Tolnai Világlapja, 1910. október-december (10. évfolyam, 40–52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

2980 TOLNAI VILÁGLAPJA Barett asszony mutatványai. Néhány hónap óta óriási szenzácziót keltenek Londonban Barett angol tengerészhadnagy feleségé­nek vakmerő mutatványai. Az egyébként is érdekes házaspár úgy a hazafiságot, valamint az üzleti jöve­delmezőséget igen elmésen és ügyesen tudja össze­egyeztetni. Barett hadnagy ugyanis katonai magán­tanfolyamot rendezett be, a­hol tíz-tizenöt éves fiúgyermekeket képez ki az angol tengerészet számára, írás, olvasás, tengerészeti általános ismeretek, tor­nára oktatja a fiukat, a­kiket azután edzett és kiokta­tott állapotban az angol tengerészeti kormány átvesz a matróznövendékek közé, ugyanakkor pedig szép honoráriumot juttat Barett hadnagynak a hazafias munka ellenértékéül. Barett hadnagy felesége viszont az angol hadseregben újabban bevezetett női katonai ápolónők kiképzésével foglalkozik. Ezt Barett asszony úgy érzi, hogy a katonai ápolónőket vívni is meg­tanítja, hogy esetleg a karddal is tudjanak bánni, ha a szükség magával hozza. Ez a Barett asszony pedig arról nevezetes, hogy mesés ügyességgel for­gatja a kardot, a szuronyt s az éles bárdot. A leg­merészebb produkc­iókra vállalkozik és oly biz­tosan fogja és vezeti a gyilkos szerszámokat, hogy méltán ejti bámulatba a szemlélőket. Azaz, hogy megborzongatja őket, miután a mutatványa, hogy az előtte letérdelő férje nyakán egy borotvaéles karddal egyetlen suhintással kettészel egy burgonyát, alkalmas arra, hogy bárkiben is megfagyaszsza a vért. Barett asszony kiváló ügyességének és vakmerőségének híre bejárta egész Londont és nemrégen egy előkelő zártkörű társaság felkéré­sére be is mutatta a fentebb leírt ügyességét. A társaság tagjai ugyancsak megborzongtak, a­mint Barett asszony e képen látható mutatványnyal állott elő. Weidinger Henrik, a­kit mindenki csak Weidinger bácsinak nevezett. Közismert ember volt a fővárosban, az úgyneve­zett »tapskirály« vagy »tapsfőnök«. Az Operaházban ő volt a klakk ura. Az ő tapsjelére egyszerre száz tenyér verő­dött össze s a publikum is sokszor akarva, nem akarva tapsolt. Tapsolt olyannak is, a kinek esze ágában sem volt tapsolni. Weidinger évek hosszú során át gyakorolta ezt a mesterséget s már annyira szenvedélyévé vált, hogy mikor az egyik intendáns megvonta tőle a szabadjegyet, akkor is tap­solt, úgy mint azelőtt. Weidinger bácsi azonban már nem tapsol többet, mert a múlt héten Budapesten meghalt. A Tolnai Világlapja jubileumához. Lapunk budapesti fényképészei. A Tolnai Világ­lapjának érdekessége, változatossága elsősorban a fényképészek ügyességétől függ. Hasztalan igyekeznek a szerkesztők és munkatársak, ha a fényképészek nem elég leleményesek. A legtöbbször valóságos detektívszolgálatot kell fényképészeinknek teljesíteni, hogy egyes, nehezen hozzáférhető személyt vagy eseményt lefotografál­janak. Fényképészeink : I. Pobuda Károly, a sportesemények kitűnő megrögzítője. 2.Kallós Oszkár a fejedelmi személyekkel összefüggő jeleneteket örökíti meg. 3. Koháry Jenő a nagyobb ünnepségekről, felvonulásokról készít művészies felvételeket. 4. Harsány­ Gyula, a pillanatfelvételek matadora, egyúttal ő végzi a lapban megjelenő rajzokat és díszítéseket. 5. Müllner Vilmos, ő készíti a lapunkban megjelenő legtöbb csoport­felvételt, egyszersmind ő a Tolnai Világlapjának vándor-fotográfusa. Az itt bemuta­tott fényképészeken kívül úgy Magyarország, mint Európa valamennyi nagy városá­ban vannak állandó fényképészeink, a­kik minden nagyobb eseményt lapunk számára megörökítenek. Barett angol tengerészhadnagy neje oly biztossággal forgatja a kardot, hogy egy borotvaélesre kifent karddal a férje nyakára helyezett burgonyát egyetlen lecsapásra kettészelte, a­nélkül, hogy férjének legkisebb baja lett volna.

Next