Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

A MÉPÚJSÁG Kisdobosok Kitüntetett úttörőcsapat Mórágyon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hagyományaiknak megfe­lelően jól sikerült gyermek­napi ünnepséget szerveztek Mórágyon ez év május 27-én az általános iskolában és a szabadidő-központban. Újsze­­rű volt az idén, hogy az ün­nepségen részt vevő fegyve­res erők egyik képviselője avatta fel a kisdobosokat és az úttörőket. Temesi Ágnes, a megyei úttörőelnökség elnöke adta át a mórágyi Petőfi Sándor Úttörőcsapatnak a KISZ Köz­ponti Bizottsága Vörös Se­lyemzászlóját, s vele együtt a tízezer forint pénzjutalomra jogosító okmányt. A zászlóra a helyi párt, KISZ, tanács, valamint a szülői munkaközösség, illetve az Egres menti Vadásztársa­ság bátaapáti képviselői em­lékszalagot kötöttek. A helyi tanács és az Eg­res menti Vadásztársaság öt­ezer-ötezer forinttal jutal­mazta az úttörőcsapatot. A vadásztársaság képviselője, aki egykor maga is viselte az úttörőnyakkendőt, megemlé­kezett a régi úttörőéletről és köszöntötte a mostani kisdo­bosokat és úttörőket. Nagy Árpádné, az általá­nos iskola igazgatója és Lovák Ibolya, az úttörőcsa­pat vezetője megható szavak­kal mondott köszönetet az ajándékokért. A kisdobosok, úttörők az egész napos programban kulturális bemutatóval, sok játékkal szereztek örömöt maguknak, a jelenlévő szü­lőknek és a vendégeknek. L. A. Zombac a csillag! Május 27., vasárnap. A zombai iskola udvarán tar­ka tömeg: szülők, vendégek, érdeklődők. A kézilabdapá­lyán egyenruhás, vörös, il­letve kék nyakkendős pajtá­sok. Csendes beszélgetés, vá­rakozás. Tizenegy óra. Felharsan a hívójel, majd a vezényszó után a pattogó indulóra be­vonulnak és felsorakoznak a 803. számú Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai. A Him­nusz után zászlóbehozatal, jelentések, majd a kisdobo­sok ígérettétele hangzik. Le­írhatatlan az öröm, amikor az avatószülők felkötik a kék nyakkendőt az elsősök nyakába, ami most már az úttörőszövetséghez tartozást is jelenti. Aztán a negyedik osztályosok úttörőfogadalma hallatszik: „Én ... a Ma­gyar Népköztársaság ifjú út­törője, csapatom zászlaja és úttörőtársaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét meg­tartom, csapatom jó hírnevét megőrzőm, tetteimmel szo­cialista hazámat szolgálom.” Kiváló munkát végző paj­tásokat szólítanak ezután, akik kitüntetéseket, illetve okleveleket vesznek át. Minden tekintet egy pont­ra szegeződik, amikor Teme­si Ágnes, megyei úttörőelnök lép a mikrofonhoz, és beszél­ni kezd. Dicséri a zombai csapat úttörőmunkáját, amely becsületes, lelkiismeretes, tervszerű munkával, a pe­dagógusok, szülők, KISZ- esek, társadalmi szervek együttes összefogásával tar­talmas, vonzó úttörőéletet alakított ki. Felcsattan a taps, amikor átadja a Ma­gyar Úttörők Szövetsége Or­szágos Tanácsának legmaga­sabb kitüntetését, a KISZ KB Vörös Selyemzászló Csil­lagját és a vele együtt járó 25 ezer forint pénzjutalmat. A köszönő szavak és a kato­nás kivonulás után az ava­tásnak vége. A délutáni gazdag sport­­programig még van idő. Gé­lért Imre csapatvezetőt, Tóth Károly, Mányoki László és Pintér István pedagógusokat „lopjuk el” néhány percre, hogy megtudakoljuk, mi van az elismerés mögött. Mind­nyájan a folyamatos mun­kát — melyhez köze van az előző csapatvezetőnek is — említik először. Aztán az évi 100—110 ezer forintot „te­remtő” közhasznú munkát, a 60 ezer forintot hozó hasz­­nosanyag-gyűjtést, a közsé­gért, az iskola környékéért végzett tevékenységet szá­molják össze. Szóba kerül­nek a szabadidős — szombat, vasárnapi — rendezvények, a szülőkkel közös kirándu­lások, túrák, a vándortábo­rok, a forradalmi ifjúsági napok komplex programja, a különböző járási, megyei és országos versenyek sike­rei és sok más eredmény, él­mény is. A siker titka — vallják — az együttes gon­dolkodás, cselekvés, a több­ségében fiatal, de most már stabil tantestület és az igaz­gató, Ábrahám Béla támo­gatása. Zombán eddig sem a ki­tüntetésért dolgoztak — mondják mind a négyen, majd hozzáfűzik azt is, hogy ezt a szintet tartani, de in­kább emelni akarják. A délutáni programban mindezt tapasztaltuk. Temesi Ágnes megyei úttörőelnök átadja a kitüntetést Felsorakozott a csapat A délutáni program egyik, ügyességet igénylő felada­ta Vörös Selyemzászló szalag Értékelnek­ a tanulók A szekszárdi 1-es számú Ál­talános Iskola úttörőcsapatát a KISZ KB Vörös Selyem­­zászló-szalagjával tüntették ki. Az ünnepi eseményen ter­mészetesen értékelték a csa­pat munkáját, s elmondták, hogy miért kapták a rangos kitüntetést. Formabontó mó­don, két hetedik osztályos úttörő foglalja össze az út­törőév eredményeit, illetve azt, hogy a mozgalom mit jelent számukra. Pók Ildikó, hetedik „B”­­osztályos tanuló, Kiváló út­törő jelvényt és oklevelet kapott; funkciója rajtitkár. — Ezenkívül júliusban a jugoszláv tengerparton lévő úttörőtáborba megyek juta­lomból két iskolatársammal, Nyéki Máriával és Deák Krisztinával. Hogy kik java­soltak erre az útra? Ná­lunk ez úgy van, hogy a ra­jok tesznek javaslatot, azt a csapattanács megvitatja, a döntés pedig a csapatvezető­­ségé. Úgy érzem, hogy csa­patunk a zenei és a sport­munkában emelkedik ki. Szá­momra sokat jelent ez az is­kola, de az úttörőmunka is. Társadalmi munka, megbíza­tás nélkül már meg sem tud­nék lenni. Persze észre sem veszem, hogy a tanuláson kí­vül mást is vállalok, mert nekem ez így természetes Sokan azt gondolják, hogy az őrsi- és a rajfoglalkozáso­kon csak „bohóckodunk”, hangoskodunk, nem így van. Leginkább az osztályfőnöki órához tudom hasonlítani azokat. Megbeszéljük a fel­adatokat, a problémákat... Legutóbb a térképek javítá­sát vállaltuk, és csináltuk meg, most pedig ugrógödröt csinálunk a Béri Balogh Ádám utcai leányiskolánk­ban. Nagyon örülök, hogy megkaptuk a kitüntetést. Hogy megérdemeltük! Markó Erika is hetedik osztályos, és ének-zene tago­zatra jár. Ő is most lett ki­váló úttörő: — Nem akarom megismé­telni, amit Ildi elmondott, de nekem is hasonló a vélemé­nyem. Inkább arról beszélek, hogy életem első külföldi út­jára megyek nyáron: táborba Karl Marx Stadtba. Nagyon izgulok ... Persze, izgultam, izgultunk néhány nappal ez­előtt, amikor vasárnap dél­előtt az úttörőházban a „Köz­­művelődési játékok” vetélke­dőn vettünk részt. Nem volt könnyű! Azért sikerült, mert sokat készültünk! Szeretem a vetélkedőket, mert sokat le­het ott tanulni... Igen, ez vasárnap volt. És szombaton a hangverseny. Nem baj, hogy a hétvégék így alakul­nak. Nem sajnálom rá az időt. Sőt! Piroska néni Így ismerik, így szólítják nemcsak Tengelicen, de me­gyénk számos településén a gyerekek Temesi Mihályné tanítónőt, aki pedagógusként harminchárom, úttörővezető­ként pedig harminc évet töl­tött el a kisdobosok és úttö­rők között. Piroska néni még ki sem pihente a gyermeknapi aka­dályverseny fáradalmait, amikor egy kis múltidézésre kértük. Könnyen engedett a kérő szónak, hisz ennyi tevé­keny év élményeiről lehet mesélni. Gyorsan peregtek az em­lékek. Az 1951-es felsőten­­gelici pályakezdés — ahol egyszerre nyolc osztályt ta­nított — aztán az 1954-ben Tengelicen folytatott munka került szóba. Később mi más­ról beszéltünk volna, mint a szeretett úttörőmozgalomról. — „A legnagyobb eredmény 1956—57-ben volt, amikor a nazarénus gyerekeket sikerült „beszervezni úttörőnek — mondta Piroska néni, majd megtoldotta: — Azzal, hogy mentek az öregekhez segíteni, a szülőket is meggyőztük a jó célról. Így a családokkal is jobb lett a kapcsolat.” A régi országjáró kirándu­lások, majd a felsőtengelici „csodálatos környezetben” szervezett egy-két napos tá­borokról is szót ejtettünk, ahol először a helyi kisdobo­soknak a sátor, a szalmafek­hely, az éjszakai őrszolgálat jelentette a romantikát. Arról a táborról szóltak az emlé­kezés szavai, ahol a kedves, dadogós gyerek a beleöntött bátorító szavak után a vad­disznóval is bírókra kelt vol­na, de az éjszakai dörgés mégis Piroska nénihez „pa­rancsolta”. Arról a táborról beszélt a táborvezető, ami 1971-től járási, majd 1976-tól megyei kisdobostábor lett, és ahol azóta nyaranta hatszáz gyerek töltött el örömteli na­pokat. Igaz ugyan, hogy a ré­gi sátorozás adta romantika megváltozott, hisz 1979-től a Tolna megyei Tanács V. B. Oktatási Központjában „lak­nak” a kék nyakkendősök, de minden más élmény ma­radt. Piroska néni, aki meg­alapozta, és huszonöt évig vezette ezt a tábort, könnyen emlékezett. „Minden évben táborzáráskor azt gondoltam hogy ez az utolsó táborom, de októberben már terveztem újra. Örömmel tettem. Most nyugdíjba megyek ... Mit is csinálok? — tette fel a kér­dést önmagának, majd men­tegetőzött: — Ez nem jajga­tás ...” Ahogyan továbbra is megvolt a válasz. Szívesen végezne — fel is ajánlotta — többféle munkát. Ingyen, mint ahogy a táborokat is ingyen vezette. — Talán mondják, hogy menjek vissza, hisz minden­kinek ezt mondják — gon­dolkodott hangosan. A lelke­sedés megvan ... közölte el­érzékenyülve, aztán témát váltott: — Amit egy ember elérhetett az életben, azt én mind elértem, de mindig úgy érzem, nagyon kevés az, amit tettem... Ha tízszer születnék, akkor is pedagó­gus lennék. Kívánom a fia­tal kollégáknak, hogy mun­kájukban találjanak minél több örömet, lássanak minél több boldog, mosolygó gyer­mekarcot, mert nincs ennél nagyobb ajándék. Később egy úttörő jel­vén­­nyel díszített, piros betűs meghívó is előkerült, ami Piroska nénit június elsején 14 órára Budapestre hívja, kitüntetés átadási ünnep­ségre ... „Úgy érzem, nagyon ke­vés, amit tettem.. 1984. május 31. Gyermeknapi visszatekintés Az elmúlt hét végén szervezték meg szűkebb és tágabb hazánkban is a gyermeknapot, a gyerekek világszerte megtartott ün­nepét, melyet a Nemzet­közi Demokratikus Nőszö­vetség 1950. évi javaslata alapján — ehhez a DIVSZ és a CIMEA is csatlako­zott — rendeznek meg a Föld különböző országai­ban. Ha visszaforgatjuk az idő kerekét, akkor a felnőttek meséiből, irodalmi olvas­mányainkból, történelmi tanulmányainkból azt ta­pasztaljuk, hogy nem volt mindig ilyen felhőtlen, de­rűt sugárzó a gyerekek élete. A felszabadulás előt­ti időszakból inkább a rosszul táplált, munká­ban megtört emberpalán­ták képe elevenedik meg. Azoké a gyerekeké, akik­nek még kevés, vagy in­kább semmi sem jutott az ünneplésből, a társadalmi gondoskodásból. A felszabadulást köve­tően állandósult aztán ez a mosoly, és minden pozití­van megváltozott. A május végi gyermeknap — ame­lyet az iskola, az ifjúsági mozgalom, a család és a társadalmi szervek összefo­gásával rendeznek — a megtetőzése a mindenna­poknak. A gyermekünnep kiemel­kedő, nagyon várt esemé­nye — minden évben az ünnepélyes kisdobos- és út­törőavatás. Az első, illetve negyedik osztályos pajtá­sok — miután tettekkel igazolták, hogy alkalmasak a kék, illetve a vörös nyak­kendő viselésére — ezen a napon lesznek a Magyar Úttörők Szövetségének tag­jai. A gyermeknapi úttörő­avatáson az egyének és a közösségek elvégzett mun­káját is értékelik, jutal­mazzák. Tolna megyében az elmúlt hét végén négy­száz kisdobos Kiváló kis­dobos-munkáért, ötszáz út­törő pedig kiváló úttörő­munkáért kitüntetést ka­­­­pott. Hétszáz kisdobost, il­­­­letve úttörőt jutalmaztak Dicsérő oklevéllel. Húsz ki­váló raj, és ötven kiváló őri cím is gazdára talált. Azokat a csapatközössége­ket, amelyek nyitottak, se­gítik a nevelő munkát, ahol nemcsak a versenyek szá­ma a lényeges, hanem az, hogy minden gyereknek le­gyen vonzó, tartalmas programja, külön jutal­mazta az úttörőszövetség. Megyénkben elsőként a zombai 803. számú Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat kapta meg a legmagasabb kitün­tetést, a KISZ Vörös Se­lyemzászló Csillagát. A szekszárdi 1070. számú Garay János Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyem­zászló szalagot, a mórágyi 1623. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászlója, a re­­gölyi 1568. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat ped­ig kiváló úttörőmunkáért ki­tüntetést kapott. A Magyar Úttörők Szö­vetsége jutalmazta azokat a felnőtt kollektívákat is, amelyek hosszabb időn ke­resztül tervszerűen és ki­emelkedően segítették az­ úttörőcsapatok és az út­­­törőelnökségek tevékenysé­­­gét. Gyermekekért plaket­tet kapott a teveli Kossuth Mgtsz vezetősége, a gyönki Spirál Vegyesipari Szövet­kezet Hámán Kató szoci­alista brigádja és az MSV Tolnai Fonógyárának­­ MHSZ szocialista brigádja. A gyermeknapi avatás, jutalomosztás mellett min­den úttörőcsapat és kultu­­­­rális intézmény az idén is • megszervezte a versenyek­­­­kel, vetélkedőkkel vegyített , vidám majálist. Bebizonyo­­­­sodott, hogy ott volt leg­­­­boldogítóbb az ünnep, ahol­­ a szülők, a KISZ-tagok is i­s részt vettek a közös prog­­­­­­ramban.

Next