Tolnai Világlapja, 1907. október-december (7. évfolyam, 41–52. szám)
1907-11-17 / 47. szám
1832 TOLNAI VILÁGLAPJA A Harden Moltke-per. A bíróság ítélt: felmentette azt az újságírót, aki bátran megvádolta a nagy urakat, hogy természetellenes, fajtalan életmódot folytatnak. Ez az ítélet a legnagyobb megelégedést keltette és megerősítette a német bíróság igazságszeretetébe vetett hitet. Múlt számunkban már bemutattuk olvasóinknak a vádlott Hardent, amint védőjével diadalmasan távozik az első napi tárgyalásról — és Moltke grófot, aki lehajtott fővel, röstelkedve megy el a törvényszéki épületből, ahol rásütötték cselekedeteire a «becstelen» bélyeget. Most bemutatjuk a per két legfőbb szereplőjét, akik ugyan nem jelentek meg a tárgyaláson, de azért a legnagyobb bizonyítékát nyújtották annak, hogy Harden jogosan cselekedett, mikor megírta vádoló czikkeit. Az egyike eme szereplőknek, akiknek neveit sűrűn emlegették a tárgyalás folyamán, Eulenburg Fülöp herczeg, a volt bécsi német nagykövet. Ő volt a feje annak a társaságnak, amelynek üzelméről Harden lerántotta a leplet. Erről a főúrról, aki benső bizalmas barátságban élt a vádló Moltke gróffal, azt állította az egyik tanú, hogy őt is látta az egyik mulatságon, amelyen gyalázatos fajtalankodásokat űztek a jelenlevők. Eulenburgot megidézte a törvényszék, de a nemes herczeg állítólagos betegsége miatt nem jelent meg a tárgyaláson, sőt a lakásán se engedte meg a tanúval való szembesítését. Ez a kínos epizód sújtó ítélet arra a társaságra, amelyhez Moltke gróf is tartozott. A másik nagyúr, akit Harden megvádolt, de aki szintén nem jelent meg a tárgyaláson, Hohenau gróf, a császár rokona és volt szárnysegéde, akit éppen Haden vádjai miatt fosztotak meg méltságától. Szinte hihetetlen, hogy ilyen fajgnevű, előkelő férfiak is olyan természetlenes aljas bűnök posványában sínylődhettek, de a tárgyalás olyan bizonyítékokat halmozott fe, amelyeknek meggyőző voltában senki sem kételkedhetik. A legsúlyosabb vallomást Moltke gróf ellen elvált felesége, Elbe asszony tette. A bíróság fölmentő ítélete főképp az ő vallomására támaszkodott. Az ő képét is bemutatjuk olvasóinknak. A berlini ítélet megmutatta, hogy nincs nagyobb hatalom az igazságnál: az ledönt minden tekintélyt, minden díszes köntösbe bújtatott bűnről lerántja a leplet. A gyöngének látszó, de azért mindennél merészebb igazságokért küzdő újságírói toll legyőzte a főrangú körök bűnös szövetségét. Ez az igazi demokráczia hajnalhasadása . . . Nem fog változtatni ezen az sem, hogy a német főügyészség újra kívánja tárgyaltatni az egész pört. A német birodalmi kanczellár pöre. Még el se simultak a Harden-Moltke pörnek hullámai és a német birodalmi törvényszék máris egy újabb botránypört tárgyalt, amely épen olyan természetű volt, mint amaz. Amellett az érdekességét még az is növelte, hogy a panaszos a német birodalmi kormányzat feje Bülow herczeg, birodalmi kanczellár volt. B Bülowot egy Brand nevű hisztérikus röpiratgyártó és újságíró egyik röpiratában olyanféle üzelmekkel vádolta, mint amelyek gróf Moltkeról derültek ki az előbbi czikkünkben ismertttett szenzácziós pörben. A tárgyalás bővel Gróf Hohenau Vilmos, a német császár volt szárnysegéde, akinek fajtalan életmódjáról sok szó esett a Harden-Moltke pör alatt. Elbe asszony, Moltke gróf elvált felesége, akinek vallomása döntő fontosságú volt a Harden-Moltke pörben. Fiának, Krause Wolf hadnagynak kíséretében ment a tárgyalásra.