Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-22 / 274. szám
TOLNA __ a KMÉPLJJSÁG FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Eredményhirdetés Az épületlakatosok megyei versenyének döntőjében az alábbi eredmények születtek: első helyezést értek el Papp Ferenc és Szigetvári István, a TÁÉV versenyzői. Másodikak lettek Huszár Ferenc és Lehelvári Sándor, a bátaszéki GAMSZÖV munkatársai, míg harmadikként Farkas János és Frey József, a TÁÉV versenyzői végeztek. Mindhárom díjat Török Mária, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára adta át. Ezeken a díjakon felül a TÁÉV különdíját — melyet Villányi József igazgató adott át — Horváth Ernő és Mészáros László, a tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet munkatársai érdemelték ki. A TÁÉV KISZ-bizottságának különdíját pjedig Bajnok Balázs KISZ-titkár adta át a Boros Lajos és Szerletics György párosnak, a tamási VEGYÉPSZER munkatársainak. Régi mesterség - fiatal mester Felsőmindszenten őseik fazekas mesterséget űztek, ma pedig idősebb és ifjabb Spengler Ferenc Dombóvár köztiszteletben álló, megbecsült cserépkályhásai. Az anyag szeretete, a szép formák így megmaradtak az örökségből. Amit mára jobbára egyedül folytat a fiú, mert hát szép, de embert próbáló mesterség az övé, megfáradt kézzel, derékkal már nem lehet végezni. Ezért is vette át a stafétabotot ifjabb Spengler Ferenc, letette a cserépkályhás szakmunkásvizsgát, hogy beköltözhessen a műhelybe, ahol már kisgyermekként is vakációit, szabad idejét töltötte. Pedig más útra készült, agrármérnökként dolgozott néhány évig a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátban. Az örökül kapott mesterséget azonban úgy érezte, folytatnia kell. Ekkor készült el a mesterség dokumentumait írásban és képben őrző családi album. Ez az ereklye Kovács bácsitól, a csurgói öregtől kezdve — tőle tanulták az ősök valaha a mesterséget — a korabeli kályhás öltözeten át, az egyes munkafázisokig mindent hűen megörökítettek. Állandóan változó, gyarapodó album ez, amibe belekerülnek az új darabok, gondosan, szívvel elkészített cserépkályhák, amik készítőjük keze munkáját dicsérik. tzs Fotó: KA. Saját tervezésű mintadarabok... Kölcsönös megértés, becsületes munka Ifjúsági parlament az Állattenyésztő Vállalatnál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A múlt hét végén a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának székházában rendezték meg a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat ifjúsági parlamentjét. Az 1983. január 1-én alapított — három megyére kiterjedő — vállalat első ilyen jellegű fórumán 120 fiatal dolgozó tanácskozott a vállalat gazdasági, társadalmi és politikai vezetőivel. A fiatalok jóval a tanácskozás előtt kézhez kapták a következő két évre vonatkozó intézkedési tervjavaslatot. Dr. Lehof József igazgató beszámolójában a vállalat első két évének eredményeit elemezte, szólt azokról a nehézségeikről, amelyek az ágazat jelenlegi helyzetéből adódnak. A fiatalok sorsának alakulását legplasztikusabban a számok érzékeltetik. Az elmúlt két év során 21 fiatal dolgozó alapvető gondjának megoldását segítette a vállalat közel 1 millió 200 ezer forint építési, lakásvásárlási kölcsönnel, emellett összesen 30 000 forint segélyben részesültek a családalapító fiatalok. A beszámoló — javaslatot tartalmazva — kitért a legnagyobb gondra is, amit a fiatal dolgozók átlagosnál kisebb mértékű szervezettsége jelent. A jövőben a sajátos, változó munkahellyel rendelkező fiatalok magas aránya ellenére is növelni kell a KISZ-tagok számát. A hozzászólók közül Horváth Tamás a tapasztalatcserék és a tanulmányutak hasznosságáról beszélt, és azok gyakoriságát szorgalmazta, kérte, hogy a vállalat vezetése a gazdasági és a társadalmi munkában kiemelkedő fiatalokat részesítse előnyben e téren. Völgyesi János a szocialista munkaversenyben részt vevő fiatalok szerepét emelte ki, és jó ötletet adott a továbbképzési igények elbírálására, ösztönzésére. Sámoly Ferenc felvetette, hogy az Alkotó Ifjúság pályázaton való szerepléshez a vállalat részéről hatékonyabb segítségnyújtásra van szükség. Nagy Imre a vállalaton belüli többletvállalások lehetőségeiről tett fel kérdéseket, aminek elősegítése egyaránt szolgálná a vállalat és a fiatal dolgozók érdekeit. Több hozzászóló féltő gonddal tett említést a nagyüzemi és a háztáji állatállomány egyes területeken tapasztalható csökkenéséről. A vállalat igazgatója összefoglalójában részletes választ adott a kérdésekre, intézkedett a hasznosítható felvetések és hozzászólások érvényesítése érdekében. A parlament bizonyította, hogy a fiatalok érzékenyen reagálnak valamennyi olyan tényezőre, amely kedvezően változtathatja, alakíthatja sorsukat, várják a jobbító szándékú elképzeléseket, törekvéseket és intézkedéseket. Ennek a várakozásnak együttesen, összefogva kell megfelelni, kölcsönös megértéssel és becsületes munkával. HIRTH KÁROLY Völgyesi János: „A fiatalok szerepe meghatározó a szocialista munkaversenyben.” Horváth Tamás: „Szükség van gyakoribb tapasztalatcserékre.” 1984. november 22. Alkotó ifjúság - vállalkozó szellem Tíz évvel ezelőtt hirdette meg a KISZ az Alkotó Ifjúság pályázatot, amelyet a kormány, a szakszervezet és a tudományos egyesületek is támogattak. A nagyobb vállalatoknál több lépcsőben értékelik a benyújtott pályamunkákat, elsősorban hasznosságuk és alkalmazhatóságuk alapján. Az eddigi tapasztalatok szerint az alkotásoknak 40, az országos kiállításon részt vett munkáknak 60 százalékát vezetik be. Főként a technikai jellegű művek megvalósulásának nagyobb az esélye. Ám a jelentősebb alkotások — mint például a termékszerkezet korszerűsítését szolgáló elméleti és gyakorlati munkák — olykor áthághatatlan akadállyal találják szemben magukat. Gyakran hiányoznak a műszaki fejlesztéshez szükséges eszközök, technikák. Olykor a szűk kivitelezői kapacitás és a hosszadalmas ügyintézés hátráltatja a pályamunkák elkészítését. A fiatalok időben benyújtott pályaműveit sok esetben hónapokig nem értékelik az illetékesek, ez különösen a hasznosítható munkáknál okoz veszteséget. Pedig a gyors értékelés, a mielőbbi bevezetés minden vállalatnak elemi érdeke lenne, hiszen így tetemes pénzt takaríthatnának meg. Némely vállalatnál és trösztnél jó kezdeményezés, hogy az elkészített alkotásokról katalógust készítenek. Igaz, ezek általában kevés információt közölnek a munkák tartalmáról, a felhasználás lehetőségéről. Elgondolkoztató az is, hogy az üzemek miért nem érdeklődnek jobban a másutt készült alkotások, újítások iránt. A vállalkozások elterjedése, a jövedelemszerzés újabb lehetőségei is fékezik az Alkotó Ifjúság pályázat fejlődését. A fiatalok nagy része sokszor ugyanis inkább a nagyobb keresetet biztosító munkát vállalja, mint az időigényes és bizonytalan sorsú pályamű elkészítését. Nehézséget jelent az is, hogy a vállalatok beruházási és fejlesztési forrásai csökkentek az utóbbi időben, így a sikeres munkák jutalmazására csak szerény összeget tudnak fordítani. Az Alkotó Ifjúság pályázat — ezt hangsúlyozták a KISZ KB ifjúmunkás-, valamint mezőgazdasági fiatalok tanácsának legutóbbi ülésein — akkor szolgálja a fiatalok érdekeit, ha a korábbinál jobban segíti az ötletek felkarolását, az alkotások hasznosítását, és a teljesítmények arányosabb elismerését. Éppen ezért több vállalatnál — például a Videotonban, a Dunai Vasműben és a Székesfehérvári Könnyűfémműben — kísérletet folytatnak a pályázat vállalkozási alapon történő bevezetésére. Hasonló kísérletet kezdeményeznek több mezőgazdasági nagyüzemben is. A közös érdekeltséget fokozná — vélekednek a fiatal szakemberek —, ha az alkotás eredményéből a létrehozón kívül a KISZ-szervezet is részesülne. Érdemes lenne fontolóra venni továbbá, hogy az illetékes részlegvezetők miképp részesülhetnének a megvalósított pályamű hasznából. A kibővített érdekeltség minden bizonnyal elősegítené a fiatalok munkáinak révbe juttatását. Ma még az alkotások erkölcsi elismerése sem tökéletes. Csak kevés helyen jelent rangot, dicsőséget e mozgalomba bekapcsolódni. Gyakran a munkák értékelése sem a kollektívák előtt történik, és az üzemi sajtó is csak ritkán népszerűsíti az alkotó fiatalokat. Remélhető, hogy a vállalkozói vonások erősítésével sikerül a mozgalmat megszabadítani béklyóitól, s az Alkotó Ifjúság pályázat a jövőben még inkább a fiatalok szakmai kibontakozásának rangos fórumává válik. CSEH JANOS Akik a helyüket keresik Tolna megyében évek óta hagyomány, hogy a fiatal, kezdő agrárszakembereket hivatalosan és ünnepélyesen fogadják. Így történt ez az idei esztendőben is, amikor Tamás Istvánné, Barsi Mihály, Horváth József, Kovács József, Egyed László a megyei vezetés részéről a szépen terített fehér asztalnak arra az oldalára ültek, ahol nemcsak a tájékoztatásra, hanem a másik oldalon ülő 16 fiatalra is figyelni kell. Figyeltek is, sőt, meghallgatták és biztatták őket, azon túl, hogy elmondták a legfontosabb információikat megyénkről. A megyei tanács elnökhelyettese a jelenlegi helyzetiről, a perspektívákról és lehetőségekről szólt, melyben az ipar, a kereskedelem, a lakáshelyzet, az óvodai és iskolai kép és a társadalmi munka egyaránt szerepelt. A mezőgazdasági osztály vezetője felhívta a fiatalok figyelmét arra is, hogy aki diplomát szerzett, ma már nem számolhat azzal, hogy azonnal vezető beosztásba is kerül. Az elméleti ismeretek megszerzése után most a gyakorlati rész kell, hogy következzen. Tolna megye az ország egyik legjobb mezőgazdasági megyéje, így a kezdő szakembereknek lehetőségük van a „kesztyű felvételére”. Számok, eredmények, sikerek és problémák sora hangzott el a megye mezőgazdaságának teljes keresztmetszetét bemutató tájékoztatásban, és őszintén furcsálltam, hogy egyetlen fiatal sem vette a fáradságot arra, hogy valamit is lejegyezzen az egészből. A köztudottan jó gazdászmemória, vagy az éppen elegendőnek bizonyuló pályakezdő gondok okozták ?! Mindenesetre kellemes hangulatban, közvetlen és kötetlen formában folyt a diskurzus, tudomást sem véve a kint gomolygó, piszkosszürke felhőkből hulló, első novemberi havas esőről. Barsi Mihály szólt a közéleti ténykedésről, a termelő munkában való igényességről és a gyakorlati munka során szükséges türelemről. A sütőipar termékbemutatóján — ami szintén jó ötlet volt — igazi keletje volt a rétesnek, és a szünetben régi évfolyamtársak, barátok és ismerősök cseréltek egymással eszmét. Egyed László a KISZ-munkáról és kívánalmakról ejtett szót, és elmondta, hogy az agrárértelmiség szervezettsége jó arányokat mutat. A közeljövőben a kezdők közül sokat megkeresnek majd, így a további mozgalmi munka folytatásának lehetősége adott lesz. — „A faluban maradjon meg az odakerült értelmiség, az effajta lokálpatriotizmus ébredjen fel bennetek, vállaljátok el a feladatokat, tegyetek a közösségért!” — mondta a megyei KISZ-bizottság gazdasági politikai titkára. Röviden ez volt az egyik oldal, melyet a 16 fiatal szakember bemutatkozása követett. A harminc, megyénkben munkát vállalt fiatalból vajon a többi 14 miért nem élt ezzel a lehetőséggel, miért maradt távol?! Akik eljöttek, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát, a KSZE, a Palkcsi ÁG., a bátai November 7., a tolnai Aranykalász, a teveli Kossuth, az ozorai Egyetértés Tsz. és a Szekszárdi ÁG. dolgozói. A 12 férfi nagy része az esedékes katonai behívóját is várja, hiszen tényleges szolgálatukból még egy penzum vissza van. Jó részüknek már lakásgondja sincs, mert csupán egy fiatal lakik munkásszállóin, egy a szüleinél, a többinek már szolgálati lakást biztosítottak. — „Egy kastélyból átalakított szolgálati lakásban lakom, ahol állítólag kísértetek is járnak, — én még nem találkoztam velük” — említette kedélyesen az egyik fiatal. Az átlagfizetés négyezer forint, a legalacsonyabb bér 3200, a legmagasabb 4800 forint a kezdőknél. Akadt, aki szerényen csak a beilleszkedés és pályakezdés gondjait említette, tudomásul véve a gyakorlati munka egy-két éves tapasztalatszerző mivoltát, akadt, aki hosszú töprengés, gondolkodás után semmi biztató kilátást nem lát — ennyi idő után?! —, a nők a pályán való nehezebb helytállásról, önmaguk elfogadtatásáról szóltak. Tolna megye szövetkezeteiben a vezetésben nemzedékváltás volt, ami az utóbbi hat-hét évben 21 szövetkezetben „hozott” új, fiatal elnököt. Így a mostani kezdők helyzete egyértelműen könnyebbnek tűnik. Horváth József, a TESZÖV elnöke szerint: „Tolna megye mezőgazdasága kincsesbánya. A jó adottságokkal, jó szakembergárdával. Van kilátás, van jövő a pályán, türelem és szorgalom kell hozzá.” A rövid beszédek és hosszú cselekvések ideje következik, amikor az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati munka megismerése legyen a legfontosabb feladat — összegezték jó tanácsaikat a vezetők. Varga Ferenc, a 24 éves makói származású, fekete hajú, halk szavú, meggondolt beszédű fiatalember a nagydorogi Üjjbarázda szövetkezet gyakornoka: — A keszthelyi agrártudományi egyetemen végeztem és véletlenül kerültem a megyébe. Rendek László docens ajánlotta, egy gyakorlati beszámolón a szövetkezetét. Teljesen felszínes ismereteim voltak csak, annyiit tudtam, hogy jók az adottságok, és Szekszárdot ismertem valamelyest. Nagydorogon kaptunk háromszobás, szép szolgálati lakást, a feleségem — növényvédő üzemmérnök — gyesen van 15 hónapos kisfiúnkkal és várjuk a második babát is. A fizetésem négyezer forint, egyelőre máról holnapra élünk belőle, a bútort is OTP-re vettük. Beleszólási, döntési jogom még nincs, de talán még nincs is rá szükség ma. Az összbenyomásom nem rossz, a változtatás igénye él bennem, de előbb meg kell melegedni. Az emberek közvetlenek, úgy érzem befogadtak. Városból falura kerülni sem volt gond, hiszen Makó mezőváros, a nagyszüleim parasztemberek voltak, és én bármilyen közhelynek is tűnik, mindig készültem erre a pályára. Páld Mária volt az első, aki bemutatkozott ezen a fogadáson. Sióagárdi leány, aki az édesapjával lakik együtt és Szekszárdon, a KSZE-nél dolgozik. — Édesanyám súlyos beteg volt, így ez eleve meghatározta azt, hogy a megyében maradok. A gyakorlati időmet is olyan szövetkezeteknél töltöttem, melyek szoros kapcsolatba álltak a jelenlegi munkahelyemmel, így a döntés is könnyebb volt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán végeztem. A főosztályunk szolgáltatással foglalkozik. Továbbképzéseik: oktatás, gépforgalmazás ... Munkagépes fejlesztő mérnöknek fognak kinevezni, ha a gyakorlati időm letelt. Nem vagyok türelmetlen, a további jövőt tekintve is jók a kilátásaim, azzal foglalkozom, ami az egyetemen is jól ment. Sokoldalú a munka, a gyakorlati részét egyértelműen szükségesnek érzem addig, amíg saját elképzeléseim alapján dolgozhatom. A fizetésem 3700 forint, megfelelő, bizonyosan emelkedni is fog. Mint nőnek, bizonyítanom kell, a lehetőségeim jók, és az sem furcsa, hogy időnként „vizsgáztatnak” a munkatársak. Szabó Sándor