Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)
1932-07-13 / 29. szám
A reklám egyik divatos formája: apró történetkékkel, anekdotákkal népszerűsíteni valamilyen árucikket. Példa rá a következő történet futurista vicc formájában: X. kikíséri Y.-t a pályaudvarra. X. felszáll a bécsi vonatra. A vonat elindul. Y. hazamegy. Este a kávéházban találkozik X.-el. — Mi az — kérdezi álmélkodva, — hát te nem voltál Bécsben? — De voltam. — Hogyan kerülsz akkor ide? — Képzeld— mondja a másik, — felszálltam a vonatra, már mikor felszálltam, éreztem, hogy valami nagyon húzza a vállam. Este hétkor érkeztünk meg Bécsbe, amint kiszálltam, egyszerre csak valami nagyot rántott rajtam és újra Budapesten találtam magam. Akkor vettem észre, hogy még a beszállásnál beleakadt a váróterem kilincsébe a nadrágtartóm. Tudod az ilyen és ilyen nadrágtartó és azért olyan rendkívül ruganyos. Futurista kinvicc lesz ez, de annak idején alkalmas volt egy nadrágtartó népszerűsítésére. Furcsán hangzik, de tény, hogy a reklám egyik állandó, divatos és eléggé hatékony formája a becsületsértés alkalmazása a propagandában. Például ön a tenyészállat vásárra kimegy... stb., vagy: A ne bámuljon maga víziló bőrből készült retikülőket, mert nálam ... stb. , Igaz, hogy a reklámnak ez a formája mindig a helyi közönség érzékenységéhez kell, hogy szabva legyen. Párizsban például furcsán járt egyik híres díszműáru cég főnöke. A cégnek előzőleg egy plakátja jelent meg, mely így kezdődött: Teve! (A teve Párizsban annyi, mintha nálunk azt mondják valakinek: ökör.) Egy túlérzékeny exaltált ember ezt a plakátot személy szerint sértőnek érezte magára és felpofozta a cégtulajdonost. Ez a pofon kellemetlen volt, de a reklám népszerű lett. A reklámnak rendkívül nagy szerepe van életünkben. Akarva-akaratlanul egész csomó új szót, nevet tanulunk meg, a reklám valósággal világnézetet ad nekünk, árukat tukmál ránk, addig hirdeti, hogy valami jó, míg végül elhisszük. Az amerikaiak nemzeti eledele például a bab és szalonna s ennek ellenére a reklám következtében többet költenek Amerikában az emberek tejkrémre, mint babra és szalonnára. A reklám fogalmával nincs ellentétesebb valami, mint a keleti kereskedő felfogása. Bagdad szűk sikátoraiban például egymást érik a szőnyegüzletek, de még csak cégtáblájuk sincs, nemhogy reklámmal dolgoznának. Pár évvel ezelőtt akadt ugyan egy jámbor kereskedő, akit egy francia ügynök meggyőzött a reklám szükségességéről. A kereskedő — úgy látszik— jól megértette az ügynök szavait, mert csinálni látott ugyan egy cégtáblát, de arra csak ezt festette rá: Allah Nagy! Így ért a keleti ember a reklámhoz. * Transzparensek üvöltik, megafonok bömbölik, emberek százezrei élnek belőle, vagyonokat szerez és embereket tesz tönkre. " Hektóm Gelbstein, a híres nemzetközi utazózsebtolvaj, aki a pályáját egy pesti 6-os villamos hátulsó perrónján kezdte és első zsákmánya egy tarka zsebkendő volt, amelynek végében, csomóra kötve, nyolcvanöt krajcár rejtőzött, szomorúan rágcsálta a körmét a berlini Eden Hotel egyik tetőszobájában. Éppen fogytán volt a pénze, amely abból a hétezer dollárból maradt, amely az Orient luxusgözös teaszalonjában rendezett jótékonycélú hangversenyen egy amerikai úr szmokingjának hátulsó nadrágzsebéből került elő. Gelbstein, a híres nemzetközi utazózsebtolvaj, aki végigutazta egész Európát és körülutazta a földgömböt autóbuszon, helyiérdekűn, propelleren, kávédarálón, kofahajón, gyorsvonaton, kirándulógőzösen, hálókocsin, óceánjárón és étkezőkocsikon, keserűen meredt maga elé.Az utolsó időben ugyanis hiába kotorászott idegen emberek zsebében. Utolsó útikalandja az volt, amidőn a Köln—párizsi gyorsvonat egyik elsőosztályú fülkéjében egy keletporoszországi iparmágnás mellény zsebéből sikeresen kilopott — egy üres cipőkrémes dobozt. Gelbstein rájött, hogy az emberek mind kevesebbet utaznak és ha utaznak is, nem pénzzel utaznak, hanem legföljebb pénzért. Pénzt mennek kérni, vagy zivataros pénzügyi differenciák elől menekülnek. Pénz tehát ma utazó embernél alig akad. A valutáris nemzetközi nehézségek miatt azok a kevesek is, akiknek akad még néhány pár dollárjuk, értékes bankóikat rendszerint belétől paltatják a cipőikbe. Az a zsebtolvaj viszont ember legyen a talpán, aki a gyorsvonati utasok cipőtalpából észrevétlenül ki tudja lopni a pénzt. — Mit kellene csinálni? — tűnődött magában Gelbstein és egyszerre csak a homlokára ütött. — Hopp! Van egy pompás ötletem! így kiáltott és azzal vette a kalapját, felöltőjét és sietve elhagyta szállóbeli lakását. A hotel előtt beugrott egy autótaxiba és a sofőrnek megparancsolta, hogy hajtson gyorsan a tempelhofi repülőtérre. Mikor a taxi száguldott, kifőzte gyorsan a legközelebbi haditervet. — Én leszek a személyszállító repülőgépek zsebtolvaja! A taixi megállt a repülőtér gyönyörű állomási épülete előtt. Miközben egyik kezével a sofőr markába nyomott öt márkát gavalérosan, a másikkal kiemelte a sofőr belső zsebéből a hetven márkát tartalmazó pénztárcát, aztán eltűnt a Mitropa nagy terrasz-resttaurantjában, ahonnan szabad kilátás nyílt az érkező és induló repülőgépek irányába. ,a felszolgáló pincértől megtudta, hogy a pénzvilág reprezentánsai mostanában sokat utaznak Brüsszelbe. Bankárok, ékszerkereskedők közlekednek a Berlin—brüsszeli repülőjárattal. Éppen délután öt óra tájban volt indulóban egy hárommotoros luxusrepülőgép Brüsszel felé. Gelbstein fölkészült az útra. Egy kicsit dobogott a szíve, mert még sohasem dolgozott a levegőben. Az útitervet szépen kidolgozta magában. — Úgy lesz, hogy it „pasit“ megszabadítom értéktárgyaitól, aztán egy óvatlan pillanatban kilépek az ajtón, megnyomom a kabátom alá rejtett ejtőernyő gombját és leereszkedem a mélységbe ott, ahol legismeretlenebb és legjáratlanabb a táj. Gelbstein felszállt. Egy elegáns, köpcös úr lépdelt előtte értékes útibőrönddel a kezében. A brüsszeli repülőgép fölemelkedett a levegőbe. Csak ketten voltak utasok rajta. Gelbstein és a másik úr, akinek értékes brilliánsgyűrűk villogtak az ujjain. Már vagy egy órája járt a gép a felhők fölött, amidőn éppen kapóra elszunnyadt ültében az útitárs. Gelbsteint megszálltaa az ihlet. Finom, megszokott ujjai utat találtak az útitárs szíve fölötti oldalzseb duzzadt pénztárcájához, amely pillanat alatt változtatott gazdát és zsebet. Aztán fenyílt az oldalsó vészajtó. Gelbstein lenézett a szédítő mélységbe és ki akart lépni a repülőgépből. Ebben a pillanatban hátulról megragadták a kabátja szárnyát. — Le ne ugorjék, az Istenért! Maga szerencsétlen! Gelbstein meglepetve fordult hotzá. Az útitársa volt, aki erősen fogta a kabátját. — Miért ne ugorjam le? — kérdezte. —■ Azért, barátom, mert mialatt maga ellopta a pénztárcámat, én észrevétlenül lekapcsoltam a maga ejtőernyőjét! Tudniillik utazózsebtolvaj vagyok ... én is! Zsebtolvaj a levegőben írta : Lovászy Károly 18 300 pengőt keresnek havonta Több mint 30 személy foglalkozik Tolnai Világlexikona részletfizetésre való eladásával. Ha nincs foglalkozása, írjon nekünk néhány sorban és mi készséggel felszereljük a szükséges dolgokkal. Okvetlenül kérjük ajánlatában megemlíteni eddigi hivatását, családi állapotát és korát. Ez az egyetlen ügynökség, amelyről bátran modhatjuk, hogy igazi kultúrmissziót teljesít, tehát ennél nemesebb foglalkozás alig van a közvetítés terén. Bővebbet a Tolnai Világlapja kiadóhivatalában, Budapest, VII. Dohány ucca 12