Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
1985. január 16. Iskolakóstolgató „A kulturált borfogyasztás - az étkezés koronája” A két fiú ellentéte egymásnak. Mást-mást mondanak a borról. Pontosabban szólva nem is a borról, hanem a készítéséről. Szász Endre negyedikes szakközépiskolás, a gépesítés mellett szavaz. Az édesapja is borász, itt tanult a budafoki élelmiszeripari szakközépiskolában és szakmunkásképzőben. Kuthy Tibor előtérbe helyezi a régi mesterek tudományát. Ez annak is köszönhető, hogy nagyapja Villányban tanította a szakmát. Tibor is az ő hatására került szakmunkásképzőbe, ide Budafokra. Azt mondják mindketten — egyöntetűen, — hogy a kulturált borfogyasztás az étkezés koronája. És nem az alkoholtartalom a lényeg, hanem az íz és a zamat és sok egyéb más ... Azt is tudomásomra hozzák, hogy a bor meghálálja a vele való foglalkozást, és olyan eredményt mutat, amit mindenki szívesen fogad. Természetesen azzal, hogy egyikőjük szakmunkás lesz, a másik pedig a kecskeméti főiskolára készül, még nem lehet különbséget tenni. Számomra a harmadikos szakmunkásjelölt sokkal emberibben beszél szakmájáról, mint a másik fiú. Természetesen ennek is megvan az oka. Szászi Endre édesapja, a Badacsony Vidéki Pincegazdaság borásza. Modern gépekkel dolgozik, és mivel a fiú — „pincében nőttem fel” —, ezt látta, így ő is arra esküszik, Kuthy Tibor pedig Mohácsról jött, gyerekkora óta saját pincéhez és nem nagygazdasághoz van szokva. A keresztkérdés nem maradhat el. Érdekes, hogy mitől függ: a borásztól-e vagy a szőlőtőkétől a bor minősége? A beugratás nem sikerül, mert azt felelik, hogy a tőke még mindig fontos, de bor csak akkor lesz az ízletes gyümölcsből, ha azt a borász veszi kezelésbe. Szászi Endre védelmébe veszi a mai technológiát. Szerinte a gépek és a technológiai sor csak meggyorsítja a borkészítést, a minőséget nem rontják. Azt is hozzáteszi, hogy csak akkor, ha jó szakemberek dolgoznak abban a pincészetben. Mivel ebben az iskolában a tanulóknak is kötelező a borfogyasztás — természetesen csak kóstolási szinten —, azt is megérdeklődöm, hogy milyen italt szeretnek. Szászi Endre szerint a tokaji aszú a borok királya és a királyok bora. Kuthy Tibor pedig a Cabernetre esküszik ... H. J. — G. K. Szászi Endre Kuthy Tibor Ifjúsági parlamentek A mostani ifjúsági parlamentek egyik figyelemre méltó tapasztalata a fiatalok nyílt, őszinte vélemény-nyilvánítása. A hozzászólások, vélemények mutatják, hogy a fiatalok többsége ismeri a társadalom, a népgazdaság és közvetlen munkahelyének helyzetét, elfogadja és cselekvően támogatja pártunk politikáját. Ezt kiinduló pontnak kell tekintenünk akkor, amikor a fiatalok véleményét elemezzük. Mit is mondtak a szekszárdi fiatalok? Mindenekelőtt őszintén beszéltek helyzetükről, gondjaikról, javaslatokat tettek és szenvedélyesen szóltak a környezetükben tapasztalható hiányosságokról, visszásságokról is. Ugyanis a fiatalok részéről az eredmények elismerése mellett jócskán hangzottak el kritikai észrevételek is. Úgy is mondhatjuk, hogy a felvetések többsége inkább a problémákat érintette, amiben az ifjúságot érintő kérdések éppúgy megtalálhatók voltak — a pályakezdés nehézségei, lakásgondok stb. — mint a munkaterületeken észlelt különböző hiányosságok. Ez tulajdonképpen nem is baj, hiszen ez is azt mutatja, hogy fiataljaink nyitott szemmel járnak a világban, észreveszik és szóvá teszik a problémákat. Nem szólva most az általános tapasztalatokról, szükségesnek látszik beszélni a fiatalok kritikai megnyilatkozásairól, ezek indíttatásairól. Ez azért sem felesleges, mert nagyon fontos, hogyan kezeljük az ifjúság véleményét, kritikai felvetéseit a parlamentek után. Nem mindegy — elsősorban a további munka szempontjából —, hogy elutasítjuk ezeket, mereven elzárkózunk még a jogos bírálat elől is, vagy pedig elfogadjuk és törekedünk a hibák kijavítására. A fiatalok elégedetlensége mögött nem a rossz szándékot kell keresni. Kritikájuk mögött is tettvágy, tenni akarás, jobbító szándék sűrűsödik, amely pozitív hozzáállással és bátorítással hasznos munkává, alkotó kedvvé érlelhető Amikor a fiatalok a tényleges hibákat, elentmondásokat, mulasztásokat tükröző jelenségeket tesznek szóvá, olyanokat, amelyek ellen maga a párt is küzd, akkor kritikájuknak utat kell engedni. Az ifjúság kritikai megnyilvánulásaiban azonban sok minden keveredik, esetenként elfogadhatatlan nézetek is felszínre kerülnek. Tegyük hozzá azonban, a parlamenteken nem ez volt a jellemző. A fiatalok felszólalásaikban nem öncélúan pellengérezték ki a nekik nem tetsző jelenségeket, hanem előremutató, segítő szándékkal. Ezek döntően valós problémák voltak, amelyeket a gyakorlatból vettek. Életkori sajátoságaikat figyelembe véve, érthető, ha a fiatalok kritikusan lépnek fel — sokszor kritikusabban, mint a felnőttek — a fogyatékosságokkal szemben. A célokat tekintve összhangban vagyunk a jobbra törekvő fiatalokkal. Kritikájuk elfogadása ugyanakkor nem azt jelenti, hogy helytelen fellépésekre, örökös hibakeresésre buzdítsuk őket. Azt kell velük megértetni, hogy a hibák csakis szívós, kitartó munkával szüntethetők meg, és ebben a munkában a fiatalokra is számítunk. Említést érdemel az is, hogy a jelzések és kritikai észrevételek egy része olyan jellegű volt, amelyek megszívlelése és hasznosítása kézzelfogható gazdasági eredményeket is hozhat az üzemeknek. Olyan gondokról is említést tettek, amelyeket a vállalati vezetés is a megoldandó feladatok között tart számon. Oda kell tehát figyelni a fiatalok szenvedélyes, olykor tekintélytisztelet nélkül megfogalmazott kritikáira is, mert ezeknek a nevelési és politikai hasznán kívül sokszor gazdasági előnyük is lehet. Mindezek azt is mutatják, hogy még inkább szükséges építeni a fiatalok véleményére, tenni akarásra. Az előttünk álló feladatok sikeres végrehajtása az ifjúság cselekvő részvételét is igényli. Ehhez adhat jelentős segítséget a parlamenteken elhangzott vélemények és javaslatok reális értékelése, hasznosítása. SÁGI LÁSZLÓ a szekszárd városi pb. politikai munkatársa NÉPÚJSÁG 3 Kádár János látogatása a Budapesti Pártbizottság székházában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden délután látogatást tett a Budapesti Pártbizottság székházában. A vendéget Grósz Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára fogadta, aki tájékoztatást adott a fővárosi pártszervezetek kongresszusi előkészületeiről és a pártbizottság munkájának más aktuális kérdéseiről. Kádár János elismeréssel szólt a budapesti dolgozók múlt évi eredményes munkájáról a kommunisták helytállásáról. A megbeszélésen részt vettek a pártbizottság titkárai és osztályvezetői. Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny jü | A Kossuth brigád vállalása Grill János, a sajtüzemrész vezetője mondja: — Az asszonyoknak meg kellett szokniuk a gép melletti állandó figyelmet, hiszen a régi sajtüzemben még nem volt szalagrendszer. A Kossuth kiváló szocialista brigád tagjai elsajátították a munkamódszert és megtanulták a gépeket kezelni. Ebben az üzemrészben valóban van fegyelem, összeszokottá vált a gárda, itt nincs igazolatlan mulasztás, mert jó a kollektíva. Nem kell nekem veszekednem az emberekkel. A munka a fontos és kész. A gazdálkodást segíteni A Tolna megyei Tejipari Vállalat új büszkeségében, a szekszárdi sajt- és tejüzemben nagy a forgalom. Irodákba és onnét kifelé — menetlevéllel felszerelkezve — tartanak a fehér és kék csizmás dolgozók. A porta előtti sorompó egyre-másra tárul fel, kocsik indulnak árukkal megrakva. Váradi István, az üzem munkaverseny-felelőse magára teríti a kabátját és már jön is, miután értesítik, hogy valaki kíváncsi a szocialista brigádok munkájára. — Üzemünkben 18 szocialista brigád dolgozik — mondja —, 443 taggal. A brigádok az üzem kilenc különböző területén dolgoznak. — Lapunkban hírt adtunk arról, hogy az önök munkahelyének Kossuth szocialista brigádja teljesítette elsőként az elmúlt év elején tett kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-vállalását. — A brigád a sajtüzemben dolgozik és elsők voltak üzemünkben, akik megtették a vállalást. Tapasztalt tagok alkotják a brigádot, emellett pedig, mivel üzemünk profilja a sajtkészítés, a plusz munkából származó nagyobb megtakarítás is nálunk keletkezik. A Kossuth brigád tagjai — több, mint tizenketten voltak —, tehát az elsők, őket, felhívásukat követte a sajtt- és tejüzem többi brigádja is. Kik a faliújságról értesültek a Kossuth brigád felajánlásáról, kik pedig élőszóban. — A vállalásokban — folytatja Váradi István — a legfontosabbak az anyaggazdálkodást segítő felajánlások voltak, azaz anyagmegtakarítások. A pótvállalások tartalmazták nemcsak a Kossuth, hanem a többi tizenhét másik brigád gazdasági, kulturális „oldottabb” vállalásait. Kommunista műszakban A többszörösen kitüntetett és elismert Kossuth brigád naplóját lapozgatom. Nem néhány hevenyészett sort tartalmaz ez a könyv, találok benne nem is egy, hanem több, mint egy tucat olyan vállalást, amely magáért beszél. Idézek: „A segédanyagok megtakarítását éves szinten 200 ezer forinttal segítjük... Alapanyag-megtakarításban a normához viszonyítva zsírban 1000 kilogrammot, folyadékban 100 ezer litert takarítunk meg... A munkakörülmények javítására, illetve a baleseti veszélyforrások megszüntetésére 1984. év során két újítást tervezünk.” Ehhez a fejezethez tartozik, hogy a sajt- és tejüzem munkabrigádjai nemcsak a kongresszusi és felszabadulási vállalásaikat teljesítették. Az információk szerint az elmúlt év utolsó hónapjában valamennyien, 1984 szilveszteréig a 18 szocialista brigád 4656 óra kommunista műszakot végzett, kizárólag a munkaszüneti napokon. Úgyszintén a 443 tag 2200 óra társadalmi munkában — divatos, újmódi szavunkkal élve —, 170 ezer forint, társadalmi munkával létrehozott értéket termelt. Ennyi pénzt takarítottak meg társadalmi munkájukkal Szekszárdnak például az Arany János Utcai óvodéban, az öregek napközi otthonában, vagy a IV-es számú bölcsődében végzett munkával. Lemle Imréné kultúrakészítővel — a tejsavbaktérium-tenyészetért felelős munkatárssal — brigádvezetőhelyettessel, Zsebe Istvánné bizalmival és Váradi István munkaverseny-felelőssel üljük körül a sajtüzem irdatlan munkacsarnokából lekanyarított iroda kopott asztalát. A brigádnapló tavalyi zárása még nincs kész. Hiányzik belőle a megtakarítás forintban kifejezett eredménye. De ez nem a Barna Józsefné vezette Kossuth brigád feladata. Másoké. — A brigád régen — mondja Zsebe Istvánné bizalmi — még 1968-ban Szakályban alakult. Jó eredményeket ért el akkor is a jogelőd brigád. Miután pedig elkészült ez a nagyon modern üzem, itt újra kellett szerveződnünk. Több, régi üzemrészből kovácsolódtunk eggyé. — Habár az első év, az 1983-as — egészíti ki kolléganője mondatát Lemle Imréné — az ismerkedéssel telt el. Nemcsak az embereknek kellett egymással megbarátkozniuk és ismerkedniük, hanem mindenkinek az üzemmel és az eddig ismeretlen technológiával is. — Miért tették meg vállalásukat? Miért érezték, hogy ez fontos? Lemle Imréné elmosolyodik: — Nézze, azért, mert természetesnek tartottuk. Én már a szocializmusban nőttem föl. Más rendszert nem ismerek. Idősebb kollégáim emlékeznek még a régi világra. Az évforduló tiszteletére is vállaltuk, hogy pénzt hozzunk vissza a vállalatnak, az államnak. — Miért, olyan sokat vittek el? — Nem mi — így Lemle Imréné —, hanem ez a nagy beruházás. A sajt- és tejüzem létesítése került sokba. Egy ilyen modern technológiával felszerelt üzem megterhelhette a népgazdaságot is. — Az anyag-megtakarítást hogyan érték el? — Nagyobb odafigyeléssel — mondja Zsebe Istvánné. — Vigyázunk, sokkal jobban, mint eddig arra, hogy ne csöpögjön a semmibe se a tej, se a savó. Ezek az apró figyelmességek a folytonos munka során sok százezer forint megtakarítást jelentenek. Eredmények, számokban A Kossuth szocialista brigád segéd- és csomagolóanyagból 2 millió 700 ezer forintnyi értékben használt fel kevesebbet. És még — szakkifejezéssel élve — folyadékanyagból 3 millió 60 ezer liternyit takarítottak meg. Ez 9 millió 239 ezer forint eredménynövelést jelent. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Pék János brigádtag, a sajtgyártó-rendszer automata vezérlője mellett