleményesen értelmező Kurucz D. István, ők a példák arra is, hogy a középnemzedék és a fiatalok megbízható értékrenddel törekednek új elemekkel a műfaj bővítésére. Ez tapasztalható az egyes korosztályok munkáiban országos egyenletességgel. Minden hazai táj képviselteti magát, a többségükben úgy, hogy a követelmény jegyében az arcok sorsokat, jellemeket, helyzeteket tükröznek, társadalmunk közállapotát. Gergő — Trischer Ferenc szobra, a biennálé ezüstdiplomása Háborút ne ...! Szinte Gábor festménye, a biennálé bronzdiplomása Németh László — Szervátius Tibor faportréja "népújság 11 MŰVÉSZET Anna Margitról, kiállítása ürügyén kiállítása egy érdemes, korunkkal együtt lélegző művészpálya tetőzése. A csúcsra hosszú, küzdelmes úton jutott el. Korán kezdett el festeni, már gyermekségében. Képzeletét megragadta a Felvidék falvainak parasztvilága, a népviselet, a faragás, a fazekasság forma- és díszítménykincse, az erősen felfokozott színek, a tiszta formák. 1932—1936 között Vaszary János tanítványa volt, aki felismerte tehetségét. Férjével, a tragikus sorsú Ámos Imrével Szentendrén élt. Férje nemcsak megértő társa, de mestere is volt. Lényével, szellemével, képeivel máig el nem múló hatást gyakorolt Anna Margit művészetére. A harmincas években a kiállításokon már felfigyeltek elmélyült festői látásmódjára, amely a posztimpresszionista kezdetek után szürrealisztikus irányba fordult. 1937-ben férjével együtt Párizsba utazott, ahol Chagall-nál, a szürrealizmus európai hírű nagymesterénél tett látogatása döntően befolyásolta művészetét. A művészeti irányváltoztatáshoz a közeledő fasizmus fenyegető rémképei is hozzájárultak. *A rémület, a szorongó félelem látomások sorozatát indította el benne. Álarc — legtöbbször bábuk — mögé rejti azóta önmagát. 1940-ben festette az első bábut. Több évtizedes művészi fejlődése során a bábuk a kort kifejező pszichoportrékká súlyosodtak ecsetje nyomán. A 30-as évek végének iszonyata felfúvódott alakzatok, földgömbök, tátongó, lyukas golyóbisok tolongásában fejeződött ki képein. A vészterhes idők elmúltával az Európai Iskola alapító tagja lett. Újból fejekbe, maszkokba rejtőzve mondta el fájdalmát az ószláv ikonok hatásától is érintve. Kompozíciói ezekben az években kissé geometrikus felépítésűek, de mind nagyobb szerepet kapnak rajtuk a naiv művészetre emlékeztető raffináltan felhasznált népművészeti elemek. A formák absztraháltak, néhány lendületes ecsetvonásai meghúzottak, játékos, groteszk iróniával, erős abszurd, szürrealista képzettársítással. Színviláguk egyszerre idézi a nyugat-európai „Vadak”-at és a népművészetet. Az élénk, meleg színfoltok tónusosan festettek. A gyermekrajzokra emlékeztető bábuk szeme, szája, ijedt, ügyetlen mozdulatai árnyalt lélektani asszociációkat keltenek. Az ötvenes években nem állíthatott ki, csak magának alkotott. Állandó témái ma is főleg a bábuk, de a madarak, angyalok, boszorkányok, ördögök is szerepelnek szürrealista és expresszionista beütésekkel. Most is soha el nem múló alapélményét, a magányt variálja sok változatban, bár a hatvanas években lelkének zaklatott állapota megnyugodott, a torz formák groteszkségét képein a megértő humor aranyló derűje oldotta fel. Új művei áttett értelműek. Az éjszaka démonai már nem kísértik, a balsejtelem sem egyeduralkodó, rémálmai oldódtak látomásain, amelyek autonóm festői eszközökkel létrehozott társadalmi alapszituációk ma is, mint a Magány sorozat képei mutatják. Nemcsak megfesti rajtuk a népművészeti emlékeit, a mézeskalácsbábut, a népviseletbe öltözött menyecskét, a lovaskatonát, de bravúros technikai fogásokkal, egy ráragasztott csipkedarabkával, századfordulós almanachból kivágott női fejjel, vagy régi arcképpel, montázsos technikával elősegíti a múlt átélését. Művészete intellektuális, nagyvárosi művészet — romantikus elvágyódással __ a soha vissza nem hozható ősi, a népi egyszerűség felé. BRESTYÁNSZKY ILONA Anna Margit Virágos kalap Kötéltáncos Magyar könyvek Krakkóban Nemrég zajlott le a televízió több milliós nézőközönségének szeme előtt a népszerű Elmebajnokság című adássorozat döntője. A műsor résztvevői heteken keresztül adtak sokszor meghökkentően gyors és alapos választ az irodalom, a különféle tudományok, a képzőművészet és a zene, meg a természeti világ ismeretanyagának szinte kifogyhatatlan témaköréből. EPISTOLE PAVLI LINGVA HVR> GARICA DONATAE. AZ ZENTH PAAL Scuciy magyar nyeluen. Az első magyar nyelven nyomtatott könyv címlapja Jómagam, aki frissiben érkeztem vissza Krakkóból, a patinás régi városból, Lengyelország „öreg” fővárosából, csupán egyetlen kérdéssel bővítettem volna ki az oly sokszor megfejthetetlennek tűnő „elmebajnokságot”, nevezetesen ezzel: — Hol és mikor jelent meg az első magyar nyelven kinyomtatott könyv? Nem tudom, kapásból hányan vágták volna rá az egyetlen helyes választ: — Krakkóban, 1533-ban, Hieronym Vietor könyvnyomdájában... A könyv Komjáti Benedek fordítása: Pál apostol levelei magyar nyelven. Ugye, jóformán hihetetlennek tűnik ez a hiteles válasz? Pedig így történt: Magyarországról a mohácsi csatavesztés, 1526 után kiszorult a magyar szellem és kultúra. A törökök elleni küzdelem olyannyira megbénította az ország erejét, hogy a magyar kultúra központja külföldre, azaz Krakkóba tevődött át. Az első teljes egészében magyarul közreadott könyvnyomtatvány is az akkori lengyel fővárosban készült. Mindezt most, 450 évvel a történelmi események után, rangos magyar könyvkiállítás adja hírül az érdeklődőknek Krakkó legendás szépségű főterén, a Rynek Glówny egyik nevezetes ódon épületében, ami ma a városi művelődési ház szerepét tölti be. Itt nyitotta meg Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója azt a gazdag kiállítást, amely Magyar könyvek Lengyelországban — lengyel könyvek Magyarországon címet kapta. Ott lehettem a megnyitón, és személyesen is utána nézhettem mindannak, amiről a „néma” könyvek olyan beszédesen szóltak. Nevezetesen: miért éppen Krakkó fogadta be a korabeli magyar szellemet és kultúrát? Az 1364-ben megalapított Jagello-egyetem a mohácsi vészig 2500 magyar diákot fogadott be. Az Alma Mater a „tápláló anya” a mohácsi vész után további ezer magyar egyetemista diáknak adott nemcsak egy egész életre szóló tudományt a fejekbe, hanem oltalmazó otthont is számukra, kenyeret, sót, húst, meg ünnepi kalácsot. A magyar diákoknak külön házuk is volt, a ma is épültca Brackán, az ötös szám alatt ilyen előzmények után válhatott Krakkó vagy harminc esztendőn át a mohácsi országvesztés után a magyar könyvkiadás központjává. Harminc különféle egyházi meg világi kiadvány tanúsíthatja mindezt ezen a kiállításon is. A krakkói magyar könyvkiállítás felsorakoztatja a régiek mellett a mai magyar könyvkiadás színe-javát. Lexikonokat, tudományos munkákat, képzőművészeti albumokat, s nem utolsósorban a lengyel irodalom, tudomány és művészet magyar nyelven is hozzáférhető, hazánkban kiadott kincseit. A lengyel kiállítás-látogatók szép számmal keresték fel a krakkói kultúrpalota termeit. Különösen sokat időztek abban a teremben, ahol lengyel nyelvű könyveket, újságokat, különféle nyomtatványokat lehetett találni. Ezek a kiadványok Magyarországon jelentek meg, 1939 és 1945 között, a hazánkban második otthonra talált lengyel menekültek számára. — 400 évvel ezelőtt törökök dúlták fel országunkat, 40 évvel ezelőtt német fasiszták döntötték romba a lengyel hazát — mondotta Zöld Ferenc megnyitó beszédében. — Ekkor adtunk egymásnak papírt, nyomdafestéket, vásznat, ám ennél többet is: éltető és bíztató erőt, ami a könyvekben öltött testet. TÓBIÁS ÁRON Krakkóban nyomtatott magyar könyvek