Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1984. július 14. KISS BENEDEK: Kis babonák Bal fülem csendül: jóhír! jóhír! Cseng, cseng a jobb fül: balhír! balhír! Bal fülem csendül — cseresznye ropog, csendül a jobb fül — jégeső kopog. Citera zendül, furulyaszó sír — balhír: jobb fül, bal fül, jóhír! I.Csernyavszkaja: A megvalósult álom A kréta kezdetben nagy és vékony. S ahogy múlik az idő, mind kisebb és ki­sebb lesz. Végül fehér por lesz belőle, amelyet eltüntet a szivacs. De előtte még ap­ró, maradék krétaként szol­gál. S ezt a kis krétavakar­csot nagyon szeretik a gye­rekek. Az is mondhatnám, hogy ez a rokonszenv kölcsö­nös. Kezdetben a kréta a kar­tondobozban fekszik. Együtt a többi nagy és karcsú tár­sával. Ott fekszenek, és arról ábrándoznak, hogy milyen sok szép dolgot fognak raj­zolni életük során. Tengeri matrózokkal és hajókkal, amelyek a távoli mészkő­sziklák felé tartanak, a na­pot, amint a tisztán kéklő égbolton ragyog, és léghajót sok apró zászlóval. Léghajót, amint a bárányfelhők között a magasba emelkedik. S száll a házak, kertek, lugasok felett. Szerette volna leraj­zolni a virágokat, egy hatal­mas fehér ejtőernyőt, az ala­gutat, mikor kifut a vonat, fehér lepkéket... Minderről csak ábrándozott a nagy kré­ta, és várta, várta türelmet­lenül, hogy mikor lesz már módja lerajzolni mind-mind ezeket a szép dolgokat. Az­tán jöttek az emberek, ki­vették a krétát a dobozból. Háromszögeket, négyszögeket rajzoltak vele, betűket és számokat írtak, aztán ismét háromszögeket, szakaszokat, párhuzamos vonalakat. .. és újra számok, számok kerül­tek a táblára. A kréta ekkor ezt mond­ta magában: semmi baj, hisz ez nem tarthat örökké. Egy­szer majd jön valaki, aki egy madarat rajzol velem, meg léghajót apró zászlókkal, fel­hőt és tengert matrózokkal, hajót és lepkét, kertet luga­sokkal. Csak ki kell vár­nom, hisz még előttem van az egész élet. Ismét jönnek az emberek, s nincs vége a négyszögek­nek, a számoknak és a be­tűknek. A kréta egyre ki­sebb lesz, most már félni kezd, hogy nem rajzol ő soha tengert, madarat a fán, de még egy icipici fehér fel­hőt sem. És elkövetkezett az az idő, amikor csak egy kis göm­­böcske maradt belőle. Most már senkinek nem kell, ott hever a nagyobb kréták kö­zött. Aki írni akar a táblá­ra, nem őt választja. Már ré­gen nem írt egyetlen szá­mot, betűt sem. S hirtelen megjelent egy kéz, amely megfogta a kis krétacsonkot. Valahova be­dugta, ahol olyan sötét volt, mint a zsákban. A kréta ezt mondta magában: no, itt a vég. Elvisznek a táblától, soha nem fogok most már rajzolni. Az utolsó reményét is el­vesztette. Akkor ismét meg­fogta egy kéz, s kitette a napvilágra. Gyerek­hangokat halott, egy gyereknadrág zsebéből került a fényre, s mielőtt felocsúdott volna, va­laki sugárözönnel ragyogó napot rajzolt vele a járdára. Aztán egy nagy léghajót sok­sok zászlócskával. S az ap­ró krétacsonk úgy érezte, hogy maga is röpül a boldog­ságtól, ő is száll a hatalmas, vidám léghajón, röpül vala­hova az ismeretlen messze­ségbe. Higgyétek el, létezik vala­mi különleges barátság a gyerekek és az apró kréta­darabok között. Arányi László fordítása Kerékpárok reneszánsza Mikor biciklire pattansz, bizonyára nem gondolsz arra, hogy egyszer a messzi Orosz­országban a kerékpár ősének köszönhette valaki a szabad­ságát. Történt ugyanis, hogy 1801-ben egy jobbágy kétke­rekű pedálos masinát szer­kesztett, s ezen maga kariká­­zott Pétervárra a cár elé. Az uralkodót annyira meglepte és elbűvölte a találmány, hogy a jobbágyot felszabadí­totta a szolgasor alól. Ám nem ez volt az első kísérlet, hogy az embert megkímél­jék a gyaloglás fáradalmai­tól. Sivrac, francia gróf már 1790-ben bemutatta a gyors­futót. Ezen a két kereket egy deszkaülőke kötötte össze. A gróf futott pár métert a két­kerekűvel, majd nagyot dob­bantva felpattant az ülésre, és jó tíz métert gurult. A konstrukció akkora tetszést aratott, hogy sokáig ebben a formában használták. Pedál, lánckerék, kormányszerkezet és fék csak később került a biciklire. S hosszú időnek kellett eltelnie, mire a kere­keket gumiabroncs borította. Eleinte a pedálokat az első kerékre szerelték, természe­tesen nehéz volt tekerni, ezért folyton növelték az el­ső kerék méretét. Végül már két méter magasan ült a ve­zető. Zavartalanul gyönyör­ködhetett a tájban, de nagyot is eshetett. A vakmerő, vir­­tuskodó férfiak mégsem tér­tek át szívesen az alacsony, biztonságosabb kerékpárra. Végül ez utóbbi nagyobb se­bessége győzte meg őket. Miután elterjedt a maihoz hasonló bicikli, versenyeket is rendeztek. Az első hivata­los erőpróbát Ruen és Párizs között bonyolították le. A győztes „száguldó” tempója ma mosolygásra késztet: 11 km/óra sebességgel nyerte meg a versenyt. Számtalan fogadást is kötöttek, elsősor­ban az angolok, akik bármi­kor bármire szívesen fogad­nak, így került sor egyszer egy szamaragoló és egy ke­rékpáros gyorsasági verse­nyére még a múlt század vé­ge táján. A különös vetélke­dőt a szamaragoló nyerte, fél órával előbb ért célba a ke­­rekezőnél. Az autók és repülőgépek kábulatában sokáig por lep­te a kerékpárokat, ám mos­tanában újra felfedeztük. Ol­csó és környezetkímélő köz­lekedési eszköz, de csak ak­kor, ha betartjuk a közleke­dés szabályait. Különösen fontos, hogy ti, biciklisták mindent tudjatok, ami a KRESZ-ben áll, mert hazánk­ban alig van külön kerékpár­út, s így a közúti forgalom­ban kell közlekednetek. Fon­tosak a biztonsági előírások is. Ezért, ha még nem volna, sürgősen szereljetek a kerék­párotokra előre fehér, hátra vörös fényű lámpát. S mivel ezek fényereje attól függ, mi­lyen sebességgel hajtjátok a pedált, nem árt, ha ezek alá fehér, illetve piros prizmát raktok. A lámpákra nemcsak azért van szükség, hogy lás­satok vezetés közben, hanem, hogy látszódjatok. Azaz mind a szembejövő, mind az utá­­natok hajtó járművekből jól feltűnjék, hogy az út szélén egy biciklista halad. Mielőtt útnak indultok, mindig ellenőrizni kell a gu­miabroncsokat és a fékek ál­lapotát. Rossz fékkel és hiá­nyos felszereléssel ne rójátok az utakat, mert saját élete­teket veszélyeztetitek. Érdemes a KRESZ-könyvet és feladatgyűjteményt alapo­san tanulmányozni. Ha már ismeritek, nyugodtan neki­vághattok nagyobb kirándu­lásoknak is. CSAKY IDA Gyorsfutó 1818-ból Zala József: Petőfi-vers Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben fű­zitek egymás mellé, a betűpárokat összeolvasva Petőfi Sándor egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers címe? A megfejtés Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtését lásd a fenti ábrán! IvEPÜJSÄG 13 AZ ORSZÁGOS SZAKIPARI VÁLLALAT PAKSI ÜZEMÁGA SZIGETELŐ ÉS FESTŐ-MAZOLD­S SZAKMÁKBAN betanító tanfolyamot szervez 1984. augusztus és szeptember hónapokban. Azon munkavállalók jelentkezését várjuk, akik 8 ’ általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és Paks térségében ilyen jellegű munkát kívánnak végezni. Bérezés a vállalati kollektív szerződés szerint. Munkásszállót biztosítunk. Jelentkezés a Paksi Atomerőmű ORSZAK-­ kirendeltségén. (454) l­o« JJ­­ b Á­J ENGEDMÉNYES VÁSÁR A BÁV-NÁL július 18—21-ig kályhák, teatűzhelyek, szovjet férfi-, női kerékpárok. Árusítás Szekszárd, osztályán. Garay tér 16. szám alatt. Szekszárd, Tartsay V. u. 10. (579) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat vas­beton előregyártó üzeme két műszakba felvesz panelgyártó munkakörbe: — KŐMŰVESEKET ÉS — BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, továbbá asztalos­háztartási edények, üzemeinkbe: — ASZTALOS 40—50 százalékos SZAKMUNKÁSO-engedménnyel KÁT. kaphatók. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi (149) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Szekszárd, értesíti leendő megrendelőit, hogy Tamási Deák F. u. 38. szám alatti székhellyel építőipari leányvállalatot alapít. A leányvállalat neve: TÁÉV Tamási Építőipari Leányvállalata A leányvállalat 1984. július 1. napját köve­tően vállalja magasépítési, lakásépítési, ter­melőberuházási, kommunális építési, épület­­fenntartási és korszerűsítési munkák végzését. A leányvállalat felvételt hirdet építőipari szakmunkások és betanított munkások részére. Jó kereseti lehetőség. Várjuk t. megrendelőink szíves jelentkezését. Érdeklődni lehet: Tamási, Deák Ferenc utca 38. alatt. (SZÖVÁL-központ.) V (218) \

Next