Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

6 t^ÉPÚJSÁG Tizenkilenc szakosztály versenyzői álltak rajthoz a Dunaújvárosban megrende­zett kajak-kenu Kohász Ku­pán. Olyan nagy egyesületek is részt vettek, mint az Új­pesti Dózsa, a Bp. Sparta­cus. A Velencetavi Vízi SÍ-t nem kevesebb, mint 103 versenyző képviselte. Nem véletlen, hogy ez az egyesü­let nyerte az összetett pont­versenyt. Megyénk színeit a Szekszárdi Spartacus és az Atomerőmű SE kajak-kenu­sai képviselték — sikerrel. Merthogy a két klub fia­taljai összesen 22 érmet nyertek. Kajak-kenu Huszonkét Megyénk versenyzőinek helyezései: Lányok: K—1 serdülő 2000 m: ... 2. Ko­máromi Tímea (Szekszárdi. K—2 ifjúsági 2000 m: ... 2. Király Éva, Takács Beá­ta (ASE). K—1 ifjúsági 500 m: ... 3. Takács Beáta, 4. Király Éva (mindkettő (ASE). K—1 serdülő 500 m: ... 2. Komáromi Tímea (Szekszárdi. K—2 serdülő 500 m: ... 5. Nagy Gabriel­la, Hipszki Edit (ASE). K— 2 ifjúsági 500 m: ... 2. Ki­rály Éva, Takács Beáta (ASE). Fiúk: K—2 serdülő 2000 m: ... 5. Méhm Gábor, Ta­kács Attila (Szekszárd). K— 1 serdülő 2000 m: ... 3. Rick Gábor (ASE). MK—1 2000 m: II. kés: ... 5. Koncz Ger­gely, 6. Kvandák Mihály (mindkettő Szekszárd). C—1 serdülő 2000 m: ... 2. Hof­mann Ervin, ... 5. Haáz Ká­roly, 6. Hofmann Szilárd (mindhárom ASE). K—1 if­júsági 5000 m: 1. Nagyvára­di Tibor, 2. Nyirő Gábor (mindkettő Szekszárd), ... 5. Pipa Zsolt (ASE). C—1 if­júsági 5000 m: ... 2. Haáz Antal, ... 4. Bors Arnold, 5. Blatt József (mindhárom ASE). K—1 felnőtt 10 000 m: ... 6. Ellermann Péter (Szekszárd). C—1 ifjúsági 1000 m: ... 3. Haáz Antal (ASE). C—2 serdülő 1000 m: ... 4. Haáz Károly, Hof­mann Szilárd (ASE). K—1 ifjúsági 1000 m: 1. Nagyvá­radi Tibor, ... 3. Nyirő Gá­bor (mindkettő Szekszárd). K—1 felnőtt 1000 m: ... 3. Nagyváradi Pál (Szekszárd). C—1 serdülő 500 m: 1. Hof­mann Ervin, ... 6. Körösz­­tös József (mindkettő ASE). K—1 felnőtt 500 m: 1. Nagy­váradi Pál, ... 3. Adorján István (mindkettő Szek­szárd). C—1 ifjúsági 500 m: ... 3. Haáz Antal, 4. Bors Arnold, 5. Blatt József (mindhárom ASE). K—1 if­júsági 500 m: 1. Nagyváradi Tibor, ... 3. Nyirő Gábor (mindkettő Szekszárd), 4. Németh Attila, 5. Pipa Zsolt (mindkettő ASE). K—1 ser­dülő 500 m: ... 3. Rick Gá­bor (ASE). K—2 ifjúsági 500 m: ... 2. Németh Attila, Pi­pa Zsolt (ASE). K—4 serdü­lő 500 m: ... 3. Gottvald Gábor, Rohr Attila, Horgász Erik, Schmél Zoltán (Szek­szárd), érem a Kohász Kupán Nagyváradi arany-, Nyirő ezüstérmet nyert A paksi Hofmann Ervin a C —1 serdülő 500 m győztese Sárga meg a piros A Honvéd Táncsics SE el­leni mérkőzésen újra a kez­dőcsapatban játszott Zir­­cher. Érezhetően pezsgőbbé, gyorsabbá tette a csatárjáté­­­kot. Lőtt egy gólt , és ki­állították az „emberét”. Új arcot is felfedezhettek a hazai szurkolók, Hüberét. Két év kihagyás után a BMSC jobbhátvédjeként láttuk vi­szont az NB I-et is megjárt játékost. Nyugodt, labdabiz­­tos, rutinos játékos. A második percben a kis­­dorogiaktól bevonult Meksz lőtt egy zúgó kapufát, aztán néhány perc múlva már gólt, ezzel lett 0-1. A másik ol­dalon az újra csatasorba állt Zircher fejelt egy ka­pufát, aztán egy beadással befordult és egyenlített. György is kitapétázta — amolyan labdamintásra — a felső lécet kétszer is, majd lőtt még két gólt, amiből az egyiket les címén nem ad­ták meg. László „Texi” Bonyhádról vonult be. Kato­nának is, meg az öltözőbe is. Utóbbiba idő előtt. A labdá­val is igen gyors Zirchert rúgta föl, amiért villant a sárga. Ezt nehezeményezte, megjegyzést tett, jött a pi­ros kártya. Kár volt! Pont a hazai szurkolók előtt, egy­kori csapattársak ellen. A hajrában György a régi szép napokra emlékeztetően lé­pett ki a védők közül, be­adását Bálint „Gazda” — ez a beceneve — lőtte a háló­ba. Máris 3-1. Zúgott a „Szép volt fiúk!” Egy hete a Bonyhád Sik­lóson játszott. Akkor a má­sik bonyhádi gárda, a Pan­nónia a Kaposszekcset fo­gadta. Az NB II-et is meg­járt Porcsa két élmény­számba menő gólt rúgott a hazaiaknak. Eljátszottam a gondolattal. Mit szólnának a BMSC-ben ehhez a csatár­sorhoz : Zircher, György, Bulla, Porcsa? —­ szabó — 1984. május 24. ipszo előtt Eger SE—Szekszárdi Dózsa, 18 óra. V.: Nagy M. Mercsényi Gyula: — Az esélytelenek nyugalmával utazunk el ma délelőtt Egerbe. A listavezető együttes kérésére halasztódott ez a 90 perc mára, miután ked­den este az Austria Wien ellen nemzetközi mérkőzést játszottak Kiss Tiborék. Miután az esélyesség súlya nem nyomaszt bennünket, így megpróbálunk felsza­badultan futballozni. Mindez azt is magával hozhatja, hogy érdekes, változatos meccsen sikerül majd becsü­lettel helytállnunk az NB I-re aspiráló egriek ottho­nában. Ősszel Szekszárdon egy szerda délutánon na­gyon elporoltak bennünket... Csapatunk várható összeállítása: Hujber — Szabó, Hahn, Varga F., Somodi — Dienes, Kresz, Adorján — Megyeri, Varga L., Magyar. A kispadon helyet fog­lalók a következő játékosok közül kerülnek ki: Suba, Kriesz, Weitner, Lauer, Horváth L., Márkus, Hor­váth P. Tenisz Pakson második alkalom­mal rendezték meg Dunántúl területi egyéni teniszbajnok­ságát öt megye versenyzői részvételével. Az erős másod­­osztályú mezőnyben siker­ként értékelhetjük a paksiak helyezéseit. Férfi egyes: 1. Hancz, 2. Kovács (mindkettő ZTE), 3. Bóta (Kaposvár) és Szűcs (Paks). Férfi páros: 1. Hancz, Lajkó (ZTE), 2. Bóta, Ács (Kaposvár), 3. Szűcs, Dávid (Paks) és Szécsi, Káplán (Paks, Pécs).* A tervezett két nap helyett háromnaposra sikeredett Tolna megye férfi felnőtt teniszbajnoksága. A kedve­zőtlen időjárás ugyanis meg­zavarta a 47 tagú mezőny folyamatos versenyét, így a döntőre csak a hét közepén kerülhetett sor. Végered­mény: 1. Szűcs Lajos, 2. Dá­vid Antal (mindkettő Paks), 3. dr. Maróthy Géza (Szek­szárd) és Hahn János (Paks). Kézilabda megyebajnokság A kézilabda megyebajnok­ság hét végi fordulójában fél­beszakadt a Simontornya— Dalmand női mérkőzés. A második félidő 25. percében Jencskinét kizárták a bírók, ekkor — a játékvezetői jelen­tés szerint — a bőrgyáriak edzője lehívta a pályáról a csapatot. Tamási II—Tengelic 27-19 (16-6). Ld: Renczes 6, Görgei 5, illetve Lukács 7, Lukács M. 4. Dombóvári Spartacus— Zomba 17-13 (7-7). Ld: Gscheidt 6, Patkós 5, illetve Antalné 10, Simontornya—Dalmand 10- 14 (félbeszakadt). Ld: Jencs­­kiné 5, illetve Németh 6. Nagymányok—Dunaföldvár II. 30-22 (14-11). Ld: Hucker 7, Ambrus 6, illetve Fister 4. Dombóvári Kesztyű—Hon­véd Nógrádi SE 24-22 (10-8). Ld: Gáspár 8, Ács 6, illetve Szabó 9, Tisza 7, Szedres—Fadd 25-25 (11-16). Ld: Szokodi, Beda 7—7, illet­ve Márkus L. 9, Búzás, Trunk 4—4. Honvéd Nógrádi SE—Nagy­mányok 13-13 (6-4), Ldl Szabó 5, Tisza 3, illetve Sö­­vényi 4. Oldalhölő ’84 Dobos mozgalmas napjai A „veteránnak” számító, 37 éves Dobos Ernő átigazo­lása meglehetősen forró han­gulatot teremtett Dombóvá­­rott, de legfőképpen Pakson a PSE elleni rangadót köve­tően. Szó se róla: a Vasas­ból a VMSE-be szezonköz­ben átkerült kapus debütá­lása remekül sikerült. Még akkor is, ha produkcióját be­árnyékolta a kiállítás. A fe­gyelmi bizottság nem találta súlyosnak a portás cseleke­detét , így aztán Tamási ellen újfent Dobos húzhatta magára a DVMSE-ben az egyes mezt. Kíváncsiak voltunk, va­jon mennyire viselték meg a mozgalmas napok huza­vonái a kupvédő idegeit? Milyen teljesítményre lesz képes hazai környezetben ? A Tamási ellen remek 90 percet láthatott a közönség. Örök érvényű igazság a fo­ciban : a csatár, a középpá­lyás meg a hátvéd sokad­szor is hibázhat , még min­dig mögöttük van egy em­ber, a kapus. Ám a cerbe­rusnak nem adatik meg a lehetőség az elvétett labda „korrigálására”. Történt pedig a 60. perc körül, hogy Albert játékve­zető szabadrúgást ítélt a ta­másiak javára Dobos kapu­jától úgy 30—35 méterre. Bóta állt a laszti mögé, s nagy erővel úgy bombázta a bal felső sarokba, hogy a kapus mozdulni sem tudott. — A sorfallal bíbelődtem. Sípszót nem hallottam, ép­pen az ellenkező oldalra in­dultam a sorfalat állítgatni, amikor fülem mellett a sa­rokba vágódott a pettyes. Nem magyarázkodás, de ezt a gólt elkerülhettük volna. Ha csapattársaim közül va­laki a labda elé áll, amíg én befejezem a sorfal rendezé­sét. Tanulságos eset, két ponttal fizettünk érte. Ezzel együtt is azt vallom: nem szabad feladnunk a bajno­ki címért folytatott küzdel­met! Izgalmasnak ígérkezik a hajrá, miért is ne sikerül­ne éppen nekünk elsőként célba jutni? — hallottuk Do­bos Ernő véleményét. Vasárnap Tengelicen érin­tetlen maradt a DVMSE hálója. Dobos nagyszerűen látta el feladatát, s ezúttal a szerencsével sem állt ha­dilábon. Két esetben a ka­pufa segített, hogy a dom­bóváriak megússzák gól nél­kül. Hogy is mondják fut­­ballberkekben? A jó kapus­nak szerencséje is van... — gaál — sellyeieknek győzni akarás­ból. Két szép góljuk már­­már súlyos vereséget sejte­tett, amikor amolyan „ös­­­szeesési” jeleneteket rendez­tek a hazaiak a MEDOSZ térfelén. Hátha segít Otar­tics. Segített. Tizenegyesből, amelyet egyik csatártársa nagy jeleneteiért végezhetett el, így lett 3-2. A hármas sípszó jelezte: itt a vége fuss el véle — mármint a megszerzett két pontnak. Csakhogy gépesí­tett korunkban ez nem is olyan egyszerű — különösen ha defektes a „járgány”. Csak a gépkocsivezető bús­lakodott a vasárnapi plusz­munkáért. A győztes dorogi csapat cseppet sem. Betértek a vendéglőbe, ahol vacsora mellé tánczenét is szervíroz­tak részükre. S ha már szólt a zene , táncoltak. A zöld gyephez szokott lábak itt is jól „muzsikáltak”. Egy an­gol keringő erejéig még Lo­sonca mester is beszállt fiai közé. Sikere volt — akár­csak a meccsen kiosztott taktikájának. Megszólalt a dudaszó, el­készült a buszjavítás. A ki­vonuló győztesek tiszteletére a zenekar belefogott abba a nótába, hogy Marina, Mari­na, Marina, így háromszor. Úgy látszik ők is kint vol­tak a Sellye—Kisdorog meccsen. — Kittner — Kiesési rangadó — Tipikus négypontos mér­kőzés — fogad a kapuban a jegyszedő. — Amelyik csapat veszt, az máris szedelőzködhet a területi bajnokság őszi idé­nyére — vélekedik a Sza­bályból érkezett néző. — Sorsdöntő 90 perc lesz, nyernünk kell! — summáz ellentmondást nem tűrően a szotyiárus. Esélylatolgatás lépten-nyo­­mon a Dózsa stadionban. A nyárias melegben vibrál a levegő. Kint és bent egya­ránt. Merthogy a kezdéshez készülődő játékosok öltözői hangulata éppúgy magán vi­seli az elkövetkező másfél óra várható feszültségét — mint a lelátó közönségéé. Mélyre zuhant a páternosz­­ter a lila-fehérekkel épp­úgy, mint a nem is oly ré­gen még NB I-es álmokat délelgető kazincbarcikaiak­kal, így hát valamennyi jel­ző jogos, hiszen ez a kiesési rangadó sorsot, létet — a holnapután mikéntjét tisz­tázhatja. Hálátlan szerep, amitől a két évtizede fut­ballozó játékosok gyomra is görcsöl. Remeg a láb, ájulás előttien vértelen az arc. Az edzők még egyszer pon­tosítják a „leckét”. A ven­dégek mestere valamivel magabiztosabb: „Nekünk csak egy eredmény nem jó — a vereség”. A hazai véle­mény: „Számunkra csak a győzelem az elfogadható eredmény”. Sípszó: útjára indul a lab­da. Az első félidő fölöttébb nyugis, tapogatódzó játékot hoz egy sor hibával. A dön­tetlen a barcikai reménye­ket táplálja. Szünet után mérséklődik a meleg, mégis felforrósodik a légkör a zöld gyepen. Dienes bőrszeges stoplijai Köleszárik sípcsont­ján landolnak. Törés! —hul­lámzik a gyors diagnosztika a lelátón. Bíró főorvos sze­rint nincs törés, de azért a mentő kórházba viszi a ven­dégek középpályását. Este pedig csapata autóbusza ha­za, Kazincbarcikára. Törlesztés „Diónak”, Kni­­esznek, később kap egyet Megyeri is. Az eredményjel­zőn változatlanul 0-0. Ép­pen egy órája játszanak, amikor egy kemény belépé­sért újabb szabadrúgás a li­lák javára. Adorján távoli lövését Novák kapus már­­már birtokolja, aztán kapus­sors... Bevédi a labdát! Örömmámor a lelátón, uramatyán mekkora potya­gól ! De a két pont sorsát az ilyen gólok is eldöntik. Vége, a Dózsa nyeri a kiesési rang­adót. Rónai Istvánhoz, a Pé­csi MSC NB I-es csapatának vezető­edzőjéhez fordulok egy rövid véleményért. — Az első félidőben némi csalódást okozott a Szek­szárd játéka. Nem csillogtat­tak olyan erényeket a ha­zaiak, mint amelyik gárdá­nak ezen a találkozón dön­tésre kell vinnie valamit. Úgy tűnt, nagyon félnek et­től a találkozótól. Sajnos, nem tudták levetkőzni félel­müket. Szünet után viszont mintha kicserélték volna a dózsásokat. Harcosan, he­lyenként nagyon ügyesen játszottak. A második 45 percben volt színvonal, meg küzdelem. Egy pillanatig sem fért kétség a hazaiak győzelméhez. Szerintem is potyaízű volt a gól, de szá­mos helyzete alapján a lila­­fehér gárda mindenképpen rászolgált győzelmére. Egyé­nileg Dienes és a középhát­véd Hahn, valamint a kapu­védő Hujber teljesítménye tetszett. Véleményem sze­rint, amennyiben a szekszár­diak állandósítani tudják a második félidőben nyújtott teljesítményüket a hátralévő meccseken, úgy nem jelent­het gondot számukra a bentmaradás kiharcolása — mondja a PMSC fiatal mes­tere. — fekete — Marina, Marina, Marina — Ha Sellye, akkor Otár­­tics — mondták a hazai né­zők. — Ő jelenti számunkra a gólokat, másban nem bíz­hatunk. A vendég kisdorogiak va­lahogy nem vették komo­lyan a hazai szurkolótábor megérzéseit. Aztán a sokat emlegetett Otártics pontrú­gásból, 16 méterről „lepók­­hálózta” a kapu bal felső sarkát — amolyan „Szajkó módra”. A dorogi kiskatona szabadrúgásait ugyanis gyak­ran emlegetik. Nem volt kü­lönösebb tétje ennek a mér­kőzésnek, így az eléggé lany­ha iramban Spiel találata ikszet sejtetett. A foci azon­ban kiszámíthatatlan. Ezt bizonyította a második 45 perc. Nekkdurálta magát a Kisdorog és leckét adott a

Next