Tolnai Világlapja, 1940. január-március (42. évfolyam, 1–13. szám)
1940-03-20 / 12. szám
melyikük mára való belőlük. JÚDÁS A MÁGLYÁN ÉS EGYÉB HÚSVÉTI FURCSASÁGOK A Feltámadás örömünnepe enyhe esik a tavasz fakadásával.A hoszsz,a böjt komorsága után lélek és test felszabadul, öröm, vigság ujjongása harsan fel a tavaszi napsütésben. Ez a húsvéti örömujjongás néhol furcsa szokások formájában tombolja ki magát. Némelyikük ma is él, némuké, íme egy csokorra 4 ódán a máglyán Spanyolországban, Portugáliában s a délamerikai spanyol államokban ma sem bocsátják meg jártásnak az árulást. Lisszabonban a nagypéntek csöndjét nagyszombat hajnalán sajátságos sürgésforgás váltja fel. Alkalmi árusok rohanják meg a várost : mind Júdást árul, tudniillik Jártás torz alakját papirosgyurmából. A portéka gyorsan elkel s majd minden ház kapuja előtt felsorakoznak a Judás-szobrok, még pedig kisebb-nagyobb máglyán, a nagyságuk szerint. Meg ez sem elég: az uccákon keresztben köteleket feszítenek ki s azokról is Júdás-bábok fityegnek le és himbálóznak a friss hajnali szélben. Amikor mindenki elhelyezte a maga Júdás-bábuját, a nyüzsgő tömegeket a várakozás feszültsége fogja el. Várják az első harangszót, amely a nagypéntek némasága után immár meg fog szólalni. Végre, végre... a katedrális nagy harangja ünnepélyesen megkondul. A tömeg megmerevül. Fojtott izgalommal figyelik a harangkongást. Amikor a harang utolsó ütése elhangzott, a lelkek feszültsége kirobban. Sőt robban egyéb is. Az egész várost egyszerre puskaropogás, rakétapuffogás pokoli zaja veri fel, sűrű fekete füst kerekedik és belepi az uccákat — egyszóval, olyan képet ölt Lisszabon, mint hogyha ellenséges hadak törtek volna rá s a polgárság kétségbeesett közelharcban védekeznek. Pedig nem fegyverek dörögnek, hanem az történik, hogy meggyújtják ■a házak előtti máglyákat, a tűz emészteni kezdi Jádás gyurmatestét s amikor a lángok elérik a bábu belsejében elhelyezett kisebbnagyobb lőporás zacskót, a lőpor felrobban és a gonosz Jádás apró foszlányokban repül fel a levegőbe. A nép ujjongva szalad a tengerpartra friss levegőt szívni; az általános vigasság közepette csupán a lisszaboni köztisztasági hivatal nem bír felvidulni, mert neki a délutáni körmenetek idejére rendet kell teremtenie a kormos hulladékokkal elpiszkolt uccákon, Jádás mint cotoboy Még nagyobb parádéval történik Jádás levegőbe röpitése Mexikó városában. Itt is tele van a város torzfintora Jádás-bábokkal, itt is ezrével himbálóznak a házak között kifeszített köteleken s itt is tűzhalállal múlnak ki az első nagyszombati harangszóra. De a legfőbb látványosság a főtéren zajlik le, a Jockey Club palotája előtt. A téren Jádás életnagyságú lovasszobra büszkélkedik, persze papirosgyurmából, Jádás cowboynak van ábrázolva , valódi ezüstveretű nyeregben ül, fején Irgalmatlan nagykarimájrt sombrero-kalap, ezüstdollárokkal font szalagokkal körítve, lábán ékes lovaglócsizma, ezüstsarkantyúkkal. Még a lovaglónadrágján végigfutó szalagcsíkok is ezüstdollárokból vannak kirakva. Az ezüst szimbolikus jelentőségét megtetézi a hatalmas mennyiségű ezüstpénz, amellyel a Jockey Club gavallériájából ló és lovas ki van bélelve. Íme, az árulás díja : az ezüstpénz, arra ítélve, hogy az árulóval együtt levegőbe repüljön. A téren összeverődött tömeg izgatottan lesi a katedrális harangszavát. Még el sem zúgott az utolsó harangütés, a Jockey Club kapujából kilép egy szolga, meggyújtja a lóból kilógó kanócot. Ágyúszóhoz hasonló robbanás és ládás lovastól felröppen a levegőbe. S most kezdődik az igazi cécó. Az ezüstpénzek és ezüstalkatrészek visszapotyognak a földre. A tömeg nosza neki a becses mennyei ezüstmannának, egyik a másik elől igyekszik a lehullott darabokat elkapdosni s egymásra torlódó, egymás hegyén-hátán bukdácsoló embergomolyagok változtatják küzdőtérré az ünnepség színhelyét, az ablakból gyönyörködő nézőközönség nagy gaudiumára. Amikor az ezüstzápor megszűnt, az ablakok közönsége azzal hálálja meg az élvezetet, hogy most meg ő kezd ezüstpénzeket dobálni a tömeg közé. Egy álló óra hosszat szokott ez a mulatság tartani, amíg végre az ablakok sorra becsukódnak s a nép a zsákmánnyal széjjeloszlik. A Jádás-égetést egyetlenegy helyen szüntették csupán meg. A portugál Madeirában 1889-ben hatósági rendelettel betiltották. Talán a vallásos érzés profanizálását látták benne ? Dehogy. Ártatlan népmulatság volt ez, maga az Egyház is szinte mosolyogva törte a néplélek efféle naiv megnyilatkozásait.Más okai voltak a hatóságoknak. A Júdás Iránti ellenszenv nem csupán a robbantásban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a Júdás-bábu arcát a lehető legcsúnyább torzpofa formájára mintázták. Már most megtörtént, hogy a nép nem volt megelégedve bizonyos polgármesternek működésével. És íme: a legközelebbi Júdáségetésnél a Júdás-pofa torzsintorai alatt fel lehetett ismerni a polgármester úr tiszteletreméltó arcvonásait. .. A mulatság szörnyen tetszett a népnek s ettől fogva Júdás hol népszerűtlen adóhivatali főnök, hol egy másik főtisztviselő ábrázatával röhögtette meg Funchal lakosságát. S mivel bajos volt rendeletileg kimondani, hogy tilos hatósági személyek kifigurázása, inkább betiltották az egész mulatságot. A halberstadtii dam A halberstadti dómban egyik oszlop alján ma is látható egy kő, amely a régi bilntakavatás szokásának emlékét őrzi. Hamvazószerdán erre a kőre kellett ülnie a súlyos feladatra vállalkozó férfinak. Többnyire valamelyik szegény ördög volt, aki a remélt pénzajándék fejében rászánta magát a terhes szerepre. Ádám szerepét kellett eljátszania, valami egészen szokatlan és furcsa módon. Rongyokba öltözve ült le a kőre, mise után pedig el kellett hagynia a templomot s ezidőtől fogva egészen a nagy hétig nem volt szabad templomot látogatnia. Egész nap és fél éjjel az utcán kellett futkosnia mezítláb s csakis éjfél után fekhetett le. Ebédidőben itt-ott megnyílt előtte egy-egy ház ajtaja s enni adtak neki, de nem volt szabad egy árva szót sem szólnia. Nagycsütörtökig tartott ez a számkivetett állapot, akkor megjelenhetett ismét a templomban, ott feloldozásban volt része s megkapta az összegyűjtött alamizsnapénzeket. A furcsa szokás a néphitnek azon az elgondolásán alapult, hogy az ál-Ádám a vezeklés után ismét elnyeri a paradicsomi ártatlanság állapotát s ez a megtisztulás Halberstadt valamennyi lakosának javára válik, vagyis tulajdonképpen az Ádám szerepét vállaló ember helyettük vezekel és helyettük tisztul meg. A néphit alapja kétségtelenül a régi bűnbak-elmélet volt. Tudjuk, hogy hosszúnapkor a főpap egy kecskebakra átruházta a nép bűneit s a bakot az egész bűnrakománnyal együtt kikergették a pusztába, ahol aztán elpusztult s a bűnök is vele pusztultak. Ezt az átruházási gondolatot variálta a halberstadti néphit az ő saját külön Ádámjára. A borneói bennszülöttek ma is megütik évenként a tisztulás ünnepét, olyan módon, hogy egy bárkába szimbolikus úton belerakják a nép bajait és bűneit, azzal a bárkát kieresztik a nyílt tengerre s megelégedetten dörzsölik a kezüket, mert szent meggyőződésük szerint immár valamennyi bűn és baj annak a hajósnépnek a nyakába szakad, amellyel a bárka legelsőbben találkozik. Sőt tovább megyek, ennek a gyengéd szokásnak egy változatával nálunk Magyarországon is találkozunk ! Hont és Nógrád megye némely helyén virágvasárnapkor rongyból és szalmából egy bábut formálnak. A bábu neve Kisze vagy Kice. Ezt a bábut nagy zajjal kiviszik a határba s ott áthajítják a szomszéd falu területére, nagy örvendezések közepette, mert a Kisze magával vitt minden bajt. Azt hiszem, meglehetősen ártatlan mulatság ez, mert nyilvánvaló, hogy a szomszéd falu meg a saját fziszéjét hajította át az innenső határba , így körülbelül kvittek lettek. A húsvéti nyúl Tisztában vagyunk vele, hogy mit jelképez a húsvéti bárány, húsvéti tojás, húsvéti locsolás — de kevesen tudják, miképpen került a húsvéti emblémák közé a nyúl. Ez bizony a pogány világ hagyatéka. Onnan indult el a dolog, hogy az újszülött nyúlfiaknak nyitva van a szeme s nem születnek vakon, mint a többi atyafiságuk. A babona tovább tódította ezt a sajátságot és azt hirdette, hogy a nyúl sohasem hányja be a szemét. Az álmatlanságot a régi rómaiak úgy is hívták: somnus leporinus, vagyis nyúl-álom. Az antik világ ezernyi babonával megfertőzött képzelőtehetsége addig csodálkozott az örökké nyitva lévő nyúlszemen, amíg rá nem bukkant egy különös analógiára. Ha felpillantott az égre, ott látta a holdat, ezt a nyitvalévő égi szemet, az éjszakának figyelő őrét.. . A nyúl tehát lunáris, vagyis holdszerű lény. Ez az agyafúrt, nyakatokért elmélet becsempészte magát a népi szimbólumok közé, nyilván azon a réven, hogy a húsvét is lunáris ünnep, mert a hold állásához igazodik. Igen ravasz módon került a nyúl a húsvéti kirakatok ablaküvege mögé. Újabb időben ugyan házinyulat látunk ott fickándozni, ami nem igazság, mert a házinyul kölykei vakon születnek s így a dicsőség nem illeti meg. Egy divatjamúlt régi szép szokás A húsvét ünnepén dívó népszokások olyan változatosan nagytömegűek, hogy nem is egy, hanem több könyvet lehetne róluk írni. Csupán egy szép, poétikus szokásról emlékezem meg, amely Angliának némely vidékén divatozott, de ma már megszűnt, bizonnyal nagy szomorúságára a régi szép idők rajongóinak. Húsvét vasárnapját követő kedden és szerdán zajlott le a patriarkális idők hagyományos szép szokása. A szertartásos részletekről és külsőségekről keveset tudunk, nem igen maradtak róla feljegyzések. Csupán a lényeget ismerjük. A lényeg abban állott, hogy kedden a feleség verte el a férjét, szerdán pedig a férj a feleséget. Állítólag az volt az épületes szokás értelme, hogy a házasfelek szimbólikusan felvilágosítsák egymást a házaséletnek komoly oldaláról. A házasság nem csupán gyönyörűség, a szenvedéseket is türelemmel kell elviselni. De miért püfölt kedden a nő és szerdán a férfi ? Hogy a nő az adagolásnál eszében tartsa : keddre szerda következik Háthi-Vigh István GUIDO RENI világhírű festőművész „Krisztus a töviskoronával“ és CARLO DOLCI „Szűz Mária" című festményének színes reprodukcióját 60 fillér előzetes beküldése mellett bérmentve szállítjuk. Utánvételes küldés 75 fillérrel drágább. Egy-egy kép 35 cm magas és 26 cm széles. Megrendelhető: Tolnai Világlapja kiadóhivatalában, Budapest, VII, Dohány ucca 12. HÖLGYEK! Ki vállalkoznék úgy vidéki, mint buda-pesti meglévő tagoknak személyes felemésére. Ez az állás évekre legalább 100—150 pengő havi jövedelmet biztosit. Ajánlatokat lapunk kiadóhivatala (Budapest, VII, Dohány ucca 12) továbbit „társulat tagjai"jelige alatt. Az ajánlatban feltétlenül megnevezendő a kor, családi állapot, eddigi működés, vallás. 34 TOLNAI VILÁGLAPJA