Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
4 KÉPÚJSÁG Korábban már e rovatban beszámoltunk arról, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény kapcsán alkotmányossági aggályok merültek fel, és ezért alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítvánnyal fordult a jegyző az Alkotmánybírósághoz. Érdeklődve az ügy állása felől megtudtuk, döntés még nem született, de ugyanezen tárgyban huszonkilenc személy hét indítvánnyal fordult A városházán hallottak Intézkedések a testülethez, s az üigyek egyesítését és együttes elbírálását rendelte el a testület. Döntöttek az önkormányzat tulajdonába került közüzemi vállalati vagyonrészek további hasznosításáról. Az önkormányzat tagja kíván lenni a Tolna Megyei Környezetvédelmi Szolgáltató Vállalat átalakulásával létrejövő kft.-nek és a Tolna Megyei Tüzeléstechnika Szolgáltató Vállalat átalakulásával létrejövő kft.-knek. A felszámolás alatt lévő temetkezési vállalat vagyonáról még nem döntöttek, egyedül a szekszárdi központi irodaépület értékesítését javasolta a testület. Információnk szerint Páriban egy állampolgár lakóháza a közelmúlt csapadékos időjárása miatt megrongálódott és mivel azonnali javítást igényel, a tulajdonos rendkívüli pénzbeli támogatás iránti kérelemmel fordult az önkormányzathoz. A képviselő-testület ötvenezer forint tíz évre szóló, havi egyenlő részletekben visszafizetendő kamatmentes kölcsön adásáról döntött. A legutóbbi testületi ülésről szóló tudósításban olvashatták, hogy ismét módosították az önkormányzat kötségvetését. Az intézményi működtetésre, a városüzemeltetési, fejlesztési kiadásokra a többletbevételek terhére hétszázhúszezer forint előirányzat növelés történt. Az érintett környék lakossága bizonyára megnyugvással veszi tudomásul azt a tényt, hogy a sok problémát okozó állategészségügyi telep - magyarán: dögkút - felújításához közel háromszázezer forint értékben megvásárolták az anyagot - a betonpaneleket -, így remélhető, hogy a jövő esztendőben megszűnik a jelenlegi áldatlan állapot. Szerencsét próbálnak Az úgy volt - nem ritka ez mostanság -, hogy a simontornyai szobafestő, a fia, az órás és az esztergályos elment szerencsét próbálni. Tenniük, lépnük, váltaniuk kellett, mivel a szakmában nemigen akadt munka. Hegyi Ferenc, ifj. Hegyi Ferenc és Farkas Sándor elhatározta hát, hogy a képzettségének megfelelő, elő-előforduló tennivalót is elvégzi, ám mellette - fő tevékenységként - halat tenyésztenek, nevelnek. Kibérelték ezért az igar-simontornyai tsz-től meghatározatlan időre a nagyközség határában lévő, 24. órájukban lévő halastavakat, mintegy negyven hektár mocsaras, nádas területet és a hasznosítható 25 hektárra pontyot, busát, amurt, csukát és rengeteg kárászt telepítettek. A pólai tavakban felnevelődött halat aztán - immár második éve - viszonteladóknak nagyban értékesítik. Alkalmazottjuk nincs, maguk végeznek mindenféle munkát, még a tolvajok elfogását is, csak a lóhalászatoknál foglalkoztatnak alkalmi munkásokat. Öregdiákok alapítványa A tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kollégium, valamint az intézmény 1957-ben végzett tanulói „Öregdiákok a mai tehetséges diákokért" elnevezéssel alapítványt hoztak létre. Cél az intézménybe járó tehetséges tanulók - mint kedvezményezettek - anyagi támogatása. A korábbi évektől eltérően a tehetségüket fejleszteni akaró tanuló számára szervezett megyei szakkörök támogatása megszűnt, a költségek a diákokra hárulnak. A tanulmányi versenyekre történő utazások költségei és a szállásdíjak is jelentős kiadások. Ezeknek a költségeknek a fedezésére használják fel az alapítványból származó összeg egyik felét, a másikat pedig az egy-egy tanév során legjobb versenyeredményt elérő tanulók és a kitűnő eredményt elérők jutalmazására fordítják. Az alapítvány induló vagyona húszezer forint, kezelője egy öttagú kuratórium. Képviselői: Mayer János (Tamási, Árpád u. 49.), Kurucz Géza (Tamási, Bezerédj u. 1.). A kuratórium tanév eleji ülésén dönt arról, hogy melyik diáknak milyen mértékű támogatást ad. A tanév végi ülésén dönt arról, hogy ki és milyen értékű jutalmat kap. Az alapítványból a kedvezményezettek körébe tartozó tanulók közül az részesülhet, aki rendszeresen részt vesz a tehetséggondozó szakkörök, foglalkozások munkájában és ott megfelelő eredményt ér el, ami azt jelenti, hogy rendszeresen küldi feladatait és ezekben legalább ötven százalékos teljesítményt nyújt. Az év végi jutalmazásban azok részesülhetnek, akik megyei vagy országos szinten a legjobb eredményt érték el, valamint a kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezők. Az alapítvány nyitott, ahhoz bármely kül- és belföldi magán- és jogi személy csatlakozhat. Feltétele az, hogy a csatlakozók nem kötnek ki újabb feltételeket, tartják magukat az alapítvány eredeti céljához. Kérjük az érdeklődőket, az egykori és mai tamási gimnazistákat, kísérjék figyelemmel keddenként megjelenő összeállításunkat, hiszen amint lehetséges, azonnal közöljük majd a csekkszámla számát. TAMASI ÉS KÖRNYÉKE Jó víz Medgyesen Jó hír a nagykónyi melletti Medgyespusztán, hogy már üzemelteti a Kapos-Koppányvölgyi Vízitársulat az idén elkészült vízművet és jobb hír az, hogy a kiépített szakaszon folynak a házi bekötések. Azt tervezi a nagykónyi körjegyzőség az igények figyelembe vételével, hogy jövőre tovább építtetik a hálózatot, s e munkára már megkötötték a szerződést az említett vízitársulattal. Ács István elnökségei Az én életutam eléggé kanyargós volt. Itt születtem '34-ben Felsőnyéken, itt jártam iskolába is. A gyomorbeteg apám '45 után kapott juttatott földet, azon dolgoznom kellett. A tanító néni 7-8. osztályos koromban egy hétre feladta a leckét, azt a munka mellett két kisborjút jármoztam - megtanultam, aztán fölmondtam. A fateromat a Miklós Pista beléptette a pártba, ezért sok gyötrés után '50-ben be kellett lépnie a tsz-be. Sok vita volt emiatt, de sokat dolgoztunk, jól is kerestünk, ám év végén nem kaptunk semmi részesedést. Kivertem a balhét, mondtam, eltávozok. Mivel nem akartak visszadni semmit, a bátyámmal felraktuk a kocsira a felszerelést és elvittük. A földet később aztán nyolc helyen mérték ki. A beadási időszakban - '52-ben - annyit vetettek ki ránk a tsz-ből való kilépés miatt, hogy nem tudtunk annyit termelni. Részes aratást vállaltam. A madzag a nyéki búcsúkor szakadt el bennem. Mondtam apámnak, adjon egy százast, amire azt felelte, annyit nem dolgoztunk, hogy tudjon adni. Megüresedett a tanácsnál a mezőgazdasági tanácsadó állás, megpályáztam. Miután letöltöttem a katonaidőt, '58 őszén megnősültem, vettem egy lovat, aztán hat hold bérelt földön, meg OFA földön dolgoztam, mellette pedig fuvaroztam. Mindig tudtam lépegetni, itt Hatvanban jött a tsz-szervezés. Hívattak, mondták, elveszik a földeket. Amikor felkeresett a párttitkár a belépési nyilatkozattal, már tudtam, milyen munkát csinálnak az önkéntesség örve alatt. Igaz, ki is jelentettem egyszer régebben, ha a falu belép, akkor én is. No, a párttitkár azt mondta: „Ha nem írod alá, gyere be velem a tanácsházára!" Arra gondoltam, ha engem megizzasztanak a kályhánál, elviselem, de van családom. Ha a falu kibírja, akkor én is döntöttem és elkövettem a hibát. Másnap megalakult a tsz. Mondták értékelik a jószágot. Kimentem én is a két nagyon szép lovammal a vásártérre - vadonatúj szerszám volt rajtuk - és körülnéztem. Név nélkül mondom, odamentem az egyik pár lóhoz - százhúsz pár volt akkor a faluban - és az illetőnek hatezerre értékelték a lovait. Gondoltam, ha a tied annyi, akkor az enyém eggyel többet ér. Jöttek hozzám mondták: Na, Pista, ötezer. Mit gondolnak? - háborogtam. - Tudják, mit? Isten velük! Befejeztem a tagságot. Magamnak dolgoztam. Egyik nap jött a Bordán Imre bácsi, aki helyettes bíró volt, s azt mondta: „Te, jót akarok neked. Bajba kerülhetsz, meglátod! Voltak itt a pártbizottságról és a járásról, aztán rólad folyt a szó. Kik . . .nak veled emberségesen." Lesz, ami lesz, gondoltam . .. Az első évben a lovakkal dolgoztam kevés pénzért, utána az asszonnyal negyven növendékmarhát gondoztunk és mellette mással is foglalkoztunk. Majd újra visszavettem a lovakat. Volt itt egy kormánybiztos, aki azt mondta, szálljak le a kocsiról, lépjek be a pártba. Egyszer benne voltam, többet nem leszek! - válaszoltam, de nem így lett. Odajárt hozzánk két hónapig, s ott volt éjjel 2-ig. Azt hittem, megbolondulok. Nem mertem szólni senkinek. Aztán mikor elmeséltem valakinek, akkor az azt tanácsolta: „Belépsz, majd valami lesz." Egy hónap múlva párttitkár lettem. Két éves mezőgazdasági szakiskolába jártam levelezőn Szekszárdra, amikor '63-ban jött az elnökválasztás. Én lettem az elnök a nyolc általánosommal, meg a magam 28 évével. Három évig voltam elnök, aztán lemondtam, mert nem bírtam elviselni, hogy kívülről - a pártbizottságról - dirigáljanak. Ekkor lettem fekete bárány. Kocsiskodtam, aztán állattenyésztő voltam, majd fél év múlva brigádvezető. Az összes tehenet villanynyírópéppel megnyírtam, mert tele voltak tetűvel. Amikor bealmodtak alájuk, nyögtek, olyan jól érezték magukat. Négy-öt hónap múlva az öt literes fejési átlagból tizennégy liter lett. Ekkor azzal vádoltak, meg akarom szakítani a teheneket. Egyéves pártiskolára küldtek Pécsre - ilyenkor nincs megállás -, aztán amikor hazajöttem, akkor traktoros brigádvezetőként „volt szükség" rám. Párttitkár lettem és nem hiszem, hogy köpne valaki a nevem hallatára. Közben 1972-ben lejárt az elnök négy éve és megint én kerültem porondra. Tartottak négy-öt közgyűlést és a nép mindig azt mondta: „Az Ácsnak kell lenni az elnöknek". Én is lettem 1979. márciusáig, mert előtte összekaptam a János Jeromossal, a tamási pártbizottság első titkárával, meg az itteni párttitkárral, mivel nehezen viseltem el, hogy ők mondják meg, mit csináljunk. Az első affér akkor volt, amikor a szőlőtelepítéskor nem engedtem, hogy elvegyék a zárkerteket. Elmentem a minisztériumba és nekem lett igazam. Innentől kezdődött aztán a betartás. Hogyan tudtak megfogni? A János Jeromos szerint az ötödik ötéves tervben a tsz tehenészeti telepét 400-asra kellett volna fejleszteni 32 milliós költséggel, a sertéstelepet 1500-ról 5 ezresre, 28 millióért, a szőlő 17 millió lett volna és legalább 10 millió kellett volna gépesítésre. Azt mondtam, ebbe nem viszem bele a tagságot, amire azt válaszolta, hogy nem vagyok képes a népgazdasági elvárásokat teljesíteni. Bántotta őket a vemhesüsző kihelyezés, és amiről mindenki tudott, a szőlészeti szakcsoport. Azt mondták a Paksi Atomerőmű építésétől elvettünk az öt hektárunkkal több milliót. A szőlészet elcsúsztatott 3 hektó mustot ez baj volt, de az is, hogy jó kapcsolatunk volt a Tamásiban lévő orosz alakulattal, akik segítettek behordani a terményt Tamásiba, s ennek fejében a parancsnok elkönyörögte a 40-50 ezer kilométert futott négy Volga pótkereket, amit a párttitkárral megbeszélve neki is adtunk. Kijött a János Jeromos, a megyei szövetségtől meg a Horváth József, s azt mondták: „Mondj le, mi elejtjük a vádat!" A sofőrrel küldtem utánuk a lemondásomat, február 19-én felmentettek, semmilyen beosztást nem adtak, s ezzel elcsitult az ügy egy időre. (Folytatás a jövő keddi Tamási és környéke összeállításunkban.) Lejegyezte: Ékes László Fotó: Gottvald Károly rF Kétségbeesett kapkodás A földárverés 16-án megvolt és ötezer aranykorona felett vettek ki huszonhatan, s ez 150 hektárt jelent. Ez volt az első lépés Regölyben, a nagyok még nem vettek részt, mivel nem kapták meg a kárpótlási jegyüket. Csak egy negyven hektáros van, aki földműveléssel akar foglalkozni, de hiába jelentette be augusztus 15-ig az igényét gyorsított eljárást kérve, a kárpótlási hivataltól nem kapta meg a jegyet. Állítólag a gép tévesztett, de én azt mondom, az csak azt, és úgy ad ki, amit és ahogy az ember beletett. A licitnél felmerült, hogy mivel kezdjenek el dolgozni, ha csak nyomorult traktor van. Jó lenne, ha a tsz vállalná a munkát, de hogyan lehet átalakulás előtt ígérni. Olvasom a minap az újságban, hogy a Kupa könyörög: Emberek, az Istenért, vessenek! Idáig jutottunk? Mivel? Hogyan vessenek? Elterjedt a hír hogy a pesti Agroker kedvezménnyel kínálja az MTZ-80-ast 740-770 ezer, plusz áfa, a győri meg 540 ezer, plusz áfáért. Mi a kedvezmény, kérdezem én? ■ Nem igaz, hogy megteremtették a privatizáció feltételeit. A Gergátz is azt mondja, hogy két-három éven belül sor kerül a mezőgazdaság privatizációjára, új típusú szövetkezeteket alakítanak. Ez az egy falu, egy nóta halva született ötlet. Előfordulhat, hogy öt fővel csoportosulnak, de hogy lesz meg gépre a pénz? Úgy néz ki, ami most megy, az nem más, mint egy kétségbeesett kapkodás. Ezért aggódom. Október 16-án volt a licit, az őszi vetéseket már nem tudják elvetni a vetésforgó biztosításához. Mire kimérik majd a földet, csak a kukorica fér bele. Az októberben csak a harminc százalékot jelentette. Elmondta: Fehér Kálmán 1992. november 17. Nagykónyi hír Jobb körülmények között adhatják meg a nagykónyi temetőben a végtisztességet, hiszen elkészült az új sírház, ami a ravatalozó mellett kiszolgálóhelyiségeket és hűtőkoporsót is tartalmaz. A szakemberek most az épületnél a külső szigetelést végzik, hogy a csapadék ne folyjon alá, azután pedig a régi sírházat bontják el. Az önkormányzat vezetői azt tervezik, az épület helyét parkosítják, amihez kertépítőt kérnek fel, urnafalat készíttetnek majd, és a temetői középső bevezető utat szilárd burkolattal láttatják el.