Tolnai Népújság, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-08 / 84. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2020. ÁPRILIS 8., SZERDA „Ezen betegség, mely közel két hónap óta grasszál, jól érzi magát körünkben” Pestis, kolera, spanyolnátha egyaránt pusztított Tolnában A járványok végigkísér­ték az emberiség történel­mét. Okkal feltételezhet­jük, hogy ezek a pusztító ra­gályok már a kora középkor­ban is sújtották a mai Tolna megye területén megtele­pült lakosságot. Minden bi­zonnyal itt is szedte áldoza­tait az 1347 és 1353 között a kontinensen tomboló pes­tis, mely Európa lakosságá­nak egyharmadát elvitte. A megyére vonatkozó írásos feljegyzések a XVII. század­tól adnak hírt egy-egy sú­lyos járványról. Szeri Árpád árpád, szeri@mediaworks.hu TOLNA MEGYE Az egyik első forrás a szakályi rácok 1685- ös végzetéről számol be. He­gedűs László: Tolna megye nyugati felének települései című, a megyei levéltár gon­dozásában megjelent tanul­mányában ez olvasható: „A Csicsó melletti szőlőhegyre menekül végül hat gazda családos­tul, de a pestis elől nem menekülhet­nek”, valamennyit ott temetik el. „Az 1690-92. években pestis is dühöngött ezen a vidéken”, mármint Tolna megyében - írta Holub József a török kiűzése utáni újjáépítésről szóló összegzé­sében. Kozák Károly A szek­szárdi apátság és a megyehá­za története című művében mindehhez hozzátette, hogy a pestis „pusztított Szekszár­­don is. Lakossága csaknem teljesen kipusztult.” Húsz év múlva, 1709 őszén ismét megjelent ez a rettegett járvány a megye területén. „1710. május 26-án a megye Simontornyáról Nádasdy Fe­renc császári tábornokhoz írt levelében lesújtó képet rajzol a megye helyzetéről” - idéz­te a korabeli dokumentumot a Rákóczi-szabadságharcról szóló értekezésében Bánkuti Imre: „éppenséggel az egész Tolna Vármegye mostan nem több hanem huszonegy nyo­morult faluból álló, annak is ötét, a melyik jobbacskák vol­nának nem a Nemes Várme­gye hanem a pestis bírja...” A megye ezután egy kis haladékot kapott, de csak harminc évre. „Az 1739-40. évi pestisjárvány a földvári és völgységi járásban közel 2500 ember halálát okozta” - adott összegzést dr. Szilágyi Mihály a Szekszárd a kései feudalizmus korában című munkájában. „A közeli Báta­­széken 418, Sióagárdon 135, Pakson 831 ember esett áldo­zatul. Városunk (azaz Szek­szárd - a szerk.), a Szenthá­romság-szobor felirata sze­rint megmenekült a pestis pusztításától.” A szobor talap­zatának egyik oldalán olvas­ható felirat valóban erre en­ged következtetni: „Tisztel­­tessék, dicsértessék a szek­szárdiakat a pestisjárvány­ban megmentő Szentháromság.” A pestis eltűnt, viszont újabb kór támadt helyette. 1831-ben a kolera söpört végig ezen a tájon. „Nem volt abban semmi túl­zás, hogy a kole­rajárvány idején, megyénk­ben alig győzték készíteni a koporsókat a meghaltak ré­szére” - érzékeltette a tragi­kus helyzetet dr. Gutai Mik­lós a Tolna megye egészség­ügyének története az 1801. és 1831. év között című mű­vében. Dr. Szilágyi Mihály már említett dolgozatában az óvintézkedésekről is beszá­molt: „Gyülekezési tilalmat rendeltek el. Szüneteltették a vásártartást és a búcsújárást. Megtiltották az olyan népes összejöveteleket, mint a lako­dalom és a temetés. A boltok zárva tartottak, a hentesek és pékek ablakon át árusítot­tak. A vásárlók papírospén-A kolerajár­vány idején alig győzték készíteni a koporsókat A járvánnyal kapcsolatos folyamatosan frissülő, hiteles információk­ zét kénnel megfüstölték, a rézpénzt pedig ecetes edény­be dobták. Az óvintézkedések ellenére augusztus 7. és szep­tember 18. között 380 szek­szárdi lakos betegedett meg kolerában, közülük 166-an meghaltak.” A járvány azon­ban október közepéig elhú­zódott, a kolera Tolna várme­gye 48 helységében 2415 éle­tet követelt. Még tartott az első világhá­ború, amikor hazánkat is el­érte az úgynevezett spanyol­nátha. A Tolnamegyei Köz­löny 1918. szeptember 29-i lapszáma Szekszárdról adott helyzetjelentést: „Ezen be­tegség, mely közel két hó­nap óta grasszál városunk­ban, még mindezideig jól ér­zi magát körünkben. Való­színűleg az egész szüreti idő alatt is itt lesz”. A szerző de­rűlátónak bizonyult, hiszen a spanyolnátha még 1920 ele­jén is éreztette hatását. A Tol­namegyei Újság 1920. már­cius 27-i lapszáma közzétet­te a vármegyei tiszti főorvos­nak a közigazgatási bizottság március havi ülésén tett je­lentését. „A spanyol nátha el­nevezésű influenza a várme­gye majdnem minden közsé­gében fellépett, de járványos jelleget csupán Szekszárdon és Dombóváron öltött, na­gyobb számmal fordult elő a völgységi járás több községé­ben. A hatóságoknak bejelen­tett spanyol esetek száma ös­­­szesen 1743 volt, amelyek kö­zül 18 halálozással végződött. A megbetegedések tényleges száma azonban a bejelentett esetek 3-4-szerese lehetett, mert a kóresetek zömét ké­pező könnyebb és így orvo­si kezelést nem igénylő ese­tek be nem jelentetvén, a ha­tóságoknak tudomására sem jutottak.” f iTEOL.hu Múlt és jelen az 1753-ban készült barokk stílusú, szekszárdi Szentháromság-szobornál Fotó: M. D. Eldobható műanyag dobozokra cserélték az ételhordókat a járványveszély miatt Tamásiban Többen igényelnek meleg ételt a központtól TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE Immár ötszázhúsz szociális rászorult napi egyszeri melegétkezteté­­séről gondoskodik a koronaví­­rusjárvány-időszakban a Ta­mási és Környéke Szociális Központ. A szolgáltatást Pá­­ri, Tamási, Hőgyész, Kalaz­­nó, Dúzs, Ozora, Nagykónyi, Nagyszokoly, Újireg, Magyar­­keszi és Felsőnyék telephelye­ken biztosítják. A Tamási és Környéke Szociális Központ tamási kistérségben tizenöt településen lát el étkeztetést, házi segítségnyújtást, nappali ellátást, demens nappali ellá­tást. Fenntartójuk a DAM Ön­­kormányzati Társulás. Csa­lád- és gyermekjóléti szolgálat minden településen, a Család- és Gyermekjóléti Központ Ta­másiban működik. A napi egyszeri melegétkez­tetési igény, amelyben a szo­ciális rászorultak a koruk, egészségi állapotuk, fogya­tékosságuk, pszichiátriai be­tegségük, szenvedélybetegsé­gük, vagy hajléktalanságuk miatt részesülnek, a közel­múltban jelentősen megnöve­kedett. A járványveszély mi­att az ételeket kiszállítással juttatják el. A hagyományos ételhordókat eldobható, egy­szer használatos műanyag do­bozokra cserélték. Az ezzel já­ró költséget átvállalták az ön­­kormányzatok. Házi segítségnyújtást két­száznyolcvanhárom idősnek biztosítanak. A járványve­szély miatt csak a bevásár­lást, gyógyszerkiváltást, pos­tai ügyintézést látják el. Több hozzátartozó a veszélyhelyzet idejére szünetelteti a szolgál­tatást. Nappali ellátást nyújtó intézményeik Pári, Ozora te­lephelyeken harminc, Hőgyé­­szen negyven férőhelyesek. Magyarkeszi telephelyen és Tamási székhelyen harminc fő befogadására alkalmas idő­sek klubja működik. Tamási­ban hét demensnek biztosí­tanak nappali ellátást. A jár­ványveszély miatt nappali in­tézményeikben bejárási tilal­mat rendeltek el, az ellátot­takról otthonaikban gondos­kodnak. A dolgozók kötelező­en védőfelszerelést használ­nak, annak biztosításában a tamási önkormányzat segít. Az intézményben a járvány­veszély alatti teendők, intéz­kedések részletesen szabályo­zott belső utasítása szerint jár­nak el. Tamásiban nincs idő­sek otthona. A hatvanöt év fe­letti, vagy krónikus beteg em­bereknek az önkormányzat­tal együttműködve segítenek. Brunner M. Hiányolják az együtt töltött időt Beküldött archív fotó

Next