Tolnai Világlapja, 1931. július-szeptember (31. évfolyam, 27–40. szám)

1931-07-22 / 30. szám

számos flú például, akit az uccán ret­tenetes állapotban szedtek fel a rend­őrök, kenyérbélből megmintázta I. Fe­renc József lovasszobrát. A kenyérbél­ből készült szobrok javarészéről azon­ban a legcsapongóbb fantázia sem tudja megállapítani, hogy a beteg tulajdonképpen mit is akart készí­teni. Fantasztikus tornyok, épületek születtek az elmebeteg szobrászok kezei alatt — csupa befejezetlen „remekmű". Az egyik sarokban bolok egész gar­madája. Bazárban vásárolt séta­pálcától kezdve országút árkában ta­lált husángig ezerféle. Valamennyit a behozott betegektől szedték el — tulajdonosuk azonban sehogyan sem akart megválni „értékes" kísérőjétől, mert a botjának mindegyik varázs­erőt tulajdonított. Úgy­­ látszik, ez igen jellemző az elmebetegség egyik igen gyakran előforduló fajára, mert az angyalföldi tébolyda múzeumában rengeteg ilyen „varázsbot" van. Fából faragott bicikli terpeszkedik a folyosón, egy elmebeteg vasutas gyártotta a mellette álló gőzhajómo­dellel együtt. Mind a kettő saját „találmánya". A magukat feltalálók­nak képzelő elmebetegeknek különben külön osztály jut a tébolyda múzeumá­ban. A perpetuum mobile ezer tervét őrzik itt fantasztikus re­pülőgépmodellek társaságában és Itt vannak annak a szerencsét­len megtébolyodott meteoroló­giai tisztviselőnek roppant kö­tetekre menő feljegyzései is, aki saját találmányú írásával a matematika tudományának egé­szen új rendszerét fektette le fantasztikus ákombákomokban. Persze, amint leírta — már ő sem tudta elolvasni. A nők főleg kézimunkákkal sze­repelnek. Tarka varrottasok soha nem látott szib­orgiákat halmoz­nak fel és a kézimun­kák készítői jelmondato­kat is írtak a tűvel mun­káikra. Az egyiken lévő kusza szö­veg arról be­szél, hogy a hímzett ka­bát Olga cár­nő ruhája és a halál su­t le arra, aki hozzáér. A mellette lé­vőn már ennyire sem értelmes a szöveg. A sokszínű vá­szonblúz kö­zepére girbe­gurba be­tűkkel csak ennyit szőttek bele: Tessék leülni. .. A legtöbb elmebeteg persze a levelek egész tömegét írja meg naponta, amelyekben újabb és újabb terveit, elhatározását, szándékát szeretné kö­zölni a külvilággal. Ezek között az írásművek között szerepel egy plakát is, amelyet egy tébolyodott vasmunkás akasztott a nyakába — úgy indult sétára a körúton. A plakát arra szó­lítja fel az ország polgárait, hogy siessenek, mert végveszélyben van a haza ! Ez azonban olyan zűrzavaros stílusban íródott, hogy a plakátos ember nyomában járó nagy nép­tömegre figyelmessé tett rendőr azon­nal behozta a prófétát a tébolydába. Üvegszekrények mélyén érdekes és fantasztikus gyűjteménye áll itt azok­nak a szerszámoknak, amelyekkel az elmegyógyintézet egynémely lakója ön­gyilkosságot kísérelt meg. Az egyik női ápolt például önborotvapengét lopott az egyik ápolótól, azt nyelte le, a másik a mosdó dugóját válasz­totta hasonló cél elérésére. A leg­több öngyilkosságot az étkezéshez hasz­nált cinkanál letört és kiéleszett nyelé­vel kísérelték meg az elmebetegek. Sze­repelnek azonban itt üvegdarabok, foj­­togatáshoz és akasztáshoz használt zseb­kendők, lenyelt hajtűk is szép számmal. A múzeum kiállításán felvonultat­ják mindezeken kívül azokat az érde­kes orvosszerszámokat is, amelyekkel a középkorban az elmebetegeket gyógyí­tották. Van itt például egy elmés szer­kezet, amelyhez hozzákötözték a dü­höngő beteget és az ápoló a körbe­szaladó csigákra függesztett kalickát addig forgatta eszeveszett gyorsaság­gal, amíg a beteg el nem ájult. A kü­lönböző nagyságú szájkörték a dü­höngő tébolyodottak megfékezésére szolgáltak éppen úgy, mint ma a fürdő. Az érdekes múzeum nagyszerű ve­zetői a modern technika minden vív­mányát bekapcsolják munkájukba, hogy az annál tökéletesebb sikerű legyen. S mivel az intézetnek nem volt annyi pénze, hogy némelyik speciális betegről filmfelvételt készíttethessen, legalább­­ a hangjukat, beszédüket, speciális mondanivalójukat örökítették meg gramofonlemezen. Az egyiken pél­dául az intézetnek egy volt operaéne­kesnő lakója énekli el a Faust egyik nagy áriáját, de a szöveghez a leg­triviálisabb gorombaságokat fűzi. Ennek a múzeumnak minden darabja egy-egy lépés azon a meredek és hosszú úton, amely az elmegyógyászat végső céljához vezet. A modern orvos­tudomány óriási harcának mértföld­köveit gyűjtötték itt össze szorgalmas és lelkes kezek. á. 1. Egy „elmés" szerkezet, amellyel a középkorban az elmebetegeket gyó­gyították. Az ápoló addig forgatta a körbeszaladó csigákra függesztett kaii­kát, amig a beteg el nem ájult. Fából faragott bicikli, egy elmebeteg vasutas műve. (Harsan­yi felv.)

Next