Tolnai Világlapja, 1928. január-március (28. évfolyam, 1–13. szám)
1928-01-11 / 2. szám
Tolnai Világlapja elébe, Pekingbe, a birodalom fővárosába. Ő személyesen akarja elítélésüket felülvizsgálni és ő akar ítéletet hozni ügyükben. Pao császár ítélete A negyedik képben látjuk, amint az ifjú, sokat szenvedett Ilaitangot nagy hóban, szigorú téli időben viszik Peking felé. Egészen dermedt a hidegtől és a fáradtságtól, csak a szíve melegíti, a szívében valami különös, biztató reménység, hogy az új császár talán jobb bírája lesz, mint aminő az volt, aki halálra ítélte . . . Pedig a szegény kis Haitang még nem is tudja, hogy az új császár, aki ítélkezni fog fölötte, nem más, mint az ő imádott — Paója. . Az ötödik kép : a császári udvar, az igazságtétel... Nagy főrangú kínai urak övezik a császár trónját s ott áll köztük az álnok Jüpei asszony is. Haitang védelmet keresőn körülpillant s a császárban felismeri egykori szerelmét. A császár azonban nem ismeri fel Slaitangot. Mindegy, a császár mégis igazságos . . . Elébe tárják a vádat ... A kérdés, melyre az igazság nevében kell fe-Nemrég mutatkozott be a közönségnek a La Fontaine Irodalmi Társaság kebelében működő „Játékszín", a kitűnő Paulini Béla vezetése alatt. Bródy László „Bábjáték"-a nyitja meg az első műsort. A bábjáték hőse ifjabb Vitéz László, aki egy színes szekrénykéből ugrik ki a színpadra. Vitéz Lászlót Holló Klári, a tehetséges fiatal művésznő adja, elmondva az új színház programját. A műsorban domináló hely jut Paulini Béla „Bablonkások" című drámájának. A „Bablonkások" száz évvel is régebbi időben játszódik, amikor még megvetett, lenézett csepűrágásnak számítódott a magyar színjátszás és lenézett nyomorúságban sínylődő vándor volt a magyar színész. Bablonka volt ebben az időben a neve annak a faggyúgyertyának, amivel a szegényes, összetákolt színpadot kivilágították. Nyolc ilyen „bablonká"-val világítja a maga színpadát az a szegény falusi színigazgató is, aki Paulini Béla drámájában felütötte sátorfáját. A színészek egy Cirokné nevű asszonyságnál laknak, aki állandóan zsémbel és korholja az éhenkórász népséget az elmaradt szobabérért, meg kosztpénzért. De egyben sajnálja is őket és hagegy lenni, ez: kié a gyermek . . . Szinte a bibliai Salamon jut eszünkbe .. . Pap császár másként jön rá az igazságra, mint Salamon. Elrendeli, hogy krétával rajzoljanak egy kört a földre. Ebbe a körbe belehelyezteti a gyermeket. Majd így szól: — Aki a két anya közül úgy tudja kivenni a gyermeket a körből, hogy annak egy hajaszála meg nem görbül, azé a gyermek . . . Haitang visszavonul a próbatételtől, nem akarja, hogy gyermeke szenvedjen . . . így persze kiderül, hogy ki az igazi anya. Jüpei büntetést kap, Pao herceg pedig felismerve, hogy Haitang az ő egykori szerelmese, gyermeke pedig őtőle van, hitvesévé teszi az ujjongó, fiatal anyát. * A gyönyörű, drámailag is nagy hatással megírt játékot a Kamaraszínház együttese kiválóan játssza. Bajor Gizi adja Hartangot, finoman, törékenyen, tragikusan. Lehotay Árpád markáns, férfias Pap. Gál Gyula egy bírót játszik mesterien és egy másikat kitűnően érzékeltet Harasztos Gusztáv. Horváth Jenő mint mandarin, Kürthy György mint teaháztulajdonos, T. Halmy Margit mint Csangné, Hettyey Aranka mint Jüpei Bablonkások Paulini Béla drámája cipőt, hol egy kis kolbászt, hol meg egy üveg borocskát hoz be nekik. A koplaló, lelkes, bolondos színészsereg közé mint valami tündérországból ideszálló jelenség lép be egy fiatal leány , Keveházynak, a gazdag falubeli földbirtokosnak a leánya , Emmi. A fiatal rajongó leány szintén „bablonkás", mai nyelven szólva : színésznő akar lenni. Ez a vágya annál hatalmasabb, mivel szerelmes a hősszerelmesbe és az is viszontszereti. A hősszerelmes azonban elbúsul, fáj neki, hogy Emmi beledobja magát az ő gonddal terhes nehéz életükbe. Emmi apja is eljön és figyelmezteti a leányát, hogy soha a Keveházyak közül komédiás ki nem került és kitagadja Emmit, ha ma estig nem tér vissza a szülői házba. Az apai szó szigora sem használ : Emna ottmarad a bablonkások között, bár fájlalja atyja elvesztését és sírva borul az asztalra. De nem sokáig tart kétségbeesése : próbálnia kell, este már játszani fogják Romeo és Júliát... És a derék Gál Minya, a társulat „oszlopos tagja" ezen az estén nem nyolc, hanem tizenkét bablonkával fogja kivilágítani a színpadot . . . Emmi szerepében ismét Holló Klára drámai erejű kiváló karakteralakításokat nyújtanak. Iványi Irén remekül mintáz meg egy dajkát. A díszletek ifj. Oláh Gusztáv nagy műízlését dicsérik. Az élőkép — Mi az, hogy „élőkép?" — kérdezi a „Cigánykirály"-ban Ficsor kontrás úr karmestert. — Még azt se tudja? Élőkép az olyan, amiben minden szereplő úgy áll, mintha meg volna halva . . . A név A „Cigánykirály"-ban Schall karmester, akit Ferency alakít, védekezik a Rákóczi-induló ellopásának vádja ellen. — Ön ráírta a nevét erre a szerzeményre, holott nem is ön csinálta!. . . — hangzik feléje a vád. — Ej, hát ez is biín — kérdi a karmester. — 4. császár is ráteszi nevét a pénzekre, pedig azokat sem ő csinálja . . . alakítása aratott sikert, a többi szerepben Kubányi György, Papp Júlia, Juhász László, Szakács és Harsányi. A darabot Mátrai Sándor rendezte. Paulini Béla A „Bábjáték" főszereplői. Középen: Holló Klára