Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

14. oldal Mai feladványunk A tíz éven aluliak színezzék ki és küldjék be a képet (1=sárga, 2=marad fehéren, 3=sötétkék, 4‰sötétzöld, 5‰világoszöld, 6=barna, 7‰világoskék, 8‰piros). A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami elő­tagként beírható a kipontozott helyekre: ...kereskedés, ...ki­adó, ...tár, illetve ...család, ...járás, ...őr, ...érzék. (A fel­adványt Gáspár Csilla 11 éves dalmandi olvasónk küldte be.) A megfejtéseket a Gyer­mekek Háza címére küldjétek (7101, Szekszárd, Pf. 130.) Azt is írjátok meg, hány éve­sek vagytok. A szerencsések a Gyerme­kek Háza által felajánlott magnókazettát vagy bélyeg­blokkot nyerhetik. Január 18-i nyerteseink: Kaiser Zsolt (Gerjen), Jakab Annamária (Kisdorog), Gyémánt Niko­letta (Kocsola), Kovács Krisz­tián (Simontornya), Sebes­tyén Kitti (Szakcs), Antal Ist­ván (Szekszárd). Egy kis néprajz ősi világmagyarázat Az ősi világkép szerint a világ kerek, ilyennek látszik az ég, a Nap, a Föld, a Hold. A ma­gyar néphit sámánizmusból eredő felfogása szerint egy­más fölött több világ helyez­kedik el. A világokat az Égigérő fa (életfa, világfa) köti össze, amin csak a kivá­lasztott közvetítő, a sámán juthat el a „felsőbb vilá­gokba”, kapcsolatot teremtve a szellemekkel és az égi lé­nyekkel. A hun mondák sze­rint a világ ura a jóságos és igazságos Arany Atyácska volt. A korai kultúrák népei ter­mészetkultuszokban hittek, őseink hitvilágában is felfe­dezhető a természeti jelensé­gek, az elemek tisztelete. A tűztisztelet (a tűz mint gonoszűző, isten, szent - szinte valamennyi kultúrában fontos helyet foglal el, szám­talan szertartás tapad hozzá, a tüzet a Napisten földi helytar­tójának is nevezik) a szoká­sokban sokáig fontos szerepet játszott. Vízistenei a magya­roknak is voltak, hasonlókép­pen mint a finneknek, törö­köknek és mongoloknak, erre utal a folyókban lakó vízidé­mon alakja. Az esőhöz és a szélhez is fűződtek babonás hiedelmek, gyakran a gara­bonciás diák alakjához kap­csolódva, aki forgószelet, jégesőt támasztott. A sámánok, vagy a magyar elnevezés szerint táltosok, bika képében harcoltak egy­mással az égen. Ebben az úgynevezett sámándob volt a segítségükre, ezt ütögetve si­került a lelküket állatok tes­tébe juttatni. A táltos nem csak a papi teendőket látta el, s tartotta a kapcsolatot a fel­sőbb világokkal, a gyógyítás és a jövendőmondás is az ő feladata volt. Akire meghara­gudott, az retteghetett a ron­tástól. A népmesében szélár­­fiak és szélkirályok fújják a szelet. A villámlás, a menny­dörgés is erősen foglalkoz­tatta az ember fantáziáját - innen erednek az istennyila, mennykő, stb. elnevezések. A földnek gyógyító, tisztító hatást tulajdonítottak. A ha­lottat sok helyen a földre fek­tették, majd a földbe temet­ték, hogy ott térjen meg, ahonnan elszármazott. Álta­lánosan elterjedt hiedelem szerint az első embert is föld­ből gyúrták. Az ember a környező ter­mészet tárgyait, jelenségeit igyekezett a maga módján megmagyarázni. Primitív fo­kon az élet minden területét át­­meg átszőtték a természettel való kapcsolatot fenntartó kü­lönféle szertartások, rítusok - logikusnak tűnő rendszert al­kotva. A mágikus gondolko­dásban a valóság feldolgozá­sának, tehát a tudománynak a kezdeteit kell látnunk. Gyermekvilág Honnan ered? „Hét ördög lakik benne” A nagyon csintalan gyerekre mondják az idősebbek fejrázások közepette, hogy nem egy, még csak nem is kettő, vagy három, hanem hét ördög is belébújt, azért ilyen elven. Már egy ördögöt is fel lehet ruházni minden rossz tulajdonsággal, miért kell hát még hatot mellé tenni? Ez a magyar ember tréfás és el­néző alaptermészetére utal, hi­szen itt egy gyerekről van szó, akit mégsem lehet ördögi tulaj­donságokkal elképzelni. Ha meg egyenesen hét ördöggel hasonlítják, akkor elvész a do­log éle, hogy egy gyermeket hasonlítunk össze az ördöggel. A gyengébb nemmel már nem ilyen kíméletes a magyar szólás, hiszen azt mondja: „Ahová nem mehet az ördög, asszonnyal helyettesíti magát.” Igaz, ezt sem egészen szó sze­rint értjük, hiszen az ugratás ebből is kitetszik. A keresztény vallásban az eredendő bűn folytán az ördög hatalma különösen abban nyil­vánul meg, hogy az embereket bűnre csábítsa. Ha az ördög és az ember kapcsolatba kerül, akkor ez utóbbi letérül az igaz útról. A bűnös életet élőről mondják: „Eladta a lelkét az ördögnek.” Aki rossz társaságba keveredett és félrecsúszott, arra meg azt mondják: „Aki ördöggel lakik, ördöggé kell lennie.” Az ember persze születésétől fogva kerüli az ördögöt, mert fél tőle, így semmilyen kapcso­latot nem akar vele kialakítani. Ezért mondják azt, hogy ha va­lakinek valami nem a kedvére való, de biztatják rá mások, hogy tegye meg: „Gyújts az ör­dögnek gyertyát!” Mondásaink az embert messze nem tartják született tu­lajdonságai alapján jónak, hi­szen a körülményei, a nevelte­tése, a vele szembeni elvárások, az emberek között kialakult normatívák fogják vissza. Per­sze a legszolidabb emberrel is előfordul, hogy olykor kirúg a hámból. Ezt is találóan fejezi ki az egyik szólásunk: „Az ördög is elszabadul olykor a láncá­ról.” Az ördögöt csupa rossz tu­lajdonsággal tudjuk elképzelni, amit egyik mondásunk is egyér­telműen bizonyít. Arról az em­berről, aki ért ahhoz, hogy va­lamit sokkal kedvezőbb szín­ben tüntessen fel, mint amilyen az a valóságban, azt mondjuk: „Az ördögöt is be tudná me­szelni.” A középkor elején elsősor­ban a diákokat vádolták a sá­tánnal való cimborasággal. Eb­ből ered az, hogyha valakit szá­jukra vesznek, alaptalanul vá­daskodnak vele szemben az emberek, azt mondjuk: „Meg­hurcolták, mint ördög a diá­kot.” Érdekes módon, ha valaki­nek csodálatos szerencséje van, akkor a magyar ember azt mondja „ördöge van”. Ezt a szólást használják akkor is, ha valaki kitalált, vagy eltalált va­lamit amit pedig igazán nem tudhatott. Van még egy mondásunk, az ördöggel kapcsolatban, ezt azonban nem emberekre alkal­mazzuk, hanem egy bizonyos időjárási helyzetre használjuk. Ha egyszerre süt a nap, és dö­­rög-villámlik az ég, akkor azt mondjuk: „Veri az ördög a fe­leségét.” Batár Zsolt Madarat tolláról, no és tojásáról Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Bizonyára a tojás, hi­szen az már akkor létezett, amikor még nem éltek madarak a Földön. Az óriási őshüllők ugyanis tojásokkal szaporod­tak, csakúgy, mint késői utó­daik, a mai kígyók, gyíkok, krokodilok. A Góbi-sivatagban talált sárkánygyík-tojás metsze­tében apró őshüllő fióka is lát­ható. Mennyi idő alatt fő meg a to­jás? Hát ez első hallásra ostoba kérdésnek tűnik! Mindenki tudja ugyanis, hogy körülbelül 10 percet kell várnia, ha ke­ménytojást akar enni. Ez azon­ban csak a tyúktojás esetében érvényes. Ha például az új-zé­­landi ritka madárnak, a kivinek a tojását próbáljuk megfőzni, legalább fél órára lenne szük­ségünk, s strucc tojását pedig két óra hosszat kellene rotyog­­tatni. Milyen színű a tojás? Hát mi­lyen lenne? Fehér, vagy barnás színű. Persze, megint csak a tyúkanyóra gondoltunk! A va­lóság azonban az, hogy ahány madárfaj, annyiféle színű és rajzolatú tojás létezik. A bíbic zöldes alapon barnásfekete to­jást tojik. A csóka tojása kékes­zöld alapon pettyezett, a szar­káé szürkészöld alapon sötéten foltozott, a kerti rozsdafarkúé halványkék, az aranymálinkóé fehér alapon feketén vonalká­­zott. Az odúban fészkelő mada­rak tojása rendszerint hófehér. A berki poszáta pedig valódi piros tojást tojik! Hogyan „festik” a madarak a tojásokat? Igen egyszerűen. Sem ecsetre, sem festékre nincs szükségük. Amint a tojás kifelé halad a petevezetéken, hozzányomódik a vezeték falában lévő miri­gyekhez, amik vagy „rányom­ják” a megfelelő mintázatot a tojáshéjra, vagy egyszerűen csak színesre festik. Mekkorák a tojások? A kakukk testméreteihez képest megle­pően kicsi tojásokat tojik. Olyan madarak is vannak azonban, amik meghökkentő teljesítményre képesek: a kivi­nél egyetlen tojás súlya a madár testsúlyának negyedrészét teszi ki! (Összehasonlításként: ez annyit jelent, mintha a házityúk félkilós tojást tojna!) A ma élő madarak közül a legnagyobb tojás az afrikai struccé. A mint­egy 15 centiméteres strucctojás azonban eltörpül, ha a kipusz­tult óriásmadár, a moa tojása mellé állítjuk. A moa 4 méter magas futó­madár volt, repülni nem tudott. Madagaszkár szigetén élt, s mintegy 2 ezer éve tűnt el, de néhány megkövesedett tojása napjainkig fennmaradt. Ezek az óriástojások 40 centiméter hosszúak, 25 centiméter széle­sek, űrtartalmuk pedig kis híján 8 liter. Madarak és tojások Melyik út vezet a kastélyba? 1997. február 1., szombat Tudod-e? A Vénuszról Már az ókorban ismerték, hiszen ragyogó fénye na­gyon szép és feltűnő égi lát­vány. Esthajnalcsillag néven is ismert. A legrégibb megfigyelők még nem tudták, hogy a hajnalkor és alkonyatkor látható Vénusz ugyanaz az égitest. Előfordult, hogy a kettőt külön névvel jelölték. Galilei állította először, hogy a Vénusz egészen bi­zonyosan a Nap körül ke­ring. A bolygó erős fényességét, és azt, hogy felszíni alakza­tai még a legjobb távcsővel sem láthatók, a légkörében lebegő vastag felhőburok okozza. A néha feltűnő sá­vok a felhőzet rétegei. Kimutatták (1932-ben), hogy légköre nagyrészt szén-dioxidból áll. Naptól való közepes távol­sága 108 millió kilométer, keringési ideje 225 nap. Tengelye körül mintegy 243 földi nap alatt fordul meg, ez tehát több, mint amennyi idő alatt megkerüli a Napot. Holdja nincs. Felszínén a hőmérséklet 450-500 Celsius fok, a lég­köri nyomás pedig a földi­nek nagyjából a kilencven­­szerese. Az űrszondák leszálltak a bolygóra és tévéfelvételeket készítettek róla. E képeken apróbb-nagyobb köveket látni, köztük apró szemcséjű törmeléket. Szó sem lehet róla, hogy élet alakulhatott ki rajta! Vicces! — Anyu! Az Öcsi rajz­szöget rakott a vendégek székére! - árulkodik Peti. — És te mit csináltál? — Abban a pillanatban, amikor rá akartak ülni, ki­rántottam alóluk a széket! — Papa! Papa! — Ne zavarj, Ödike, hányszor mondtam, hogy csak akkor beszélj, ha kér­dezlek. Jó, papa. Akkor kérdezd meg, kiesett-e a tesóm az ablakon! Az ázott egérke története Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis egérke. Ez az egérke egy lakályos kis lyuk­ban élt. Nagy fa gyökere alatt fúrta, fűszálakból és tollakból készített puha ágyat benne, a sarokban pedig halomban állt a sok finomság: baromfiudvarból csont kukorica, búza, makk és mogyoró. Még a patak is közel volt, hogy könnyen tudjon in­nivalót szerezni magának. Történt egyszer, hogy mene­külnie kellett, mert sok-sok eső esett, erősen fújt a szél, s az ott­hona tele lett vízzel. Szegény egérke csurom vizes lett. El­­vánszorgott egy közeli faághoz, ott elbújt. Fázott és éhezett sze­gény, már-már az ereje is el­hagyta, amikor észrevette, hogy a háta mögött egy kacsa ücsö­rög. — Kiskacsa! Megengeded, hogy hozzád bújjak? A kacsa ránézett és bólintott. Félig fölemelte a tollas szár­nyát, az egérke meg alábújt. Jó meleg volt a kacsa szárnya alatt, el is aludtak a mind a ket­ten. Addig aludtak, amíg az eső el nem állt. Akkor a kacsa há­pogva felállt és elballagott a ba­romfiudvarba. A kis egér megtörölgette a szemeit és körülnézett. Vizes volt körülötte minden. Nem mert elindulni sehová, csak ak­kor ugrott föl, amikor meglátta a cicát. Ijedtében futni kezdett, ahogy a lába bírta. Meglátott egy lyukat, oda beszaladt. Jól tette, mert éppen akkor ért oda a cica is. Várt egy darabig, megunta, aztán elment. Az egérke kidugta a fejét, de nem látott senkit. Szép óvatosan ki­osont és megkereste a házát. Mikor meglátta sírni kezdett. Mert a szép kis egérlyukat tel­jesen eltömte a sár. Meglátta ezt egy másik egérke. — Egyet se búsulj, ezentúl nálunk lakhatsz. Szép nagy há­zat építettünk a nyáron, te is el­férsz benne. — Igazán hozzátok költöz­hetek? - örvendezett az egérke. Megfogták egymás kezét és boldogan ugrándoztak. Meg­látta ezt a cica, utánuk eredt, de már nem tudta megfogni egyi­ket sem. Bebújtak a házba, s ki­csúfolták a cicát. Azóta is ott lesi az egereket a buta cica, hátha meg tudná fogni valamelyiket. Itt a vége, fuss el véle! Antalné Bíró Jolán

Next