Tolnai Világlapja, 1926. október-december (26. évfolyam, 41–52. szám)

1926-11-17 / 47. szám

Élysées-színház stúdiója mutatta be a párizsiaknak. A franciák azonban, akik igen nagy részben még ma is emberfölötti magas piedesztálon és vakító színes felhőkbe burkolva, min­den emberi gyöngeségtől ment sugár­zásban látják történelmük alakjait, meglehetősen kedvetlenül fogadták .A sors ember"­ét és a briliáns kis Tudniillik, csak én mondom, hogy készül, mert saját állítása szerint úgyszólván alig szokott készülni a szerepére. Azonban nem szeretném, ha ebből az áruló nyilatkozatomból valami baj származnék. Somogyi Bogyó ugyanis csak annyiban nem készül a szerepeire, hogy nem gürcöl és tanul órákhosszat, mert mint sa­ját maga mondja, két-három próba alatt már az egész szöveget tudja és még az eljátszás egyes nüanszai is a próbák közben jutnak eszébe, hirte­lenül, spontánul, mint ahogy néha nyári éjszakáknak jut eszükbe a vil­lámcikáztatás. Mindezekről egy nagy, meghitt, vi­lágos lakásban beszélgetünk, Somo­gyi Erzsi és férje, Bálint Imre laká­aiban. Éppen befejezték az ebédet, a­midőn belépek s megkérdem: igaz-e, amit valahol pletykálni hallottam, hogy Somogyi Bogyó ezentúl rendsze­resen akar filmezni is? Miközben a kérdést felteszem, a legin­diszk­rét­ebb kíváncsisággal réved műről a francia kritika majdnem egyhangúlag állapította meg, hogy Bernard Shaw, aki hetyke tisztelet­lenségében néha igazán nem ismer határt, minden előbbi balfogásainál is jobban elvetette a sulykot, amidőn ezúttal a nagy Bonapartét sem átal­lotta cinikusnak, immoralistának, ízig-vérig embernek beállítani. szét­tekintetem a kedves otthonban, az alkorszerű étkezőszobában, amely­ből, mint valami zárt erkély, ugrik ki egy világos, kerevetes kis szalon. S az egész atmoszférát itt is érde­kessé avatja az a gondolat, hogy művészek otthonában vagyunk s ez az otthon, mivel a miénkéhez ha­sonló, emberi közelségbe hozza az esténként oly tündér messzeségben foszforeszkáló rivaldát... — Én és a film? — csodálkozik élénken Somogyi Bogyó, kerekre nyitva két kifejező szemét. — Még csak elgondolni is lehetetlen. Teljes lényemmel az élő színpadé, a Nem­zeti Színházé vagyok és az is mara­dok. Annyi igaz a dologból, hogy nemrég játszottam el „Az ördög mát­kája" című film főszerepét... S amikor azt mondja „Az ördög mátkája", kis orrát kedvesen elfin­torítja. — Sőt mondhatom — teszi hozzá, — utoljára történt, hogy filmeztem! — Miért? — kérdezem. — Olyan rossz véleménye van a filmszíné­szetről? — Nem éppen — feleli, — csak nem tartom művészetnek. Hát művé­szet az, amikor az embernek glicerint csepegtetnek a szemébe, hogy köny­nyezzen? Ugyan kérem. Ha én a sze­repemben nem sírhatok szívemből, igazán, igazi könnyekkel, akkor in­kább nem is játszom. A film egyéb­ként is­merő technikázás a színpad­hoz képest. Igazán élni, életet mu­tatni csak a színpadon lehet... — Milyen szerepeket szeret? — Az olyasfélét, mint a „Mary- Ann" volt, meg amire most készülök, a „Nagymama" Márta­ szerepe. Ugyanis a Bajor Gizivel szerepet cse­réltünk (akit különben ritka, nagy művésznőnek tartok). Tehát az olyan szerepeket szeretem, amelyekben a vígjátéki vonások erősen hajlanak a drámai felé. Nem szenvedhetem a nyafogó szerepeket... — Szándékozik-e kimenni valaha külföldre? — Semmi kedvem hozzá — mondja Somogyi Bogyó. — A legtöb­ben úgyis csak üzletből mennek ki és ami a színjátszás erkölcsi részét illeti: egy este az ember úgyis csak egyetlen auditórium előtt játszhatik. Ezt is nagy dolog kielégíteni. Izgató,, nagyszerű feladat. Olykor hallgatom a nézőtér csendjét. Az mindent el­árul. Mert más a tetszés csendje és más az unatkozás csendje is... A taps pedig felold, szárnyat ad, előre­visz ... E percben Bálint Imre, fiatal férj és szerkesztő úr, feláll és bevezeti otthonuk harmadik tagját, egy tor­zonborz kis fekete kutyát, aki "azon­nal felém jön s két lábra állva, két kis pracliját barátságosan helyezi térdeimre. — Bemutatjuk Mukit — mondja a házigazda. Kölcsönös bemutatkozás után ér­deklődve jegyzem meg: — Micsoda kedves kis jószág! S vájjon a nemes ebek m­inő fajtájához tartozik? — Valódi magyar házőrző kuvasz! — feleli Bálint Imre, — látom, hogy a kutyákhoz nem nagyon értesz. ... Egész életemben kutyabarát, sőt kutyaszakértő voltam, s így ön­érzetemet mélyen bántotta ez a meg­állapítás. Mivel azonban nem tartom ildomosnak, hogy egy fiatal férjet az ember fiatal felesége jelenlétében győzzön meg véleménye helytelensé­géről, illendő megszégyenüléssel, hő­siesen eltávoztam. B. L. vagy ideges Ön? A legújabb orvosi kutatások során kiderült, hogy a leggazdagabb étrend mellett is el­vesztheti szervezete a munkabírását, testerejét, ha nem visz táplálékába elegendő mennyi­ségű vitaminokat, melyek a főzéssel elpusztulnak. Ahhoz, hogy az idegek, melyek az emberi test minden szervének működését irányítják, egyensúlyba jöjjenek és a test összes kiválasztó mirigyei kifogás­talanul működjenek, vitaminokat kell nyúj­tani a szervezetnek. Ezeket a vitaminokat a legkönnyebben emészthető formában és pompás 5-féle csem­egeízben tartalmazza az a­pnea viamintápszer Kérdezze meg orvosát ! Kapható minden gyógyszertárban és drogériában Nem szeretem a nyafogós szerepeket... Glicerin és művészet— — Somogyi Bogyó a „Nagymama" „Mária"­szerepére Icésxel... Somogyi Erzsi, a Nemzeti Színház tagja, legújabb fényképe

Next