Tolnai Világlapja, 1910. október-december (10. évfolyam, 40–52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
2980 TOLNAI VILÁGLAPJA Barett asszony mutatványai. Néhány hónap óta óriási szenzácziót keltenek Londonban Barett angol tengerészhadnagy feleségének vakmerő mutatványai. Az egyébként is érdekes házaspár úgy a hazafiságot, valamint az üzleti jövedelmezőséget igen elmésen és ügyesen tudja összeegyeztetni. Barett hadnagy ugyanis katonai magántanfolyamot rendezett be, ahol tíz-tizenöt éves fiúgyermekeket képez ki az angol tengerészet számára, írás, olvasás, tengerészeti általános ismeretek, tornára oktatja a fiukat, akiket azután edzett és kioktatott állapotban az angol tengerészeti kormány átvesz a matróznövendékek közé, ugyanakkor pedig szép honoráriumot juttat Barett hadnagynak a hazafias munka ellenértékéül. Barett hadnagy felesége viszont az angol hadseregben újabban bevezetett női katonai ápolónők kiképzésével foglalkozik. Ezt Barett asszony úgy érzi, hogy a katonai ápolónőket vívni is megtanítja, hogy esetleg a karddal is tudjanak bánni, ha a szükség magával hozza. Ez a Barett asszony pedig arról nevezetes, hogy mesés ügyességgel forgatja a kardot, a szuronyt s az éles bárdot. A legmerészebb produkciókra vállalkozik és oly biztosan fogja és vezeti a gyilkos szerszámokat, hogy méltán ejti bámulatba a szemlélőket. Azaz, hogy megborzongatja őket, miután a mutatványa, hogy az előtte letérdelő férje nyakán egy borotvaéles karddal egyetlen suhintással kettészel egy burgonyát, alkalmas arra, hogy bárkiben is megfagyaszsza a vért. Barett asszony kiváló ügyességének és vakmerőségének híre bejárta egész Londont és nemrégen egy előkelő zártkörű társaság felkérésére be is mutatta a fentebb leírt ügyességét. A társaság tagjai ugyancsak megborzongtak, amint Barett asszony e képen látható mutatványnyal állott elő. Weidinger Henrik, akit mindenki csak Weidinger bácsinak nevezett. Közismert ember volt a fővárosban, az úgynevezett »tapskirály« vagy »tapsfőnök«. Az Operaházban ő volt a klakk ura. Az ő tapsjelére egyszerre száz tenyér verődött össze s a publikum is sokszor akarva, nem akarva tapsolt. Tapsolt olyannak is, a kinek esze ágában sem volt tapsolni. Weidinger évek hosszú során át gyakorolta ezt a mesterséget s már annyira szenvedélyévé vált, hogy mikor az egyik intendáns megvonta tőle a szabadjegyet, akkor is tapsolt, úgy mint azelőtt. Weidinger bácsi azonban már nem tapsol többet, mert a múlt héten Budapesten meghalt. A Tolnai Világlapja jubileumához. Lapunk budapesti fényképészei. A Tolnai Világlapjának érdekessége, változatossága elsősorban a fényképészek ügyességétől függ. Hasztalan igyekeznek a szerkesztők és munkatársak, ha a fényképészek nem elég leleményesek. A legtöbbször valóságos detektívszolgálatot kell fényképészeinknek teljesíteni, hogy egyes, nehezen hozzáférhető személyt vagy eseményt lefotografáljanak. Fényképészeink : I. Pobuda Károly, a sportesemények kitűnő megrögzítője. 2.Kallós Oszkár a fejedelmi személyekkel összefüggő jeleneteket örökíti meg. 3. Koháry Jenő a nagyobb ünnepségekről, felvonulásokról készít művészies felvételeket. 4. Harsány Gyula, a pillanatfelvételek matadora, egyúttal ő végzi a lapban megjelenő rajzokat és díszítéseket. 5. Müllner Vilmos, ő készíti a lapunkban megjelenő legtöbb csoportfelvételt, egyszersmind ő a Tolnai Világlapjának vándor-fotográfusa. Az itt bemutatott fényképészeken kívül úgy Magyarország, mint Európa valamennyi nagy városában vannak állandó fényképészeink, akik minden nagyobb eseményt lapunk számára megörökítenek. Barett angol tengerészhadnagy neje oly biztossággal forgatja a kardot, hogy egy borotvaélesre kifent karddal a férje nyakára helyezett burgonyát egyetlen lecsapásra kettészelte, anélkül, hogy férjének legkisebb baja lett volna.