Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám

4 KÉPÚJSÁG Korábban már e rovatban beszámoltunk arról, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kapcsán alkot­mányossági aggályok merül­tek fel, és ezért alkotmányel­lenesség vizsgálatára irányuló indítvánnyal fordult a jegyző az Alkotmánybírósághoz. Ér­deklődve az ügy állása felől megtudtuk, döntés még nem született, de ugyanezen tárgyban huszonkilenc sze­mély hét indítvánnyal fordult A városházán hallottak Intézkedések a testülethez, s az üigyek egye­sítését és együttes elbírálását rendelte el a testület. Döntöttek az önkormányzat tulajdonába került közüzemi vállalati vagyonrészek to­vábbi hasznosításáról. Az ön­­kormányzat tagja kíván lenni a Tolna Megyei Környezetvé­delmi Szolgáltató Vállalat át­alakulásával létrejövő kft.-nek és a Tolna Megyei Tüzelés­­technika Szolgáltató Vállalat átalakulásával létrejövő kft.-knek. A felszámolás alatt lévő temetkezési vállalat va­gyonáról még nem döntöttek, egyedül a szekszárdi központi irodaépület értékesítését java­solta a testület. Információnk szerint Pári­­ban egy állampolgár lakóháza a közelmúlt csapadékos időjá­rása miatt megrongálódott és mivel azonnali javítást igé­nyel, a tulajdonos rendkívüli pénzbeli támogatás iránti ké­relemmel fordult az önkor­mányzathoz. A képviselő-tes­tület ötvenezer forint tíz évre szóló, havi egyenlő részletek­ben visszafizetendő kamat­mentes kölcsön adásáról dön­tött. A legutóbbi testületi ülésről szóló tudósításban olvashat­ták, hogy ismét módosították az önkormányzat kötségveté­­sét. Az intézményi működte­tésre, a városüzemeltetési, fej­lesztési kiadásokra a többlet­­bevételek terhére hétszázhú­szezer forint előirányzat növe­lés történt. Az érintett környék lakos­sága bizonyára megnyugvás­sal veszi tudomásul azt a tényt, hogy a sok problémát okozó állategészségügyi telep - magyarán: dögkút - felújítá­sához közel háromszázezer forint értékben­ megvásárolták az anyagot - a betonpaneleket -, így remélhető, hogy a jövő esztendőben megszűnik a je­lenlegi áldatlan állapot. Szerencsét próbálnak Az úgy volt - nem ritka ez mostanság -, hogy a simontornyai szobafestő, a fia, az órás és az esztergályos elment szerencsét próbálni. Tenniük, lépnük, váltaniuk kellett, mivel a szakmá­ban nemigen akadt munka. Hegyi Ferenc, ifj. Hegyi Ferenc és Farkas Sándor elhatározta hát, hogy a képzettségének megfe­lelő, elő-előforduló tennivalót is elvégzi, ám mellette - fő tevé­kenységként - halat tenyésztenek, nevelnek. Kibérelték ezért az igar-simontornyai tsz-től meghatározatlan időre a nagyközség határában lévő, 24. órájukban lévő halastavakat, mintegy negy­ven hektár mocsaras, nádas területet és a hasznosítható 25 hek­tárra pontyot, busát, amurt, csukát és rengeteg kárászt telepítet­tek. A pólai tavakban felnevelődött halat aztán - immár máso­dik éve - viszonteladóknak nagyban értékesítik. Alkalmazott­juk nincs, maguk végeznek mindenféle munkát, még a tolvajok elfogását is, csak a lóhalászatoknál foglalkoztatnak alkalmi munkásokat. Öregdiákok alapítványa A tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kol­légium, valamint az intéz­mény 1957-ben végzett ta­nulói „Öregdiákok a mai tehetséges diákokért" elne­vezéssel alapítványt hoztak létre. Cél az intézménybe járó tehetséges tanulók - mint kedvezményezettek - anyagi támogatása. A ko­rábbi évektől eltérően a te­hetségüket fejleszteni akaró tanuló számára szervezett megyei szakkörök támoga­tása megszűnt, a költségek a diákokra hárulnak. A ta­nulmányi versenyekre tör­ténő utazások költségei és a szállásdíjak is jelentős kia­dások. Ezeknek a költsé­geknek a fedezésére hasz­nálják fel az alapítványból származó összeg egyik felét, a másikat pedig az egy-egy tanév során legjobb versenyeredményt elérő ta­nulók és a kitűnő ered­ményt elérők jutalmazására fordítják. Az alapítvány induló va­gyona húszezer forint, ke­zelője egy öttagú kurató­rium. Képviselői: Mayer Já­nos (Tamási, Árpád u. 49.), Kurucz Géza (Tamási, Be­­zerédj u. 1.). A kuratórium tanév eleji ülésén dönt ar­ról, hogy melyik diáknak milyen mértékű támogatást ad. A tanév végi ülésén dönt arról, hogy ki és mi­lyen értékű jutalmat kap. Az alapítványból a ked­vezményezettek körébe tar­tozó tanulók közül az ré­szesülhet, aki rendszeresen részt vesz a tehetséggon­dozó szakkörök, foglalko­zások munkájában és ott megfelelő eredményt ér el, ami azt jelenti, hogy rend­szeresen küldi feladatait és ezekben legalább ötven százalékos teljesítményt nyújt. Az év végi jutalma­zásban azok részesülhet­nek, akik megyei vagy or­szágos szinten a legjobb eredményt érték el, vala­mint a kitűnő bizonyít­vánnyal rendelkezők. Az alapítvány nyitott, ahhoz bármely kül- és bel­földi magán- és jogi sze­mély csatlakozhat. Feltétele az, hogy a csatlakozók nem kötnek ki újabb feltételeket, tartják magukat az alapít­vány eredeti céljához. Kér­jük az érdeklődőket, az egykori és mai tamási gim­nazistákat, kísérjék figye­lemmel keddenként megje­lenő összeállításunkat, hi­szen amint lehetséges, azonnal közöljük majd a csekkszámla számát. TAMASI ÉS KÖRNYÉKE Jó víz Medgyesen Jó hír a nagykónyi melletti Medgyespusztán, hogy már üzemelteti a Kapos-Koppány­­völgyi Vízitársulat az idén el­készült vízművet és jobb hír az, hogy a kiépített szakaszon folynak a házi bekötések. Azt tervezi a nagykónyi körjegy­zőség az igények figyelembe vételével, hogy jövőre tovább építtetik a hálózatot, s e mun­kára már megkötötték a szer­ződést az említett vízitársulat­tal. Ács István elnökségei Az én életutam eléggé ka­nyargós volt. Itt születtem '34-ben Felsőnyéken, itt jár­tam iskolába is. A gyomorbe­teg apám '45 után kapott jutta­tott földet, azon dolgoznom kellett. A tanító néni 7-8. osz­tályos koromban egy hétre feladta a leckét, azt a munka mellett­­ két kisborjút jármoz­­tam - megtanultam, aztán fölmondtam. A fateromat a Miklós Pista beléptette a pártba, ezért sok gyötrés után '50-ben be kellett lépnie a tsz-be. Sok vita volt emiatt, de sokat dolgoztunk, jól is keres­tünk, ám év végén nem kap­tunk semmi részesedést. Ki­vertem a balhét, mondtam, el­távozok. Mivel nem akartak visszadni semmit, a bátyám­mal felraktuk a kocsira a fel­szerelést és elvittük. A földet később aztán nyolc helyen mérték ki. A beadási időszak­ban - '52-ben - annyit vetettek ki ránk a tsz-ből való kilépés miatt, hogy nem tudtunk annyit termelni. Részes aratást vállaltam. A madzag a nyéki búcsúkor szakadt el bennem. Mondtam apámnak, adjon egy százast, amire azt felelte, annyit nem dolgoztunk, hogy tudjon adni. Megüresedett a tanácsnál a mezőgazdasági tanácsadó állás, megpályáz­tam. Miután letöltöttem a ka­tonaidőt, '58 őszén megnősül­tem, vettem egy lovat, aztán hat hold bérelt földön, meg OFA földön dolgoztam, mel­lette pedig fuvaroztam. Min­dig tudtam lépegetni, itt Hatvanban jött a tsz-szer­­vezés. Hívattak, mondták, el­veszik a földeket. Amikor fel­keresett a párttitkár a belépési nyilatkozattal, már tudtam, milyen munkát csinálnak az önkéntesség örve alatt. Igaz, ki is jelentettem egyszer ré­gebben, ha a falu belép, akkor én is. No, a párttitkár azt mondta: „Ha nem írod alá, gyere be velem a tanácshá­zára!" Arra gondoltam, ha en­gem megizzasztanak a kály­hánál, elviselem, de van csa­ládom. Ha a falu kibírja, akkor én is­­ döntöttem és elkövet­tem a hibát. Másnap megala­kult a tsz. Mondták értékelik a jószágot. Kimentem én is a két nagyon szép lovammal a vá­sártérre - vadonatúj szerszám volt rajtuk - és körülnéztem. Név nélkül mondom, oda­mentem az egyik pár lóhoz - százhúsz pár volt akkor a fa­luban - és az illetőnek hat­ezerre értékelték a lovait. Gondoltam, ha a tied annyi, akkor az enyém eggyel többet ér. Jöttek hozzám mondták: Na, Pista, ötezer. Mit gondol­nak? - háborogtam. - Tudják, mit? Isten velük! Befejeztem a tagságot. Magamnak dolgoz­tam. Egyik nap jött a Bordán Imre bácsi, aki helyettes bíró volt, s azt mondta: „Te, jót akarok neked. Bajba kerül­hetsz, meglátod! Voltak itt a pártbizottságról és a járásról, aztán rólad folyt a szó. Kik . . .nak veled emberségesen." Lesz, ami lesz, gondoltam . .. Az első évben a lovakkal dolgoztam kevés pénzért, utána az asszonnyal negyven növendékmarhát gondoztunk és mellette mással is foglal­koztunk. Majd újra visszavet­tem a lovakat. Volt itt egy kormánybiztos, aki azt mondta, szálljak le a kocsiról, lépjek be a pártba. Egyszer benne voltam, többet nem le­szek! - válaszoltam, de nem így lett. Odajárt hozzánk két hónapig, s ott volt éjjel 2-ig. Azt hittem, megbolondulok. Nem mertem szólni senkinek. Aztán mikor elmeséltem va­lakinek, akkor az azt taná­csolta: „Belépsz, majd valami lesz." Egy hónap múlva párt­titkár lettem. Két éves mezőgazdasági szakiskolába jártam levelezőn Szekszárdra, amikor '63-ban jött az elnökválasztás. Én let­tem az elnök a nyolc általáno­sommal, meg a magam 28 évével. Három évig voltam elnök, aztán lemondtam, mert nem bírtam elviselni, hogy kí­vülről - a pártbizottságról - dirigáljanak. Ekkor lettem fe­kete bárány. Kocsiskodtam, aztán állattenyésztő voltam, majd fél év múlva brigádve­zető. Az összes tehenet vil­lanynyírópéppel megnyírtam, mert tele voltak tetűvel. Ami­kor bealmodtak alájuk, nyög­tek, olyan jól érezték magukat. Négy-öt hónap múlva az öt li­teres fejési átlagból tizennégy liter lett. Ekkor azzal vádoltak, meg akarom szakítani a tehe­neket. Egyéves pártiskolára küldtek Pécsre - ilyenkor nincs megállás -, aztán ami­kor hazajöttem, akkor trakto­ros brigádvezetőként „volt szükség" rám. Párttitkár let­tem és nem hiszem, hogy köpne valaki a nevem halla­tára. Közben 1972-ben lejárt az elnök négy éve és megint én kerültem porondra. Tartottak négy-öt közgyűlést és a nép mindig azt mondta: „Az Ács­nak kell lenni az elnöknek". Én is lettem 1979. márciusáig, mert előtte összekaptam a Já­nos Jeromossal, a tamási párt­­bizottság első titkárával, meg az itteni párttitkárral, mivel nehezen viseltem el, hogy ők mondják meg, mit csináljunk. Az első affér akkor volt, ami­kor a szőlőtelepítéskor nem engedtem, hogy elvegyék a zárkerteket. Elmentem a mi­nisztériumba és nekem lett igazam. Innentől kezdődött aztán a betartás. Hogyan tudtak megfogni? A János Jeromos szerint az ötödik ötéves tervben a tsz te­henészeti telepét 400-asra kel­lett volna fejleszteni 32 milliós költséggel, a sertéstelepet 1500-ról 5 ezresre, 28 millióért, a szőlő 17 millió lett volna és legalább 10 millió kellett volna gépesítésre. Azt mondtam, ebbe nem viszem bele a tagsá­got, amire azt válaszolta, hogy nem vagyok képes a népgaz­dasági elvárásokat teljesíteni. Bántotta őket a vemhesüsző kihelyezés, és amiről min­denki tudott, a szőlészeti szakcsoport. Azt mondták a Paksi Atomerőmű építésétől elvettünk az öt hektárunkkal több milliót. A szőlészet el­csúsztatott 3 hektó mustot ez baj volt, de az is, hogy jó kap­csolatunk volt a Tamásiban lévő orosz alakulattal, akik segítettek behordani a ter­ményt Tamásiba, s ennek fejé­ben a parancsnok elkönyö­rögte a 40-50 ezer kilométert futott négy Volga pótkereket, amit a párttitkárral megbe­szélve neki is adtunk. Kijött a János Jeromos, a megyei szö­vetségtől meg a Horváth Jó­zsef, s azt mondták: „Mondj le, mi elejtjük a vádat!" A so­főrrel küldtem utánuk a le­mondásomat, február 19-én felmentettek, semmilyen be­osztást nem adtak, s ezzel el­csitult az ügy egy időre. (Folytatás a jövő keddi Tamási és környéke összeállításunkban.) Lejegyezte: Ékes László Fotó: Gottvald Károly rF Kétségbeesett kapkodás A földárverés 16-án meg­volt és ötezer aranykorona fe­lett vettek ki huszonhatan, s ez 150 hektárt jelent. Ez volt az első lépés Regölyben, a na­gyok még nem vettek részt, mivel nem kapták meg a kár­pótlási jegyüket. Csak egy negyven hektáros van, aki földműveléssel akar foglal­kozni, de hiába jelentette be augusztus 15-ig az igényét gyorsított eljárást kérve, a kárpótlási hivataltól nem kapta meg a jegyet. Állítólag a gép tévesztett, de én azt mon­dom, az csak azt, és úgy ad ki, amit és ahogy az ember bele­tett. A licitnél felmerült, hogy mivel kezdjenek el dolgozni, ha csak nyomorult traktor van. Jó lenne, ha a tsz vállalná a munkát, de hogyan lehet át­alakulás előtt ígérni. Olvasom a minap az újságban, hogy a Kupa könyörög: Emberek, az Istenért, vessenek! Idáig jutot­tunk? Mivel? Hogyan vesse­nek? Elterjedt a hír hogy a pesti Agroker kedvezménnyel kínálja az MTZ-80-ast 740-770 ezer, plusz áfa, a győri meg 540 ezer, plusz áfáért. Mi a kedvezmény, kérdezem én? ■ Nem igaz, hogy megteremtet­ték a privatizáció feltételeit. A Gergátz is azt mondja, hogy két-három éven belül sor ke­rül a mezőgazdaság privatizá­ciójára, új típusú szövetkeze­teket alakítanak. Ez az egy falu, egy nóta halva született ötlet. Előfordulhat, hogy öt fővel csoportosulnak, de hogy lesz meg gépre a pénz? Úgy néz ki, ami most megy, az nem más, mint egy kétségbee­sett kapkodás. Ezért aggó­dom. Október 16-án volt a li­cit, az őszi vetéseket már nem tudják elvetni a vetésforgó biztosításához. Mire kimérik majd a földet, csak a kukorica fér bele. Az októberben csak a harminc százalékot jelentette. Elmondta: Fehér Kálmán 1992. november 17. Nagykónyi hír Jobb körülmények között adhatják meg a nagykónyi temetőben a végtisztességet, hiszen elkészült az új sírház, ami a ravatalozó mellett ki­szolgálóhelyiségeket és hűtő­koporsót is tartalmaz. A szak­emberek most az épületnél a külső szigetelést végzik, hogy a csapadék ne folyjon alá, az­után pedig a régi sírházat bontják el. Az önkormányzat vezetői azt tervezik, az épület helyét parkosítják, amihez kertépítőt kérnek fel, urnafalat készíttetnek majd, és a temetői középső bevezető utat szilárd burkolattal láttatják el.

Next