Tolnai Világlapja, 1935. július-szeptember (35. évfolyam, 27–39. szám)

1935-08-14 / 33. szám

TOLNAI VILA GLAPJA ÖKÖLLEL A CÁPA ELLEN EGY 18 ÉVES AUSZTRÁLIAI FIU HŐSTETTE Az adriai fürdőkben, ha nagyon messzire úszunk ki, hirtelen eszünkbe jut : mit ten­nénk most, ha egyszerre csak felbukkanna az a bizonyos fiumei cápa I De komoly ag­godalomra nincsen ok. Az adriai és földközi­tengeri fürdőzőket nemigen fenyegeti a ve­szedelem, hogy cápa gyomrába kerülnek. A Csendes-óceán, az más. Nevezetesen az ausztráliai partok előtt, a Csendes-óceán déli részének meleg hullámaiban, nagyon Jól érzik magukat a cápák. Híres cápahalászok­tól hallani, hogy példának okáért a sydneyi kikötő bizonyos részeiben kockázatosabb dolog a fürdés, mint a polinéziai szigetek körüli tiszla, átlátszó vízben. A legveszedel­mesebb apály idején fürdeni, mert zavaros a víz és a cápa észrevétlenül közeledik a parthoz. Három eápafajnak van veszett híre, a „tigrisnek", a „fehér cápának" és a „szürke cápának". A cápa foga olyan éles és olyan simán vág, mint valami guillotine; úgy harapja át a csontot, mintha sajt volna. Cápára vadászni akkor is kockázatos vállal­kozás, ha a vadász a lehető legtökéletesebben fel van szerelve. Lehet szigonnyal menni tápára, de leltet golyóval is, sőt néha csak horogkampóval vonszolják oda a csónakhoz s a csónakból nagy kést döfnek gerincébe. A polinéziai benszülöttek néha puszta késsel támadnak a cápára. De Stanley Gibbs, egy tizennyolcéves sydneyi postahivatalnok, puszta ököllel ment neki a cápának és ki­szabadította a cápa torkából az áldozatot ! Amikor a yorki herceg Sydneyben járt, ezért a hőstettéért az Albert-érdemrendet tűzte a mellére. Ez volt a legmagasabb polgári kitüntetés, amelyet a gyerekember megkap­hatott. Sokan ugyan azt mondták Sydney­ben, hogy Stanley Gibbs olyat tett, amiért a Viktória-keresztet, a legszebb katonai ki­tüntetést is megérdemelte volna. A világ­háború melyik katonája (kérdezték az ausztráliaiak) tanúsított olyen rettenthetet­len harcias szellemet, mint a fiatal Stanley? Es forgott-e vájjon bármelyikük akkora veszedelemben, mint 61 Csodálatos kaland volt az, amit ez a 18 éves legény azon a napon megélt és gyönyörű a hőstett, amelyet elkövetett. Stanley Gibbs, az alig tizcnnyolcesztcndős postahivatalnok és Mervyn Allum, egy tizen­ötesztendős kis diák, egypár hasonlóan fiatal barátjukkal és barátnőjükkel Gray's Point­ben, egy Sydneytől pár kilométerre fekvő tengeröböl partján vikendeztek. Motorcsó­nakjukban haladtak a part mentén, amikor egyszerre kedvük támadt pihenni és ki­vetettek a horgonyt. Hogy, hogy nem, a horgony lánca leszakadt. Elhatározták, hogy azért tovább mennek- és a horgonyt majd akkor szedik fel a tengerfenékről, ha vissza­jönnek. Déli tizenkettő és egy óra között értek vissza arra a helyre, ahol a horgony­lánc elszakadt. Mervyn Allum a sekély víz­ben, körülbelül tizennyolc méternyire a part­tól lebukott és kereste, persze inkább a lába­fejével, mint a szemével a vastag horgony­láncot. A parton maradt társai közül az egyiknek ekkor eszébe jutott, hogy az újság­hírek szerint nem is olyan rég cápákat Játtak a part közelében és figyelmeztette a kis búvárokat, hogy vigyázzanak. Dc azok csak keresték a láncot tovább. Egypár fiú egy kisebb csónakban a part felé evezett, a motorcsónak pedig húsz méternyire a parttól vesztegelt. Egyszerre rémült kiáltás ! A parton levők valami zúgásfélét is hallottak és látták, hogy azon a helyen, ahol egy másodperccel azelőtt a kis Allum bukott lc, habos lett a tenger. Rögtön a legrosszabbat sejtették és a vízbe ugrottak, hogy segítsenek. Gibbs, a tizennyolcesztendős postahivatal­nok, a motoros csónakban állt akkor és jobban át tudta tekinteni a helyzetet a többieknél. Ő már azt is látta, hogy egy cápa húzza lc a kis Allumot a mélységbe. Köröskörül piros lett a víz. Gibbs, aki igen erős, jól megtermett legény és kitűnő úszó, szintén a vízbe ugrott és egyenesen a véres habfoltnák tartott. Sikerült is elérnie a fiút, sőt a kezét is meg tudta ragadni abban a pillanatban, amikor rémülettől eltorzult arca lebukott a hullámok alá. — Ne ereszd el a kezem — ordított Gibbs Allumra és a legnagyobb erőfeszítéssel igye­kezett a gyermeket a víz felszíne felett tartani Allum rettenetes fájdalmak közt, dc- még öntudatnál, úgy bigott Gibbscn, mint egy zsák, Gibbs pedig szabad öklével a cápa felé sújtott és ugyanakkor rúgott is feléje. Sikerült is megijesztenie a szörnyhalat. A cápa eleresztette a gyereket 1 Szegény kis Allum akkor rettenetesen szenvedhetett. Szivettépően kiabált. Egyik alsó lábszárát harapta lc a cápa és most már kezdte elveszíteni az eszméletét. Gibbs azonban egyre csak biztatta : „Szedd össze magad I Ne félj 1 Nem engedem közel azt a dögöt 1" És úszott vele a part felé. Alig tették meg az út felét, amikor a cápa másodszor is megtámadta őket. A következő perc törtenetét Gibbs saját szavaival mond­\ juk el: „Tapostam a vizet és fogtam erősen Al­lumot. Egyszerre csak a lábam a cápa hátát érte. Megint szegény Allumra csapott a farká­val és vérző lábcsonkját érte. Ki akarta a kezeinbői szakítani. Én rúgtam és ütöttem a cápát, biztos, hogy nem fájt neki, könnyen elvihetett volna minket, dc egész viselke­désem valamiképpen új lehetett neki, meg­lepődött és végül eleresztett. Csak ennyi volt." A cápa tényleg elengedte az áldozatot és tovább úszott. Gibbsnck tényleg sikerült elkergetnie. A parton és a csónakban állók úgy látták, hogy a fiú a cápa hátuszonyaiba kapaszkodva bordáit rugdosta, mintha holmi makacskodó öszvérrel akarna elbánni. De ekkorára már a többi fiúk is megérkeztek a kis csónakban és Gibbset cs Allumot ki­húzták a vízből. Allum elájult, Gibbsnck pedig vágott seb volt a kezén, ezt nyilván akkor kapta, amikor a cápa uszonyába markolt. A partonlevők már értesítették egy közeli kórház mentőállomását és Allumot késedelem nélkül bevitték a kórházba. De szegény kis Allum meghalt a kórház kapu­jában. Amikor Gibbset hallatlan bátorságáért ünnepelték, — méltán, hiszen ő volt talán az első ember, aki puszta ököllel szalasztott meg egy cápát — Így adta elő hőstettét : „Nem tettem többet, mint amennyit minden fiúnak meg kell tennie társáért. Ott álltam a motoros csónakban, húsz méter­nyire Allumtól és éppen arrafelé néztem, ahol ő lebukoLt, amikor a cápa először meg­támadta. Hallottam üvöltését és majdnem ugyanakkor a partonlevők kiáltásait is. Oda­néztem, hát. éppen akkor bukott fel a cápa a vízből. Majdnem az egész testét láttam a cápának, ott feküdt Allum felett. A motoros csónak hátsó részéből ugrottam ; amikor el­értem Allumot, egymással párhuzamosan feküdtek, 6 meg a cápa. Mingyárt láttam, hogy a cápa leharapta a gyerek lábát. Rákiáltottam Allumra és utánanyúltam, öntudatnál volt még és 6 is felém nyújtotta kezét. Először nem tudtam elérni, de aztán mégis sikerült megragadnom. Éppen ebben a percben tartott újra felénk a cápa, elért és lehúzta Allumot a víz alá. Én erősen fogtam őt, nem eresztettem el, de a fejemet sikerült a víz felett tartanom. A cápa körben cibált bennünket és egyszerre csak éreztem, hogy a hátán állok. Felé rúgtam és egy uszonyát is megragadtam, de nem tudtam boxolni és Allumot is fogni egyszerre. Szegény gyerek egész lehetetlen volt és kezdett már ájuldozni. Olyan gyenge volt, hogy már nyögni sem tudott. Az én rúgásom azonban, úgy látszik, megijesztette a cápát, mert el­eresztett bennünket és tovább úszott. Amikor aztán a part felé igyekeztem Allummal, harmadszor is megragadta a gyerek lábát. Most azonban cl tudtam kergetni, egy pil­lanatig uszonyaiba markoltam és két lábbal erősen bordái közé rúgtam. Erre elmenekült és nem láttam többé. Aztán jöttek a fiúk a csónakkal és kihúztak bennünket." Kis híja, hogy Allum tizenkétévcs kis huga, aki a parton állt, amikor a szegény gyerek olyan velőlrázóan sikoltott, a vizbe nem vetette magát, hogy odaússzék a bátyjához, lyét ember fogta le a kislányt, különben biztosan megteszi. A sydneyi hatóságok tőlük telhetőleg védik a fürdőzőket a cápáktól. Az egész hosszú strand mentén megfigyelők állanak, lesik a cápákat és rögtön megszólaltatják a villamos szirénákat, mihelyt veszedelem közeledik. De azt a cápát, amely megölte a kis Allumot, csak akkor látták meg, amikor már késő volt. Lorsy Ernő EGÉSZSÉGTELEÜ DOLOG LEPOHHT KÖLCSÖnflDHI A járványos, fertőző betec^vek terjedé­sének nemcsak orvosi intézkedésekkel lehet gátat vetni. Elsősorban a közönség óvatos­sága, az emberek gondossága akadályozhatja meg terjedésüket. Ha valaki beteg, ne járjon ki, ne érintkezzék emberekkel, az egészséges pedig kerülje el azokat a lakásokat, ahol ler­tözö betegségben szenvedő emberek laknak. Igen nagy könnyelműség és vétek újságokat kölcsönadni, vagy kölcsönkérni. Ilyen újság öt-tiz ember kezén megy át, akik között egy­kettő ragályos beteg lehet. önmagunk, családunk és a társadalom ellen vétünk, ha Ilyen összefogdosott, bakté­riumokkal teleragasztott, betegséget terjesztő lapot a kezünkbe veszünk. A lap, amelyet megvásárolunk, nem közkincs, amelyhez joga van a harmadik szomszédnak, távoli isme­rősnek és barátnak, akik — mielőtt vissza­adnák — még néhány embernek kölcsönadják. Amikor visszakapjuk, nem is tudjuk, hogy közben hány betegszobán ment át, hány járványos betegségben szenvedő ember ágyá­ban hevert és hány ember ragasztotta rá a betegség láthatatlan baktériumait. Becsüljük önmagunkat és családunkat annyira, hogy ne vegyünk és ne adjunk kölcsön újságo­kat. „Forgalmas üzletuccában, mo­dern házban 5nyilásos üzlethelyiség kiadó. Bővebbet Dohány ucca 12. házfelügyelőnél." 35

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék