Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

A NÉPÚJSÁG FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Egy verseny kapcsán A gimnáziumi tanulók me­gyei technikai tantárgyi ve­télkedőjét a szekszárdi 505-ös számú Szakmunkásképző In­tézet rendezésében bonyolí­tották le. A rendezvényen a Művelődési Minisztérium és két tudományegyetem képvi­selői is részt vettek. Eljött az OPI képviselője is erre a versenyre. Ez pedig egyértel­műen jelez valamit. Színvo­nalat, jó rendezést, és hozzá­értő és lelkes pedagógusokat. A verseny ötlete König Ist­ván vezető szakfelügyelő dé­delgetett álmaként, most már a valóságban is lezajlott. Megmozgatta a megyét, és megmozgatja majd az orszá­got is, hiszen a verseny tel­jes anyagát szeptemberben (a tapasztalatokkal együtt) minden megye illetékeseinek megküldik. Dr. Szűcs Ervin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi taná­ra is elfogadta a meghívást, eljött Szekszárdra, és a kö­vetkezőket mondta el: “ Szekszárd jó tradíciók­kal rendelkezik, és ez a kez­deményezése is megalapozott sőt sikeresnek mondható. Középiskolai szinten a tech­nika tantárgynak nincs még megfelelő tapasztalati anya­ga. Nézzük az alapelvek és példák egymáshoz való vi­szonyát. Minden tantárgyra érvényes következtetés, hogy nem a példát kell tanítani. Ennek a versenynek az aktu­alitása egyértelmű. A tan­könyvek átfutási ideje hos­­­szú. Alapvető rendezői elve­ket kell keresni, és erre, mint vázra, oktatási példá­kat fölépíteni. A technikai-műszaki kultúra van hátrányos hely­zetben. A technikai kultúra szerves része az általános kultúrának. Nálunk ez peri­fériára szorult, és csak 1945 után változott, de a kultúr­politika nem tudta ezt a tör­ténelmi múltat lerendezni. Pedig ez az emberiség kultú­rájának szerves részét képe­zi, amit nem ismernek még egyértelműen el. A tantárgy kérdését vita formájában is napirenden kell tartani. En­nek nem új technikai eszkö­zök behozását, hanem a nemzeti kultúrába való beil­lesztését kell szolgálnia. A versenyek célja többek között az, hogy a közoktatá­son belüli rangot is kivívhas­sa magának, hiszen az álta­lános műveltségbe tartozik Tudunk színvonalas ver­senyt ebben a témában is nyújtani, így a szekszárdi verseny alapja lehet egy ké­sőbbi országos versenynek is. A technikai műveltség ter­jesztése bizonyos esetekben életcél is lehet. Várható, hogy e tekintetben óriási tartalmi fejlődés is bekövetkezik. Cél az is, hogy megmutassuk, hogy nem csupán számoló masinákról van szó. A min­­dennapos robotjellegű rutin­munkák, a külvilággal való összekapcsolhatóság eszközei is ezek a gépek. Az iskolák­ban használt technikai esz­közkészletnek, itt, Szekszár­­don készülő (és elérhető) darabjait digitális irányban kívánjuk fejleszteni. Komoly előrelépés, hogy a tudományegyetemeken és a tanárképző főiskolákon tech­nikai tanszékek jöttek és jön­nek létre, mert azt ismerik el tudománynak, aminek van tanszéke is. A technika, jelző nélkül nagyon sokáig kérdő­jel volt. Ma már nem az. Javuló réteg­munka A forradalmi ifjúsági napok értékelése Nőtt az alapszervezetek öntevékenysége A megyei KISZ-bizott­­ság legutóbbi ülésén érté­kelte az idei forradalmi ifjúsági napok tapasztala­tait. Többek között meg­állapították, hogy a ren­dezvénysorozat az idén is számos fórumot és lehető­séget teremtett az alapszer­vezeteknek a KISZ-en kí­vüli fiatalok mozgósítására, a rétegekhez szóló, új ele­meket is tartalmazó prog­ramok szervezésére. To­vább nőtt az alapszerveze­tek kezdeményezőkészsége, aktivitása. MÁRCIUS 15-ÉN Március 15-höz, az eddigi hagyományoknak megfelelő­en, elsősorban iskolai rendez­vények, diáknapok kötődnek. A tartalmas rendezvények közül mindenekelőtt a Dom­bóvár városi diáknapot lehet kiemelni. Stílusosan, tobor­­zóval emlékeztek meg az év­fordulóról, majd diákfórum­ keretében esett a ma közép­iskolai diákjainak tanulmá­nyi munkájáról, annak felté­teleiről, a tanár-diák viszony­ról, a felvételi rendszerről, az iskolai rendtartásról, és sok egyéb kérdésről. Szekszárdon a koszorúzás a diákok távolmaradása miatt kevésbé volt sikeres és han­gulatos, itt is több iskolában rendeztek diáknapot. Az 505-ös szakmunkáskép­ző intézetben is változatos, elméleti és gyakorlati felada­tokat tartalmazó rendezvé­nyek várták a fiatalokat. Pakson az idén is megren­dezték az „Évfordulók” ve­télkedőt, a filmvetítés mel­lett sok embert mozgatott meg az érdekes feladatokból álló politikai kaszinó is. Kö­tetlen beszélgetés formájában katonapolitikai kérdések megvitatására is sor került. Összességében tartalmas események voltak, bár a sportversenyeken kívül a résztvevők száma elmaradt a várakozástól. Ezen a hét vé­gén több városban tartottak ifjúsági napot a dolgozó fia­talok számára is, egy-egy KISZ-szervezet rendezésében. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉVFORDULÓJÁN Március 21-én folytatódtak a diákrendezvények. Bonyhá­­d­on az 504. sz. Szakmunkás­­képző Intézet rendezésében városi diáknap volt. Az új­szerű, elismerést méltán ki­váltó ünnepi műsort köve­tően kevésbé sikerültek a tervezett programok. A jö­vőben a pedagógusok na­gyobb segítségére, a művelő­dési ház lehetőségeinek jobb kihasználására lenne szük­ség. A KISZ megyei bizottsága a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 65. évfordulója tisz­teletére rendezte meg a me­gyei ifjúsági napot. A ren­dezvény központi program­ja a városok közötti vetélke­dő volt. A KISZ városi bi­zottságai és munkabizottsá­gai segítségével szervezett csapatok tagjai, a tavasz há­rom kiemelkedő, illetve egyéb mozgalmi évfordulói­hoz kötődő témakörökben mérték össze tudásukat. E mellett az ifjúságmozgalmi munka különböző területei­hez kapcsolódóan is lehető­séget biztosítottunk a ve­télkedésre, például irodalmi, műveltségi verseny, film- és zenei vetélkedő, városisme­reti verseny, különböző sport- és ügyességi játékok kere­tében. A megyei ifjúsági nap jól szolgálta a különböző ifjú­sági rétegek és korosztályok képviselőiből összeállított csapatok tartalmas időtölté­sét. A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁN Hazánk felszabadulása 39. évfordulójának méltó megünneplése érdekében to­vább folytatódtak megye­­szerte a KISZ-szervezetek, ifjúsági közösségek program­jai, rendezvényei. A korábbi hagyományoknak megfelelő­en a Dalmandi Mezőgazda­­sági Kombinát KISZ-szerve­­zete ez évben is megrendezte a felszabadulási sportnapot. A hűvös idő ellenére is 250—260 versenyző nevezett a sportjátékokra. Színvonalas rendezvénnyel várták a dal­mandi fiatalok a környező községek és Dombóvár ifjú­ságát. Az UNIÓ Ipari Szövet­kezet üzemegységeinek fia­taljai számára hirdetett egész napos sportprogramot. Han­gulatos KISZ-KOMSZOMOL baráti találkozót rendezett a CSIV KISZ-bizottsága, me­lyen a meghívott szovjet ven­dégeken kívül megjelentek a Pátria Nyomda és a Kesztyű­gyár kiszesei is. Tovább folytatódtak a köz­ségek közötti vetélkedő ese­ményei. Az átfogó, kulturá­lis és sportprogramokat egy­aránt tartalmazó ifjúsági na­pok rendezvényein közel 2000 fiatal vett részt. Szekszárdon több mint 40 csapat részvéte­lével zajlott a városi KISZ és a Sportfelügyelőség közös rendezvénye, a Felszabadu­lási Kupa. Bonyhádon a köz­­gazdasági szakközépiskola KISZ-bizottsága szervezte az ünnepi megemlékezést, me­lyen a város többi iskoláinak diákjai is részt vettek. A hét végén a Vasipari Szövetkezet rendezett városi ifjúsági na­pot a város és a városkör­nyék szövetkezeti fiataljai számára. A koszorúzásokon, ünnepi nagygyűléseken, vál­lalati, intézményi ünnepsége­ken nagy számban vettek részt fiataljaink. Több KISZ- szervezet ünnepi taggyűlés keretében emlékezett meg az évfordulóról, annak mai je­lentőségéről, eredményeink­ről és a további feladatokról. A forradalmi ifjúsági na­pokat sikeresnek ítélte a megyei KISZ-bizottság. A fó­rumokon, rendezvényeken egy sor, a fiatalságot is érin­tő és érdeklő kérdés megbe­szélésére nyílott alkalom. Ezek közül a legfontosabbak voltak: a nemzetközi helyzet kérdései, hazánk helye és szerepe a világban, nemzet­közi megítélésünk, katonapo­litikai kérdések és összefüg­gések. A három tavaszi év­fordulóhoz kapcsolódóan ter­mészetszerűleg kerültek szó­ba a hazafiság, az internacio­nalizmus kérdései éppúgy, mint gazdasági helyzetünk mai kérdései és a szocialista országok békepolitikája. 1984. május 24. Ifjú Gárda szakalegységi versenyek Az Ifjú Gárda alegységek, egységek a képzési év zárá­saként, felmenő rendszerben (megyei, országos), a párat­lan években szemléken, a páros években szakalegységi versenyeken, találkozókon adhatnak számot felkészült­ségükről, a kollektívák ös­­­szeszokottságáról. Ezen ese­mények fontos funkciója még a tapasztalatcsere-jel­leg is. Az idén Váralján kerül­tek megrendezésre az IG szakalegységi megyei verse­nyek, a KISZ Tolna megyei Bizottsága, Ifjú Gárda me­gyei parancsnoksága, a KISZ Bonyhád városi Bizottsága, valamint a társfegyveres erők és testületek, így a Munkásőrség megyei pa­rancsnokság, a megyei Rendőr-főkapitányság, a Pol­gári Védelmi megyei pa­rancsnokság és a szekszárdi honvédség szervezésében. (Az IG tűzoltó szakalegységi ver­senye: május 20. Tamási). Az egynapos rendezvényen sajnos csak 13 raj jelent meg, amely azt bizonyítja nem lehetünk elégedettek né­hány városban folyó Ifjú Gárda szakképzés jelenlegi fokával, hiszen például Szekszárd városból mindös­­­sze egy raj jött el, hogy be­mutassa felkészültségét. Szakáganként a következő végeredmények születtek. Munkásőr: 1. Dombóvári 516. sz. Szakm. Intézet I. csapat, 2. Tamási Béri Ba­logh Ádám Gimnázium, 3. Bonyhádi Zománcárugyár, 4. Dunaföldvári Magyar László Gimnázium, 5. Dombóvári 516. sz. Szakmunkásképző Intézet II. csapat. Rendőr: 1. Dombóvári Apáczai Csere János Szak­­középiskola, 2. Bonyhádi Pe­tőfi Sándor Gimnázium, 3. Gyönki Tolnai L. Gimnázi­um, 4. Dombóvár MÁV. Polgári védelem: 1. Dom­bóvári Gőgös Ignác Gimná­zium, 2. Tamási 518. sz. Szakmunkás Intézet. Honvéd: 1. Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium, 2. Szekszárdi Garay János Gimnázium. A helyezettek oklevél és a társ fegyveres erők és tes­tületek által adott jutalmak­ban részesültek. A Tolna megyei KBT külön jutalmaz­ta az egyéniben elért leg­jobb eredményeket.­ A KISZ Tolna megyei Bizottsága az idén először ajánlotta föl a megyei szakalegységi verse­nyeken összességében a leg­jobb eredményt elérő IG­ vá­rosi parancsnokság részére — a „IG szakalegységi ver­senyek” vándorserlegét. Bár a tűzoltószakverseny még hátra van, de ettől függet­lenül a dombóvári Városi IG Parancsnokság már el­nyerte egy évre a serleget. A megyei versenyek első helyezettjei jogot szereztek a május—június folyamán más-más megyében megren­dezésre kerülő országos szakalegységi versenyeken és találkozókon való részvé­telre. VIDA MIHÁLY A dombóvári munkásőrraj jelentkezik az állomáson Nosztalgia-buli Animátó módra Úgy látszik valami hiány­ A Bonyhádi Műsor áprili­si számában volt egy hír, mely nosztalgia-bulit ígért azoknak, akik tudták és még ma sem felejtették el, mit jelentett valamikor, és ma az­­ ANIMÁTÓ zenekar nekik, nekünk. Megalakulásuk 15 éves év­fordulójára újra egybegyűl­tek, zenélni és beszélgetni. zott nekik, valami megmoz­dult bennünk,­­ vagy ép­pen csak a nosztalgia tette. Azok a ma már harmincon túli, esetenként inneni bony­hádi és városkörnyéki fiata­lok, akiknek ez az együttes még a régi művelődési ház klubjában, az I-es iskola udvarán, a gimnáziumi sza­lagtűzőn, a szabadtéri szín­padon, vagy ki tudja hol, a klubot, a zenét, az egybe­­tartozást jelképezte, bizto­san mind eljöttek volna er­re a bulira. De csak meghí­vottak voltak ott, hiszen így is kétszáznál többen estek a régi emlékek csapdájába és feledték egy estére ismét a környező világot, hiszen együtt voltak. A zenekar 1969. januárjá­ban alakult, amikor a Per­­czel-kastélyban megnyílt az akkor új művelődési ház. Három fiatalember Nagy­­mányokon a KÉK-FEKETE zenekarból indította a zene­kart. Brauer János, Lőrin­­czi András és Békési László. A nevüket az akkori kultúr­­ház. igazgatói a Gelencsér Já­nos javasolta. ANIMÁTÓ, annyi mint: gyorsan, lendü­letesen. Zenei kifejezés. Ta­láló, nem igaz?! Azt is je­lenti, pergő ritmusban, így is indult a dolog, színes­­lélekkel. Még az alakulás évében csatlakozott hozzá­juk Quell Ferenc is és az akkori divat szerint kellett egy billentyűs is a gárdába. Így lett az orgonistájuk Probst József, aki a későb­bi tagkiválások, újjáalakulá­sok során az egyetlen volt, aki minden felállásban ját­szott. A művelődési házban ha­zára találtak, a közönségü­ket pedig a középiskolás diákok jelentették. Klub volt a javából. Akkoriban B. Tóth László is segítette a csapatot. Látott bennük fantáziát. De volt is. Rágó­gumi-zenével kezdtek. Egy­szerű, népszerű, könnyű dal­­lamú számokat játszottak. Az akkor menő együttesek számai mellett már néhány saját szerzeményüknek is tapsolhattunk. Fél év után a környék minden nagyobb településén játszottak már. 1970-ben Tamásiban a Ta­nácsköztársasági művészeti szemlén aranyoklevelet kap­tak. 1971-ben a megyei ama­tőrfesztiválon aranydiploma. Ekkor jött az első cserélő­dés­­hullám. Katonai behí­vó, főiskolai tanulmányok miatt... Guzorán Ferenc lett a do­bosuk, Kisvárdai József pe­dig a város másik felbom­lott zenekarából jött. Mert ebben az időben három ze­nekar is volt Bonyhádon. Az ANIMÁTO, a DELTA és az ORION. Népszerűek voltak. A középiskolások végig az ANIMÁTO mellett tartottak ki. Egyre népszerűbbek let­tek. 1975-ben Győrben a dunántúli versenyen, az amatőr zenekarok pop- és dzesszfesztiválján aranydip­lomát és a zsűri különdíját kapták. Az ezt követő or­szágoson, bronzot. A válto­zás éve 1977. Békési helyett jött Venyercsány László, 1978-ban még Tamásiban or­szágos harmadikak, de 1981- ben szétugrott a gárda. Jó zenekar volt. Most gondoltak egyet és újra összejöttek. Nekiláttak gyakorolni, az új­jak újra szokták a dobverőt a húro­kat és a billentyűt. Az elő­készületek során ugyanolyan ugratások mentek mint an­nak idején, — ma úgy mon­danák a fiatalabbak, hogy „elég masszívan szívatták egymást”. Heccből! Jóked­­vűek és vidámak voltak. Új­­ra örültek egymásnak, és a nézőtéren a próbák során, feleségek és gyerekek ne­vettek együtt velük. D­e kik is ők ma tulajdon­képpen? Nézzük! Brauer János — „Brumi” — 34 éves, nős, két gyermek apja, a Völgységi Takarék­­szövetkezet igazgatója. Probst József — „Proci" — 32 éves, nős két gyermek apja, a városi tanács műve­lődési osztályának gazdasá­gi felügyelője. Békési László — „Dolcsi” — 33 éves, nős két gyer­mek apja, a bonyhádi köny­vesbolt vezetője. Lőrinczi András — „Ban­­dika” — 34 éves, egy gyer­mek apja, a RAMOVILL szerviz műszerésze. Quell Ferenc — „Frédi” — 33 éves, nős, két gyermek apja a Bonyhádi Zománc­árugyár osztályvezetője. Tizenöt éves évfordulóra jöttek össze. Belső feszült­ségüket levezetni, örömet okozni. Nosztalgiából, a ré­gi számaikból eljátszottak párat egy vacsora után, két­százhúsz meghívott vendég­nek és barátnak. Jó zené­szek még ma is. Jó klub volt, életképes és ütőképes csapattal. Újrakezdeni azon­ban már másnak kellene. Javaslom a mai tiniknek, tegyék meg! Meglátják majd 15 év múlva — mint mi ma — megérts. SZABÓ SÁNDOR Az egykori aranycsapat, — az ANIMATO, és két „ven­dég"

Next