Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
2 NÉPÚJSÁG A libanoni kormány szerdai ülése A libanoni nemzeti egységkormány a polgárháborús tűzszünet megszilárdítására összpontosította figyelmét az Amin Dzsemajel államfő elnökletével megtartott szerdai ülésén. A kabinet tagjai egyetértettek a parlament elé terjesztendő programnyilatkozat tartalmával, de a jóváhagyó döntést szombatra halasztották. A bejrúti zöld vonal mentén szerdán szolgálatba lépett a francia tűzszüneti megfigyelők újabb csoportja. Rasid Karami miniszterelnök szerint a nemzeti egységkormánynak három hónapra van szüksége ahhoz, hogy szilárd alapokra helyezze országmentő küldetését. A fegyveres összecsapások eszkalációja azt a célt szolgálja — folytatta —, hogy aláássa a kormány, a miniszterelnök tekintélyét és szavahihetőségét. A harcok szüntelen kiújulásáért Izraelt is felelősség terheli, az izraeli vezetők kezdettől fogva ellenséges hadjáratot folytatnak az új libanoni kormány ellen, minden eszközzel a megbuktatására törekednek. Karami rámutatott, hogy a gyökerénél kell megragadni a biztonság kérdését. Ez azonban feltételezi a hadsereg státusának rendezését — tette hozzá. A nemzeti egységkormány létrejötte soha vissza nem térő alkalom arra, hogy ne fegyveres úton, hanem a kormányon belüli tárgyalások révén oldjuk meg a belpolitikai konfliktust. Kína ez évi tervei Kína az ipari termelést 5, a mezőgazdaságit 4 százalékkal kívánja növelni az idén — jelentette be a kínai parlament ülésszakának második napján, szerdán Szung Ping, az Állami Tervbizottság miniszteri rangú vezetője az 1984-es kínai gazdaság- és társadalomfejlesztési tervet ismertetve. Tavaly — 1982-höz képest — az ipari termelés 10,5, a mezőgazdasági 9,5 százalékkal nőtt. Szénből 710—720 millió tonnát, kőolajból 108 millió tonnát kívánnak felszínre hozni az idén, s 360 milliárd kilowattóra villamos áram előállítását tervezik. Mindhárom magasabb az 1983-as tervcélnál, s ez azt mutatja, hogy az energiaágazat fejlesztése változatlanul kiemelt helyen áll. A nemzeti jövedelem idei tervezett növekedése 4,6 százalék, az állam bevételeinek el kell érnie a 128,75 milliárd jüant (nem számítva ebbe bele a külföldi kölcsönöket), ami 7,65 milliárd jüanos növekedést jelentene 1983-hoz képest. 4,4 milliárd jüannal kevesebb külkereskedelmi forgalmat terveznek ugyanakkor a tavalyi évhez képest. Nagyberuházásokra 65 milliárd jüant kívánnak fordítani, ebből 6,35 milliárd jüant külföldi kölcsönök formájában — mindkét szám magasabb a tavalyinál. A városokban 5,4 millió embert kívánnak munkához juttatni, az állami vállalatok, intézmények munkásainak és alkalmazottainak bérét 8 százalékkal akarják emelni. Bonni bejelentés Nem kapnak amnesztiát az adócsalók A nyugatnémet kormánypártok parlamenti frakciói szerdán levélben érősítették Rainer Barzelt, a parlament elnökét, hogy visszavonják azt a törvénytervezetüket, amely amnesztiát akart biztosítani több ezer olyan személynek, aki adományokkal támogatta a pártokat és eközben adócsalást követett el. A törvénytervezet elejtésére azután került sor, hogy a Szabaddemokrata Párt elnöke, Hans-Dietrich Genscher és parlamenti frakciójának elnöke, Wolfgang Mischnick, közölték Helmut Kohl kancellárral, a CDU elnökével: az FDP a párt tagságának és szervezeteinek ellenállása miatt kénytelen visszavonni korábban megígért támogatását. Az FDP-n belüli tiltakozás azt kifogásolta, hogy az amnesztia megsértené a törvény előtti egyenlőséget, mivel mentesítené a felelősségre vonás alól az elsősorban nagytőkés körökből származó, adócsaló adományozókat. Franz Josef Strauss keresztényszociális pártelnök lapja, a Bayern Kurier, rendkívül éles támadást intézett az FDP és személy szerint Genscher ellen. A lap szerint „példátlan szószegésről” van szó, amely „a bonni koalíció eddigi legnagyobb csődjét jelenti”. Az első bonni értékelések megállapították: az amnesztia-tervezet visszavonása nem vezet a keresztényliberális koalíció válságához, de nem is múlik el nyomtalanul a három párt együttműködése szempontjából. Támadások tartályhajók ellen Egy kuvaiti hajózási szóvivő közlése szerint egy eddig azonosítatlan repülőgép szerdán rakétatámadást intézett egy szaud-arábiai tartályhajó ellen, szaudi területi vizeken. A kétszázezer tonnás hajó kigyulladt. A támadás hírét szaudi részről még nem közölték, de más öbölmenti arab államok tengerhajózási köreiben megerősítették. A „Janbu Pride” úticélja Brazília lett volna. Kuvaitból indult, ahol százezer tonna kőolajat vett fel, és Rász Tamurában töltötték volna fel teljesen. A támadás a kuvaiti közlés szerint már a kikötőben érte. A hajó egyik tartálya lángba borult, de a tüzet később sikerült eloltani. A legénység sértetlenül megmenekült. Kuvaitban rendkívüli ülésre ült össze a kormány, hiszen vasárnap óta két kuvaiti hajót is támadás ért a térségben. Helyi lapok szerint a kormány esetleg felkéri a Biztonsági Tanácsot, hogy vizsgálja meg a helyzetet. ! Atomerőművek a szocialista országokban 2. NDK: közös összefogással Az NDK napi sajtójában kevés szó esik mostanában az atomerőművekről. A barnaszén-készletek fokozott ütemű feltárása és feldolgozása a hagyományos erőművekre tereli a figyelmet. A nukleáris energia hasznosítása azonban korántsem került le a napirendről. Kevéssé ismert, de az NDK-ban ma már az atomerőművek adják a villamosenergia-termelés 14 százalékát és az ezredfordulóra ez az arány előzetes becslések szerint eléri majd a 40 százalékot. Szovjet segítséggel már 1963-ban üzembe helyezték a 70 megawattos rheinsbergi erőművet, tíz évvel később pedig megkezdte termelését a sokkalta nagyobb, 1760 megawatt kapacitású greifswaldi Bruno Leuschner erőmű. A távolabbi tervek ennek az erőműnek a kibővítését írják elő, és azt, hogy ne csupán villamos energiát állítsanak elő segítségével, hanem hőtermelésre is használják. Igen nagy figyelmet fordítanak a biztonságra, a környezetvédelemre. A Német Demokratikus Köztársaságban — mutatnak rá illetékes helyen, — fel sem vetődhet a nukleáris szennyeződés veszélye (amely csatasorba állította a nyugat-németországi „zöldeket”), hiszen annyira körültekintő elővigyázatossági intézkedéseket léptettek életbe, amelyek többszörösen is kizárják a kockázatot. Normális üzemeltetés mellett egy atomerőmű jóval kevesebb rádióaktivitást bocsát a környeztetbe, mint egy hagyományos szénerőmű — közölték az illetékesek. Hosszú távon az atomenergia a legolcsóbb energiaforrás, hiszen a hagyományos energiahordozók (kőolaj, szén, gáz) egyre drágulnak, a készletek pedig kimerülőben vannak. A nukleáris energiát hatékonyabban lehet felhasználni, az atomerőművek fűtőanyaga még sok egyéb célra is hasznosítható, nemcsak villamosenergia-termelésre. Természetesen nem lehetne a kellő ütemben előrehaladni a szocialista országok összefogása nélkül. Éppen ezért több mint egy évtizede, 1973-ban nyolc szocialista ország (a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária és Jugoszlávia) részvételével megalakult a moszkvai székhelyű Interatomenergo nemzetközi gazdasági társulás, amely céljának tekinti, hogy megszervezze a kooperációt az atomerőművek berendezésének gyártására és műszaki segítséget nyújtson a tagállamoknak. Támogatja a miniszterelnök-helyettesi szinten életre hívott sokoldalú kormánybizottságot a szakosítói egyezmény (termelés, szállítás) végrehajtásában. Az Interatomenergo az idén első ízben részt vett a hagyományos lipcsei tavaszi vásáron is^ kiállította a tagállamok mintegy 50 üzemének termékeit, közöttük a magyar Chemimas és a Ganz-Mávag berendezéseit. A vásáron aranyéremmel tüntették ki a csehszlovák— szovjet—NDK—magyar közös fejlesztésben előállított „kazetta-diagnosztikai berendezést”. PANORÁMA BUDAPEST A KISZ Központi Bizottságának meghívására szerdán hazánkba érkezett a Dimitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Sztanko Sopova, a Dimitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára vezet.* Apró Antalnak, az MSZBT elnökének vezetésével szerdán a Parlament Vadásztermében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége. A testület tagjai Nagy Mária alelnök előterjesztésében megvitatták a hazánk felszabadulása 40. évfordulójának megünneplésére, valamint a hitleri fasizmus felett aratott győzelem és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megalakulása 40. évfordulójáról megemlékezésekre kidolgozott MSZBT-programot. * A SZOT Titkárságának meghívására május 15—16- án Budapesten tartózkodott az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) Baloldali Blokkjának küldöttsége Anton Hofer elnök vezetésével. A küldöttséget fogadta Gáspár Sándor, a SZOT elnöke és Méhes Lajos, a SZOT főtitkára MOSZKVA János Károly spanyol király és felesége, Zsófia királyné szerdán elutazott a Szovjetunióból. A magas rangú vendégek a múlt csütörtök óta tartózkodtak hivatalos látogatáson a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács Elnökségének meghívására. OTTAWA Szovjet—kanadai külügyminiszter-helyettesi konzultációk voltak Ottawában. Nyikita Rizsov szovjet és De Montini Marchand kanadai külügyminiszter-helyettes a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi politikai kérdésekről tárgyalt. HANOI A vietnami hatóságok befejezték a polgári lakosság nagy részének kitelepítését az ország három északi tartományából. Mint jelentettük, a kínai 14. hadtest egységei április eleje óta erős tüzérségi tűznek vetik alá a szóbanforgó területeket, továbbá időről időre kínai gyalogsági alakulatok törnek be Vietnamba. PANAMAVAROS A nicaraguai és a Costa Rica-i kormány megállapodott abban, hogy közös bizottságot állít fel, amely felügyeleti és megelőző szerepet lát majd el két ország határán. A két kormány így akarja elkerülni az esetleges határincidenseket. 1984. május 17. Erőpróba a 7000 sziget országában Szerda esti kommentárunk. Veterán hírügynökségi rókák egyetértenek abban, hogy a világ parlamenti választásainak hosszú történetében is párját ritkítja az egymásnak ellentmondó és zavaros híreknek az a tarka kavargása, amely most a távoli Fülöp-szigetekről érkezik. Ez a megállapítás egy formája vonatkozik a választások előzményeire, magára a szavazásra és — nem utolsósorban — az eredmények összeszámlálására. Menjünk sorjában, kezdjük az előzményekkel. A világnak volt oka rá, hogy alaposan odafigyeljen a hétezer sziget országára. A valaha oly népszerű Ferdinand Marcos elnök, a Japán-ellenes partizánharc hőse, később bizonyos reformtörekvések hirdetője csaknem másfél évtizede akkor vezette be a rendkívüli állapotot — az alkotmány betűje és szelleme szerint igencsak vitathatóan , amikor Benigno Aquino szenátor személyében ellenfél nőtt ki a megosztott ellenzék soraiból. Az elnök börtönbe vettette a szenátort, s áttért arra, hogy rendeletekkel kormányozzon. Népszerűségéből egy ideig még futotta, de amikor a hetvenes évek derekán ezt az országot is elérte a világgazdasági válság, a rendszer nehézségei egyszerre nőttek a fogoly Aquino glóriájával. Marcos gyógykezelésre Amerikába engedte ellenfelét, akit tavaly augusztus 21-én, a manilai repülőtéren, visszatérésekor, máig sem tisztázott körülmények között, de sejthető motívumok alapján megöltek. A szenátor halálában is legalább annyira elmélyítette a rezsim krízisét, mint életében: miután látványosan megdőltek a kormánynak a merénylettel kapcsolatos állításai, a fokozódó gazdasági nehézségek újabb és újabb olajat jelentettek az elégedetlenség tüzére. Az ország külföldi adóssága elérte a 25 milliárd dollárt és ráadásul a háromszázötven nagy hitelező (valamint az IMF, a Nemzetközi Valuta Alap) az Aquino-gyilkosságot követően megszigorította az újabb kölcsönök gazdasági és politikai feltételeit. Egymást követték a véres tüntetések a városokban, délen nőtt a muzulmán szeparatisták, országos viszonylatban pedig az NPA nevű szélsőbaloldali gerillamozgalom tevékenysége. Ebben a közegben terjedtek el és tartják magukat a Marcos egészségi állapotának megrendüléséről szóló hírek. Ilyen körülmények között érthető érdeklődéssel várta a világ a parlamenti választásokat, amelyről nyilvánvaló volt, hogy a rendszer szakítópróbája lesz. A két és fél hónapos kampány során az összecsapások négyszáz áldozatot követeltek és közülük kilencven a szavazást megelőző napokban vesztette életét. Az elnök Mozgalom az Új Társadalomért nevű tömörülése eddig óriási többséget élvezett a manilai parlamentben; a kérdés az volt — és egyelőre az is maradt —, változik-e ez az arány. A jelek szerint igen. A huszonötmillió regisztrált szavazónak mintegy hetven százaléka járult az urnákhoz, hogy döntsön a kétszáz tagú nemzetgyűlés száznyolcvanhárom mandátumának sorsáról (tizenhét képviselőt az elnök nevez ki). A szavazásra hétfőn került sor és a Malacanangpalota, az elnöki rezidencia keddre ígért végeredményt. Ahogy azonban befutottak (főleg a nagyvárosi körzetekből) az ellenzék előretöréséről szóló hírek, Laurel ellenzéki vezér fogalmazása szerint „a szavazatszámlálás hirtelen lelassult, valószínűleg azért, hogy a kabinet kozmetikázhassa az eredményt...” Bármi lesz is a végeredmény, a közeljövő alighanem két döntő tényezőtől függ. Az egyik a Ver vezérkari főnök által vezetett hadsereg, amely aligha tűrne el egy igazi ellenzéki földcsuszamlást. A másik kérdőjel: hogyan reagál a fejleményekre az a Washington, amely ebben az országban működteti a térség két legnagyobb katonai támaszpontját. HARMAT ENDRE Izraeli terrortámadás palesztin menekültek ellen Az izraeli megszálló csapatok a szerdára virradó éjszakán nagyszabású terrortámadást hajtottak végre a Dél-libanoni Ain el-Helua palesztin menekülttábor ellen. Előbb körülzárták a Szidon melletti tábort, majd húsz lakóházat felrobbantottak. A bejrúti állami rádió jelentése szerint egy halottja és 39 sebesültje volt a „tisztogató akciónak”. A megszállók 130 palesztin foglyot elhurcoltak. Az ENSZ menekültügyi hivatala megerősítette, hogy az izraeli támadás következtében több palesztin menekült megsebesült. A bejrúti falangista rádió arról is beszámolt, hogy a megszállók kész lista alapján hajtották végre a letartóztatásokat. Kedd este két izraeli katonát sebesítettek meg a fegyveres libanoni ellenállók Szidontól délre. Mose Arensz izraeli hadügyminiszter és Mose Levi vezérkari főnök szerdán szemleutat tartott a megszállt Dél-Libanonban. Fegyverkezési tervekről tanácskozik a NATO A hagyományos fegyverek új nemzedékének megteremtése és a közép-hatótávolságú rakéták telepítési programjának végrehajtása áll a NATO-hadügyminiszterek szerdán kezdődött tanácskozásának középpontjában. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter és kanadai kollégája szerdán csatlakozott a Hadügyi Tervező Bizottság tavaszi ülésének tanácskozásához. Weinberger a NATO általános fegyverkezésén belül a hagyományos fegyverzetek elektronika és lézertechnika útján történő erőteljes fejlesztését szorgalmazza ezúttal is. Weinberger kiterjedt fegyvergyártási együttműködést kínált az amerikai cégekkel. Hangsúlyozta azonban, hogy a nyugat-európai kormányoknak a jelenleginél jóval többet kell katonai célokra fordítaniuk. A hadügyminiszterek megvitatják a nyugat-európai rakétatelepítés végrehajtásának szaporodó problémáit is. Dánia parlamenti döntéssel leállította pénzügyi hozzájárulásait a telepítésekhez. Noha a dán hozzájárulás csak jelképes, a döntés politikai jelentőségű. Hollandia is egyre kibúvót keres, és halogatja a végleges döntést az oda telepítendő rakétákról. A brüsszeli ülésen Washington válasza minderre igen határozott volt. Richard Burt, a különleges konzultatív csoport elnöke kijelentette, hogy a telepítést az elhatározott menetrend szerint folytatják. Kijelentette azt is, hogy Olaszország „maradéktalanul megtartja a telepítési menetrendet”, és nincs semmiféle módosító javaslata. Előzőleg, mint ismeretes, Bettino Craxi miniszterelnök Lisszabonban felvetette, hogy a NATO leállíthatná a telepítéseket, ha a Szovjetunió felújíttja a tárgyalásokat. Ezt azonban később visszavonta. Burt nem fűzött megjegyzéseket a holland kormánynak a rakéták távol tartására irányuló kompromisszumos javaslataihoz, de azt fejtegette: erősen bízik abban, hogy a tervezett 48 manőverező robotrepülőgépet elhelyezik Hollandiában is. Diplomáciai források szerint Hága újabb kompromisszumos ajánlatokat tett Washingtonnak és szövetségeseinek, hogy elkerülje a befogadó döntést, amely minden jel szerint nem találna többségi támogatásra a parlamentben. Washington és a telepítést már folytató országok azonban arra szorítják a Lubbers-kormányt, hogy ne táncoljon vissza, mert ez megkérdőjelezheti a rakétadöntést ott is, ahol már meghozták azt.