Tolnai Világlapja, 1939. október-december (41. évfolyam, 40–52. szám)
1939-12-20 / 51. szám
előtt az öltöztetőnő beengedte volna a kedves rokont. Málcsi néni! Szegényke! Igazán valami páratlanul úri tapintattal tartja magát távol unokahúgától, a híres primadonnától. Nem dörgölfidzik hozzá, nem ostromolja potyajegyekért, pénzért, még csak meg sem látogatja, öt éve történt először és utoljára, hogy bekopogtatott hozzá az öltözőbe, mert ott volt a színházban, megnézte az előadásta karzatról. Nemrégiben még a leánya esküvőjéről is csak levélben értesítette Málcsi néni. Marion nem ment el az esküvőre, a sofőrt küldte ki a lakodalmas házhoz ajándékokkal. ... ... Igen, igen. Péter bizonyára emlékszik még, hol laknak Málcsi néniék. Marion csönget. Senki sem jön. Mégegyszer csönget. Megint senki. Hát persze, mind elmentek hazulról, úgy látszik, már a szakácsnő is. Borzasztó ilyen egyedül lenni ebben a nagy lakásban. — Pétert kérem — szól le Marion a házitelefonon. — Péter kérem, jöjjön fel egy pillanatra. A sofőr megjelenik. Kócos haja, kipirult az arca. Marion úgy tesz, mintha nem venné észre, de bévül mosolyog: fiatal házasok és ma karácsonyeste van... — Péter, emlékszik maga, hova vitte tavaly azt a csomagot, valahová Rákospalotára, vagy Szentlőrincre, mit tudom én? — Igen, nagyságos asszony. Szentmihályra. Kerekes ucca öt. — Ez az. Hát, kérem, álljon elő a kocsival. Egy félóra múlva indulunk. — Igenis, nagyságos asszony — mondja a sofőr fegyelmezetten, de hangjában egy kis önkéntelen kedvetlenséggel. Marion észreveszi. Ó, hát persze, fiatal házasok, karácsonyeste. Elfordul és közönyösen mondja: — Vagy tudja mit? Nem kell a kocsi. Taxin megyek.— Igenis, nagyságos asszony — üti össze a bokáját a sofőr megint csak fegyelmezetten, de most öröm üt át a hangján. A sofőr elmegy, Marion átöltözik. Sokáig válogat ruhái közt, nem akar túlságosan elegáns lenni, de túlságosan egyszerű sem. Ez a finom kis délutáni ruha jó lesz... Ezt az őszi kosztümöt talán magammal vihetném Málcsi néni leányának, úgyis unom már, igazán nem látom be, miért kell minden megunt ruhámat annak az undok vén Bertának adnom, úgyis tudom, hogy csak érdekből imád. Ez a fekete-fehér selyemsiál talán jó volna Málcsi néninek ... válogat, csomagol, kimegy a konyhába, behoz egy kosarat, belepakkolja a finom hideg vacsorát, amely ott áll a két személyre terített asztalon, dühösen, keserű elégtétellel még a pezsgőt is berakja a kosárba, szivart, cigarettát dobozszám, egyre lázasabban, mint aki bosszút áll valakin. Taxiért telefonál, a csomagokat, kosarat maga hordja le a kapuhoz. Beleveti magát a dohosszagú taxiba, hátradől az ülésen, a kocsi elindul és most végre, végre megindulnak a könnyei. Aztán, egy kis jóízű pityergés után, eszébe jut, hogy ez milyen szenzációs riport volna a Színházi Lapnak: a nagy művésznő, mint karácsonyi angyal. Kár, hogy nem rendelte ki Szentmihályra a Színházi Lap fotóriporterét. De a következő pillanatban már el is szégyelli magát: pfuj, micsoda ripacs vagyok ... — ez a becsületes szégyenkezés jólesik neki. Odakünn Málcsi néniéknél minden más, mint ahogy képzelte. Barátságos kis lakás, amely tele van a karácsony illatával. A meglepetés után, persze, egy kis hűvös feszélyezettség, amely azonban lassan felenged. Marion egyszerre csak úgy érzi, mintha otthon volna. Ott ül Málcsi néni mellett, aki sír is, nevet is, a kezeit simogatja ... érdekes, mennyire hasonlít Málcsi néni a boldogult mamához. A gyerekek vidámak, frissek, kedvesek... a fiú annyi idős, mint Niki, egyébként futballista, a leány, aki tavaly férjhez ment, kisbabát vár és Marion felajánlja a keresztanyaságot. Málcsi néni férje, akiről időközben kiderült, hogy nem vasúti altiszt, nem is villamos-ellenőr, hanem a postánál van, átszellemülten szívja a finom szivart és lelkesen issza a pezsgőt. — .... Emlékszik, Málcsi néni, amikor kislánykoromban... — nevet Marion, és egyre jobban felenged, szivén egyre enyhül a fojtogató hidegség, egyre jobban hazatalál. Egyre messzebb és messzebb a színház, a rózsadombi villa, a bankelnök, a Színházi Lap fotoriportere, még Niki is egyre messzebb és messzebb, csak valami vissza-visszatérő boldog kis sajgás a szívében, csak ez érezteti, hogy Niki a világon van, valahol a grófi mamánál, de holnap, igen, holnap az övé lesz megint, egészen az övé... milyen szép ez a karácsony este! Olyan otthonos, olyan igazi, telve nem ismert egyszerű örömökkel és valami édes várakozással, amilyen a gyermekeké lehet, ha a közelgő Jézuskára gondolnak. Holnap ... holnap ... már csak egyet kell aludni addig. De alvásról szó sincs. Amikor már mindent megbeszéltek, amikor Marion mindent tud Marcsi néniékről, ők pedig azt hiszik, mindent tudnak Marionról, sokkal többet, amennyit a Színházi Lapban hétről-hétre elolvasnak róla, amikor már Marcsinak szólítja az egész család, ahogy kislány korában nevezték otthon, leülnek kártyázni. Nem bridzselnek — fórumoznak filléres alapon. Marion aggasztóan veszít, a fiatal unokasógor tréfásan megjegyzi, hogy bizonyára mert nagy a szerencséje a szerelemben ... Marion elpirul és megint Nikire gondol. Holnap ... és már nincs semmi harag, keserűség a szívében, csak béke, boldogság és ujjongó várakozás... Ő sohasem volt még ilyen szép karácsonyestéje, soha! Ki hitte volna? Csak egyetlen kis izgalom zavarja meg az idillt: Málcsi néni tizenötéves fruskalánya kijelenti, hogy ő bizony színésznő lesz, mint Marcsi néni. Marcsi néni erre szó nélkül leken egy pofont a primadonna-jelöltnek, Marcsi néni viszony csak ennyit mond hálásan: ó, hogy az Isten áldja a meg a kezedet... Hajnalodik, amikor Marion búcsúzik. Péter, a hű és becsületes lélek, önszántából érte jött a kocsival, amelyet persze megcsodál az egész család. Aztán eltűnik Marion a hajnali ködben, jött, itt volt, elrepült, mint egy karácsonyi angyal. Hogy van az, hogy mégis ő az, aki úgy érzi: angyal repült át az életén? Nagyvállalat, melynél több, mint kétezer ember talál megélhetést, intelligens, vasszorgalommal megáldott hölgyeket keres olyan foglalkozásra, amely kizárólag nőket érdekel. A foglalkozás, mely vidéki városokban űzhető, később üzletnyitásra is alkalmat ad, úgyhogy állandó kenyérkeresetnek mondható. Részletes felvilágosítást ad kizárólag levélben, Benedek Róbert igazgató-mérnök. Dohány ucca 14. A király a diákösszejövetelen X. Keresztély dán király kedves és közvetlen modoráért nagyon népszerű az országában. Ő volt az első a dán királyi családban, aki egyetemet végzett. Még most is szívesen gondol vissza diákkorára és szombatonként este akárhányszor megjelenik a kopenhágai diákok bajtársi összejövetelein, meghallgatja a felolvasásokat, melyeknek végeztével a bajtársi egyesület szerény vacsorán szokta magánál látni vendégeit. Nem nagyon régen, amikor a király megint diákjai között időzött, szólásra emelkedett egy ifjú egyetemista. Azzal kezdte, hogy diáktársai nagyon örülnek, hogy maguk között láthatják szeretett Keresztélyüket. Az ifjú aztán a király kísérőinek, de az egyetem jelenlévő tanárainak is nagy meghökkenésére így folytatta: — Te tudod, kedves Keresztély, mennyire szeretünk mi valamennyien s mily hálásak vagyunk, hogy nem tekintve nemes hivatásodat, mely minden erődet annyira igénybe veszi, leereszkedel hozzánk, közönséges halandókhoz, hogy jóindulatod ragyogó koronájával fényt árassz ünnepünkre. Amikor idáig jutott, a király arcán is észre lehetett venni némi feszélyezettséget, az előkelőségek ijedelme pedig már nem ismert határt, amikor a diák végre kézbe vette poharát s felkérte a vendégeket, hogy ürítsenek poharat „összejöveteleink gyakori vendégének, a mi szeretett Keresztély bajtársunknak” — de megkönnyebbülten lélegzett fel mindenki, amikor a szónok hozzátette : — „Gottschalk Keresztélynek egészségére”. Most már az egész társaság vidám kacajra fakadt. Az utolsó szóig azt hitte mindenki, hogy a diák a királyra mond áldomást, holott Gottschalk Keresztélyre, Dánia legnépszerűbb dalénekesére gondolt, ki gyakran felkereste a diák-összejöveteleket és ezúttal is jelen volt a társaságban. * Gyógyíthatók-e a tüdőbajok! Mindazok, akik asztmában, tüdőcsúcsharaban. Időit köhögésben, rinyálkisodásban, régóta tartó rekedtségben, náthában szenvednek és eddig nem találtak gyógyulást, kapnak tőlünk felvilágosítás céljából teljesen Ingyen ég bér mentve egy könyvet sok ábrával a következő címmel: „GYrttivrniATAk-e a tánchajok !" írja meg egy 16 fillérrel bérmentesített levelezőlapra a pontos elmét a következő névre : 1* USSMANN & Cs., BERLIN. 486. Mflggelstrasse 25—25/a TOLNAI VILÁGLAPJA 25