Tolnai Világlapja, 1940. január-március (42. évfolyam, 1–13. szám)

1940-03-20 / 12. szám

JÚDÁS A MÁGLYÁN ÉS EGYÉB HÚSVÉTI FURCSASÁGOK melyikük már a való belőlük. A Feltámadás öröm- ünnepe enyhe esik a ta­vasz fakadásával.A hosz- s/.á böjt komorsága után lélek és test felszabadul, öröm, vigság ujjongása harsan fel a tavaszi nap­sütésben. Ez a húsvéti örömujjongás néhol fur­csa szokások formájában tombolja ki magát. Né­melyikük ma Is él, né- multé. íme egy csokorra 4 ódán n máglyán Spanyolországban, Portugáliában s a délatncrikal spanyol államokban ma sem bocsátják meg Jártásnak az árulást, Lisszabonban a nagypéntek csöndjét nagyszombat hajnalán sajátságos sürgés- forgás váltja fel. Alkalmi árusok rohan­ják meg a várost : mind Júdüst árul, tud­niillik Jártás torzalakját paplrosgyurmá- ból. A portéka gyorsan elkel s majd min­den ház kapuja előtt felsorakoznak a Ju- dás-szobrok, még pedig kisebb-nagyobb mág­lyán, a nagyságuk szerint. Meg ez sem elég: az uccákon keresztben köteleket fe­szítenek ki s azokról Is Júdás-bábok fityeg­nek le és himbálóznak a friss hajnali szélben. Amikor mindenki elhelyezte a maga Jn- dás-bábuját, a nyüzsgő tömegeket a vára­kozás feszültsége fogja el. Várják az első harangszót, amely a nagypéntek némasága után immár meg fog szólalni. Végre, végre... a katedrálls nagy harangja ünnepélyesen mcgkondul. A tömeg megmerevül. Fojtott Izgalommal figyelik a harangkougást. Ami­kor a harang utolsó ütése elhangzott, a lelkek feszültsége kirobban. Sőt robban egyéb Is. Az egész várost egyszerre puskaropogás, rakétapuffogás pokoli zaja vert fel, sűrű fekete füst kerekedik és belepi az uccákat — egyszóval, olyan képet ölt Lisszabon, mint hogyha ellenséges hadak törtek volna rá s a polgárság kétségbeesett közelharcban védekeznék. Pedig nem fegyverek dörög­nek, hanem az történik, hogy meggyujtják ■a házak előtti máglyákat, a tűz emészteni kezdi Jádás gyurmatestét s amikor a lángok elérik a bábú belsejében elhelyezett kisebb- nagyobb lőporáé zacskót, a lőpcr felrobban és a gonosz Jádás apró foszlányokban repül fel a levegőbe. A nép ujjongva szalad a tengerpartra friss levegőt szívni; az általáuos vigasság közepette csupán a lisszaboni köztiszta­sági hivatal nem bír felvidulni, mert neki a délutáni körmenetek Idejére rendet kell teremtenie a kormos hulladékokkal elplsz- kolt. uccákon, Jádás mint eotvboy Még nagyobb parádéval történik Jádás levegőbe röpitése Mexikó városában. Itt is tele van a város torzflntorá Jádás-bábok- kal, itt is ezrével himbálóznak a házak között kifeszilett köteleken s itt Is tűz- halállal mólnak ki az első nagyszombati harangszóra. De a legfőbb látványosság a főtéren zajlik le, a Jockey Club palotája előtt. A téren Jádás életnagyságá lovasszobra büszkélkedik, persze papirosgyurmából, Jádás eowboynak van ábrázolva : valódi ezüst- veretű nyeregben ül, fején Irgalmatlan nagy- karimájrt sombrero-kalnp, ezü'stdollárokkal font szalagokkal körítve, lábán ékes lovagló- csizma, ezüstsarkantyúkkal, Még a lovagló­nadrágján végigfutó szalngesikok Is ezüst­dollárokból vannak kirakva. Az ezüst szim­bolikus jelentőségét megtetézi a hatalmas mennyiségű ezüstpénz, amellyel a Jockey Club gavallériájából ló és lovas ki vun bélelve. íme, az árulás dija : az ezüstpénz, arra Ítélve, hogy az árulóval együtt levegőbe repüljön. A téren összeverődött tömeg Izgatottan lesi a katedrálls harangszavát. Még el sem zógott az utolsó harangütés, a Jockey Club kapujából kilép egy szolga, meggyujtja a lóból kilógó kanócot. Ágyúszóhoz hasonló robbanás és Jádás lovastól felröppen a le­vegőbe. S most kezdődik az igazi cécó. Az ezüst­pénzek és czüslatkatrészek visszapotyognak a földre. A tömeg nosza neki a becses mennyel ezüstmannának, egyik a másik elől igyek­szik a lehullott darabokat elkapdosni s egymásra torlódó, egymás hegyén-hátán bukdácsoló einbergomolyagok változtatják küzdőtérré az ünnepség színhelyét, az ablak­ból gyönyörködő nézőközönség nagy gau- diumára. Amikor az ezüstzápor megszűnt, . az ablakok közönsége azzal hálálja meg az élvezetet, hogy most meg ő kezd ezüstpén­zeket dobálni a tömeg közé. Egy álló óra hosszat szokott ez a mulatság tartani, amíg végre az ablakok sorra becsukódnak s a nép a zsákmánnyal széjjeloszlik. A Jádás-égetést egyetlenegy helyen szün­tették csupán meg. A portugál Madeirában 1889-ben hatósági rendelettel betiltották. Talán a vallásos érzés profanizálását látták benne ? Dehogy. Ártatlan népmulatság volt ez, maga az Egyház Is szinte mosolyogva törte a népiélek efféle naiv megnyilatkozá­sait. Más okai voltak a hatóságoknak, A Jádás Iránti ellenszenv nem csupán a robbantásban mutatkozott meg, hanem ab­ban Is, hogy a Júdás-bábu arcát a lehető legcsunyább torzpofa formájára mintázták. Már most megtörtént, hogy a nép nem volt megelégedve bizonyos polgármesternek mű­ködésével. És Íme: a legközelebbi Júdás- égetésnél a Júdás-pofa torzfintorai alatt fel lehetett ismerni a polgármester úr tisz­teletreméltó arcvonásait. .. A mulatság ször­nyen tetszett a népnek s ettől fogva Júdás hol népszerűtlen adóhivatali főnök, hol egy másik főtisztviselő ábrázatával röhögtette meg Funchal lakosságát. S mivel bajos volt rendeletileg kimondani, hogy tilos hatósági személyek kifigurázása, inkább betiltották az egész mulatságot. A halberstutlü Adóm A halberstadti dómban egyik oszlop al­I án ma is látható egy kő, amely a régi bfln- takavatás szokásának emlékét őrzi. Ham­vazószerdán erre a kőre kellett ülnie a sú­lyos feladatra vállalkozó férfinak. Többnyire valamelyik szegény ördög volt, aki a remélt pénzajándék fejében rászánta magát a ter­hes szerepre. Ádám szerepét kellett eljátszania, valami egészen szokatlan és furcsa módon. Ron­gyokba öltözve ült le a kőre, mise után pe­dig el kellett hagynia a templomot s ez- időtől fogva egészen a nagy hétig nem volt szabad templomot látogatnia. Egész nap és fél éjjel az uccán kellett futkosnia mezít­láb s csakis éjfél után fekhetett le. Ebéd­időben itt-ott megnyílt előtte egy-egy ház ajtaja s enni adtak neki, de nem volt sza­bad egy árva szót sem szólnia. Nagycsü­törtökig tartott ez a számkivetett állapot, akkor megjelenhetett ismét a templomban, ott íeloldozásban volt része s megkapta az összegyűjtött alamizsnapénzeket. A furcsa szokás a néphitnek azon az el­gondolásán alapult, hogy az ál-Ádáin a ve- zeklés után ismét elnyeri a paradicsomi ár­tatlanság állapotát s ez a megtisztulás Hal- berstadt valamennyi lakosának javára vá­lik, vagyis tulajdonképpen az Ádám szere­pét vállaló ember helyettük vezekel és helyet­tük tisztul meg. A néphit alapja kétségtelenül a régi bűn­bak-elmélet volt. Tudjuk, hogy hosszúnapkor a főpap egy kecskebakra átruházta a nép bűneit s a bakot az egész bünrakománnyal együtt kikergették a pusztába, ahol aztán elpusztult s a bűnök is vele pusztultak. Ezt. az átruházási gondolatot variálta « hal­berstadti néphit az ő saját külön Ádámjára. A borneói bennszülöttek ma is megütik évenként a tisztulás ünnepét, olyan módon, bogy egy bárkába szimbolikus úton bele­rakják a nép bajait és bűneit, azzal a bárkát kieresztik a nyílt tengerre s megelégedetten dörzsölik a kezüket, mert szent meggyőző­désük szerint immár valamennyi bűn és baj annak a hajósnépnek a nyakába szakad, amellyel a bárka legelsőbben találkozik. Sőt tovább megyek, ennek a gyengéd szo­kásnak egy változatával nálunk Magyar- országon is találkozunk ! Hont és Nográd megye némely helyén vlrágvasárnapkor rongyból és szalmából egy bábut formál­nak. A bábu neve Kisze vagy Kice. Ezt a bábut nagy zajjal kiviszik a határba s ott álhajítják a szomszéd falu területére, nagy örvendezések közepette, mert a Kisze ma­gával vitt minden bajt. Azt hiszem, megle­hetősen ártatlan mulatság ez, mert nyil­vánvaló, hogy a szomszéd falu meg a saját Iíiszéjét hajította át az innenső határba g így körülbelül kvittek lettek. A húsvéti nyúl Tisztában vagyunk vele, hogy mit Jel­képez a húsvéti bárány, húsvéti tojás, hús­véti locsolás — de kevesen tudják, mikép­pen került a húsvéti emblémák közé a nyal. Ez bizony a pogány világ hagyatéka. Onnan indult el a dolog, hogy az újszü­lött nyulfiaknak nyitva van a szeme s nem születnek vakon, mint a többi atyafiságuk. A babona tovább tóditotta ezt a sajátságot és azt hirdette, hogy a nyúl sohasem hányja be a szemét. Az álmatlanságot a régi rómaiak úgy is hívták: somnus leporinus, vagyis nyul-álom. Az antik világ ezernyi babonával megfer­tőzött képzelőtehetsége addig csodálkozott az örökké nyitva lévő nyúlszemen, amíg rá nem bukkant egy különös analógiára. Ha felpillantott az égre, ott látta a holdat, ezt a nyitvalévő égi szemet, az éjszakának figyelő őrét.. . A nyúl tehát lunáris, vagyis holdszerü lény. Ez az agyafúrt, nyakatokért elmélet be­csempészte magát a népi szimbólumok közé, nyilván azon a réven, hogy a húsvét is lunáris ünnep, mert a hold állásához igazodik. Igen ravasz módon került a nyúl a hús­véti kirakatok ablaküvege mögé. Újabb időben ugyan házinyulal látunk ott fic- kándozni, ami nem igazság, mert a házi- nyul kölykel vakon születnek s így a dicső­ség nem illeti meg. Egy divatjamúlt régi szép szokás A húsvét ünnepén dívó népszokások olyan változatosan nagytömegűek, hogy nem is egy, hanem több könyvet lehetne róluk Írni. Csupán egy szép, poétikus szokásról em­lékezem meg, amely Angliának némely vidé­kén divatozott, de ma már megszűnt, bi­zonnyal nagy szomorúságára a régi szép idők rajongóinak. Húsvét vasárnapját követő kedden és szerdán zajlott le a patriarkális idők ha­gyományos szép szokása. A szertartásos részletekről és külsőségekről keveset tu­dunk, nem igen maradtak róla feljegyzé­sek. Csupán a lényeget ismerjük. A lényeg abban állott, hogy kedden a feleség verte el a férjét, szerdán pedig a férj a feleséget. Állítólag az volt az épületes szokás ér­telme, hogy a házasfelek szimbóllkusan fel­világosítsak egymást a házaséletnek ko­moly oldaláról. A házasság nem csupán gyönyörűség, a szenvedéseket is türelemmel kell elviselni. De miért püfölt kedden a nő és szerdán a férfi ? Hogy a nő az adagolásnál eszében tartsa : keddre szerda következik l Hátli-Yfgli István GUIDO REN1 világhírű festőművész „Krisz­tus a töviskoronával“ és CARLO DOLCI „Szűz Mária" című festményének színes re­produkcióját 60 fillér előzetes beküldése mel­lett bérmentve szállítjuk. Utánvételes küldés 75 fillérrel drágább. Egy-egy kép 35 cm magas és 26 cm széles. Megrendelhető: Tolnai Világlapja kiadóhivatalában, Budapest, VII, Dohány ucca 12. 34 TOLNAI VILÁGLAPJA HÖLGYEK! Ki vállalkoznék úgy vidéki, mint buda­Í esti meglévő tagoknak személyes fel- emésérc. Ez az állás évekre legalább 100—150 pengő havi jövedelmet biztosit. Ajánlatokat lapunk kiadóhivatala (I3uda- pest, VII, Dohány ucca 12) továbbit „társulat tagjai"jelige alatt. Az ajánlat­ban feltétlenül megnevezendő a kor, családi állapot, eddigi működés, vallás.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék